Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
1991. MÁJUS 14., KEDD Nem tűrt tovább Meggyilkolta hűtlen asszonyát RABVALLOMASOK Tűzifát ígérgetett, de neki fűtöttek be Egy halott feleség, egy rács mögött ülő férj, három árvaságra ítélt gyermek — így összegezhetnénk a kállói gyilkosság mérlegét, melyet május negyedikén, egy álmos szombat délutánon követett el a gyanúsított Piroska Adolf. A faluban azóta is beszédtéma a nem mindennapi eset. Egy ilyen kis településen, ebben a viszonylag zárt világban mindenki mindent tud a szomszédról, a földiről, így kimerítő felvilágosítást kapunk az út mellett dolgozgató helybéli asszonytól is, a bűntény előzményeit illetően: — Bangó Lajos hozta ide ezt a nőt Domonyból. Megszöktette az urától, aztán összeállt vele. Lajos ugyan Püspökhatvanban lakik, de idevalósi, a szülei itt élnek: hozzájuk költöztek. Nem sokáig maradt ott, mert az apja nem nézte jó szemmel, hogy együtt élnek. így hát továbbálltak és elmentek Lajos anyjának a testvéréhez. Ott történt a gyilkosság. Mert ugye egyszer csak beállított az asszony férje, hogy beszélni akar a feleségével. Aztán ez lett a vége. Az emberölés gyanúsítottja — beismerő vallomást tett — Piroska Adolf nem a felső tízezer egyik kivételezettje. Rá mondhatnánk az ismert közhelyt: nehéz gyermekkora volt. Egy tizenkét gyermekes cigánycsaládból származik, az általános iskolában több— Nem nehéz észrevenni, hogy az utóbbi időben Salgótarjánban és környékén is nőtt a bűncselekmények száma. Milyen méretű ez a növekedés? — kérdeztük dr. Lipták Ferencet, a közelmúltban kinevezett rendőrkapitányt. — Január elsejétől a mi területünkön — a megyeszékhelyen és a környező huszonhárom községben — harminckét százalékkal növekedtek az elkövetett bűncselekmények. Több. mint nyolcszáz bűnügyben hajtottunk végre nyomozást. Salgótarjánban követték el az ismert bűncselekmények hatvan százalékát. Erősen „fertőzött" Bátonytere- nye és térsége is. — Melyek a leggyakoribb bűn- cselekmények? — A vagyon elleniek. Idesorolször megbukott, végül csak öt osztályt végzett el. Már került összeütközésbe a törvénnyel, 1990-ben garázdaság miatt ítélte el a bíróság. Akkor egy év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Nem nagyon hiszem, hogy most is megússza ennyivel. Az áldozattal, Rácz Erikával 1973-ban kötött házasságot, három gyermekük született, a családi életük azonban majd tíz éve kátyúba jutott. Piroska Adolfné többször elhagyta házastársát más férfiak kedvéért, s az sem nagyon izgatta mi lesz otthon a gyerekekkel. A férj azonban tűrt. Ha nem is békében, de mindig visszafogadta a hűtlenkedő feleséget, újra és újra megbocsátotta szökéseit. Talán mert leéltek együtt 21 évet, talán mert szerette... Április egyik hétfőjén is hiába várta, hogy hazaérjen Erika. Piroska Adolf megérezte, hogy baj van, kezdődik a régi nóta. Aztán azt is megtudta, hol, kinél keresse a feleségét. Három-négy féldeci, néhány üveg sör elég indíttatás volt, hogy elinduljon Kálióra, az asszonyért. Ja, és még valami: a kés. Hogy minek? Ha esetleg a kállói cigányok nem engedik el a hitvesét... Mindenesetre elfér a zsebben. Nem kellett sokáig kézdezős- ködnie, hamar megtalálta Erikát, Szőrös János házában. „Nem lesz hatjuk a lakásbetöréseket, a