Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991. MÁJUS 4., SZOMBAT ZZZ3TZZSZ/ 5 í SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE D Mennyit ér egy labda? Ahonnan elmentek a káderek... Zabar. A legtöbb falusi asz- szony azért vállal bedolgozást, hogy a munkahelyre való oda- vissza utazgatást megspórolja. Az így nyert időt aztán a családra, a ház körüli munkára fordítja. *— Ez az álláspont mit sem változott, a családanyák ma is szívesen dolgoznak otthon, de a körülmények sajnos sokat romlottak — vallja Katona Gyuláné, aki a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak futball-labdákat varr. Öten vannak jelenleg labdakészítők a faluban. Katonáné már tizenhárom éve foglalatoskodik ezzel az erős kézmunkát igénylő varrással. A hozzávalókat, a hatszögletű piros és fehér foltdarabkákat az istenmezejei lerakattól szerzik be, s a kész labdákat is ide, maguk szállítják el. Minden, ami ebben a munkában szép, az nála a kezdethez fűződik: —Egy labdáért az első években csaknem száz forintot kaptam, s volt, hogy egy hónapban negyvenet vittünk le Istenmezejére — mondja az asszony.—Most pedig jó, ha tizenötöt, húszat elkészítek összesen ezer, ezerötszáz forintért. De nem csak a megcsappant fizetség az oka a kisebb teljesítménynek, hanem a hasonlóan jellemezhető teljesítőképességem is. Ez a varrás ugyanis nagyon igénybe veszi az ujjakat, az alkart, sőt a mellizmokat is. Érzem, hogy fáradok, pedig még csak negyvenöt éves vagyok, s ha ezt abba kell hagynom, egyelőre fogalmam sincs, mihez kezdek? Sok töprengésre viszont most nincs ideje. Nagy esemény előtt áll a Katona család, egyetlen lányuk lakodalmára készülnek. Alig egy hónap, s itt a nyár, amikorra kitűzték az esküvő napját, így már mostanában is összejön a rokonság, hogy elvégezzék az ilyenkor szokásos dolgokat. A háziasszony jövedelemszerzésének további mikéntje tehát egy kis halasztást nyer. — Mihalik — Fotó: Gyurkó Lesz-e nektár? Salgótarján. Kemény valutát fizet a Nyugat a folyékony aranyért, a mézért, melynek legkeresettebb fajtája az akácméz. Vajon jó lesz-e idén ebből a termés? — vetik fel mostanában a megyei méhészegyesület tagjai. Kérdésük sajnos időszerű a fagyos napok után, de biztos választ erre majd csak akácvirágzáskor lehet adni. Mert lehet, hogy helyenként a szép fürtökből — mint ahogyan tavaly is — hiányozni fog a nektár. A méhészek ezért már előre tájékozódnak: az esetleges fagykárokról beszerzett információikat mondják el az egyesület május 6-án, 16'órai kezdettel, a tarjáni áfész tanácskozótermében tartandó összejövetelén. Kész az út Vizslás-Újlakpuszta. Az önkormányzat beruházásában, 1,6 millió forintos költséggel aszfaltszőnyeget kapott az Akácfa út. Az Egri Közútépítő Rt., a kivitelező, a napokban adta át a munkát. Az egytraktusos parasztházakból csak itt-ott van mutatóban. A több családot is kiszolgáló vályogházak süllyednek, kikönyökölnek az útra. Tetőiken a ferenc- józsefiidők hódfarkú pótári cserepe, néhol kifoltozva. Az a néhány tucat OTP-értékesítésben emelt otthon szép, de csepp a sokféleségben. Formás házak még ott vannak, ahol tervszerű parcellázás volt. A tsz régen kimúlt, amikor még létezett is, inkább agonizált. A földek lepusztultak, csak az öregebbek ragadnak még kapát. Az erdő erősen fogyóban, s ha így megy Baglyas egyetlen jó tulajdonsága is elvész, a jó levegő. Lefelé a lejtőn Valamikor sok embernek adott kenyeret a bánya. De mára ez már a kisvasúttal együtt csak emlék. Sokan elszármaztak. Sokak pályája a városi bérházakon túl a