Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-28 / 123. szám
4 annum LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 28., KEDD ^YVélemény Drága húsnak is lehet híg a leve Véletlen, hogy — ügyeletesként — közvetlenül nekem szólt a telefonüzenet: „Tegyenek már valamit, hogy javuljon a tévéműsor, mert egyébként lemondom az előfizetést” — mondta a névvel, címmel jelentkező panaszos. Először azt hittem, hogy az utóbbi időben gyakori vételi zavarokat reklamálja, de aztán kiderült, hogy a látottak színvonaláról, tartalmáról beszél. Bár nem minden megjegyzésével értettem egyet, — hiszen egyebek közt a Nagy Péterről szóló filmsorozatot és a Madách Színház Gettó című darabját is elmarasztalta — a véleménye nem lepett meg igazán, mert — mint tapasztalom — többen vélekednek hasonlóképpen. Én magam is érzékelem, hogy milyen sok az üresjárat a Magyar Televízió mindkét programjában. A direkt politikai tárgyú műsorok uralják a képernyőt. Az indulatos szócsaták, a merőben ellentétes pártérdekeket kifejező fórumok pedig már nem kötik le a nézők jó részét. Az igényesebb közönség már hetek óta hiába vár például egy tévéfilmre, egy tévéjátékra, pláne olyanra, amely az átalakuló új világ — s benne az egyes ember — problémáival foglalkozik. Úgy látszik a pénzzavar e művészeti műhelyeket sújtja leginkább. Ebben a szituációban csak üdvözölni lehet a megváltozott szerkezetű Tv 2 néhány kezdeményezését. Ezek közé sorolhatók az öt ven perc színházról illetve filmről című műsorok, amelyekben — Vámos Miklós, valamint Kepes András kalauzolásával — könnyed, oldott formában ugyan, de fontos dolgokról esik szó. Az eddigiekben közreműködött színészek, rendezők jó partnereknek bizonyultak a két művészeti ág népszerűsítésében. Ugyancsak a kultúra ügyét szolgálta — mégha nosztalgikus felhangokra kényszerültén is — a Bara Margitról készült portré és a Végjáték az Egyetemi Színpadon című dokumentumfilm. A Tv 1 esetében kevesebb a jó példa. Az mindenesetre dicséretes, hogy a minap másfél órát szentelt az első ízben vidéken rendezett, egyébként, pedig a X. országos színházi találkozó témakörének. De vajon ilyen ínséges időkben szükség van-e — akár még produceri irodák által gondozottan is — olyan költségesnek tetsző, szórakoztatónak mondott sorozatot beindítani, mint a Kamera varieté. Bár ez is ízlés dolga, hogy kinek tetszett és kinek nem Rózsa György új műsora, számomra nem okozott még felhőtlen kikapcsolódást sem. Kifejezetten bárgyúnak tartottam azt a keretjátékot, amelybe a forgatókönyv értelmes, okos egyetemistákat, főiskolásokat „kényszerí- tett”. Az meg kifejezetten luxusnak tűnt, hogy valaki — a műsorvezető szerint is — „hasra ütős” kérdések megválaszolásáért — pontosabban megsaccolásáért — Polski Fiat gépkocsit nyerjen. Tudom, hogy a sorsjátékokon még ennyit sem kell tenni a vaskos nyeremény érdekében, de az eleve más kategória, az ember a vakszerencsében bízik és nem számít produkcióra. A játékos shownak nevezett varieté keretében fellépett profikat is láttam már jobbnak a korábbiakban. Ez vonatkozik az egyébként nagyon tehetséges parodistára. Éles Istvánra is. Attól tartok, hogy a havonta egyszer jelentkező új sorozat a következőkben sem nyeri majd meg tetszésemet. Aligha fog ugyanis változni szellemtelen jellege, hivalkodó installációja. Folyton az jár az eszemben, hogy a Kamera varietéra fordított pénzen mennyivel rangosabb kulturális értékeket lehetne szponzorálni, érvényesüléshez juttatni, s