Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

4 L^unnu LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 15., SZERDA Füttyös ház Az Egyesült Államok legmagasabb felhőkarcolójának tervezőjét a mű el­készülte után nyomban megbüntették. Kiderült, hogy a New Yorkban fölépí­tett „Cityspire" fütyöl. Vibrációja kö­vetkeztében oly erős hangokat hallat, hogy nem csupán a szomszédokat, de a távolabbi épületek lakóit is idegesíti a hangja. Rágógumival tilos Amerika jelképe, a Szabadságszo­bor frissen kinevezett főintendánsa első intézkedéseként megtiltotta, hogy a látogatók rágógumit majszoljanak. ,,Ha nem emelünk gátat, a szobor hamarosan egy nagy rágógumihalom­má válhat” — indokolta döntését Belkov asszony. S hogy nyomatékot adjon szavának, elérte, hogy már az emlékmű megközelítésekor ellenőriz­zék a látogatókat. Minthogy törvény nem tiltja a gumirágást, a renitenseket műemlékrongálás címén bírságolják meg. Arról nem szól a hír, hogy mi tör­ténik azokkal, akik a masszát nem ra­gasztják fel, hanem — a büntetés elől menekülve — lenyelik. / Disznópech A kábítószer-fogyasztás legutóbbi áldozata Spanyolországban — egy disznó. Az állatorvos szerint túladago­lás miatt pusztult el, a rendőrség ugyanezt a kötelességteljesítés példá­jaként értékelte, s meg is köszönte a gazdának Galicia tartomány egyik kis falujában. A legelőre kihajtott jószág ugyanis kitúrta egy kábítószer-csem- pészbanda szállítmányának rejtekhe­lyét. Sajnos, a zsákmány egy részét fel is falta. Mosolyogni tessék! Azért, mert a mosoly az arc 42 izomrészét érinti, s ennek következté­ben, a változó vérellátás nyomán a hi- potalamusz, a hőmérséklet-szabályo­zó agynyúlvány hőfoka csökken. Voltaképpen ez jelenti a boldogságér­zetet — állítják az angol kutatók. A düh, a harag ellenkező folyamatot indít el; a hipotalamusz felmelegszik, és vége a jó közérzetnek. Több mo­solyt, hölgyek, urak! A Don-kanyart megjártak találkozója A salgótarjáni Nógrádi Törté­neti Múzeum az elmúlt években megkezdte a második világhábo­rú harctereit megjárt nógrádi katonák, alakulatok történetének kutatását. E tevékenység első eredmé­nyeként jelent meg tavaly dr. Horváth István—Szabó Péter: Salgótarjániak a Don-kanyarban című munkája. A kutatás folytatásához kéri a múzeum az eseményekben részt vevők további segítségét. Ezért május 20-án, délután három órakor találkozót szervez a 2. Magyar Hadsereg Nógrád me­gyei tagjainak a múzeumban. Azokat, akik valamely oknál fogva nem tudnak részt venni a találkozón, valamint a háborúban elesettek hozzátartozóit kérik a muzeológusok, írják meg nevü­ket, címüket, alakulatuk számát. A múzeum egyébként köszö­nettel fogad és vár a személyük­höz fűződő dokumentumokat, fényképeket, visszaemlékezése­ket. Virágok világvédelme Magyarország is csatlako/oll ahhoz a nemzetközi döntéshez, amely Wa­shingtonból indulva világvédelmet biztosít a kaktuszok minden fajának. Bár hazánk több tízezer kilométerre fekszik a kaktuszok természetes élő­hely elől. mégis megtalálható s/.inie minden laj itthon is a különböző gyűjteményekben. Ezek közül a leg­nagyobb a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjé­nek gyűjteménye, amely csaknem 300 fajt számlál. A múzeumi világnap elé Múzsák a magyar történelem évszázadairól Nyitott múzeumok Nógrádban Manapság, amikor — főként szakmai körökben — viták zajlanak a múzeumok jelenét és jövőjét ille­tően is. ráadásul, ismét közeleg a múzeumi világnap, talán nem árt emlékeztetni arra, amit annak ide­jén. 1873-ban Henszlmann Imre így fogalmazott meg: „Kérdik mire való a múzeum? Elébb ébresztésre, utóbb oktatásra. Mert nincs fogéko­nyabb a fiatal léleknél, a fiatal képzelő tehetségnél: de nem minden gyermek növekedhetik a főváros­ban, jó tehát, hogy kisebb városban is találjon tárgyat, mely hajlamát és ízlését ébressze, tevékenységének irányt adjon...". Pár évvel ezelőtt, 1986-ban Sel- meczi László: A hazai múzeumok című tanulmányában jegyzi meg: „A múzeum funkcionálisan egyenlő mértékben kapcsolódik két kulturá­lis szférához: a tudományhoz és a közművelődéshez. A múzeumban őrzött gyűjtemények és az azokat kiegészítő dokumentációs anyagok felhasználása kétirányú. A gyűjte­mény tudományos nyersanyagbá­zis, tehát feldolgozása a múzeum tudományos műhelyként való funk­cionálását feltételezi. A múzeumi gyűjteményeket alkotó kulturális értékeknek a közönséggel való megismertetése, a tudományos eredmények alapján, már közmű­velődési feladat”. Az eltelt évtizedekben a két funk­ció, a két kulturális szféra összhang­ja jött létre Nógrád megyében is. A A magyar irodalmi múlt értekeinek védelmére Parnasszus elnevezéssel alapítványt hívott életre a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Szépirodalmi Könyvkiadó. Az alapítvány céljául tűzte ki a magyar klasszikusok rendszeres kia­dását az átlagosnál alacsonyabb eladá­si áron: az oktatáshoz és az általános vitázók egy része szerint, a közmű­velődési funkció a múzeumi tevé­kenységben megkérdőjelezendő. Szerintük az „igazi, komoly” múzeum a tudomány otthona, nem méltó hozzá holmi közművelődési szerep. Annál is inkább, mert magát a fogalmat is lejáratta a mögöttünk lévő rendszer. Szakmai vitákban természetesen nem lenne indokolt véleményt nyil­vánítani. Úgy vélem azonban, hogy e vélekedések arisztokratizmusa a köz szempontjából sem fogadható el. Magam részéről semmiképpen sem szeretném például azt, hogy ezen intézmények kizárólag a tudo­mány hűvös templomaivá váljanak. A világ nagy múzeumai sem így funkcionálnak. Ellenkezőleg, mind nyitottabbá lesznek, tudatosan vál­lalják a kultúraközvetítéssel járó nyüzsgést, mind hatékonyabban kapcsolódnak be a köz művelésébe, az újabb és újabb műveltségmodel- lek formálásába. Reméljük, honi múzeumaink sem válnak a gőgös konzervatizmus templomaivá, mi­közben természetesen ezután is megtartják, sőt fokozzák, tudomá­nyos kutatói funkcióikat. Már amennyiben lesz miből? Mindenesetre, az idei múzeumi világnap programja Nógrád megyé­ben gazdagnak ígérkezik, tartalmi­lag is komoly aktualitásokat kínál, május 17-én. A salgótarjáni Nógrádi Történe­ti Múzeum eseménysorozata a Parnasszus Alapítvány műveltséghez elengedhetetlenül szük­séges életművek gondozását; kulturá­lis és művelődéstörténeti emlékeink Múzsák a magyar történelem évszázadairól összefoglaló címet viseli. E programon belül sor kerül a Fekete gyémántok című film vetítésére. A továbbiakban dr. Horváth István a Hitel fogadtatásá­ról beszél Nógrádban, dr. Szvircsek Ferenc a reformkor ipar- és gazda­ságpolitikájának nógrádi hatásait elemzi, dr. Kovács Anna pedig Széchenyi az irodalomban címmel tart előadást. Utána a Balassagyar­mati Kamaraegyüttes hangverse­nyét tartják meg, bevezetőt mond Réti -Zoltán. Ugyancsak május 17-én a szécsé- nyi Kuhinyi Ferenc Múzeumban a Nyitott múzeum címszó jegyében zajlik a program. Főleg a diákifjú­ság számára kínál sok érdekességet az intézmény. Például a középkori templom föltárásáról szerezhetnek ismereteket az