Rózsadombra, Pasarétre ívelt. Néhányat közülük csak akkor láttak a földiek, ha koszorúztak a régi jelzett ünnepeken. Annyiban téréi az alvó városrészektől, hogy a házak környékét kisebb kertek tarkítják. A valamikor egyöntetű lakosság mára erősen kétnemzetiségű. A bejáratot gyakran lezáró sorompó nem vonzotta a pénzes, tehetséges fiatalokat. Az elkopott, egymás hegyére, hátára, közös udvarokra épült házak vevői cigányok. Velük együtt idetelepült az életmódjuk is. Meg kell mondani, vannak köztük rendes, dolgos, családszeretők is, akik megfogják a pénzt. De kevés. A város szalonképes lett, amit ország-világnak mutogattak. Sok pénz elment. Csaknem lejtőre került ez a városrész, felszereltsége, ellátottsága rossz falusi életviszonyokat is alig nyújt. A teho is elúszott valahová. Hathatósan senki nem tudta képviselni. A közlekedés talán jól is sikerült. Amióta centrum-decentrum, s egyéb nyafogó nevekkel keresztelték a városi csomópontokat, kétszerannyi busz jár (4-es, 14- es) Baglyasra, mint korábban. Mégis valahol megfeledkeztek a buszjáratok illeszkedéséről, mert sok az üres járat, változatlanul félórákat kell várni a rossz csatlakozások miatt. Ki találta ki ezt a pazarló flancot? A fele is elég lenne, bár gondolom a díjszabást nem csökkentenék. Tanulnunk kell még egy kicsit a racionalitást. A végtelenségig a polgárt sem lehet pukkasztani! Lejárt az ideje az okoskodó atyáskodásnak. Azt mondják a Volán kimúlóban, kezdem sejteni miért... S ahogy engedett a tél szorítása, a tavasz néha napsütést is kínál, úgy sejlik valami a helyi társadalom egén is. A kábeltévé már működik. S továbblépett az ön- kormányzat is. Őszre gáz lesz Baglyason. Nagy a bizakodás még akkor is, ha néhány lelkesedő heve lelohadt mire az előleg befizetésére került sor. Mindenki tudja ma már, hogy ennek élesztője, serkentője az itt lakó, ízig-vérig lokálpatrióta Cserháti József, a városi önkormányzat alpolgármestere. De hát az évtizedek erózióját egyetlen ember nem tudja megállítani. Itt összefogásra, az áldozatot is vállaló és megosztó emberekre van szükség. Az alpolgármester most segítőket keres. A napokban a sportklubba összehívta a tapasztalt, tanult polgárokat. Ott volt több pedagógus, tevékeny nő, köztük az orvosasszony is, műszaki foglalkozású ember, a cigányság képviselője. Lehettek úgy húszán. Nem kellett szólásra nógatni senkit. A szervező alig győzte írni az észrevételeket. Csak címszavakban: panasz, jogos kritika, ajánlatok, biztatások. Ha mindaz, ami elhangzott tárgyiasulna, a pakkot senki sem tudná a vállára venni. Gondolnak a fiatalokra V J Az alpolgármestert már a lakásán is keresték a fiatalok, szórakozási lehetőségét sürgetve. A kis társaság előtt is felmerült. A motivációk erősek. Este tíz után csak egy busz jön, távolabbról csak gyalog, vagy taxival lehet hazatérni. A diszkó azonban nagy vihart kavart. Nehéz keretek közt tartani. Baglyasra rendőr is csak néha vetődik. (Valamikor csendőrőrs is volt.) A diszkóban feltűnt a kábítószer, az ital és a deviáns elemek megbontják az alvó környezet nyugalmát. Ezen még gondolkozni kell. Talán kezdetnek meg kellene próbálkozni a tánciskolával, szigorú etikett normák szerint. Hiszen annyi mindent elölről kell kezdeni, szinte az alapoknál. Több jó hírrel szolgált az ön- kormányzat. Vállalkozókkal tárgyalnak egy kultúrcentrum kialakításáról. Lenne benne: klub, könyvtár, melegkonyha, kínálnának programokat. Tudnak egy német gyáros érdeklődéséről. Az jön, aki a legjobb ajánlatot teszi. Ha utólagosan is, de felmerült