Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
4 Iff-ÜU-HI LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 18., SZOMBAT Egyéves a Mikszáth Kiadó Kis közép-európai műhely Salgótarjánban Dr. Németh János az értékről és az üzletről NÉZŐPONT Kisvárosi kerengő Ebédszünet előtt dr. Bánlaky Pál, a szociológiai tudományok kandidátusa, szó szerint felfortyant: ,,mi az , hogy a vidéki kisvárosi értelmiség tud alkotni, ha hagyják?! Mi az, hogyha a feltételeket megadják?! Kik, mikor, kinek? Nem ez-e az ösztövér alattvalói tudat? Nekünk magunknak kell cselekedni, így vagy úgy. Felülről nem várható már semmi..." Ezzel vége volt az első félidőnek. Sokan még folytatták volna a kisvárosi jövő kutatását, de közbejött az ebéd. A célt viszont már akkorra elérte az a tanácskozás, amelyre mintegy hetvenen! jöttek el és szombat lévén ez nem csekély-* ség. A megyei művelődési központ, a Bátonyterenyei Polgármesteri Hivatal és Bátonyterenye Barátainak Köre hívta meg a megye hat városának önkormányzati képviselőit. A kultúra közvetítőit arra kisvárosi létet vizsgáló közös eszmecserére, amelyet már az újra művelődési házként működő (május egytől, Kicsiny Miklós igazgatásával) bátonyterenyei „bányászban” rendeztek. A célt, a főbb pontokat tehát elég hamar sikerült elérni, érinteni s ezek: a helyi társadalom működésének változásai, az önkormányzat és a polgárok viszonya, a művelődésihumán erőforrások újrafeltárása, bekapcsolásának lehetősége a megváltozott helyzetben. Önkormányzati — jogos — kesergések közepette. Nem csekélység tehát ez sem. Nagy Mihály helybeli polgármester egyik mondata azonban mindenkit eltalált (jó értelemben persze). Ez így szólt körülbelül: bejárta hivatalba kerülése után az intézményeket és sehol sem talált igazi közösségre! Kotyogás volt mindössze a beszélgetések sora, ami alatt feltétlenül azt kell érteni, hogy nem igazi problémákkal találta magát szembe, s, hogy nem alkotó beszélgetések zajlottak le, hogy a közösségi lét nem volt érzékelhető! Ilyen időket élünk. Most dől el ugyanis, hogy pártosodva külön külön győzünk-e nem tudni pontosan mi fölött vagy ugyancsak pártosodva akár egyéni bunkerok építésébe (vagy igazi közösségi életbe) kezdünk-e. Mi valamennyien kisvárosiak. Maga a hely is sugallt valamit, ami jó. A polgármester elsorolta, hogy a bányász művelődési ház eddig főként az új szeleknek megfelelve inkább, csak a profitot szolgálta, üzleti hasznosítása azonban részben befejeződhetett. Tizenötmilliós működési költségét kétmillióval maga az önkormányzat segíti, a többit alapítványból fedezik. A ház újra a kultúra bázisa, néhány hét alatt máris kiállítás nyílt benne (Ady-emlékkiállítás, a ház ugyanis a költő nevének felvételére készül, itteni munkáshagyományokat ápolva.) Négy tudós kutató, meghívott szakember számolt be saját területén szerzett tapasztalatairól (dr. Bánlaky Pál, dr. Böhm Antal, Hidy Péter és Zichy László). Sok helyen az önkormányzatok leképzik a parlamentet a pártoskodásban s kevés az a hely, ahol a polgár- mester bevallja, tanuló ezen a nem tanulható pályán. Pártok harca dúl az érvek harca helyett. A pártelvú- ségtől meg kell szabadulni az ön- kormányzatoknak, minél előbb, annál jobb! Pártoskodás lesz-e tehát továbbra is vagy értelmes integráció, felismert kisebb-nagyobb közösségi érdeke s vajon mi lehet a szerepe ebben az értelmiségnek? A