nemcsak az úgynevezett komoly műfajok területéről. — csongrády — Jönnek az indiánok, Európa vigyázz! — írta szalagcímében a genovai újság. Minden oka megvolt rá, hogy riadót fújjon, hiszen a sziú indiánok főnöke jelentette be: 1992- ben, amikor a világ a genovai származású hajóst, Kolumbuszt és nagy tettét, Amerika fölfedezését ünnepli, a folfedezettek leszármazottai partra szállnak majd öreg kontinensünkön. „Bejárjuk Európát, és mindenütt elmondjuk, hogy mit jelentett Amerika fölfedezése— nekünk.” Nyilatkozta Birgil Kills Straight, a dakotai sziú törzs 50 Indiánroham esztendős főnöke. (Texasi kalapot és medvefogakből készített nyakláncot visel.) „Nem ellenezzük, de nem is ünnepeljük Kolumbuszt, csupán arra akarunk emlékeztetni, hogy az indiánok fején próbálta ki a kardját.” A Dakota állam déli részén élő indiánok elszánt vállalkozásához tehát lenne elegendő ok. Érzelmi szempontból azért is, mert apáról fiúra tovább adják, hogy a hódítókkal kezdődött minden rossz, ők tették tönkre az ősi kultúrát és a természetet. „Az USA kormánya ezt követően elrabolta erdeinket, szent völgyeinket, ahol a sziú indián ősei szellemével találkozhatott.” Az európai fellépés garantált sikert ígér. Ugyanis az a törzs szállja meg a fehérek kontinensét, amely Hollywoodban díjözönhöz juttatta egy barátjukat, ők voltak ugyanis a szereplői a Farkasokkal táncoló című többszörös Oscar-díjas filmnek. Kényelmes ellenzékiség? Herczeg János országgyűlési képviselő, a KDNP-frakció tagja, az Új Nógrád 1991. május 22-i számában mérleget készít a rendszerváltás eltelt egy évéről. Néhány állítással egyet lehet érteni, de általam idézőjelbe tett gondolataival vitázom. Az ország szekere valóban kátyúban van. Azon csodálkozom, hogy meglepődik: „nagyobb kátyúban, mint gondoltuk volna.” Aki figyelemmel kísérte a bel- és külpolitikát az elmúlt évtizedekben, azt nem érhette meglepetés a rendszerváltás után egy évvel. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy négy évtized történelmi tévedéseit egy év alatt el lehet felejteni, a hanyagságokból fakadó gazdasági, politikai és erkölcsi károkat helyrehozni. A tavalyi parlamenti választási kampány alatt az SZDSZ egyetlen egyszer sem kecsegtette hirtelen rászakadó jóléttel a választókat. Sőt, inkább a várható nehéz jövő képét festette fel. Feltehetőleg az elkerülhetetlenül csökkenő életszínvonal, a rohamosan növekvő munkanélküliség rémisztő árnyával a választók többsége nem mert szembenézni, ezért nem szavazott az SZDSZ-re. így kerültünk ellenzékbe, az MDF, KDNP és FgKP pedig a ,.kényelmes ellenzéki hadállás helyett a nekigyürkőzést” választhatta. Sajnos a nekigyür- kőzés a mai napig is tart. Elmaradt a tavaszi nagytakarítás, lassan a kormány alkalmatlan tagjait kell eltakarítani ahhoz, hogy az ország lendületbejöhessen. Véleményem szerint pillanatnyi hivatali rangja senkit sem tesz tévedhetetlenné, alkalmasint betöltött pozíciójától sem válik mindentudóvá. Aki a kritikát nem bírja elviselni, az nem alkalmas a vezetésre. A kritika elnyomása erőszakhoz vezethet. Ismerősen cseng Herczeg János gondolata: „vannak emberek, sőt csoportok is, akik a kevés jót elhallgatják és minden rosszat — amiből sajnos sok van — hangos szóval publikálják. Ez bizony fokozza a reménytelenséget.” Hajszál pontosan ilyen stílusban oktatták ki az ellenzéket az elmúlt rendszerben is. Nem maga a hiányosság, hanem annak megnevezése számít „destruktívnak.” Innen már csak egy lépés, hogy „kritikára