Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-30 / 125. szám
4 ZZS7ZZ22/ LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 30., CSÜTÖRTÖK xeí A Keresztapa „Filmet csinálok, hogy kifizethessem azokat az adósságokat, amiket a filmcsinálással szedtem össze. Mindezt azért, hogy majd újra filmet csinálhassak.” (Francis Ford Coppola) Coppola az amerikai film senki máshoz nem hasonlítható, egyedülálló, különc figurája, a nagybetűs jelenség. Az ő esetében nem lehet szokványos jelzőket és mértékeket alkalmaznunk, hiszen 6 maga sem szokványos férfiú. Az elmúlt évtizedekben egyetlen rendezőnek sem volt annyi nehézsége, problémája és csődje, mint neki. A filmkészítés, a mozi ugyanis az ő számára egyenlő a tökéletességgel. Örök maximalista, aki az el- és megérinthetetlen tökélyt keresi, kutatja, szenvedi, izzadja minden pillanatban, s a végeredmény törvényszerű. Tizenöt végtelennek tűnő esztendőnek kellett elmúlnia, míg megszületett a nagy mű, a filmtörténeti káprázat, a Keresztapa folytatása. Az 1972-ben készült első rész után egyértelmű volt a ’74-es folytatás, de ennek elkészülte után nem véletlenül mondta Coppola: „Elegem van a gengszterekből, egyszer, s mindenkorra!" Csakhogy ekkor még volt pénze Francisnak. A nyolcvanas évek elején is tele volt a zsebe, hiszen az Apokalipszis most nem csupán parádés produkció, hanem nagy közönségsiker is volt. Innentől kezdve azonban semmi sem jött össze, s hiába jelentkezett a tőle megszokott, Coppolás munkákkal, a tény szomorú megtántoríthatat- lanságával tudatta a világgal 1990 elején: Francis Ford Coppola fizetésképtelen, magánvagyona ellen csődeljárás készül. Bizonyos, jólértesült informátorok szerint tizenkétmillió dollárra van sürgősen szüksége adósságai rendezéséhez, ha nem akarja, hogy mindene elússzon. Mentőöv? Keresztapa III. A képlet egyszerű: bombabevételt kell produkálni. Ennyi és nem több. Sokadszor került abba a helyzetbe — ez azonban egyértelműen a legnehezebb—, amit már évekkel korábban megfogalmazott a mester: ,.Tudják maguk mit jelent rendezőnek lenni? Olyan, mintha az ember egy mozdony előtt futna. Ha megállsz, ha megbotlasz, akkor elpusztulsz. Hogy a csudában legyek kreatív, amikor tudom, hogy az a dolog ott jön a hátam mögött?!" Kreatívnak kellett lenni, nem volt más megoldás. A nézők kiéheztek a folytatásra, a kritikusok pedig már előkészítgették vitriolba mártott tollaikat. Az egész filmvilág, s a mozirajongók érdeklődő tekintetét érezhette magán Coppola. Ott lihegett mindenki a fülébe. Vajon elesik a megroggyant Ford? Megcsinálta. A hagyományoknak megfelelően családi vállalkozásban. Közreműködött a produkcióban ilyen vagy olyan formában a húga, a felesége, az unokája, az apja, a fia és a menye, de még apja fivére is. A nézők és a kritikusok egy része gúnyosan elhúzta a szája szélét erre. Ete Coppola nem törődött ezzel se^dk tudta, hogy a Corleone családrtWa* família utolsó fellépéséről csakra család tudja megcsinálni a két és fél órás történetet. Amely a Coppola család számára is könnyen lehet az utolsó fellépés. A forgatókönyvet hosszas huzavona előzte meg, s végül is olyan lett, amilyennek lennie kell: a leg- nagyobbakról szól, akikről szólhat. Istenről, a Vatikánról, az öreg Donról, Európa megerősödéséről, az új és a régi harcáról, hiába akar tiszta lenni Michael