műszaki és egyéb termékek eltulajdonítását, a gépkocsifeltöréseket. Az utóbbi időben egyre gyakoribb az üzemanyagtartályok és a vagonok megkárosítása is. — Általában mennyi idő alatt derül fény az elkövetőkre? — A felfedezéstől a kiderítésig több hónap is eltelhet. A „forró nyomon" követésnél már néhány óra alatt is előkerülhet a tettes. — Mit ajánl: hogyan védekezzenek az állampolgárok a betörők ellen? — Mindenki gondos gazda módjára vigyázzon az értékeire. Fontos a megfelelő zárak, riasztóberendezések felszereltetése, de nem árt őrző kutyát alkalmazni, és a szomszéd dokkal jó kapcsolatot kialakítani. semmi baj, csak beszélni akarok a feleségemmel" — nyugtatta Piroska a háziakat, köztük a csábító Bangó Lajost is. A kertkapui beszélgetés szóváltássá, majd dulakodássá fajult, előkerült a kés, s az udvarról már csak a jajkiáltás hallatszott. Piroska Adolfné a helyszínen meghalt. A férj menekülésre fogta a dolgot, de mert látta, hogy gyalog nem messzire jut, megpróbált autót szerezni. A helybéli presszó vezetője mesélte el a „találkozást”: — Látta, hogy az üzlet előtt áll egy kocsi és bejött. Szólt az egyik vendégemnek, hogy neki sürgősen el kell tűnnie, mert üldözik. Nem látszott különösebben fel- dúltnak, nem is gondoltuk volna, hogy most szúrt le valakit. A vendégem mondta, hogy már ivott is, meg különben sem szokott fuva- rozgatni senkit, ő bizony nem viszi sehova. Akkor szépen odébbállt. A menekülés utolsó állomása a domonyi származású régi ismerős, Jónás József háza volt. A percek alatt megérkező rendőrök itt rövid úton ártalmátlanná tették a tettest. Piroska Adolf előzetes letartóztatásban várja, hogy az igazságszolgáltatás döntsön sorsáról. A gyerekek, mi lesz a három gyerekkel? — folyton ezt kérdezi magától. A választ a bíróság adja meg. Ozsvárt Tamás Célszerű az ékszerekről fényképet készíttetni, és a műszaki tárgyak gyári számait feljegyezni. A betétkönyvek, a letéti jegyek és papírpénzek számainak ismeretejs nagymértékben segíti a nyomozást. Az észlelt bűncselekményt azonnal jelenteni szükséges a rendőrségnek! A helyszínt a kiszállásig sértetlenül kell őrizni. Ha lehetséges kerüljük a tömeget, mert a legtöbb zsebtolvajlás a tumultusban fordul elő. Rendszerint nők az elkövetők és a megkárosítottak is. Értékeinket soha ne tegyük a bevásárlószatyor tetejére! De minden elővigyázatosság ellenére is érhet kár bennünket, ezért ajánlatos a biztonsági szerződések megkötése is! Telek Erzsébet Börtön, fegyház. Büntetésvégrehajtási intézetek. Hideg remegés fut végig rajtunk, liba- bőrös lesz a karunk, vagy éppen semmilyen hatást sem váltanak ki belőlünk ezek a szavak. Nem vagyunk egyformák. Zárt világ. Más szabályok, más levegő. Semmi máshoz nem hasonlítható élet. Filmekből, könyvekből ismerjük. Azt hisz- szük, nem lehet rá felkészülni. Igaz, minek? Ki akar bekerülni. Napról napra növekszik a bűnözés. Az elítéltek lassan megtöltik az intézeteket. Kik ők? Milyen az életük? Hogyan gondolkodnak? Mi van a rács mögött? Sorozatunkban megyénk büntetés-végrehajtási intézetének lakói, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön elítéltjei közül nyilatkoznak lapunknak. Elmondják véleményüket, tapasztalataikat, életüket, s mindazt, ami a szívüket nyomja. Bangó Béla