Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-27 / 122. szám

2 tinnumi HAZAI KÖRKÉP - KÜLFÖLD 1991. MÁJUS 27., HÉTFŐ A balti tanács felhívása Moszka. A három balti köztársaság parlamentjének elnöke szombaton azt a vá­dat emelte a Kreml ellen, hogy összehangolt támadást indított a balti függetlensé­gi törekvések ellen. A balti tanács tagjai közös nyilatko­zatukban arra szólították fel a világ kormányait és parla­mentjeit, hogy tiltakozzanak a lett és litván, továbbá az észt vámőrposztok elleni so­rozatos támadások ellen. Falasák — zöld vonalon belül Kairó. Izraeli területen, a „zöld vonalon” belül telepítik le a falasakat, az országba menekített etiópjai zsidókat — jelentette ki vasárnap rá­diónyilatkozatában Jichak Perec, az új bevándorlók be­illeszkedését koordináló mi­niszter. Düntö szakaszban Moszkva. A szövetségi rendszer átalakításának fo­lyamata döntő befejező sza­kaszába érkezett — jelentet­te ki Mihail Gorbacsov szombat esti tévényilatko­zatában. A szovjet elnök a köztársaságok és autonómi­ák vezetőivel Novo-Ogarjevó- ban folytatott tárgyalásról elmondta: építő szellemű volt és komoly előrelépést hozott. SIPRI-jelentés a fegyverexportról A SIPRI-jelentés ezúttal is behatóan elemzi a hagyomá­nyos fegyverekkel folytatott világkereskedelmet. Az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió a fegyverkategória ex­portjában 1990-ben is meg­őrizte vezető helyét. A ha­gyományos fegyverzet világ­exportjában együtt 69 szá­zalékkal szerepeltek, de az Egyesült Államok ezúttal megelőzte a Szovjetuniót (40, illetve 29 százalék). Wa­shington 8,7 milliárd, Moszk­va 6,4 milliárd dollár bevé­telt könyvelhetett el fegyver- eladásaiért, de míg a szov­jet fegyverek elsősorban a „harmadik világba” vándo­roltak, addig az amerikai szállítások elsősorban a fej­lett tőkés országokba irá­nyultak. Pozitív törekvés, de... Prága. Petr Pithart cseh kormányfő pozitív törekvés­nek tartja a cseh- és morva­országi magyarok szövetsé­gének szerveződését, de úgy véli, hogy a szövetség­nek saját magának kell be­bizonyítania létjogosultsá­gát — hangzott el szombaton Prágában, a CSMMSZ köz­gyűlésén. A hivatalos ada­tok szerint mintegy 23 ezer, Csehországban élő, magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár közül eddig mindössze 112-en léptek be a szövetségbe, s közülük né­hány tucat ember vett részt az alapszabályt és programot elfogadó, vezetőségválasztó közgyűlésen. Ezen számada­tok ismeretében érthető volt, hogy a jelenlevők egy része kételyeit hangoztatta a szö­vetség esetleges érdekvédel­mi szerepvállalását illetően. A külföldi működő tőke a magyar vállalkozásokban Az iparban a vállalkozók 21,8 százaléka, az építőipar­ban 11,4 százaléka, míg a belkereskedelemben és az idegenforgalomban 26,7 szá­zaléka dolgozik külföldi tő­kével. A három szakterüle­ten megvizsgált 16 ezer vál­lalkozásból 3590-et alapítot­tak külföldi tőkével, amelyek közül 1449 zárta veszteség­gel a tavalyi évet — derül ki az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felméréséből. A szakterületek megoszlá­sát tekintve: az iparba ta­valy év végéig 40,2 milliárd forint működő tőke áramlott be, 39 milliárd forint kon­vertibilis elszámolású or szágokból, 1,2 milliárd forint pedig rubelrelációból. A vállalkozások számát tekint­ve az iparban 1990-ben 1436 vállalkozásban vettek részt külföldiek, háromszor any- nyiban, mint tavalyelőtt. Ér­deklődésük a