pártok sok kreatív embert vozottak, mára azonban éppen ezek közül sokan el is hagyták a pártos harcmezőket és visszamentek oda, ahonnan elpártoltak — szó szerint is — az alkotói területekre. De éppen az önkormányzatok adózásba hajszolásával kerülnek szembe ezek az emberek magával a demokratikus kormányzással a kisebb-nagyobb helyeken. Nem vonzó igazán, az az önkormányzat az értelmiségi szemében, amelyik arra kényszerül esetleg, hogy mint a Dunántúlon egy helyen komolyan fontolgatják — megadóztassa a gyümölcsfákat is... Pedig belátható, hogy a kultúra nélkül nem megy! Pénzkérdés ez vajon kizárólagosan, vagy valami más? ,,Mennyi pénz kell? Ez a helyes kérdés vagy inkább az, mennyi kultúra kell a pénz elköltéséhez...?!" Másvalaki (Zichy László pszichológus) saját gyakorlati tapasztalataiból következtetve beszélt a táj(ak) összefogásának szükségességéről, az integráció hasznáról. A közös érdekről, a gyökerek éltetéséről, egy-egy jó pedagógus évtizedekig ható szellemi erejéről. Sokan sokféleképpen vitatták természetesen mindezt. Volt, aki a polgármestereket vette pártfogásba; hogy nem lehet őket támadni állandóan! Bátorítás támogatás nélkül a legjobbak is bizonytalanok maradnak. Hasonló tanácskozásokra máshol is szükség lehet. A cselekvésben ma is megtalálható csoportokat, személyeket is meg kell hívni és velük közösen lehet ma újrakezdeni. Az önkormányzat és az értelmiség találkozásában mégis a legfőbb a hit, . amelyben él a felismerés: az alattvalói tudat nem vezet sehova. A létezés minősége csak azon múlik, akik a kisvárost lakják. Hiába nem önkormányzatbarát a mai kormánypolitika (Nagy Mihály szavaival), a cselekvés lehetősége mindenütt adott. Ezt azonban ma még nehezen hiszi el az ember. Vagy nehezen látja be. Más út már nincs. Ezt először felismerni majd e szerint tenni is — nem egyszerű. A készen kapott dolgokat és a panelokat azonban elhagyta a legkisebb város is a patronáló, de egyben aztán mindent meg is határozó állammal együtt. T. Pataki László reform m dk® 2® Egyéves a Mikszáth Kiadói Kft., amely 1990. május 22-én alakult két művelődési intézmény — a Nógrád Megyei Közművelődési Központ, valamint a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ — alaptőkéjével. A Salgótarjánban működő kiadó számos kísérleti forma alkalmazásával sikeresen indult és vállalt feladatait teljesíteni tudta. A Mikszáth Kiadó eddigi tevékenységéről és a további tervekről beszélgettünk dr. Németh János igazgatóval, jeles müvelődéskutatóval, akinek vizsgálódási területei közé tartozik a többi között a kultúraközvetítés jelen lehetőségeinek kutatása. Fölfogása szerint „a kultúra a dolgokban, viszonyokban jelenlevő humanitás jelzője”. Ennek jegyében dolgozik a kiadó igazgatójaként is. — Mi a kiadó célja? — Elsősorban az, hogy a régió kiadói gyakorlatát, amennyire lehetséges, egységesítsük, az itteni szellemi értékeket nyilvánosságra hozzuk. —A helyi újság- és könyvkiadás eddigi története azt bizonyítja, hogy Nógrád megyének ilyen formátumú — irodalmi és művészeti —kiadója még nem volt. Már csak ezért is indokoltnak tetszik a kérdés, milyen alapértéket vall magának, és milyen filozófiára épül a kiadói tevékenység? —A kiadó alapértéke, amint azt a neve is jelzi, a Mikszáth Kálmán életművéhez való ragaszkodás. Ez az életmű ugyanis, fölfogásunk szerint, magában hordozza a közép-európaiságot, a