Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-29 / 99. szám

1991. ÁPRILIS 29., HÉTFŐ ,C BÁ TONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKÉ j Mátranovák. Férfi is nagy­szerűen el tudja látni a család- gondozás nőiesnek tartott szere­pét. Bizonyság erre a helyi gar­zonház családgondozójának, Szi- milkó Péternek a személye, hét­köznapinak egyáltalán nem ne­vezhető hivatása. A ház, ahol a nem mindennapi szolgálatát ellátja, egykor für­dőépület volt. A Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet, a Ganz-MÁVAG Mátrano- váki Gyáregysége és a hajdani megyei tanács összefogásával átalakították és megnagyobbítot­ták. Huszonkét garzonlakás ta­lálható benne, az állami gondo­zásból kikerülők részére készül­tek. Lakói közül kilencen egye­dülállóak és ugyanennyien csa­ládosak. Többnyire cigányfiata­lok. Új életet kezdtek új ottho­nukban, melyhez feltétlen segít­ségre volt szükségük, még akkor is, ha van állásuk. Különben ez utóbbi az egyik feltétele annak, hogy ide bejussanak. A rászorultság alapján külön­böző összegeket kell fizetniük a lakásért havonta, mely azonban nem lehet a végleges otthonuk. Itt-tartózkodásuk néhány éve alatt gondoskodniuk kell saját fészekről, de legalábbis egy másikról. Tehát a leckét feladták ezen a furcsa kis szigeten. De nemcsak nekik, hanem a család- gondozónak is, aki elmondta: tavaly nyáron jöttek az első lakók, s közülük azóta egy már kirepült. — Az intézet zárt világa után önállóan ellátni magát szinte egyikük sem képes. Ok érzik ezt, én is tudom, éppen ezért ha valaki idekerül, legelőször a szobát rendezzük be közösen. Ezután megnézzük mennyi a kereset, abból mire futja úgy, hogy csekélyke összeg még maradjon — magyarázza Szi­ntűké Péter, aki figyelemmel kíséri a már önálló életvitelre való további próbálkozásokat, s ha kell, közbeavatkozik, segít. — Arra azért vigyázok, ne erőltessem a dolgot. Rendkívül érzékenyek ezek az emberkék, s Postakálvária Mátraverebély. Peches postája van ennek a falunak. Híven bizo­nyítja ezt az is, hogy épületének korszerűsítéséből, illetve az új megépítéséből, pontosabban ezek elmaradásából ügy kerekedett. A tíz évet is meghaladja már az ügymenet, hogy ennél a kifejezés­nél maradjunk. Mint a legtöbb esetben, itt is kettőn állt a vásár, melyet azonban mind a mai napig nem ütöttek nyélbe. Kezdetben volt a terv, mely szerint már akkor is igen időszerű volt másik épületbe helyezni a hivatalt. A helyzet azonban úgy alakult, hogy ez csak terv maradt, mert közbeszólt a szénbányák építési tilalma. Pár év múlva a posta szakemberei szorgalmazták a változtatást. A központ pénztárcája azonban csak a felújítást bírta volna el, ha az nem került volna legalább négymillióba. Ennyi azonban nem jutott ennek a falu­nak. Tavalyról pedig a mamutcég vá­lása miatt húzódott át ez évre a postaügy, mely úgy tűnik, végre jó irányt vett. A türelmetlen önkor­mányzat felajánlott egy épületet erre a célra, azonban az — úgy­mond — statikailag nem felelt meg. A döntő lépést éppen e na­pokban mégis az önkormányzat legtöbbjük előbb-utóbb úgyis feloldódik. Rájönnek a javukat akarom. A legeslegnagyobb baj, hogy nem alakul ki megfelelő időben az értékítéletük. Azt hi­szik, búzaföldön terem a kenyér. A szó szoros értelmében meg kell ismerjék a világot, aminek eddig csak a féloldalát láthatták. Szerencsére a fiúk, lányok, fiatalemberek és -asszonyok lel­kesek. Amikor meglátták pél­dául, hogy „Péter bácsi” a ház közelében ás, sorra mellé sündö­rögtek, aztán bele is kóstoltak a számukra szokatlan munkába. Sőt! Ma már ott tartanak, hogy mindegyikük apró parcellát sze­retne. Péter bácsi, jaj mit főzzek ilyen kevés pénzből? Hogy kell sütni a lángost? — Ilyen kérdé­sekkel gyakran ostromolják, ő készséggel segít nekik. Segélyü­gyekben, vagy más hivatalos formaság intézésekor