gépipar iránt csökkent, a könnyűipar ja­vára. A külföldi tőke legnagyobb arányú érdeklődése tavaly az idegenforgalomra és a belke­reskedelemre irányult, ahol 1989-hez képest a gazdálko­dók száma négyszeresére emelkedett, és megközeiite.te az 1700-at. Az alapítói va­gyon konvertibilis része meghaladja a 12 milliárd fo­rintot, ez is négyszerese 3 tavalyinak. EK—Magyarország: ötödik forduló Brüsszel. Ma kezdődik az Európai Közösség és Ma­gyarország közötti társulási szerződésről — a közösség szóhasználata szerint „euró­pai szerződésről” — decem­ber óta folyó tárgyalások ötödik fordulója. A küldöttségek élén ezút­tal is Pablo Benavides, az Európai Közösség bizottságé" nak illetékes igazgatója, il­letve Juhász Endre, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériumának fő­osztályvezetője áll. Ezúttal a két fél három tárgyalási na­pot irányozott elő, ami arra utal, hogy a legfontosabb té­mákról folyó megbeszélések érdemi szakaszba jutottak. Magyar részről remélik, hogy a mostani ötödik for­dulóban sikerül haladást el­érni a „nehezebben moz­duló” területeken, vagyis a mezőgazdasági és a textil­ipari exportlehetőségeket, az emberek szabad mozgását éa a pénzügyi kérdéseket ille­tően is. Közgyűlést tartott az Országos Gyermekvédő Liga A parlament minél előbb hozzon létre önálló ifjúsági bizottságot, és alkossa meg a gyermek- és ifjúságvédel­mi, valamint az új családjo­gi törvényt. Egyúttal teremt­se meg az ifjúsági ügyek or­szággyűlési biztosának tisz­tét — hangsúlyozták az Or­szágos Gyermekvédő Liga szombati közgyűlésén a résztvevők. A közgyűlésen a gyermeknap alkalmából fel­hívást fogalmaztak meg, amelyben figyelmeztetnek: a gyermekek egyre kataszt- rofálisabb testi és lelki ál­lapotát már nem lehet csu­pán az ország nehéz helyze­tével magyarázni. A közgyűlésen értékelték a gyermekvédő liga két és fél éves munkáját. A liga a szá­zad elején már tevékenyke­dő és magának igen nagy te­kintélyt kivívó hasonló el­nevezésű ligát tartja jog­elődjének. Tagjai alapításá­nak pillanatától kezdve egy­re nagyobb mértékben töre­kedtek arra, hogy a gyer­mek- és ifjúságsegítő, -védő tevékenység társadalmi moz­galommá váljon, a liga ezért e téren jelentős szolgáltató szerepet is vállait. Gyermeknapi kayalkád tak és ettek, vagy ettek és szaladgáltak. És ez senkit sem zavart, egyetlen tányér, tál sem tört össze. Az idén nem hívtak vendégszakácsot a rendezvényre, így a szálló séfje, Koós Sándor és csa­pata készítette az étkeket, és a gyerekek ezúttal jelen­tős kedvezményt kaptak. Délután két órától gyer­meknapi szentmisét celeb­ráltak az acélgyári katolikus templomban, majd három­órai kezdettel dr. Bodolay Géza, a cserkészszövetség elnöke mondott köszöntőt, és a Viganó, a Lurkó, illetve a Staféta együttesek adtak mű­sort. Tegnap délután Salgótar­jánba érkezett Für Lajos honvédelmi miniszter. Szólt a gyermeknap jelentőségé­ről, majd a Honvéd művész- együttes ajándékműsora alatt kötetlen fórum keretében válaszolt az önkormányzat, a pártok, a lakosok kérdé­seire a művelődési házban. A megye más helységeiben is hasonló tarka programmal ünnepelték a gyermekeket. (Folytatás az 1. oldalról) milyen elmélyülten, nyelvü­ket kidugva készítik kréta­rajzukat a járdára, együtt izgultunk velük a kerékpár­versenyeken. Velük izgul­tunk, velük éreztünk, a GYERMEKEINKKEL. A programsorozat már szombaton elkezdődött. A Salgótarjáni Öblösüveggyár­ban jótékonysági bált