népek együttélésének ma is égetően időszerű gondolatát. Gyakorlati filozófiánk pedig az, hogy kiadónk mindig valós szükségletekre alapozza tevékenységét. E szükségletek kielégítése azonban nem sértheti az alapértékeket. Már csak azért sem, mert napjainkban e szükségletekre való hivatkozással sok visszaélés történik, valós értékek mennek veszendőbe, s az üzleti szempontra történő utalással árasztja el a piacot például a pornográfia és a lektűr, a silány szórakoztatás, vagy éppen a hitbuzgalmi és a politikai ponyva. Az azonnali és mértéktelen haszonra való törekvés közben sokan megfeledkeznek arról, hogy a valós szükségletek között az értékeknek is helye van, s ezek háttérbe szorítása — vagy éppen kiszorítása a piacról — hibás jövőstratégiát jelez. Természetesen mi is üzleti vállalkozás vagyunk, de ügy véljük, hosszabb távon az értékmentés is meghozza a maga A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet ez évre is meghirdette pályázatát egészségvédelmi célra szánt összegek elnyerésére. Pályázni lehet az egészségvédelem és egészségmegőrzés, valamint az elsődleges megelőzés témakörében. Az elbírálás során azok a pályamunkák részesülnek előnyben, amelyek a különböző kockázati tényezők negatív hatásának csökkentését célozzák, illetve öntevékeny, helyi kezdeményezéseket kívánnak felkarolni. Ide sorolhatók azok a feladatok is, amelyek Dr. Németh János: „A hajdani gótikus műhelyek sem csupán templomokat építettek...” Fotó: R. Tóth Sándor hasznát. —A kiadó gondozásában már e rövid idő alatt is több sikeres kötet, hanglemez látott napvilágot, új könyvsorozat indult, és így tovább. Említene ezek közül néhányat? — Első könyvünk éppen Mikszáth Kálmán örökségéhez kapcsolódik, Boldog Nógrád vármegyeiek! címmel tavaly látott napvilágot az író válogatott elbeszéléseit tartalmazó kötet, Praznovszky Mihály szerkesztésében. Kiadtuk a Palóc karácsony című hanglemezt (társkiadóként). Fontosnak tartjuk, hogy a Palócföld folyóirat kiadását meg tudtuk oldani, bár—kivételként—ezt az egyet a megyei közgyűlés támogatásával sikerült elérni. Megindítottuk a Start című könyvsorozatot, amelynek első kötete Csi- kász István Vallatás című verseskönyve volt. E sorozatban elsőkötetes szerzőket kívánunk megjelentetni. — Gondolom, e kiadványok és sorozatok nem éppen profitorientáltak. Milyen fejlesztési irányokkal rendelkeznek üzleti szempontból? — Több elképzelésünk is van. Például azt láttuk, hogy a magyar- országi nemzetiségek kiadói szükséglete nem megoldott. Ezért fejlesztettük ki a szlovák, a román, a délszláv és a német szövegelőkészítés számítógépes technikai rendszerét, így a Mikszáth Kiadó olyan megrendelési kört kapott a nemzetiségi szövetségek és irodalmi műhelyek részéről, amely garantálja a talponmaradá- sunkat. Mi adjuk ki a SME (Vagyunk) című szlovák irodalmi lapot. A Tankönyvkiadó megbízásából gondozunk három román és négy szlovák nyelvű irodalmi művet, a szlovák szövetség megbízásából pedig most jelentettünk a hátrányos helyzetűek egészség- védelmét szolgálják. Az elnyert pénzt kizárólag a helyben meglévő források kiegészítésére lehet felhasználni. A támogatás formái. Vissza nem térítendő egyszeri támogatás, kamatmentes kölcsön részben vagy egészben történő visszafizetési kötelezettséggel, legfeljebb két évre szólóan. Nem nyújtható támogatás a különböző intézmények alapfeladatának