Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
4 rzmiM-'i GYERMEKNAP 1991. MÁJUS 25., SZOMBAT Nehéz lesz elbúcsúzni Testvéreknek vallják magukat Még üres a szécsényi orvosi rendelő váróterme, csupán az ajtón át szűrődik ki némi nesz. Most érkezik „Márta doktor néni” napi útjáról, a bölcsődéből, ahol jól ismerik. Hozzá futnak a gyerekek. Persze mindig akad egy-kettő, aki ha meglátja őt, pi- tyeregni kezd. Megszámlálhatatlanul sok ismerőse lenne, ha a gyerekek gyerekek maradnának: dr. Bárt- fay Márta negyven éve orvos. Már nyugdíjas, de nagy szüksége van a csaknem hétezres lélekszámú városnak a munkájára. Mintegy ezerhétszáz gyerek él itt, s egy-két környékbeli településről is ide hozzák a kis betegeket. Hónapok óta egyedül látja el a gyermekorvosi teendőket, de — mint mondja — ez csak átmeneti ideig lesz így, míg kollégája vissza nem jön. Évtizedekkel ezelőtt más szakmát választott. — Úgy lettem gyermekorvos, hogy mindig szülész-nőgyógyásznak készültem, de inkább csak szülésznek — kezdi vallomását, s elmosolyodik. — Választott hivatásomnak volt egy olyan része, amit soha nem tudtam elfogadni. Megbeszélgettem magammal ezt a dolgot, s mást kellett keresnem, így kezdtem gyerekeket gyógyítani. Ezután már soha nem akartam váltani. Egy távoli kisvárosban — Aknaszlatinán — húsz évet töltött a Kárpátaljáról Magyarországra települt orvosnő. Aztán Salgótarjánban — kórházban, rendelőben — dolgozott, s végül Szécsényt választotta. — Nehéz fába vágom a fejszémet — intettek ismerőseim, mielőtt idejöttem. Hát én ebből semmit nem éreztem... — súgja, nevetve. — Nagyon megszerettem ezt a munkát, s ezen nincs is csodálnivaló, hiszen a gyermekekkel könnyebb boldogulni, mint a felnőttekkel. A kicsik őszinték, s az őszinteség igazán jóleső ajándék. Nehéz lesz innen elbúcsúzni. A gondok szinte eltörpülnek: — A legkisebbek ugye, nem tudják elmondani, hol fáj, de természetesen ez nem baj. Legtöbbjükkel csak megbarátkozom, ha-túljutunk a kezelés kellemetlenebb részén. Egészen más, ami manapság mostanában rosszul érint, s különösen az utóbbi időben sokat foglalkoztat. Úgy vélem, a város vezetése nem tekinti igazán szívügyének az itteni bölcsődét. Szűk a helyük az apróságoknak, s ez egészségügyi szempontból is kifogásolható. A bölcsődés korosztályba tartozó gyerekek pedig még igen fogékonyak a betegségekre. A szavai után beállt csendben behallatszik a kint várakozó kis páciensek hangja. Márta doktor néni már várja őket, elébük megy, nyitja az ajtót. Barbie-házat az igazi helyett A gyermeknap leginkább a felnőtteknek ünnepe — vallják egyesek. De miként vélekednek erről az illetékesek, az érintettek? A salgótarjáni „Pe- tofisek” közül szólítottunk meg néhányat. Arra kerestünk választ: miként látják ők ezt a napot, ünnep-e számukra, s ha igen hogy szeretnék eltölteni? MÁCSAI MARIANN, első osztályos: Két fiú testvérem van. Idősebbek tőlem. Lehet, hogy kirándulni megyünk gyermeknapon a Tátrába. A tavalyi milyen volt? Nem emlékszem. Óvodás voltam. Sokat játszottunk. Mindennap olyan volt, mintha ünnep lenne. Én szeretem a szüléimét, testvéreimet. A mamáméknál, a kertben szívesen locsolom, gondozom a virágokat. Nekem nagyon tetszik a rózsa. Az lenne jó, ha a televízióban több mese lenne, és nem kellene olyan korán lefeküdni. FODOR JUDIT, másodikos tanuló: Biztosan kimegyek játszani a térre. A Dolinkába is .elmegyünk. Karancsal- ján lakom, ott van hol játszani mindennap. Legjobban annak örülök, hogy tavaly kaptam egy szép színezőt. Szeretném, ha több mese lenne ezen a napon a tv-ben, még a híradó helyett is azt kellene műsorra tűzni! HUCZKA ÁGNES, aki harmadikba jár: A tavalyi gyermeknapon kaptam ajándékot. Ünnepi vacsora volt, szépen megterített asztal mellett. Ketten vagyunk gyerekek a családban. Van egy 9 éves bátyám. Hogy mit szeretnék leginkább? Most egy könyvre vágyom. Szeretném meghívni a legjobb barátaimat egy zsúrra otthon. Ha engem megkérdeznének, a televízióban ezen a napon több mesét vetítenék. Legyen Donald kacsa. Miki egér. Ha én lennék az igazgató, megkérdeznék mindenkit, mit szeretne ezen a napon csinálni, vagy milyen ajándékot kapni? Amit lehet teljesítenék. Ha valaki nagy autót kér, kapna egy játékautót helyette. Ház helyett Barbie- házat. (sánta) Foto: Gyurkó Péter Rajmundot és Dodót a Jézuska, Ágit a nyuszi hozta Ando Miklosné: Nekem egyforma valamennyi — Jár egy puszi nekem? — így fogadja reggel a konyhában Ágit az apja. A hatéves kislány boldogan bújik hozzá. Zsuzsi mama a reggelijük maradékait rakja el, s már viszi asztalra a következő tányért, rajta kenyérszeletek és főtt tojás. Ágnes csendben nekilát az evésnek. Boldog, mert itthon lehet az apjával és az anyjával, akik számára a legkedvesebbek, noha nem édes szülei. Intézetből vették magukhoz, úgy mint a másik négy gyereket. Kertes, családi házban Salgótarjánban — Baglyasalján — él a Az apa szívesen tesz-vesz a konyhában héttagú család amelynek Ágnes a legifjabb tagja. A családfő, Andó Miklós portásként keresi a kenyérrevalót, Zsuzsa asszony hivatása a gyereknevelés. Fodrászként dolgozott a balesetéig, de abba kellett hagynia, mert a sérülése miatt már nem bírta az állómunkát. Saját gyermekük soha nem született, s hiába próbáltak berendezkedni arra, hogy kettesben töltsék az életüket, nem tudtak belenyugodni a változtathatatlan- ba. így jött a gondolat, hogy elhozzák Andrást, aki már nagyra Áginak jólesik a falat nőtt, a balassagyarmati gimnáziumban tanul. Természetesen ezután kellett egy testvér, s 84- ben „megérkezett” a cserfes szájú Kriszti. — Rajmund és Dodó (Józsi) karácsonyi ajándék volt. Ágit pedig a nyuszi hozta — folytatja az anya a sort. s közben a férjhez fordul segítségért, mert emlékezetében már elmosódnak az évszámok. Más maradt meg: az öröm és a keserűség, mert jutott abból is. Az öt gyerek közül három cigány, s Andóéktól már jó néhányan megkérdezték: miért ilyet választottak. Andóné erre gyakran azt felelte keserűen; mert lilát nem találtam. — Nekem egyforma valamennyi — mondja az asszony. — S ők is testvérnek szólítják, vallják magukat. Nem az a fontos, szőkék-e vagy barnák, vagy hogy milyen a bőrük színe, hanem az, hogy tartalmasán élhetünk együtt. Nem mondom, kijut a spórolásból is, hiszen építkeztünk, kölcsönt fizetünk, most éppen a gázt vezetik be, nemrégiben a kábeltévéért kértek pénzt, de azért jut mindenre. Szerencsére a gyerekek egymás ruháit is elhordják, a kertben, fólia alatt pedig megterem az asztalra való zöldségféle jó része, s apróbb állatokat is tartunk. András, Rajmund. Kriszti, Dodó és Ági fogékony a zenére, orgonán, klarinéton, vadászkürtön. gitáron játszanak. András nemrégiben Németországban járt kórussal, egy csomó ajándékkal jött meg. Legtöbbet az anyjának hozott. — Kisebb korukban volt velük probléma, mert Kriszti kivételével rossz testi-lelki állapotban kerültek hozzánk. A legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem ismerték. Ma már azt mondhatom, annyi szeretetet kapunk tőlük, amennyit soha nem reméltünk — jegyzi meg az anya, s búcsúzóul végigvezet szép otthonukon. így szeretnek engem Azt mondják a felnőttek, mindenkinek vannak szerettei. A gyerekek pedig a szülők szeme fénye. Na jó, de most mondják el ők, a legkiszolgáltatottabbak. a legkedvesebbek, a legőszintébbek. hogyan szeretik őket. * —Tudom, hogy figyelnek rám, és a leckére, amit szerintük szigorúan kell venni. Én viszont jobban szeretném, ha többet lehetnék az anyuval. Persze legtöbbször nem ér rá... Így a nővéremmel beszélgetek, aki mindig elárulja nekem a titkait. (F. Petra 5. o.) * — Jó, hogy az is számít, amit én mondok, vagyis meghallgatnak, pedig sokszor ha anyuval vitázom, még a nagymama is ő mellé áll. Elvárják, hogy kitakarítsam a szobámat, de nem nagyon szigorúak velem: hogyha el akarok otthonról menni, nem kell könyörögnöm, csupán azt kérik, hogy tízre ágyban legyek. (G. Lívia 7. o.) * — Azt hiszem, anya az öcsit jobban szereti. Abból gondolom, hogy ha Milán megüt, s én visszaütök csak engem szidnak. Olyankor dühömben azt szoktam mondani anyunak, persze mert az öcsit a kedvenced! (R. Henriett 7. o.) * — Anyukám megértőbb velem. Ahhoz azért ragaszkodik, hogy a rossz jegyet javítsam ki. de azt hiszem, tulajdonképpen nem nagyon érdekli hányast kapok. A gyereknapon azt szeretném, ha nem kellene főtt ételt enni. Azt utálom! ÍR. Zoltán 8. o.) * — Nekem az a rossz, hogy az anyu nem nagyon beszélget velem. Tudom, hogy nem ér rá. de sokszor úgy hiányzik. Nem is tudom... Már mindig így lesz? (K. Krisztina 5. o.) Az oldalt összeállította: Mihalik Júlia NAPONTA HITELES FORRÁS! Bartus Nikoletta 4/a. osztályos tanuló rajza Nagy Nikoletta 3/a. osztályos tanuló rajza AZ ON SIKERE NEKÜNK HÍR, A MI HÍRÜNK ÖNNEK ÜZLET!