Corleone, hiába akar becsületes útra térni, s téríteni családját, hiába jutnak egyre magasabbra, a Don bűnei rettenetesek, ahogy azt a pap mondja neki. A főszereplő, mint az első két epizódban, Al Pacino. Szenzációs munkát végeztek rajta a sminkesek, s a Keresztapa alakításáról mindössze egyetlen dolog motoszkál a fejemben: min és főleg, hogyan kell még játszania Pacinónak, hogy végre-valahára megkaphassa az Oscar-díjat? Ebben az esztendőben egy bizonyos Jeremy Irons nevű úr kapta ezt az elismerést. A Keresztapát látva nem tudom elképzelni, mit alakított. Mert a Keresztapánál többet és tökéletesebbet már nem lehet. A Don helyébe lépő Vincémét alakító Andy Garda végérvényesen befutott ezzel a szereppel. Nem kell hozzá bátorság leírni: világsztár lett a fiú. Egyik barátom mondta a minap: Coppola a Keresztapától függőt Keresztapa pedig a nézők száid®l. Ugyan ez csak jelképes dolog, dc^ azzal segít valar*^» mesteren, akkor minden előadásra vesz jegyet. S^ég^tj^i, jjnogy nem nekem ^fSto\e^iTO: ez a gesztus. Bár esetben ez nem jelent TTOozatot. És most nem a pénzről van szó. Arról, hogy A Keresztapa III-at akárcsak az első két részt, bármikor, bárhol, bármennyiszer élvezet és élmény megnézni. Kell ennél több? Nem igaz, Francis? Szilágyi Norbert Coppola a mozdony előtt Forgatókönyv: Mario Puzo, Francis Ford Coppola Operatőr: Gordon Willis Zene: Carmine Coppola Főszereplők: AI Pacino, Andy Garcia, Talia Shire, Diane Keaton, Sofia Coppola Producer: Francis Ford Coppola Rendezte: Francis Ford Coppola Amerikai, szinkronizált Forgalmazza: Duna Film Forró víz partot mos A két évvel ezelőtt az alaszkai partok közelében bekövetkezett tankhajó-katasztrófa látható nyomai lassan eltűnnek. 18 hónap alatt csaknem a teljes érintett 600 . kilométeres partszakaszt sikerült megtisztítani. A zátonyra futott Exxon Valdez tankhajóból akkor 35 000 tonna nyersolaj ömlött a vízbe, s ennek egy részét a hullámok a partra verték. A part megtisztítását 70 C-fokra felmelegített tengervízzel végezték, nagy nyomással lemosva a sziklákat és a homokfövenyt. A szennyeződés így visszakerült a vízre, ahol összegyűjtötték. Úgy látszik, néha a jó szándék is bajt okoz. Tengerbiológus szakértők szerint a forró víz több kárt tett a parti, partközeli élővilágban, mintha semmit sem csináltak volna. Egyes vélemények szerint a legjobb lett volna úgy hagyni az egészet, s türelmesen kivárni, amíg a természet meg nem tisztítja önmagát. Csütörtököt mondtunk Mottó: „Földünk intelligenciamennyiségének végösszege állandó. Népessége viszont folyton növekszik...” (Murphy törvény- könyvéből). Tanmese. Volt egyszer hajdanán egy fiú és egy leány. Valamikor egy házban éldegéltek, hosszú ideig. Civakodtak az idő tájt eleget. Aztán felcseperedtek. Útjaik szétváltak, de azért megmaradtak egymás látótávolságában. Aztán egy közös cél összehozta őket. Közös akarattal csinálni akartak egy olyat, amit addig még soha. Nosza, megállapodlak, terveztek, de addig- addig totojáztak, míg kiderült szándékuk, és finoman szólvii vegyes fogadtatásra talált art^F. Hnng ők nagyon ^»ífilHcsa%idm ment a dolog. Fo^Mi azfhallották: korai még ez jaSferMtéá ^nagy ára lehet a pfpqjnak stb... Aztán előbb a fiú Vhezott ennek hallatán, majd a leány tiltakozott ellene, még akkor is, amikor az ifjú azzal fenyegetőzött: nélküle is