szükség van, de az építő kritika legyen.” Ez így akár idézet is lehetne valamelyik MSZMP politikai bizottsági taggal készített interjúból — mondjuk 1984—1985-ből. Kár, hogy a kormánykoalíció egyik pártjának parlamenti képviselője mondja mindezt — 1991-ben. Nem is merem feltenni a kérdést, hogy a koalíció szerint mi „számítana jó szándékú konstruktív ellenzéknek?” Emlékszünk, ugye? Vannak hibák, melyeket ki kell javítanunk, elvtársak, de ne felejtsük el, hogy épül, szépül a gyönyörű szocialista Magyarország. Kellér Andor könyvéből származó ismert anekdota illik ide, mely jól jellemzi a mai magyar közéletet. Molnár Ferenc már világhírű író volt, amikor a század első negyedében — a pontos évszámra már nem emlékszem — bemutatták legújabb színdarabját és a nagy siker ellenére az egyik kritikus alaposan levágta a darabot a másnapi újságban. Pár nap múlva a Fészekben találkoztak, az illemhelyen egymás mellett állva végezték éppen aktuális dolgukat. A kritikus korábbi véleményét módosítva így szólt: „Nézd, Ferikém, tulajdonképpen a színdarabod nagyon tetszik nekem, egy remekmű, remélem megbocsátod a kritikámat?” Mire Molnár Ferenc azt válaszolta: ,Jkendben van, de arra kérlek, hogy legközelebb itt a WC.-ben támadjál meg a kritikáddal és az újság hasábjain kérjél bocsánatot." Nyilván minden bírálatnak megvan a maga sorsa. Az idő úgyis eldönti mi marad fenn az utókornak. Antall József és kormánya beírta a nevét a történelembe, ez vitán felül áll, érdemeik elévülhetetlenek. El kell ismerni, hogy az SZDSZ is követett el jó néhány hibát. A kárpótlási törvény tárgyalásakor tett ,/nindenki kapjon 20 000 forintot" című ajánlatuknál nehezen lehetett volna kitalálni nagyobb baromságot. Az ilyen mértékű tekintélyvesztést el kell kerülni, ezt az SZDSZ vezetői is tudják: az elkövetett politikai hibát helyre kell hozni. Reméljük ez meg is történik. De sohasem állították, hogy „csak ők — csakis ők — tudnának jól kormányozni”. Herczeg János szerint „az ízléstelenségig hangoztatják, hogy itt minden rossz, nem jó a parlament...” Salgótarjánban szerepelt a Honvéd művészegyüttes. Képünk az együttes ajándékmüsorán készült Fotó: R. Tóth Sándor Kik voltak a szeretők? Gábor Zsa Zsa is kitálal (Fercnczy — EUROPRESS.) Az eddig is harcias amazonként ismert Gábor Zsa Zsa — ő 70 elején jár valahol, pontosat nem lehet tudni — ezúttal alaposan kipakolt Novemberben megjelenő önéletrajzát írva jutottak eszébe érdekes epizódok az életéből. A magyar származású Holly- wood-sztár — amint a „Bild am Sonntag” megírja —, most például nem kevesebbet állít, mint azt, hogy őt Fülöp herceg, az angol királynő férje is el akarta csábítani. Erre szerinte 1952-ben, filmforgatás közben került sor. Zsa Zsa azt állítja, hogy nemet mondott, mert a herceg, bár jóvágású, nem imponált neki. „Fülöpnek maka- csabbnak kellett volna lennie”, — így a hölgy. A Buckingham-palota reagálása angolos: „No comment” vagyis, hogy nem kíván az ügyben véleményt nyilvánítani. Parlamenti tévéközvetítést rendszeresen néző állampolgárként nehezen tudom elrejteni csalódásomat az olyan felszólalás láttán, amikor az országgyűlési képviselő pár perc alatt teljesen elfelejti mondandója lényegét, képtelen az alany és az állítmány következetes egyeztetésére, a mondat elejét zűrösen elfelejtette, nem talál ki a saját maga által ültetett erdőből és beszéde után csak a néma kín marad. Nem is beszélve az állandó jelenlévő, kárörvendő vigyorgást kiváltó