ren­deztek a pásztói Szalai Lillá­ért, akinek sürgős szemmű­tétre kellene mennie. Vasár­nap délelőtt „Együtt a csa­lád” címmel a Dolinkában kezdődtek játékos ügyességi versenyek. A délelőtt folya­mán a József Attila Műve­lődési Központ előtti tér ke­leti bazár hangulatát idézte. Szabadtéri játékok, rajzver­seny, cserebere-akciók, sát­rak, alkalmi árusok és tö­meg, ember ember hátán. Még a Karancs Szálloda legrutinosabb felszolgálói sem emlékeznek olyan vi­dám hangulatú ebédre — kivéve talán a lakodalma­kat —, amikor annyi felsza­badult gyerek szaladgált az asztalok között a szivárvány minden színében pompázó léggömbjeikkel, mint tegnap délben. Az ínyencklub „va~ csoraestjét” ezúttal délben rendezték meg. Az ifjabb korosztály tagjai szaladgál­Es mit akarnak a nemzetek? Kisebbségek múltja és jövője (MTI—PRESS) Budapesten tanácskozott — első alka­lommal Közép-Európa keleti felén- — az európai kisebbsé­geket tömörítő nemzetközi szervezet, a FUEV. Magyar- országon keveset tudnak er­ről a szervezetről, min t ahogy hosszú évtizedeken át a nemzetiségek, kisebbségek kérdése is a tabutémák kö­zé tartozott. A hatvanas évek végéig nem létezőnek számí­tott maga a tény is, külö­nösen akkor, ha a szomszé­dos országokban élő magyar kisebbségekről akart volna valaki beszélni. A kommu­nista gondolkodás lényegé­hez tartozott az egyneműsí- tég szátndéka: a különbözés, a másság eleve gyanút kel­tett, még, ha csupán az anyanyelv különbözése volt is az alapja. A nemzeközi jogi és politi­kai fölfogás a második vi­lágháború befejezése után általában az integráció és az egységes nemzetállam gondolatát vette kiinduló­pontnak. Némiképpen az angolszász és a francia -nem­zetfogalomnak megfelelően, vagyis, ha valaki más etni­kumhoz tartozik, és más nyelven beszél, örüljön, ha minél gyorsabban asszimilá­lódhat, „fölolvadhat” —pél­dául az amerikai melting pot- (olvas zt ótég el y) - ba n. A bolsevik politikai rendszer a maga cinizmusával úgy­mond az osztályharc érdekei­nek rendelte alá a kisebbsé­gi kérdést; ami jelenthetett egyszer némi engedményt (például autonóm területet), de járhatott súlyos jogsértés­sel (kitelepítések, anyanyelvi oktatás fölszámolása), általá­ban a niapi politika követel« ményeinek megfelelően. Az utóbbi két évtizedben, szerte Európában fölerősö­dött a különböző etnikumok, kisebbségek önállósodási tö­rekvése. Az „etnikai rene­szánszaként emlegetett je­lenség következtében alig is­mert -népcsoportok tűntek föl a -nemzetközi politikai köz­vélemény előtt, egyre határo­zottabban követelvén a sajá­tosságok megőrzését biztosító kollektív kisebbségi jogokat. Bizonyára nem véletlen, hogy a meglehetősen tarka népességű Közép-Európában ^láttak' napvilágot a múlt szá­zadban a modern állam és a nemzetiségek viszonyát tár­gyaló első fontos elemzések, például a mi Eötvös Józse­fünk vagy a lengyel—osztrák Ludwig Gumplowicz mun­kái. Nemzetközi viszonylat­ban is úttörő kezdeményezés volt a magyar szabadság­harc egyik utolsó törvényho­zói aktusa. a nemzetiségi törvénytervezet, majd a ki­egyezés után az 1868-as nemzetiségi törvény. Akkor is, ha a hazai nem magyar rak jelentős része már terü­leti különállást is kívánt, és ha 1875. után egyre inkább eltávolodott a nemzetiségi politika a törvény betűjétől: Egyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a múlt szá­zadi nemzetállam eszméje és gyakorlata nem volt képes elfogadható megoldást ta­lálni