finanszírozására, nagy értékű technikai eszköz, műszer meg egy szlovák novelláskötetet. Középtávú tervünk szerint 1993- ra a hazai nemzetiségek kiadójával szeretnénk fejleszteni a Mikszáth Kiadót, megtartva természetesen a nagy magyar író szellemiségéhez kötődő értékek szolgálatát is. Következő tervünk a számítógépes kottagrafikai eljárás kifejlesztése. Ezzel ugyancsak valós piacot látunk egyrészt a bérmunkára, másrészt pedig önálló zenei kiadványok megjelentetésére nyílik lehetőség. így a Nóg- rádban élő zeneművészek új minőségű kapcsolata is kialakulhat. Miután egy fillér állami támogatást sem kapunk a további fejlesztésekről sem mondhatunk le. Szerény árbevételünk terhére megteremtettük a színre bontás technikai feltételeit. így újabb piacokat tudunk megcélozni, például brossúrák, egyéb kiadványok stb. előállításával. Miközben — s ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — továbbra is elsődleges feladatunk a régióban keletkezett, de egyetemes irodalmi és művészeti értékeket hordozó művek megjelentetése. — Említene-e néhányat legújabb kiadványai közül? — A könyvhétre jelenik meg Két költő egy szekéren címmel a Madách—Arany kapcsolatát feldolgozó becses könyv, valamint a Nógrádi Mikszáth Lexikon című kötet, amely hiányt pótló kézikönyvnek ígérkezik. A kiadó nagy terve, amelyet az önkormányzatokkal közösen szeretnénk megvalósítani, egy, a hazai gyakorlatban újszerű útikönyv kiadása. Valamennyi nógrádi település önkormányzatának felajánlottuk egy igényes, a települést bemutató kis kiadvány gyártásának megszervezését. A kiadó ezért anyagi hasznot nem vár, hanem minden településről ezer példányt megtartana, s ezt fokozatosan egy nagy közös könyvvé fűzné össze, így egy-két év alatt Nógrád megye valamennyi településéről olyan útikönyv állna össze, amelyet az ott élők írtak. — Úgy tetszik, a Mikszáth Kiadó olyan kulturális vállalkozás, amely az üzleti szempontokat sem mellőzve mind erőteljesebb kisugárzó hatással rendelkezik, a nyugat-európai műhelyekhez hasonlóan. Tudatos-e ez a törekvés? — Igen. Hogy csak egyetlen példát mondjak, a hajdani gótikus műhelyek nemcsak templomokat építettek, hanem egyúttal a legkülönfélébb mesterségek és szakmák műhelyei is voltak. Ez a hajdani példa a jelen—merőben eltérő — körülmények közepette sem tanulság nélkül való. (bte) beszerzésére sport témakörben, mivel ezeket más pályázatok keretében bírálják el. Pályázhatnak jogi személyek, közösségek, gazdálkodó és költségvetési szervek, egyesületek, klubok. A pályamunkákat a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet címére (1361 Budapest, pf. 1.) kell eljuttatni május 31-ig. További tudnivalókat a megyei közgyűléshivatal épületében szerezhetnek be az érdeklődők. Aki ma azt mondja, hogy ugyanúgy könnyű választania a napi-és hetilapok, a különböző újságok és folyóiratok között, mint az éppen most mögöttünk hagyott korszakban, az nem mond igazat. Hol van már az az idő, amikor minden újság ugyanazt írta, kímélendő az állampolgárok, vagy alattvalók, legátfogóbb kifejezéssel élve, a doígozók, a munkások, a parasztok és a haladó értelmiségiek idegeit, kielégítve békesség iránti vágyát. Sőt, hol van már az az idő is, midőn a nép és nemzet—itt a dolgozó kifejezés már egyenesen illetlenség — szabad választásokon utasította el a tegnapot, hogy mielőbb a tegnapelőttben találja magát.Itt-ott