nemigen boldogulnának nélküle. — Jó velük bajlódni. Helye­sen választottam, amikor a fele­ségemmel otthagytam Pestet. Húsz évet dolgoztam nevelőta­nárként különböző intézetekben, olyan helyen is, ahol drogosokat kezeltek. Megcsömörlöttem a visszaesőktől, mert szinte más nem is volt. Nem láttam eredmé­nyét a munkámnak, s nem is volt maradásom. Itt egészen újjászü- lettem. Ezzel együtt sem volt könnyű elfogadtatni gondozottait a falu­val. — A helybeliek kezdetben meglehetősen ferde szemmel fogadták a betelepülőket. Egy­szer még bizonyos viráglopást is a számlájukra akartak írni. Az­tán megtört a jég. Akármilyen hihetetlennek tűnik, a kimosott. Luciáivá. Cseng-bong az egész udvar. Dolgozik Ottmár András, a falu kovácsa. Nem hi­vatalos ez a titulus persze, pedig már a 67. életévében jár és nyugdíjas. Minekutána azonban ő az egyetlen tanult kovács a községben. így hozzá hozzák a vasasmunkákat, amelyeket aztán ő barátságból mindig elvégez. —Nekem az apám. sőt a nagyapám is kovács volt —­büszkélkedik a zömök, jó kedé­lyű férfi. — Tizennégy évesen már egyedül megpatkoltam a lovat. Ezek után nem is lehettem más, mint pátkoló- és kocsiko­vács. Kishartyánban kapott állást, mint községi kovács. Patkolta a lovakat, élezte az ekevasakat, a fejszéket, javította a boronákat, vasalta a szekeret. Egyszóval: minden olyan munkát elvégzett, melynek köze van a vashoz. A mester úr most éppen eke­vasakat élez a rokonának. A maga készítette szabadtéri ko­vácstűzhely széntüzéből fogóval kiemeli a vörösre izzott eke va­sat, ráhelyezi az üllőre, majd kalapácsával nyújtani-lapítani kezdi. Amikor a vas már nem engedelmeskedik, visszateszi a tűzbe. — Az ötvenes évek elején mindenünket elvitték, egyetlen szerszámunk sem maradt —- hangjában szomorúság bujkál.— Nem volt más választásom, elmentem dolgozni a szénbá­nyákhoz. Kovács voltam, később elvégeztették velem a hegesztő tanfolyamot. Nyugdíjba vonulá­somig fúróéleket hegesztettem. András bácsi teszi a dolgát, mi pedig kedvtelve nézzük a ma már egyre ritkábban látható mozdulatokat. — Patkoltam én az idén is lovat — jegyzi meg mosolyog­va, — Meg a fazekat is „megfó- dozom”, mert ahhoz is értek. Bekukkantunk a ház végéhez épített apró műhelybe. Van ott minden, amire csak egy ezer­mester falusi kovácsnak szüksé­ge lehet. Különben a vályogból készített ház van már kilencven­éves is, hiszen András bácsinak az édesanyja ebben született. Búcsúzunk. Kérdezem ven­déglátónkat: aztán van-e után­pótlás? — Az bizony nincs — rázza fejét. — Ámbár három fiam is vasasszakmát választott. A ne­gyedik meg kőműves. Ki megy ma már kovácsnak? A kérdés megválaszolatlan marad. Kilépünk a deszkakapun. Halljuk, cseng-bong az egész udvar. Dolgozik Ottmár András, a falu kovácsa. (kolaj)—(gyurkó) kiteregetett ruhák látványa volt az oldószer. Attól kezdve, hogy ezt a szomszédban lakók meglát­ták, megenyhült a légkör. S ez nem minden: ma már ételrecep­tekkel, szíves szóval be is jönnek hozzánk. Szimilkó Péter hat hónapja másfajta családfői szerepet is kapott. Kisfia született, s ezzel ismét új színt vett az élete. (Mihalik) Dicsőség Flóriánnak Nagvbárkány. Kicsinosítot­ták a tűzoltók védőszentjének, Flóriánnak a takarékszövetkezet szomszédságában levő szobrát. Május 3-án délután 2 órától ünnepség keretében koszorúzzák meg a köztéri alkotást. tette meg. Vagyis lesz új postaépü­let, melynek költségeiből a Buda­pest Vidéki Postaigazgatóság a belső építészeti feladatokat tudja vállalni. S hogy a csattanó csattanó legyen, azért egy hónapot még mindig kell várni a BUVI jóváha­gyására. Talán kibírja addig az el­hanyagolt. aládúcolt épület... (m. j.) Kép: Gyurkó Héricsvirágzás Szirmot bontott a kora tavasz egyik legszebb virá­ga, a tavaszi hérics. A na­pos, lejtős területeket kedve­lő igen értékes, védett nö­vényről van szó, melynek