Közép-Európában arra, hogy több nyelvhez és kultú­rához tartozó népcsoportok élnek együtt a különböző or­szágokban. A durva diszkri­mináció és a finom beol­vasztás járt ugyan „eredmé­nyekkel”, de végső követ­kezményként csak a feszült­ségeket növelte szomszé­dok, többségek és kisebbsé­gek között. A nemzetközi szervezetek dokumentumai általában nem a nemzetiség, hanem a kisebbség kifejezést használ­ják. így beszélnek nyelvi, etnikai, vallási és nemzeti kisebbségekről. Helyesebb ennél a szóhasználatnál ma­radni, mivel a 20. században a nemzetiség terminust a kommunizmus manipuláció­ra használta, azt hangsúlyo­zandó, hogy a nemzetiség el­sősorban a többséghez (nem­zet) tartozik. Közép-Európában a nem­zeti és etnikai kisebbségek minden típusával találkoz­hatunk. Vannak közöttük olyan népcsoportok, amelyek abszolút és relativ számban is hazájuk jelentős részét alkotják. Léteznek többnyel­vű városok, valószínűtlenül bonyolult etnikai összetételű tájak (Bosznia, Erdély), nagy területen szétszórtan élő nemzeti kisebbségek (az ukránok Lengyelországban, a szlovákok Magyarorszá­gon), határ menti kisebbsé­gek és az ország belsejében lakók. A nemzeti kisebbsé­gek „anyanemzete” (nem biztos, hogy a legjobb kife­jezés) rendszerint egy szom­szédos országban él. Kultúra és anyanyelv tekintetében egy nemzetnek tekinthetjük a Szlovákiában, továbbá a Magyarországon és a szer­biai Vajdaságban élő szlo­vákokat, ugyanígy a Kárpát­medencében a különböző országokban élő magyarokat. Térségünk országai közül Lengyelországban és Ma­gyarországon viszonylag a legkisebb a nemzeti és etni­kai kisebbségek létszáma és aránya. Szlovákia, Jugoszlá­via (főként Szerbia, Bosznia- Hercegovina és Horvátor­szág), Románia jelentős te­rületei „klasszikus” közép­európai kisebbségi vidékek. Országuk határain kívül él a magyarok, a szlovákok, a szlovének, a horvátok, a len­gyelek tekintélyes hányada. Különleges eset a szerbeké, akik azt sérelmezik (és ez a mai konfliktusok egyik for­rása), hogy a tulajdonképpe­ni Szerbián kívül — főleg Boszniában és Horvátor­szágban — maradt etniku­muk mintegy negyed része. (Más kérdés, hogy kevésbé aggasztja őket a Szerbiában lakó kisebbségek, az albánok, magyarok, szlovákok, bu- nyevácok stb. sorsa.) A kisebbségek helyzetének rendeződése — nem végle­ges megoldása, mert az le­hetetlen-elképzelhetetlen de­mokratikus viszonyok nélkül. A türelem, a másság elisme­rése hozzátartozik a modern jogállam, a politikai demok­rácia lényegéhez. A nemzet­közi figyelem is egyre nö­vekszik a kisebbségi kérdés iránt. Erre nagy szükség van, hiszen az európai jogi nor­mák érvényesítése, egy ki­sebbségi charta kialakítása nagy segítséget jelenthet Közép-Európa kisebbségei­nek. Illúziónk nem lehet afelől, hogy a hagyományos nacio­nalizmusok újjáéledése még sok feszültséget fog okozni, és megtörténik, hogy a ki­sebbségek húzzák a rövideb- bet. Nem lesz egyszerű fo­lyamat, de ez lehet csak a megoldás, ha együtt jutunk el arra a fölismerésre, hogy nincs külön magyar, szlovák, romár), szerb, horvát vagy lengyel megoldás. Európa a sokszínűség, a másféleségek elismerését je­lenti. Kisa Gy. Csaba így például Szécsényben. ahol az INDI klub szombaton délelőtt ügyességi játékokat szervezett, amit focitorna kö­vetett, majd este — kivéte­lesen — 10 óráig diszkót rendeztek az ifjabbaknak. —sólymos— R. Tóth Sándor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents