Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-05 / 79. szám
4 iinunnu LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 5., PÉNTEK Egy alapítvány nyomában Salgótarjánban Segítsünk az autistákon Mennyből az orvos „Ti emberek! Vagytok együtt mint barátok, tehát egymást segíteni kívánjátok! Akiknek ma voltál megszabadítója, majd holnap az lehet életed megtartója...” — írta e sorokat 1820-ban Kováts Mihály A hirtelen halál veszedelmében való segedelem című munkájában. Igaz ugyan, hogy a gyakran hirtelen halállal járó egészségkárosodás korunkban vált igazi népbetegséggé (elég ha a közlekedési balesetekre, vagy a gyakori szívinfarktusra gondolunk), de a mentésügy kezdetei az emberiség egyetemes történelmének múltjába vesznek. Az oxyológia (sürgősségi orvostan) napjainkban már külön tudományágat alkot. A gyors felismerés és a gyors beavatkozás a mentőmunka lényege. Hazánkban először Temesváron, 1886-ban, majd egy évre rá Budapesten alakult önkéntes mentőegyesület. Az utóbbi negyven évben a mentésügy feladatait egyedül az Országos Mentőszolgálat látta el, de ma már más egyesületek, alapítványok segítenek megosztani a terheket. Az Aerocaritast is az értelmetlen halál elleni tenni akarás hívta életre és milliók támogatásával segíti a rászorulókat helikopteres és földi mentőrendszerével. Ebben az évben négy, betegszállításra alkalmas helikopter kezdte meg tevékenységét Szolnok, Miskolc, Székesfehérvár, Szeged városából kiindulva 80—100 km sugarú körzetben. A második fél évben Hajdú-Bihar, Baranya, Zala és Győr-Sopron megyében újabb négy mentőhelikopterük áll szolgálatba. Képünkön: az Aero- caritas szovjet katonai gépből újonnan átalakított, sebesültszállító helikoptere a budapesti Hősök tere fölött. (MTI-fotó) 1989 márciusában alakult az Autizmus Alapítvány. Kuratóriumának elnöke dr. Balázs Anna gyermekpszichiáter. Tagjai: dr. Fohr Márta és dr. Csillag József. Harminckét munkatárssal, tizenkét részfoglalkozásúval működik Budapesten, a Távíró út 21-es szám alatt. Ezt megelőzően már egy éve működött a kutatócsoport MTA—Soros Alapítvány támogatásával. Segítő kezeket fog össze, mint ahogy a „Rainman” című film kapcsán készült plakát is hirdeti. Létfontosságú adományok Soros György, aki az alapítvány tiszteletbeli tagja, segítette a beindulást. Támogatásának folytatásaként a hazai társadalmi és állami lehetőségek összefogására vállalkozott az alapít-' vány, hogy az autisták számára olyan szakmai központot hozzon létre, ahol az egyéni, orvosi, pedagógiai, szociális ellátás, szakmai képzés, érdekvédelmi munka és kutatás folyhatna, és egyben mint országos ellátási szintű alap, az autisták speciális intézményi és támogatórendszerét képezhetné. Létfontosságúak voltak az alapítvány számára a dologi adományok: a játékok, bútorok, írógépek, számítógépek. Nélkülözhetetlen funkciói vannak a modem, nagy teljesítményű gépeknek. Az alapítvány működése nemzetközi színvonalú, ennek szinten tartásához szükség van az alapítvány és a munkatársak szellemi és fizikai erőfeszítésére, a fennmaradást biztosító anyagi támogatásra és a bővülő pedagógiai, gyógypedagógiai feladatok ellátását szolgáló épületekre: óvodára, iskolára, a serdülők oktatását szolgáló épületekre. A munkatársakkal szemben az elvárások magasak, de működésüket a napról napra esetlegesen érkező adományok biztosítják. Az állami támogatás mellett a jövőben is szükségük lesz magánszemélyek, vállalatok segítségére, és azokéra, akik hozzá fognak járulni. Alapító okirat Részlet az alapító okiratból: „Az alapítvány a kutatócsoport szakmai