ugyan hallani, hogy a tegnapelőtti hamvakból és jelképekből is megárt a sok. Viszont ki tagadná, hogy például a munka- nélküliség még korántsem érte el az optimális arányokat, a szociális piacgazdaság kialakítása pedig egyenesen a legszervesebb módon kezdődött meg kies hazánkban, máris a tizenkilencedik századi vadkapitalizmusnál tartunk, de lesz még jobb is, csak vállalkozni kell. Aki bírja, marja. A legjobbak az innovatív munkanélküliek közül máris megkezdhetik a fölzárkózást Angliához, már amilyen az az Onedin család idején volt. Tenger nélkül, persze. Viszont kárpótlásul szolgálhat, hogy nyaralóvá változtathatják otthonukat, csak föl kell hívniuk azt a céget, amelyik az objektív magyar nemzeti tévéhíradó után jó (sok) pénzért hirdeti magát, s égszínkék vizű úszómedencék tömeges megrendelésére számít. Nagyon jó. Most már csak a medencéket építtető tömeg hiányzik, de majd létrejön — teszem azt — a kárpótlási törvény áldásos hatása következtében. De hagyjuk a léha élcelődést, ez a frivol hangnem különben sem jellemző az egész magyar sajtóra, amit csak a kormánykoalíció vesz egy kalap alá — mondjuk a hozzá közel álló független nemzeti sajtóval, mondván, azért horgad le az emberek feje, mert újságot olvasnak. Mennyivel boldogabbak lennének sajtó — na meg az ellenzék akadékoskodása nélkül. Aki ezt belátja, mindjárt világos előtte, mi itt a baj. Vannak azért, akik tényleg egyre kevesebb újságot és folyóiratot rendelnek meg, ha nem is optimizmusuk növelése reményében, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert nincs rá pénzük. Tiszta haszon egyébként, ha ettől mellesleg boldogabbá is válnak. Úgy tetszik azonban, hogy még ez az egyre növekvő réteg sem kíván teljesen lemondani arról a maradék pesszimizmusról, amit a magyar sajtó kínál. Ez a réteg az, amelyik mind látványosabban növeli a Reform Tallózó olvasói táborát. Dehát, mi is az a Tallózó, aminek a közeljövőben jelenik meg a 100. száma? Olyan másodközlő lap, amit a Reform Hírmagazin Rt. ad ki, minden pénteken jelenik meg, 48 oldalon, Andai György szerkesztésében, és közéleti lapszemlét kínál, azaz az egész magyar sajtó aktuális, érdekes írásaiból tallóz. Örömünkre szolgál, hogy az Új Nógrád több érdekes írását is folyamatosan beválogatják a szerkesztők ebbe az országos közéleti lapszemlébe, a régió hírei ily módon is szélesebb olvasóközönséghez jutnak el. A Tallózó egyébként pártsemleges,. viszont kétségkívül elsősorban a szenzációgyanús írások másodközlésére vállalkozik. Sőt, ez a bevallott célja, növekvő népszerűségének záloga. Az olvasó is csak nyer általa, hiszen nem kell több tucat lapot megvennie ahhoz, hogy nagyjából megtudja, miről írt azon a héten a sajtó. Személy szerint, én szívesen böngészgetem a Tallózóban a heti Naplót, valamint az utolsó lap belső oldalának szellemes idézeteit, többnyire az Új Ludasból. Olvasták az Új Ludas egyik márciusi számában ezt? Nem baj, akkor is jó: „Csurka: egy európai népnek kereszténynek kell lennie. TŰNŐDÉSÜNK: AKI LICH- TENSTEINI, EURÓPAI-E?” Vagy ezt: Dombornyomásos az ötezres. Nálunk az infláció annyira kitapintható, hogy még a vak is láthatja!” Vagy Peterdi Pál kérdéseit a Vasárnapi Hírek egyik áprilisi számából? íme, az egyik: „Tiszteletlen kérdésünk: A Nemzeti Centrum után lesz Nemzeti Skála is?” Szóval, ilyesmiket is újra közöl a Tallózó. (bte) Pénz a láthatáron