mosolygós, jókedély ű férfi. Készséggel beleegyezik a beszélgetésbe, és egy-egy kérdésen vagy válaszon jókat derül. Látni rajta, nem fogja fel tragikusan a dolgokat a harminc- három esztendős elítélt. — Hányadszor van rács mögött? — Harmadszor. — Miért ült? — Legelőször Baracykán töltöttem le büntetésem, garázdaság miatt, egészen pontosan hat hónapot. Ezután szigorított javítónevelő munkán voltam, amit szerencsére megúsztam öt hónap alatt. Most pedig, mint látja, itt vagyok Gyarmaton. — Miért ítélték el? ■— Csalás vétsége miatt kaptam egy év négy hónapot. — Konkrétan milyen esetlek) miatt? — Tűzifát ajánlottam az embereknek... — Ez még nem büntetendő... — Igém ám, csakhogy nekem nem volt fám! — Ez már valóban érdekes... — Nézze, én Taron éltem, s onnan jártam dolgozni Budapestre, a mélyépítő vállalathoz. Egyszer azonban, takarékossági okok miatt, már nem szállítottak bennünket busszal mindennap a munkahelyre, utazni pedig drága mulatság volt, így aztán munka- nélküli lettem. Hát mit csinálhattam? Élni kellett valamiből, így aztán kitaláltam, hogy Taron és környékén — főleg Bátonytere- nyén, Apcon és Hasznoson — felkeresek egy-egy családot, s tüzelőfát ajánlok nekik. Azt mondtam, hogy előre csak a fuvardíjat kell kifizetni, a fát pedig egy-két héten belül szállítom, akkor kell a többit fizetniük. — Ezt minden kételkedés nélkül elhitték az emberek? — Hát, megvallom őszintén, elég érdekes, de még csak nem is csodálkoztak. — Milyen előleget kért? — Nem voltam drága, átlagban öt-hét száz forint közötti összeget vettem fel tőlük. — Még elismervényt sem kértek öntől az összeg átvételéről? — Egyetlen helyen sem. — Azt elárulná, hogy milyen fát ígért a „megrendelőinek”? — Természetesen a legjobbat: csert és tölgyet. — Az ígért határidő letelte után az érintettek nem keresték fel önt, hogy elmaradt a szállítás? — Dehogynem. De én 'mondtam nekik, hogy nincsen fám. — Ilyen egyszerű volt az egész? — Hát, nem cifráztam. Még apámat is kérdezgették a fáról, azt hitték, hogy esetleg ő fogja leszállítani. De mondanom sem kell, apám is csak az erdőben látott fát. — Végül is hány családot tett lóvá? — A bíróság összesen mintegy tízezer forintot bizonyított rám, vagyis körülbelül tizenöt családtól vettem fel előleget. — Elárulná, hogy miért tette ezt? — Nézze, meg kellett élnem valahogyan. Betömi, rabolni, fosztogatni nem akartam, az távol áll tőlem. Kisebb összegekre viszont mindig szükségem volt, így aztán ezt csináltam. Ezzel nem okoztam olyan nagy kárt az embereknek, s ezért nem is értem, hogy a bíróság miért szabott ki ilyen kemény büntetést a számomra. Szilágyi Norbert „A nők vezetnek a zsebtolvajlásban” A rendőrkapitány a bűnözésről ADÁSVÉTELI KÁLVÁRIA —- Hát te mit csinálsz? Megbolondultál, hogy felforgatod a lakást? Nem elég, hogy a munkahelyen ki sem látok a papírból, most már itthon is irattároznom kell? Mit keresel? — Nem sokat, csak egy fecnit. Igen, jól értetted! Egy fecnit, egy kockás füzetlapot, egy, egy... — Kinyögnéd végre? — Igen kinyögöm, ha annyira kíváncsi vagy rá. Egy fecnit keresek, amit egy pasassal írtunk alá. Ezt jogi nyelven adásvételi szerződésnek nevezik. Ez tartalmazza, hogy, mikor, mennyiért és kinek adtam el a viharvert 1600- as Ladámat, ami még most is a