érdeklődők. Néhány kiscsoport a restaurálás rejtelmeivel ismerkedhet meg. Régi használati eszközöket is üzembe helyeznek a múzeumban. Használatuk nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is. Szakavatott bevezetőkkel mód nyílik a kiállítások és a gyűjtemé­nyek megtekintésére. Az épület dísztermében pedig népművészeti babákat tekinthetnek meg az ér­deklődők. A balassagyarmati Palóc Múzeumban ezen a napon délután öt órakor a múzeumbarátok köre is­merkedik meg az új néprajzi kiál­lítás forgatókönyvének tartalmával. (te) feltárását; az oktató- és a kutatómun­kát segítő kézikönyvek megjelenteté­sét. Emellett az alapítvány kuratóriu­ma dönt nívódíjak adományozásáról, ösztöndíjak odaítéléséről, illetve ta­nulmányutak finanszírozásáról. A ku­ratórium elnöke a Szépirodalmi Könyvkiadó mindenkori igazgatója, vagy az általa kijelölt képviselő. Elfogulatlanul kell meggyőzni a J r Az Új Nógrád több ízben deklarálta pártok felettiségét, függetlenségét. Megyei lap kíván lenni, nem kormánypárti, vagy ellenzéki. ,,Az újságkészí­tés számunkra olyan üzleti vál­lalkozás, amelynek középpont­jában az olvasó áll” — így jellemezte magát a lap születés- napi köszöntőjében. A napi gyakorlat — úgy tűnik — ennek némileg ellentmond. Sok más között egy kicsinyke példa erre Ozsvárt Tamás „Kommentárja”, mely az április 27-i számban jelent meg. Az írásban enyhén szólva „levág” egy törvényt, amelyről a lapban objektív, széles körű is­mertetés eddig még nem jelent meg, olvasói így nem ismerhet­ték. Természetes ugyanakkor, hogy a hírlapírónak is lehet publikálható magánvéleménye. Mint ez esetben, előfordulhat, hogy e vélemény azt tükrözi: a szerző teljességgel értetlenül áll a parlamentalizmus intézménye mint jelenségegyüttes előtt. Nem előny, ha egy publicista nem érti azt a társadalmat, amelyben él, s amelyről ír. Ha értené nem csodálkozna azon az Európában általános té­nyen, hogy a helyhatósági vá­lasztás és a parlamenti választás eredménye különbözik, hogy a társadalom érdektagolt, nem nevezné töredéknek az érdekel­tek jelentős részét. Ha valóban értené a parlamentalizmus lé­nyegét, nem minősítené sértőn az abban résztvevőket „szava­zógépnek” és pragmatikusan gondolkodónak csak azokat, akiknek álláspontja véleményé­vel megegyezik. Nem csodál­kozna azon, ha egy koalíció ragaszkodna az egységhez és valószínűleg nem jövendölne, homályos jövőképet festve. Pártatlan, független lap mun­katársaként megnevezné, kik­nek a nevében írja le: „Sajnos, a kárpótlási békát le kell nyel­nünk”... „várnunk kell a csődöt, vagy az új választásokat”. Ez nagyon sok mindent megma­gyarázna. Ha egy téma rendkívüli mér­tékben ellentmondásos — te­gyük fel, hogy ez esetben, tehát a kárpótlással kapcsolatban az így van — „meg kell tudni győzni a közönséget arról, hogy a problémát elfogulatlanul, elő­re megfogalmazott végkövet­keztetések nélkül, tisztessége­sen tártuk fel”. Ezek után jöhet a magyarázat, kommentár — hasonló elvárá­sokkal. Harmosné Végh Mária Tisztelt Harmosné Végh Mária! Mivel levelében név szerint is megszólított, úgy érzem reagál­nom kell a rám vonatkozó meg­jegyzéseire. írását olvasva azt tapasztal­tam, hogy sajnos ön éppen abba a hibába esik, melyet nekem felró. Nevezetesen egy rövid kis cikk alapján annak a „megfel­lebbezhetetlennek” tűnő véle­ményének ad hangot, hogy ér­tetlenül állok a parlamentariz­mus intézménye előtt és nem értem azt a társadalmat amely­ben élek. Nos, sem a parlamentarizmus intézményét, sem társadalmi