eszmei értéke tövenként ötezer forint. Nagyon szép látványt nyújtanak az ala­csony bokrokon kinyílt élénksárga virágtölcsérek a finoman szegdeit, mélyzöld levelek között. Mátraverebélyen kevesen tudják, hogy e növényritka­ság itt látható a legnagyobb számban. Héricsek tömegé­től domboldalak borulnak virágba! Sámsonháza, illetve Szalmatercs környékén is díszük, de ezeken a helyeken csak mutatóban van belőle. Nem illatos, de feltétlen védelemre szorul. Nem jár­tak el körültekintően például azok, akik avart égettek Verebélynél. Mentségükre legyen mondva, talán nem tudták, milyen értékes nö­vényritkaság él azon a he­lyen, ahol tüzeltek. Szeren­csére a héricstövek megme­nekültek, valószínűleg a gyűszűvirágéhoz hasonló szivógyökereiknek köszön­hetően (m. j.)—(gy. p.) Kedves Barátaink! Ezentúl hétfőnként Mátranovákról és a Mátraterenyéhez tartozó településrészekről is olvashatnak ezen az oldalon. Bővítettük hatósugarunkat, a kicsit fehér foltnak számító községekre is kiterjesztettük működési területünket. Ezáltal jól járunk mi, hiszen többfelől közölhetünk információkat, de re­ményeink szerint az olvasó is nyer, mert tájékozottabb lesz. Kérjük az újonnan látogatott falvak lakóit, s hasonlóképpen a már rendszeresen felkeresett településeken élőket, legyenek a külső munkatársaink. Témajavaslataikkal, írásaikkal segítsék a munkánkat. így válhat valóra közös érdekünk, s lesz színe­sebb, tartalmasabb a Bátonyterenyét és környékét reprezentá­ló oldal. Várjuk tehát leveleiket, telefonhívásaikat, a személyes találkozásokat! Kolaj László és Mihalik Júlia íznmnu 5 Bátonyterenye és környéke Claudya dicsérete , Sámsonháza. Jó eredmények­kel zárta az első negyedévet a Claudya Korlátolt Felelősségű Társaság. A döntő többségben nőkből álló kollektíva bérmun­kában 400 ezer, saját értékesítés­ben 200 ezer női harisnyanadrá­got készített, s így 13,5 millió forint árbevételt ért el. Nyeresé­gé meghaladja az időarányosan tervezettet, 900 ezer forint. Hárommillió útépítésre Dorogháza. Nyolc üzem, kor­látolt felelősségű társaság és gazdasági munkaközösség ajánl­kozott útépítésre a községben, amelynek képviselői ma helyszí­ni bejárást tartanak, majd egyez­tető tárgyaláson beszélik meg a polgármesteri hivatal illetéke­seivel, mennyiért vállalnák a munkát. Az Április 4. és a Kos­suth Lajos utak kiépítésére ter­mészetesen az a gazdasági szer­vezet kap megbízatást, amelyik a legkedvezőbb ajánlatot teszi. Az önkormányzatnak 3 millió forintja van erre a célra. Közös teherviselés... Mátraverebély. A helyi kép­viselő-testület a legutóbbi ülésén egyebek közt döntött a lakáscélú vásárlások kamatterheinek tá­mogatásáról. A rászorult csalá­dok — az egy főre jutó jövede­lem alapján — ötszáztól ezeröt­száz forintig terjedő összegeket kaphatnak. Napirenden a helyi adók Kisterenye. Vállalkozók fóru­mát tartják május 2-án délután 3 órától a mozgalmi házban, me­lyen a június elsejétől bevezetés­re kerülő új helyi — tehát kommunális és iparűzési — adókról lesz szó. Szülök klubja Mátramindszent. A helybeli általános iskolában befejeződött az a hat foglalkozásból álló programsorozat, melyet a szülők klubja keretében rendeztek. Többek között a család, az isko­la, az önkormányzat, a társada­lom szerepéről és viszonyáról tartottak előadásokat, s a vitain­dítókat kötetlen beszélgetések követték. A szülők klubjának programsorozata sikert aratott, hiszen huszonöt-harminc szülő látogatta a foglalkozásokat. Környezetszépítők Homokterenye. A helyi bará­ti kör felvállalta a temető keríté­sének javítását, területének ren­dezését, a Demokrata Koalíció pedig az iskola előtti park szépí­téséről gondoskodik. Akcióik­hoz örömmel veszik a lakosok csatlakozását. Rendhagyó apaszerepben Azt hiszik, búzaföldön terem a kenyér Kihaló mesterségek A falu kovácsa

Next

/
Thumbnails
Contents