egy kétszáz főt foglalkoztató csokoládégyár gondolata. E sorok adják még tudtuk hogy fejlesztik (ha korlátozottan is) a telefonhálózatot. Baglyas három pontján, 300 méteres körzetében lehet telefont igényelni. Nyilvános állomás kerül a Frankel Leó utcába. Hárommilliót költenek az iskolára, óvodára, diákotthonra. Messze még az út vége Szimpátia, fogadta az iskolaigazgató bejelentését is. Technikai ismeretek helyett háztartási ismeL reteket tanítanak a lányoknak. Alakulhat szakkör is. Öt varrógépet tud átengedni az iskola az ügyes kezű lányoknak, asszonyoknak. Nosza, vállalkozó hölgyek! Az 1800 forintos bikini néhány forintból is kikerülhet. És mindenkiben vibrál valami ötlet, ajánlat. Ezek sorába tartozik az is, hogy tatarozásra szorul a templom, annak orgonája, s jó lenne, ha letelepedne egy fiatalokat is kedvelő katolikus lelkipásztor. A zeneértő, köztiszteletnek örvendő Kárpáti Ferenc (aki generációkkal szerettette meg a matematikát), gregorián dallamokra tanítaná az érdeklődőket. Sok igény, kívánság, de mind valóságos, ami tudásunkba, kultúránkba ágyazódna, ami nélkül sokszor szürkén, egyhangúan telnek napjaink. Tennivaló van bőven. Szelí- debb név kellene néhány utcának. Nem hatalmasságok, kétes egzisztenciák nevei. Lehetne választani fő- és melléknevekből, fantázianevekből. Baglyasaljára nem települnek neves intézmények, szájtátiság lenne ezt várni. Az önkormányzat jó partner. Üstökön kell ragadni az alkalmat. Lássák, nemcsak jogos elvárások vannak, de fel tud támadni az a szorgalmas, találékony baglyasi nép, akikre már csak az öregek emlékeznek, ahol kis közösségekben is tudtak egymás örömére szolgálni. Cserháti úr is tudja, úgy is mint alpolgármester, úgy is, mint baglyasi lakos, hogy addig kell a vasat ütni, míg meleg. így a beszélgetőpartnereket egy hónap múlva újabb találkára invitálta. Gulyás Ernő Találkoztam boldog nyugdíjassal... Bőrdíszműves is a hajdanvolt szabómester. Gyurián felv. Somoskőújfalu. Takaros, szép nagy ház, ugyanilyen udvarral és hozzávaló kerttel a Csengődi Ferencé. Mindennek mindenható őre Tisza, a játékos kedvű puli, „aki” azért a biztonság kedvéért hosszú láncáról ugatja meg a hívatlan látogatót. — Kerüljenek beljebb — invitál szívélyesen bennünket a házigazda, miközben szabadkozik az otthoni öltözetért. — Úgy látszik, 78 évesen még mindig nem nőtt be a fejem lágya. Ahelyett, hogy a nyugágyban sütkéreznék, inkább reggeltől estig a kertben dolgozom. Valóban a teraszosan megművelt kert minden négyzetmétere gondos kezek munkáját jelzi. Nyírt díszcserjék sorakoznak a kerítés mentén. A tulipánok sárga és piros színben pompáznak. A kert másik sarkában megterem a répa, zöldség és más, ami az asztalrava- ló. — A szép kert és a végében levő fenyves visszahozza nekem a természetet. Évtizedekig tagja voltam az acélgyári természetjáró klubnak. Talán ezért maradt meg valami a régi kondíciómból. Bár Csernobil óta baj van a lábaimmal és a motor sem a régi — mutat a szívére Csengődi Feri bácsi. — Meg kell nézni a madárházat is— mutat az egyik drótfonattal körülvett építményre a házigazda. — A kanárikat a melegebb kiskonyhában tartom, de az aranyfácán, a házi gerlék és a gyöngytyúkok itt kaptak helyet. Amikor meglátogat a három unokám első útjuk a madárházhoz vezet. Csak az a probléma, hogy ezer- forintos búzával nem sokáig bírom etetni őket. Lehet, hogy az alig 6 ezer forintos nyugdíjhoz képest luxusnak tűnik, de a világért sem válók meg tőlük... A lakás bejáratától néhány lépésre, kitaposott út visz a kis