Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-10 / 83. szám
1991. ÁPRILIS 10., SZERDA ■C RÉTSÁG ÉS KÖRZETE D LíBJTMU Filléres áru Nem elveszett falu Papírhegyekre, de lagalábbis bálákra számítottam, amikor egy hír hallatán betértünk a rétsági MÉH-telephelyre. Persze mehettünk volna máshová is! Lakonikus rövidséggel az információ ennyi: a vegyes papír kilónkénti átvételi ára—írd és mond—10 fillér! Nevetségesen alacsony egységár! Bár inkább siralmas és főleg elgondolkodtató, miért van ez? Ilyen gazdagok vagyunk — kérdem én is sokakkal együtt —, hogy hagyjuk a szemétbe dobni a valutát érő alapanyagot? Ha már a hazai papírgyárak nem tudnak, vele mit kezdeni, külföldön nem lenne esetleg rá vevő? Az óvodában (még) gondtalan az élet. A gyerekek csak közvetetten érik meg a gazdasági nehézségeket — amikor az apu, anyu egyre több boltban teszi vissza a polcra a jáLakossági fórumok Tolmácson lesz falugyűlés április 12-én, 19 órakor a községi művelődési házban. Hasonló lakossági fórumra kerül sor Rétsá- gon április 17-én, este 19 órakora művelődési központban. Mindkét helyen az önkormányzatok beszámolnak a választások óta végzett munkáról, az idei év pénzügyi lehetőségeiről és a megoldásra váró feladatokról. Programok a házban Rétság. Április 19-én, Mórára várják a művelődési központba a gyerekeket. Az Állami Bábszínház előadásában Foltos és Füle- nagy című bábjátékát láthatják. Április 23-án, este hét órakor az Angyalbőrben című film őrmestere Usztics Mátyás és a Rádiókabaré Katája, Ihos József kabaréestjére válthatnak jegyet az érdeklődők. Ez az a papírféleség, amiből viszonylag sok van a háztartásokban is. Olykor-olykor gyűjtögették az iskolás gyerekek is. Ha hirtelen hiány keletkezett belőle, jöttek a begyűjtési kampányok. Újságot még érdemes olvasni. A napilapokat ugyanis szépen összekötözve, kilóját kettő forint ötven fillérért hajlandók átvenni a MEH-telepek. A hullámpapírért is fizetnek 1,70-et. Ó, boldog „békeidők”, csak az üzletekben is ehhez közelítő filléres árakkal találkozhatnánk! tékot és a csokoládét, hogy nincs rá pénz. A berkenyéi ovisok azonban nyugodtak. Mire felnőnek, talán elmúlnak a bajok... Vannak, akik úgy érzik a korábban köttetett kényszerházasság nem a legszerencsésebb döntésnek bizonyult. Felerősödnek tehát azok a jelek, melyek Bánk önállóságát szeretnék. Jórészt ez volt a központi téma a bánki kultúrház- ban legutóbb (április 3-án) megtartott falugyűlésen. # Érdekek és ellenérdekek A szinte az éjszakába nyúló fórumon Bánszky György, Bánk, Rétság és Tolmács polgármestere mindenekelőtt ismertette a kasz- szát. Az elmúlt évi tényadatok után az idei költségvetés tervezetét tárta a településrész sorsa iránt különösen érdeklődő megjelentek elé. A passzívnak egyáltalán nem mondható mintegy 150 bánki polSzirénázó mentőautó elől rebbennek szét az emberek a legéndi főutcán: szokatlan dolog — hál- isten — az ilyesmi a faluban. Kikinéznek aztán még utána — lépnek is mellé egyet-kettőt —, hol lassít, kinél van baj, s hogy az mindennek ellenére tovább robog, megnyugodva húzódik visz- sza udvarába a nép, s csak a szomszédokkal tárgyalja ki a lehetséges változatok valamelyikét. Hajszter Károly marad csak fél lábával a betonkerítés lábazatán támaszkodva. Metszőollót csattogtat a kezében, miközben mesz- szire kinyúl a rakoncátlan venyigék