megcsinálja, csak... (Valaki kitépte a következő lapot a meséskönyvből. A folytatás ismeretlen, nincsenek hasonló ügyek a mesevilágban. Aki tudja a végét, az lehetőleg 1995 vagy 1996 előtt szóljon!) Színes dolgok. Nem tudom, hány évtizede nincsenek nálunk nyilvánosházak. Legalább négy-öt. Na, mindegy, csak azért, mert a korabeli rendőr állítólag azért nem ment be a kupiba, mert várta, hogy a lámpa zöld lesz. Csak a nagy várakozás közben az intézményt (amin a lámpa volt) lelakatolták. így nem tudott már mit kezdeni szegény. Mint a nem megyénkbeli önkormányzat a szexlapokkal. Talán a színes kiadványok pulton keresztül is „sugároztak” Ibolyán (meg Maricán, Esztikén, Eufrozinán) — túli „sugarakkal”. Ez bántotta a honatyák szemét. De a színes kiadványok árusítására a törvény feketén- fehéren áldását adja. Mint ahogy fehéren-feketén leszögezi, hogy a szürke szín is léljogosult a palettán, így tartózkodni is lehet a szavazáskor. Még Nógrád önkormányzataiban is. Ennyit a színekről... Az ökör reneszánsza. Olvasom: a Nógrád Volánnál a buszok fele elhasználódod. Hallottam néhány hónapja a szakminisztériumot: tehergépjármű- állományunk (országosan) 45 százaléka nullára leírt selejt! De fuvaroznak. Hogy legyen ruhánk, kenyerünk, lejünk stb. Elszomorítóak a vasút és a légiforgalom közelmúltbéli amortizációs statisztikái is. De nincs más választásunk, közlekedünk ezeken. Vagy van megoldás? Van! Petőfi nem írta, hogy a négyökrös szekér ökröcs- kéinck hány százaléka volt selejl. Bár azt a selejtet megehették sütve, ráadásul az ökrök nem tízmillióból termelődtek újjá. De mit tegyünk mi? Süthetjük... Kávézgatunk... Jó dolog is ez reggelenként, de kivált hajnaltájt, persze, ha nem az óvodában tesz- szük — mondjuk, betörőként. Nem tudom, mi hajthat egy bűnözőt pont az óvodába. Talán a gyermekek utáni vágy. De ha így van, akkor vagy menjen nappal, vagy... —na, de hagyjuk. „Beszerző kőrútján” mindenesetre biztató, hogy egy kis számológépet is elvitt. Azon talán márkiszámolta, mennyire ítélik, ha elkapják. S, ha megvan a végeredmény, arra a felismerésre is juthat, hogy kávét és kenyeret kaphat a sitten is. És nem az ablakokon kell bemászni érte. Kiváltképp hajnaltájt... Könnyebb lesz tanulni. Megvizsgálták, mi okozza a stresszt a diákoknak. Az állandó ellenőrzés, a vizsgák, illetve az osztályozó rendszer indukál feszültséget a gyermekekben. Ezért úgy döntöttek, hogy már az 1991/92-es tanévtől radikális tanügyi reformot vezérnek be, egyszerűbb osztályzati rendszert, s a tanuló egyéniségéhez jobban illeszkedő oktatási módszereket alkalmaznak. Ez nagyszerű! Kár, hogy mindezt Japánban teszik ősztől... Balázs József Szegénységi szint alatt Hivatalos adatok szerint a Szovjetunió lakosságának egy- harmada — vagyis kilencven- millió ember— él jelenleg a szegénységi szint alatt, ám a szovjet szakszervezetek szövetsége szakemberei szerint az adat helyesbítésre szorul: ugyanis jelenleg már minden második ember e szint alá süllyedt. A két megállapítást a Trud című lapban V. Golovacsev politikai szemleíró veti össze, aki a szegénységi szint alatt élő gyermekek számát huszonhárom- millióra becsüli — 1990-es adat — s ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden harmadik a határ alatt marad. (AN) Csurkáról másként Rágalmazni senkinek nincs joga Sajnálattal