tulajdonomat képezi! — Hát ezt nem értem? — Istenem, hogy te milyen érteden vagy! Együtt adtuk el a Ladát annak a pesti pasasnak, nem? Te is, én is, a pasas is, a szomszédok is aláírták a szerződést, és most mégis... tessék! Itt van egy rendőrségi határozat, mely szerint ekkor és ekkor, itt és itt jelentős sebességtúllépést követtem el a tulajdonomat képező ilyen és ilyen rendszámú személygépkocsival, s ráadásul 3500 forintra is megbüntettek. No, érted már? — Ez csak egy fatális tévedés lehet. Azt a kocsit már öt hónapja eladtuk... ■— Eladtuk, túladtunk rajta, értékesítettük, nem mindegy? A kocsi mégis az enyém, az én tulaj- dómat képezi, én követtem el a szabálysértést, én fizethetem a büntetést... — Egy pillanat! A kocsit annak rendje és módja szerint, a törvényesség szigorú betartásával adtuk el egy budapesti lakosnak, ha jól emlékszem, egy Kovács István nevezetű, kopasz úriembernek. A lakáscímére nem emlékszem, de úgy rémlik mintha az I. kerületben lakott volna. Voltál már a rendőrségen? —Semmi jót nem mondtak, sőt még le is „barnítottak”. Felhívták a megyei, sőt még az országos nyilvántartót is, ahol elmondták, hogy a Lada az én nevemen szerepel, azt én nem adtam el senkinek. — Hogy-hogy? — Én sem értettem, de szerencsémre egy hölgy elmagyarázta. Ezek szerint: én, mint az eladó, a pesti pasas, mint a vevő szabályos adásvételi szerződést kötöttünk, amit a szomszédokkal, mint tanúkkal is igazoltunk. Mi átvettük a pénzt, ő pedig elvitte a Ladát. Eddig minden oké, ám ezen a ponton hiba történt. A pasas fele- dékenységből, vagy tudatosan nem íratta át a nevére a gépkocsit, én pedig—mert bíztam a jóhiszeműségében —, nem tettem bejelentést az eladásról a rendőrhatóságnál. — Segíteni se tudnak? — Mit tudnának? Mivel bizonyítom, hogy a kocsit eladtam, hiszen a papír is eltűnt. A szomszédok ugyan tudnák igazolni, hogy az adásvétel megtörtént, ám, ez édeskevés, hiszen ők sem ismerik az emberünket. És még egy más jellegű problémára is figyelmeztettek. Az 1600-as ugyanis adóköteles gépjármű... — Csak nem nekünk kell még az adót is fizetnünk? — Ráhibáztál! — Nem lenne jobb, ha bejelentenénk, hogy a kocsit ellopták? Akkor biztosan elrendelnék a körözést, és... — Most már ennyi hercehurca után? És egyébként is, mit érnénk el vele? A pasast 1—2 hét múlva elkapnák, esetleg meg is bírságolnák az átírási kötelezettség elmulasztása miatt, engem pedig feljelentenének hatóság félrevezetése miatt. No nem, ebből nem kérek! — És most mit tehetünk? — Mindenekelőtt a padlótól a plafonig átkutatjuk a lakást, s ha szerencsénk lesz, előkerül az az átkozott szerződés. Akkor felkutyagolunk Pestre megkeressük a kocsit a gazdájával együtt. Ha pedig ez nem jár eredménnyel, akkor kénytelen leszek hivatalról hivatalra járni, hátha van egy olyan jogszabály, amely nemcsak a papírokat, hanem az embert is nézi... — Mindezt elkerülhettük volna, ha bejelentjük az átírást! — Igen, semmi mást nem kellett volna tenni, s akkor a rendőrség máris felkutatná a jelenlegi tulajdonost. De így? A nevemen lévő gépkocsi gazdáját, azaz, saját magamat kerestessem?! S, mi lesz akkor, ha ez a pasas havonta követ el szabálysértést? Akkor mindig én fizetek helyette? És ha elgázol valakit? s Tál. EMBEREK — ESETEK — BŰNÜGYEK