műhelyhez. Bepillantva az ajtón szembe tűnik a nagy próbatükör. A sarokban két varrógép, mellettük fából készült próbababán félig kész zakó feszül. A falon szabásminták. Nem kell különösebb szakmai ismeret a megállapításhoz: szabóműhely ez a javából. — Kicsit csalóka a látvány. Csak elvétve igazítok meg egy-egy zakót, vagy nadrágot. A szabószerszámok a régmúlt emlékei. A fiam a Salgótarjáni Ruhagyárban dolgozik. Tehát ahogyan mondják: az alma nem esett messze a fájától —jegyzi meg tréfásan Csengődi Ferenc. — Látni itt bőrös szerszámokat is... — Évtizedekkel ezelőtt kényszerűen a szövet formálása helyett a vasat kalapáltam az acélgyárban. Aztán védőeszközöket: ruhát és kesztyűt varrtam a kohászoknak, vasasoknak. Onnan is mentem nyugdíjba. A gyárnak ma is varrók bőrholmikat, reprezentációs „mütyüröket”. Nem fogok belőle meggazdagodni, de jól jön a nyugdíjhoz, s ami ennél jóval fontosabb, hogy örömmel és kedvtelésből csinálom. Reggeltől estig dolgozom. Ha nem itt, akkor a kertben vagy a madaraknál. Ez minden örömem, no és az unokáim. Élelemre nincs gondom. Innen a fogadóból hordom a nyugdíjaskosztot. Szeretetben és figyelmességben nem szenvedek hiányt. Fiam és a lányom gyakran meglátogatnak. A lányom takarít, s minden alkalommal, ahogyan egy leánygyermek szokta, azt nézi, mit „lophatna be" a hűtőszekrényembe... Szabó Gy. Sándor Salgótarján és környéke Bővítik a tőkés piacot Salgótarján. Jó ütemben folyik a termelés a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A tervek szerint megháromszorozzák a nyugati piacra kerülő termékek gyártását. A tavalyi négy- százmillióval szemben, az idén egymilliárd-kétszázmillió forint értékű árut készítenek a német Wamsler céggel kötött kooperációs szerződés alapján. A tőkés piacra kerülő termékek között szerepelnek a gyár elismert termékei: a szilárdtüzelésű kályhák, az olajkályhák és a gáztűzhelyek. Az építkezés második üteme Zabar. A helyi faluház építésének üteme már az elmúlt év decemberéig megtörtént. A hátralévő munkálatokat ez év őszéig szeretnék befejezni. További terveik között szerepel még az orvosi rendelő és az öregek napközi otthonának kialakítása is. Idősek napja Sóshartván. idősek napját tartanak május 5-én délután 3 órakor a sóshartyáni művelődési házban. A községi önkormányzat által szervezett ünnepségen az általános iskolások műsorral köszöntik a falu időseit és lesz fehérasztal melletti eszmecsere a község jelenéről és a jövő lehetőségeiről az önkormányzat tisztségviselőivel. Egymilliós nyeremény Szilaspogony. Az alig több mint négyszáz lelket számláló kisközség önkormányzata komoly beruházást kezdhet az idén. A vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez ugyanis megnyerték az egymilllió forintos céltámogatást. A képviselő-testület tervei szerint ebben az évben a gerincvezetéket építik meg, s a következő időszakban a pénzügyi lehetőségektől függően folytatják a munkát. Kútfúrásra szerencsére már nem kell költeni: a korábbi években elkészült az a mélyfúrású kút, melyet a napokban elvégzett mérés szerint percenként 150 liter hozamú forrás táplál. A falu ellátásához percenként negyven liter víz szükséges. Gazdag falu, szegényes vízellátás Etes. A község messze földön híres lakóinak igyekezetéről és szorgalmáról, régen gazdag falu hírében állott. Egy dologban mégis szegény: a közművesített ivóvízellátásban. A lakók saját kútjaikból, házi vízberendezési készüléken keresztül jutnak ivóvízhez. Az időseknek a közművesítésre már/se pénze, se igénye nincsen... Biztató jelek