olvastam a Csurka- ellenes heccelődés új termékét lapjukban. Miket is írt az író-politikus személyéről a salgótarjáni Takács Lajosné? íme: szemtelen, lázit, uszít, mocskolódik, valótlanságokat állít, rágalmaz, köpönyegforgató. Takácsné szerint eddig tejben-vajban fürdött. S mindehhez az apropót egy korábban lapjukban közölt, hasonló témájú és hangvételű írás adta! Hívatlan prókátorként védeni nem akarom, nem tudom Csurka Istvánt. De a jelenség, hogy valakit —, bárkit, akire divat „rászállni" — gátlástalanul szidalmazni lehet akár az Új Nógrád hasábjain, az felháborít. Köztörvényes bűnözőkről személyiségi jogaik védelme érdekében addig, ameddig bíróság előtt bűnük be nem bizonyosodott, ilyen hangnemben nem szabad beszélni, írni. Az önök lapjában egy oldallal odébb közönséges gyilkosokról, csalókról szelídebb hangon írnak, és a delikvens is megszólalhat, mint esetünkben egy íróról, publicistáról, aki — horribile dictu! —ma, 1991-ben egy kicsivel másként gondolkodik. A jelenség mélységesen elszomorító és azt hiszem a tisztességes emberek nagyobb részében viszolygást kelt. Gábor Andorné Szécsény Kedves Takács néni! Az Új Nógrád 1991. május 14-i számában megjelent levele késztet arra, hogy reagáljak megnyilatkozásaira. Az Ön leveléből az olvasható ki, hogy akit „megfizetett” a Kádár-rendszer írói tevékenységéért, azt már meg is „vásárolta”, és akkor már kutya kötelessége volt kommunistának lennie. Remélem, ezt nem gondolja komolyan. Vagy talán Ön így van vele? De akkor miért van szerény nyugdíja? Az elmúlt rendszer nem méltányolta a hűség'ét? Számtalan példa van arra, hogy kik kapnak kiemelt nyugdíjat, amit — remélem — Ön is elítél. Amit Ön Csurka Istvánról ír, az rágalmazás és személyiségsértés, remélem ezzel tisztában van. Ha ezekért feljelenti az író, joggal elmarasztalja a bíróság Önt. Sem a kora, sem a szerény nyugdíja nem jogosítja fel arra, hogy nyíltan rágalmazzon, személyiségében sértsen bárkit egy újságban, még akkor sem, ha az az újság ezt „közvéleményként? hozza nyilvánosságra. Az Ön felelősségét az sem kisebbíti. Manapság egyre több sajtóperről hallani, remélhetően a jövőben jobban meggondolják az újságírók is, hogy milyen jelzőket használnak emberekről. Őszinte jóindulattal Haraszti Sándor Bátonyterenye ÉS KANYARGÓS AZ ÚT. NHUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT GÉPJÁRMŰ-KÁRRENDEZÉSI HELYEI, IDŐPONTJAI BÁTONYTERENYÉN — HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. KIRENDELTSÉGE tel.: 32/53-743 (Bátonyterenye, Bányász u. 1/b.) csütörtöki napokon 14.00—15.30h PÁSZTÓN — HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. KIRENDELTSÉGE tel.: 212 (Pásztó, Nagymező u. 10.) hétfő, csütörtök 11.00—13.00h — JAVÍTÓ, KARBANTARTÓ KISVÁLLALAT tel.: 33 (Pásztó, Tanácsköztársaság u. 7.) munkanapokon 7.00—14.00h SALGÓTARJÁNBAN — HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. GÉPJÁRMŰ-KÁRRENDEZÉSI FIÓKJA tel.: 11-822 (Salgótarján, Nógrádi S. tér 14. III. em.) hétfő, kedd, szerda péntek 7.00—16.00h csütörtök 7.40—19.00h szombat 7.40—12.00h — AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT tel.: 16-255 (Salgótarján, Rákóczi út 233.) munkanapokon 6.00—14.00h JOBBÁGYIBAN —TAKARÉKSZÖVETKEZET (Jobbágyi, Hunyadi u. 1.) hétfői napon 14.00-14.30h NHUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT J