céljainak megvalósításán át támogatást kíván nyújtani az autista gyermekeknek, serdülők, felnőttek jobb gondozását lehetővé tevő elméleti és gyakorlati feladatokhoz.” A kutatócsoport a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola országos pszichológiai vizsgálójában működik Budapesten, a VII. kerületben. A vizsgálóambulancia százti- zennégy gyermek komplex vizsgálatára alkalmas, jelenlegi helye átmeneti. Önálló épületre lenne szükség. A kísérleti óvoda és iskola 1989 januárja óta bérelt helyiségben tizennyolc gyermeket fejleszt a XLV, kerületben. Segíti őket a családgondozó csoport is. 1990 márciusa óta működik a serdülő napközi- és a krízisintervenciós otthon. Folyik a továbbképzés a gyógypedagógusok számára autista tanfolyamon, amely a négyéves gyógypedagógiai tanárképzés után még egy évig tart. Az alapítvány és a kutatócsoport működéséhez csaknem kilencmillió forint pénzbeli támogatást kaptak és több mint kétmillió forint tárgyi adományt. Legfőbb jellemzők Az autizmus egyébként az agyi működés súlyos, egész életen át tartó fogyatékossága, zavara, melyet valószínűleg örökletes, illetve az agyat ért károsító hatások, ártalmak okoznak. Egyben a szociális kapcsolatteremtés, a beszéd és a fantázia fogyatékossága is. Korai speciális fejlesztésre, képzésre, nevelésre szükség van. Az autista gyermeknek egész életén át támogató-védő családi, vagy megfelelő színvonalú intézményes kömy- zetre van szükség. Elavult az a nézet, hogy az autizmust az anya és a gyerek kapcsolatának hiányossága okozza vagy súlyosbítja. Mindez tévedés. A szülők lelki problémái éppen az autista gyerekkel való nehéz kapcsolat következményei. Legsúlyosabb tünetei, 2—5 év között jelentkeznek. A környezethez való alkalmazkodásuk ekkor javul, de az alapprobléma nem változik. Minden száz gyerekből öttíz válik felnőtté, húsz-harminc jelentős fejlődést mutat, a többiek pedig tartós ellátásra szorulnak. Az autizmus alapproblémája speciális képességeknél jelentkezik. Nem tudja, hogy az emberi fajhoz tartozik, nem érti meg mások érzéseit, gondolatait, szükségleteit. Ezért reakciói sincsenek. Társaskapcsolatai, szociális interakciói zavartak, közömbös mások iránt, kommunikációs megnyilvánulásai gyérek, a játéka, fantáziája silány. Mindennapi alkalmazkodása, tanulása gyenge. Változatos tünet még: csak a felnőtt erőltetése hatására játszik más gyermekkel. Beszélgetés során a válaszra nem figyel, szükségleteit, igényeit a felnőtt segítségével jelzi. Ragaszkodik az azonosságokhoz, például szakadatlanul beszél egy témáról, de olykor papagájszerűen ismétel másokat. Hangulati változásai gyakoriak, előfordul, hogy indokolatlanul nevet, kuncog vagy sír. Ismétlődő elemekből áll viselkedése, játéka, tárgyakat pörget, forgat. Egyáltalán nem vagy csak ritkán néz mások szemébe. A megszokottól eltérő változások ellen hevesen tiltakozik. Óvodáskorúaknái a szerepjáték fantáziaszegény, de ennek ellenére mégis előfordul, hogy egyes dolgokat nagyon jó csinál. Például kiválóan rajzol járműveket, vagy nagyszerűen utánoz egy-egy emberi hangot. Mindezekhez nem kell szociális érzék. Láthatjuk, hogy az autizmus skálája a mély fogyatékosságtól, az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjed. Az összes autista egynegyede tartozik a „klasszikus autizmus” kategóriájába. Minden autista más és más, ezért speciális segítséget igényelnek. Az autizmus gyakran együtt jár értelmi, vagy egyéb fogyatékossággal, betegséggel. Fiúknál gyakoribb mint lányoknál. Jelenleg Salgótarjánban a tanulásképességeket mérő bizottság szakemberei vizsgálati eljárásuk során hat gyermekről állapította meg, hogy autista. Telek E. Elutasítunk minden erőszakot és megtorlást A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Elnöksége igen nagy mulasztást követett el akkor, amikor a „Kártérítés, jóvátétel — de kitől?” című, az Új Nógrád- ban 1991. február 28-án megjelent írásra nem reagált azonnal. Ennek a következménye egy nyílt levél megjelenése volt az Új Nógrád 1991. március 21-i számában. A nyűt levél írója ebben nyilatkozatra szólította fel a szövetségünket, amit most megteszünk. Már az is nagy döbbenetét keltett bennünk, hogy az Új Nógrád az 1991. február 28-i számában közölte a „Kártérítés, jóvátétel — de kitől?” című írást. Az írás számtalan megállapítása és összehasonlítása megdöbbentő és a politikai üldözöttekre nézve bántó, sőt állíthatjuk sértő volt. Mindezek ellenére az alábbiakban megpróbálunk ezekre a nézetekre meggondoltan és tárgyilagosan válaszolni. Nem tudjuk elképzelni, hogyan lehet azonosítani a rácson belüli és a rácson kívüli életet. Véleményünk szerint már cinizmus az a megállapítás miszerint ....nehéz lenne eldönten i, hogy egy több évtizedes megszállás alatt (a németet is beleérne), kik szenvedtek többet, mivel a rácsnak és drótkerítésnek két oldala van." Mivel nem tudja eldönteni, kik szenvedtek többet ajánljuk, hogy olvassa el a recski internálótáborról szóló könyveket. Reméljük, utána el tudja majd dönteni, melyik oldalon szenvedtek többet. Bizonyára a MPFSZ követelését nem nevezte volna „gyerekségnek”, ha a cikk írója is történetesen a „recskiek” között lett volna. A követelésünkkel kapcsolatosan a cikkben írja: „Ne követeljünk már egymástól semmit igen tisztelt és megbecsült POFOSZ-urak.” Ne feledje el senki, hogy az „igen tisztelt POFOSZ-urak” megjárták a különböző börtönöket, internáló- és hadi- fogolytáborokat, a tisztább és szebb élet reményében vállalták a megpróbáltatásokat a forradalomban. Azt kérdezi, hogy kik fizessenek? Mi pedig azt kérdezzük, hogy gon- dolt-e arra. kik fizették a hatalmas pártapparátust, a különböző kivételezetteket, az ilyen vagy olyan „hősi érmek”, s különböző fityegők tulajdonosainak kivételes juttatásait? Talán úgy gondolja, hogy a börtönévek után bársonyszék várta a meg- hurcoltakat? Reméljük, tudja, hogy az ítéletek nem csak szabadságelvonással, hanem további jogfosztott- ságokkal is jártak: rendőri felügyelettel, házkutatással és így tovább. Még gépkocsivezetők sem lehettek, mert a vezetői jogosítványukat is bevonták. Esetleg segédmunkásokká, vagy bányászokká válhattak még akkor is, ha két diploma hevert a fiókban. Aki korábban olvasta az Új Nógrád egyik számát, az abból megtudhatta, hogy szervezetünk minden hozzánk fordulónak az ügyét, sérelmét felkarolja, és amit államunk lehetővé tesz, azt részükre iparkodik mielőbb elintézni. A fen- álló jogszabály ugyanis kimondja: „Akit személyes szabadságának törvénysértő korlátozásával sérelem ért, azt a Magyar Köztársaság jogszabályai szerint kártalanítás illeti meg.” Ezek szerint szövetségünk követelését már az új Magyar Köztársaság jogilag is elismeri. Ami pedig a kártalanítások pénzügyi fedezetét illeti, azt bízzuk nyugodtan a parlamentre, illetve a pénzügyi kormányzatra. Reméljük, a kifizetett kártalanítást fedezni fogja a pártállam által jogtalanul elvett és államosított vagyonok eladásából, bérbeadásából és egyéb hasznosításokból befolyt összeg kis hányada is. Már az elnevezés sem fedi a teljes valót, mert ez nem kártalanítás, hanem csak kárpótlás. De kérdezzük: lehet-e kárpótolni az elveszett életeket és éveket? Emlékezzünk csak 1956. december 8- ára, és szálljunk magunkba. Mindenki előtt bizonyára ismeretes az, hogy a meghurcoltak egyike sem tartozik a „kedvezményezettek közé”; így korunknál fogva a kisnyugdíjasok táborát szaporítottuk. Megdöbbenve olvastuk azt is. hogy feltételezik rólunk, miszerint valamilyen „fekete listánk” lenne. Biztosíthatunk mindenkit, hogy ilyen listakészítés nem fordult meg egyetlen szövetségi tagunk fejében sem. Ne feledjék: az erőszak erőszakot szül. Elég volt az erőszakból. Nem kívánjuk senki fejét, de ahhoz a legyilkolt áldozatok hozzátartozóinak joguk van, hogy megtudják és nyilvánosan bocsánatot kérjenek azok, akik az 1956. december 8-i vérengzésben részt vettek, és. az áldozatokra lőttek. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel mindenki egyetért. Hogy ki és mikor kereste fel és fenyegette meg a levélírót, nem tudjuk, de tudomásunk szerint erről egyetlen tagtársunk sem tud. Nyomatékosan kijelentjük, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezete emberbaráti — humanista — szervezet, minden erőszakot, megtorlást és törvénytelenséget elutasít. Célunk az, hogy minden rászorulót teljes mértékben erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest támogassuk jogos igényükben, így a kártalanításban is. A további sajtóbeli levelezgetést ezzel lezárjuk. Egy Szent Hazánk van és ebben minden ember a Haza édes gyermeke. Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének Elnöksége nevében: Beda József elnök Család, vagy karrier? 4 Mi a fontos az amerikai és a magyar gyerekeknek? A magyar általános iskolás fiúk 14, a lányok 18 százaléka megelégszik a középiskolás-végzettséggel, míg a hasonkorú amerikai gyerekek közül csak 1, illetve 3 százalék nem akar továbbtanulni. Mindkét ország gyerekei számára a béke az elsőrendű, de az amerikai iskolások a bűnözés megelőzését tartják hazájuk második legfontosabb problémájának, míg a magyarok a tiszta, egészséges környezetet. A 10—14 évesek felnőttként egybehangzóan olyan munkát kívánnak, amelyet szeretnek, de sok amerikai fiú szívesen lenne „gazdag és híres”, míg a magyarok a „rendes családot” tartják fontosabbnak. E tanulságokkal szolgált a nagyszabású felmérés, amelyet az amerikai általánosiskola-igazgatók országos szövetsége végzett, magyar kollégáik segítségével. A 26000 amerikai pedagógust tömörítő szövetség már tavaly úttörő programot indított, hogy segítsen a demokráciára nevelni a most felnövő magyar nemzedéket: 39 amerikai általános iskolát kapcsoltak össze magyar társaikkal. A gyerekek azóta leveleznek a „jó honpolgár” program keretében: a cél, hogy megismertessék a magyar iskolásokkal az állampolgárok jogait és kötelességeit a demokráciában. A felmérésben arra is kellett válaszolniuk, mi a jelentősége az egyén véleményének a demokratikus társadalomban, s mit jelent a személyes, titkos szavazás alapvető joga. Mint kiderült, a női egyenjogúság tekintetében a magyar gyerekek valamivel maradibb nézeteket hoztak otthonról, mint amerikai társaik: a fiúk 58 százaléka nem választana nőt köztársasági elnöknek, míg az amerikaiak 62 százaléka igennel válaszolt erre a kérdésre... Fontosabb, hogy az amerikaiak sokkal nagyobb része kíván (és általában fog is) a középiskola után továbbtanulni. A felmérés, az együttműködés ezen a héten nagy nyilvánosságot kap az Egyesült Államokban: a szervezők Washingtonban, majd Kaliforniában tartanak sajtófogadást. A résztvevők között lesz Lázár Ildikó, a békéscsabai József Attila-lakótelepi Általános Iskola tanára és egyik tanítványa, a 10 éves Farkas Pál.