után. Nemigen veszi észre, vagy ha mégis, hát nem törődik vele, hogy nadrágjából az ing rég szabaddá tette magát, s mint valami szoknya libeg most a dereka körül. Tavasz van, délután ötöt jelez órámon a mutató. Hajszter Károly itt született hat évtizeddel ezelőtt. Itt nevelkedett, s katonaidejének kivételével itt töltötte egész életét is. Saját maga épített házban lakik, s két éve ment nyugdíjba, a helyi téesz állattenyésztési brigádvezetője- ként. — Nem sok lehetőség van a nyugdíj kiegészítésére — mondja, s rövidebbre vágja egy újabb szemmel az épp lemetszett csapot. — Jószágtartáshoz szokott itt a magamfajta parasztember: disznók és tehenek között éltük le a teljes életünket: mibe másba hát, ha nem ebbe fogtam volna jómagam is! Csakhogy a sors nem válogatós, kiváltképp, ha hátsó szándéka is van — miért kímélte volna hát a Cserhát dombjai közt megbúvó piciny Legéndet? Itt sem érdemes, ami máshol sem fizeti ki magát: a jószágtartók eleinte anyagi érdekeltségből, később azért, mert ez az életformájuk, még később meg azért hizlaltak, mert egyszerűen nem tudnak a jószág nélkül meglenni. Ma már azonban ez is kevésnek bizonyul. Mert a ráfizetést nem nyeli le, ha mégoly megátalkodott is a parasztember. így aztán csak a legoptimistábbak hisznek benne, hogy lesz még idő, mikor újfent megéri majd nekik disznóröfögést hallgatni a külső akolból... Legénd egyike Nógrád megye huszonnégy nemzetiségi településének. Jó tíz éve még ezren, ma már csak 683-an lakják. Magyarok, szlovákok és cigányok is talán százan. Példás egyetértés van köztük — leszámítva az utóbbiak gár közül több mint harmincán szóltak hozzá, tettek fel közérdeklődésre is számot tartó kérdéseket. így például többeket foglalkoztatott a tulajdonviszonyok rendezésével összefüggésben a meglévő házhelyek sorsa, a telkek értékesítése. Még a törvény megszületése előtt nyilván többen szeretnék már a maguk nevén látni a kritikus földterületeket. A Bánki-tó sorsa is hűen tükrözi a korábbi viszonyok fonákságából adódó gondokat. Mindenekelőtt fontos tudni, a tó nem az önkormányzat (Bánk) tulajdona, hanem a horgászegyesületé! A strand pedig a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kezelésében van. A két érdek aligha találkozik. A strandolok tiszta vizet szeretnének, a horgászoknak nagyon megfelel a mostani vízminőség, hisz állítólag ez kedvező a benne lévő halak Legénd közül vagy két családot, a többiekkel összefogva azonban ezeket is meg akarják, s meg is fogják regulázni. Nem sok éve még messzi híres volt a falu asszonykórusa. Rangnak számított, ha tagja lehetett valaki, mert rangos volt maga az együttes is. — Kiöregedtünk, eljárt fejünk fölött az idő — mondja Szavlik Jánosné, akinek saját bevallása szerint is fülébe cseng még mind a mai napig a sok nóta. Tényleg vaknak kéne lennem, hogy ne lássam. mennyire belepirul az emlékezésbe. Nem is csoda. Rádió- és tv-felvételt csináltak ők tizenva- lahányan a fénykorban; megjárták az ország legeldugodtabb és legrangosabb versenyeit, s arattak, ahol csak megjelentek. Az előszoba díszhelyén azonban mára csak a fénykép maradt az egészből. Kár, még ha arannyal keretezték is. Később aztán fülest kapok: egy valamikori augusztus 20-i ünnepségen félvállról vették őket az illetékesek: nem jött értük a busz: ez keserítette meg csak igazán az embereket. Sántít is persze kicsit az idő múlásáról szóló mese, hisz Szavliknét, mikor melléje áll a lánya, inkább gondolnám őt barátnőjének, mintsem édesanyjának. Nem vitatkozom azonban, hanem a lánynál próbálom a szondát: miért nem próbálják újraéleszteni a régi dicsőséget? A válasz lehangoló. Nincs ösz- szetartás a fiatalok közt. Ha pár fiú benne is lenne a dologban, a lányok teljesen elzárkóznak előle. Pedig javára válna a falunak, hisz nincs kultúrház, nem olyan rég még a mozi is megszűnt; kihalt községet talál a fiatal, akár hétközben, akár pedig szombat-vasárnap támadna kedve a közösségi életre. Szavlik Anikó egyébként — a mindennapi életre tereljük a szót — tanult szakmája szerint kereskedő. A szomszédos Galgagutára jár, az ottani ABC másodvezetője. Kétszáz forint körül fizet havonta az átjárásért, s a más falubéli munkahely ellenére is szerencsés ember, mert édesanyjával ellentétben ő dolgozhat. Az asszony ugyanis tavaly ősztől munkanélküli. Sajnos nem egyedül a faluban. Nem találom a polgármestert, így csak az kerül róla jegyezetfü- zetbe, amit a falusiaktól megtudok sebtiben. Ötvenhatos el-, aztán meg visszaszakadt hazánkfia. Azok egyike, akiket a táj varázsa számára. De mi lesz a bánkiakkal, nekik végképp nincs beleszólásuk a tó sorsába? Egy üde színfolt A bajok, gondok közepette kellemes volt hallani Pintér János kőműves ajánlatát. Ő vállalta, hogy társadalmi munkában elvégzi az óvoda és az iskola gázszerelési munkálatait, melynek befejezése az idén várható. Ez akkor is dicséretes tett, ha a szerelvények, anyagok biztosítását a költségvetési forintokból fedezik. A falugyűlés utolsó harmadában kért és kapott szót a vendégek egy része. Érdeklődve figyelte az esti párbeszédet dr. Jakab Róbert- né országgyűlési képviselő, dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségéigézett, s ragasztott meg a községben. Megkeresem hát a helyettesét, s míg a faluszéli kis erdészlak felé megyek, régi ismerőst pillantok meg az egyik ház udvarán. Kollár János jó pár éve a méhekről mesélt nekem a rádió mikrofonjába. Míg kezet szorítunk a viszontlátás örömére, megint csak felőlük kérdezek, ám sokkal jobb hírt, mint Hajszter Károly, ő sem igen tud mondani: csak itt nagy atkának hívják az ellenséget. A másikat már, amelytől az ellene való füstcsíkot kapják, meg sem nevezi: huszonhárom anyája pusztult el a télen; azokat ölte meg a csík, nem pedig az áldozatul szánt ellenséget... Bállá Árpád kerületvezető erdész a Börzsönyből került haj danán Legéndre. Tavaly ő kapta a legtöbb szavazatot az önkormányzati tagok közül. — Befogadtak, ennyi az egész — mondja, s bár nincs okom kételkedni a szavában, dokumentummal igazolja a választások eredményét. Legénden 1973 óta nem volt hivatal. Elköltözött a tanács, az iskola felső tagozata, s „férjhez ment” a község termelőszövetkezete is. Mindazóta ötmillió forintból gazdálkodott évente a falu, ma tizenegymilliót tesznek ki az állami támogatások. Igaz, ezek tekintélyes részét átutalják Nógrádsáp- ra, ahová a gyerekek járnak iskolába, de egyik fontos tervük, hogy visszatelepítsék az oktatási intézményt. Sajnos, nincs hozzá pedagóguslakásuk. Szegény emberek lakják Legéndet. A vidék — természeti adottságainál fogva — az állattenyésztésnek kedvezne, de azt meg most a piacgazdálkodás nem tűrheti. Hiába, írva vagyon: Szegény embert az ág is... Éppen ezért nem is tervez az önkormányzat helyi adókat. Más megoldást keres, s ezt a mást könnyen hívják falusi turizmusnak. Polgármesterük holland kapcsolatai révén lovardát, lovaspályát akarnak; egészséges, tiszta ivóvizet, s fizetővendég-szolgálatot. Jól fizetőt. Ezzel, meg némi ipartelepítéssel megoldhatnák az oly nyomasztó foglalkoztatási gondokat is, hátha visszanyerné Legénd község azt a rangját, amit inár kivívott egyszer magának sok-sok évszázaddal ezelőtt középkori alapításának idején. Merthogy nem elveszett emberek lakják Legéndet... Hubai Grúber Miklós nek a főtitkára, valamint dr. Egyedné Baránek Ruzsenka nemzetiségi előadó. A két hölgy hozzászólásával is színesebbé tette a bánki falugyűlést. A válóper előtt Az önállósági törekvések — a gyűlésen — felerősödtek. Természetesen, kérdéseikre választ kaptak a téma iránt érdeklődők. A különváláshoz elengedhetetlen népszavazás dönti majd el, ez egy szűkebb csoport óhaja, szándéka, vagy a falu többségének akarata?! A kedélyek, ha fel is korbácsolód- tak néha-néha, a döntéshez higgadt fejre van szükség. Bármint legyen is, a bánkiak ebbéli döntését minden érintett tiszteletben kell, hogy tartsa. Addig is együtt élik a házasság nem könnyű hétköznapjait és ünnepeit. (sánta) r RÉTSÁG ÉS KÖRZETE / Engedély nélküli automaták Egyre több vendéglátóhelyen tűnnek fel a különféle játékautomaták Rétság környékén is. Forgalmuk van, a gyerekek számolat- lanul dobolják beléjük a fémhúszasokat. A dolgok szépséghibája, hogy a szemre tetszetős berendezések egy részéhez nincs működési engedély. A húszasokkal működnek ugyan—de mi t szól ehhez a hatóság? Az ígéret Földje Bánk. „Nincs járda a főút mellett! Korszerűtlen az óvoda fűtése! Színvonaltalan a kereskedelmi ellátás!” — erre panaszkodtak még a helyiek a közelmúltban, a falugyűlésen. A polgármester, Bánszky György nehéz helyzetben van, hiszen az önkormányzatnak nincs pénze. De Jakab Róbert- né, országgyűlési képviselő megígérte, az Országgyűlés majd segít gondjaikon. A bánkiaknak legalább már ígéretük van... Vádemelési javaslat A rendőrség vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek Pintér József ügyét. A borsosberényi postás ellen a vád hétrendbeli okirathamisítás és sikkasztás, mivel a fővárosi szakértői vizsgálatok is azt támasztják alá, hogy nem a címzettek vették át a kérdéses összegeket, összesen 24 ezer forintot. Telkek Tereskén Tizenkét építési telket alakítottak ki Tereske központjában. A mintegy 200 négyszögölnyi „birtokokból” még. nem sokan igényeltek, de ez elsősorban az itt is jelentősen lecsökkent fizetőképes kereslet számlájára írható. Nem sikerült még minden helyet eladni a szolgáltatóházban sem, a fodrászat már működik — az egyik üres helyre vegyeskereskedést terveznek. Négy és fél millió alapellátásra Egészen pontosan 4 miiló 400 ezer forintot fordíthatnak az egészségügyi alapellátás biztosítására Nőtincs térségében. Ez lassan már magánembernek sem sok — főleg ha figyelmbe vesszük, hogy a szendehelyi, ősagárdi, felsőpetényi és nőtincsi orvosi rendelő fenntartásán kívül az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk olyan dolgokat is, mint a mozgáskorlátozottak benzintérítése stb. Még nem tudják, hogy a körülbelül 700 ezret, amennyivel többre volna szükség, mi módon szerzik meg. (sánta) Berkenyéi gondtalanok Bánk válni akar?