személyeskedésekről. Elhiszem, hogy Surján László a kormány jó szándékát és céltudatosságát fejezte ki azzal, hogy ,/nár látjuk az alagút végét". Az alagút-szituációra persze már számtalan viccet talált ki az elmés magyar nép. Ennek ellenére a kormány számíthat a lakosság támogatására, de csak akkor, ha tényleg értelmes, tekintélyes, tehetséges emberek vannak a vezető pozíciókban. Addig viszont az történik mind a koalícióval, mind az ellenzékkel, amit legjobban egy örökzöld grafitti (falfirka) fejezett ki egy angol kisváros Ladies feliratú, hölgyek által látogatott helyiségének falán: Before you meet your handsome prince you have to kiss a lot of toads. Vagyis: Mielőtt álmaink hercegével találkoznánk, jó sok varangyosbékát kell megcsókolnunk. A kényelmes ellenzék egymás után nevezi meg a varangyosbé- kákat, a kormánykoalíció mégis tovább csókolgatja őket. Közben az egyszerű nép alig várja, hogy mikor lesz a rút békából királyfi. Eddig jó sok békát kellett lenyelni, mégis sokan éheznek. Novák László dr. Pásztó A rámenősség a színésznőnek viszont tetszik. Ez derül ki a Frank Si- natrával kapcsolatos — a könyv most megindított reklám-világhadjáratának részeként máris bevallott — történetéből. Nos, a világhíres zenész állítólag egyenesen berontott hozzá és másnap reggelig nem tágított, míg Zsa Zsa meg nem adta magát. Gábor Zsa Zsa készülő könyve valószínűleg nem marad visszhang nélkül, hiszen többek között olyan személyiségeket is emleget kalandjainak hősei között, mint a néhai John F. Kennedy — noha vele állítólag csak flörtölt... Egy kis humor A feleség fázósan didereg a paplan alatt. — Édesem — szól kedvesen a férjéhez —, amikor kislány voltam és fáztam, az anyám mindig a karjaiba vett. A férj nem érti a célzást. — Na és? — válaszol flegmán. — Most keljek fel az éjszaka kellős közepén, és hívjam ide az anyádat? * A férj néhány órával a szülés után meglátogatja a feleségét a kórházban — Sokat szenvedtél? — kérdi együttérzéssel a hangjában. — Semmi az egész. Egy óra alatt túl voltam mindenen, még össze is varr tak — mondja dicsekedve az asszony ka. Mikor a férje rémült arcát látja, sietve hozzáteszi: — Ne ijedj meg, nem egészen! Zagyvavölgye Kesztyűkészítő Kft. Bátonyterenye, Madách út 15. A kft.-ónk fő profilja: egyéni munkavédelmi eszközök gyártása és forgalmazása. Bőr, műbőr, vászon alapanyagú kesztyűk, hegesztőkabátok, lábszárvódők, húsipari kötények készülnek üzemünkben. Gyártunk még pamut és krepp alapanyagból konfekcionált ágynemű-garnitúrákat a színskála majdnem minden árnyalatában, valamint lepedőket szintén sokféle színben. Ez utóbbiakat extracsomagolásban, termelői áron forgalmazzuk; üzemek, kiskereskedők és magánszemélyek részére is. Megrendelés esetén az árukat térítés ellenében, saját járműveinkkel a helyszínre szállítjuk. Szeretettel várjuk a már visszatérő és a leendőbeli vásárlóinkat. Tel.; 53-657 Telex: 22-9315 Bátonyterenye (Kisterenye) Kati és Társai ABC Kereskedelmi GMK. Bátonyterenye, Madách út 4. (21-es főút mellett) Üzletünk Kisterenye legnagyobb bevásárlóközpontja, ahol a napi fogyasztási cikkek bősége mellett megtalálja a háztartásban szükséges eszközök majdnem minden kínálatát; pl.: edények, vegyi áruk, kozmetikumok stb. A kedves vásárlók kényelmét szolgálja továbbá az üzletünkben kialakított zöldség- és presszórószleg. Minden egy helyen, nálunk az ABC-ben! Mi Önökért, vásárlókért vagyunk! Nyitva: hétfőtől péntekig 6—18.00-ig, szombaton: 6—13-ig, vasárnap: 7—12.00-ig.