berendezkedésünket nem kér­dőjeleztem meg, csupán közve­tett módon felhívtam a figyel­met arra, hogy bár a parlamen­táris demokráciánál még nem sikerült jobbat „kitalálni”, an­nak is megvannak a hibái. Pél­dául egy párt olyan befolyásra tehet szert, melyet szavazótábo­rának nagysága nem indokol. De ettől még működése termé­szetesen legitim. Nem csodálkoztam azon sem, hogy a parlamenti és a helyha­tósági választások eredménye különbözik — különösen az új kormány első intézkedései után nem —, mindössze azt a tényt állapítottam meg, hogy néhány hónap elteltével a szavazók kö­rében megváltozott az MDF megítélése, mégpedig a párt hátrányára. S ha az abszolút szá­mokat vesszük figyelembe ki­derül, hogy a felnőttlakosság­nak valóban a kisebb része támogatja a koalíciót. De hang­súlyozom, a választási eredmé­nyek legitimitását ez nem befo­lyásolja. Szavazógépnek azért vagyok kénytelen nevezni a koalíció pártjainak frakcióit, mert egysé­güket olyan kompromisszumok megkötésével tartják fenn, ami személyes véleményem szerint szemben áll az ország érdekei­vel. A kommentár műfaja pedig lehetőséget ad arra, hogy ma­gánvéleményemet is elmond­hassam. S hogy kinek kell lenyelnie a „kárpótlási békát”? Azoknak, akiknek az adójából fedezik a kárpótlás kiadásait, holott leg­többjüknek semmi közük nem volt és nincs az 1949-es igaz­ságtalanságokhoz. Kárpótolni valakit az ő rovásukra, újabb igazságtalanság. Lapunk nyitva áll minden vélemény előtt, ezek közül az enyém csak az egyik, s minden­kinek lehetősége van kifejteni ellenkező nézeteit. Az olvasók az egymással ütköző vélemé­nyek — és a napi gyakorlat — megismerésével alakíthatják ki saját álláspontjukat. Észrevételeit köszönettel fo­gadom, s a jövőben is örömmel tanulok azokból a bírálatokból, melyeket írásaim nyomán eljut­tat hozzám. Remélem válaszo­mat nem sértődős odamondoga- tásnak tekinti, hanem az „érdek­tagolt társadalom” egyik meg­nyilvánulási formájának, ahol természetes a vita. Tisztelettel: Ozsvárt Tamás Tisztelt Ozsvárt Ur! Április 30-án reggel a Kos­suth rádióban beszélgetés hang­zott el Kukorelly István alkot­mányjogásszal. Elmondta, hogy az alkotmány alkalmazására szakosodott jogászok is sokszor értelmezési problémákkal küz­denek, többek között ezért is szükséges az Alkotmánybíró­ság működése. Jó alkalom ez a beszélgetés arra, hogy valódi szakember véleménye alapján „fair” mó­don korrigálja az Új Nógrádban „Kommentár” címen ön által leírtakat. Bízom abban is, hogy tisztes­séges ember lévén nyilvánosan megköveti a miniszter urat, va­lamint „politikusainkat” azért a hangvételért, amely méltatlan tollforgató emberhez, s amely ebben az írásban helyet kapott. Frisch Oszkár Tisztelt Frisch Úr! Nagyon sajnálom, hogy al­kotmányjogászainknak nehéz eligazodniuk a paragrafusok között, gondot jelent értelmezni a törvényeket. Mindez azonban nem vigasztal akkor, ha a legil- letékescbb tisztségviselők — például Horváth Balázs egykori belügyminiszter — olyan ren­delkezéseket hoznak, amelyek ellentétesek az alkotmánnyal. A dolgozóktól sem kérdezi meg senki, bonyolult-e az a feladat, melyet rájuk bíztak, munkájukat — teljesen természetesen és jogosan — eredményeik alapján ítélik meg. Az elkészített „munkadarab” minősége a mérce. Úgy hiszem ez a minisz­terekre is vonatkozik. Nem lá­tom be miért nekem kellene bocsánatot kérnem politiku­sainktól azokért a hibákért, me­lyeket ők követtek el. Tiszteletiéi: Ozsvárt Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents