Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

4 luzunzm LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK film + r Schwarzenegger Búcsú a tavaszi tarlattól Ovizsa ru Kedves óvó bácsi! Remélem, hogy levelemmel jó egészségben talállak! Megszólításként írhattam vol­na Amoldot, vagy Schwarzit, ám mostanában egyértelműen a hasz­nált megszólítás dukál néked, régi ismeretségünk — amit talán már barátságnak is neveztek, így ön­kényesen — ellenére. Megvallom őszintén, ahogy az már csak bará­tok közt illik, még álmomban sem jutott eszembe egyetlenegyszer sem, hogy valamikor egy óvodá­ban kell viszontlátnom téged, hiszen ezt legalább olyan képte­lenségnek tartottam, minthogy például Zefirelli veled a főszerep­ben vinné vászonra a Rómeó és Júliát. No, de nagyon jól tudom, hogy Reitman nem Zefirelli, s hogy ő valósággal rajong érted, aminek első jele múltkori produkciótok, az Ikrek volt. Hát, szó, mi szó, éppen meg lehetett nézni azt a filmet. És azt is tudta minden magára valamit is adó mozirajon­gó, hogy lesz folytatása közös munkátoknak, hiszen ez Holly­wood — a sikergépezet nem áll­hat meg. Leforgattátok hát az Ovizsarut. Vártam, hogyne vártam volna legfrissebb filmedet, hiszen nincs is olyan mozid, amit én ne láttam volna. Éppen ezért merem kendő­zetlenül elmondani a véleménye­met. Ha röviden fogalmaznék, akkor azt mondanám: gyenge. Ha egy kicsit bővebben, akkor pedig: nagyon gyenge. De, mivel lassan már egy évti­zede ismerlek, kifejtem részlete­sen, miért gondolom így. Először is: nem vetted észre, milyen hihe­tetlenül halvány a sztori? Ilyen forgatókönyvet a legtöbb cég kapásból a szemétkosárba vágna. Azt sem vetted észre, hogy vígjá­ték ide, vagy oda, alig van humor a filmben? Nem tűnt fel, hogy gyakorlatilag csak a gyermekek, az óvodások jelenléte, viselkedése ad mosolyra, nagy ritkán kaca­gásra okot? Ejnye, ejnye, Amié! Nem hall­gathatom el már azt sem, amit régóta szeretnék neked elmonda­ni, s most vált igazán időszerűvé: maradj meg annak, aki voltál! Legyél olyan, amilyennek megis­mert és megszeretett a világ! A te világod az akció. Emlékezz csak: milyen nagy sikere volt a Terminátornak, a Commandónak vagy éppen a Predatornak! Jó, jó a Vörös zsaru is elég jó volt. Az Emlékmás pedig szuper! Ugye, ugye... Hát akkor miért nem ha­ladsz a jól kitaposott ösvényen? Meg aztán legyünk őszinték, hiszen ennek van értelme: színész vagy te Arnold? Igen? Mert, ha így gondolod, akkor merengjél már el azon, hol vagy te például Nicholsonhoz, Redfordhoz, Rourkehoz képest, hogy több és uram bocsá nagyobb neveket már ne is említsek?... Semmi kétség: filmsztár vagy. Csillag, akire bemegy a közön­ség, akiért milliók rajonganak, akinek arcát a világ minden szeg­letében ismerik. A játékodról, a mozdulataidról, a mimikádról, éppen ezért nem beszélnek az emberek. Mert te Arnold Schwar­zenegger vagy. Markold hát géppisztoly csö­vét, görbüljön ujjad revolver ra­vaszán, zúdítsd mázsás pofonai- dat, győzzél a rosszak felett, le­gyél te (újra) az igazság bajnoka. Ha mást teszel, nem vagy több, mint elefánt a porcelánboltban. Változatlan barátsággal: Szilágyi Norbert 1965 áprilisát írtuk akkor. Nehéz feledni azt a felemelő han­gulatot, amely az összefogás — szó szoros értelmében — köveket mozgató erejével tárlatot terem­tett a József Attila Művelődési Központ toronydaruktól, épí­tőállványoktól övezett, félig kész déli szárnyának dísztelen beton­falai között. Hat éven át észak­magyarországi területi képzőmű­vészeti kiállítás volt a neve, majd 1971 óta salgótarjáni tavaszi tár­lat címen lett ismertté a köztudat­ban e művészeti szemle, amely immáron egy évtizede a Nógrádi Történeti Múzeum impozáns kiállító-termeiben talált méltó otthonra. A tavaszi tárlat eredendő célja szerint a nógrádi és az észak­magyarországi művészek fóruma kívánt lenni s előszeretettel fo­gadta az innen elszármazott, vagy idekötődő alkotókat. Az utóbbi években azonban már szűknek bizonyultak e keretek s a tárlat | ' í Koós Mónikának Kisterenyére! 18. szülinapod alkal­mából szeretettel köszöntünk! A fel­vételihez spk sikert kívánunk! Ágota és Anyuci. nyitottá vált a kortárs magyar képzőművészet — nemzedékek­től, stílusoktól független — min­den jeles, vagy akárcsak tehetsé­ges képviselője, minden igaz érté­ke előtt. E kiállítás szervesen beépült a város, a megye kulturális életébe s érdemei szerint részévé vált az országos programnak is. Főbb jellemzői közül az április negye­dikéhez kötődő politikai tartalma megkopott, de néhány markáns vonást mindvégig megőrzött. Ezek élére az az inspirativ köz­szellem kívánkozik, amely az egyre nehezebb gazdasági hely­zetben — még tavaly — is bőke­zűnek mutatkozott az anyagi tá­mogatásban. Nem kevésbé figye­lemreméltó az a — hasonló ren­dezvények kapcsán — ritkán ta­pasztalt érdeklődés, amely a meg­nyitóünnepségeket mindig is kí­sérte, mintegy erkölcsileg mecé- nálva magát az eseményt, s a kiál­lító művészetet. MUNKAALKALOM HELYBEN! Többéves munkákra fel­veszünk magasépítés­hez profi művezetőt, kőművest, ácsot, vb- szerelőt, Gyöngyös és Hatvan környéki épüle­tekre. Jelentkezés: Budapest, 129-6439 vagy 140-3176 telefonokon, 8—9 óra között. (1026/Sz) MUNKAALKALOM Elefánt a porcelánboltban Forgatókönyv: Murrav Salem, Herschel Wein- grod és Timothy Harris Operatőr: Michael Chap­man Zene: Randy Edelman Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Penelo­pe Ann Miller, Linda Hunt Producer: Ivan Reitman és Brian Grazer Rendező: Ivan Reitman amerikai, szinkronizált Forgalmazza: Duna Film A MAHASZ slágerlistája Magyar TOP 40 1. (11) Bonanza Banzai 1984 Favorit 2. ( 1) Szandi Tinédzser l'amur Favorit 3. ( 7) Demjén Ferenc Elveszett gyémántok Proton 4. ( 4) R-GO/Moho Sapiens Angyalbőrben Rákóczi 5. ( 6) Dóra Dóra Proton 6. ( 5) Pop Tari Top Pop Tari Top Proton 7. (2) Pa-dö-dö Kiabálj Bravo 8. (14) Republic Indul a mandula Pepita 9. (12) Phil Collins Serious hits... MMC/Wamer 10. ( 3) Éva Neoton Édentől keletre Neoton Pro 11. (10) R. Clayderman Tövismadarak Ring/Delphine 12. (17) Madonna The Immaculate... MMC/Wamer 13. (15) Whitney Houston I’m Your Baby... MMC/BMG 14. (26) Szandi Kicsi lány Favorit 15. (28) Chris Rea The Road to Hell Gong/W amer 16. ( 9) Napoleon Boulevard Legyetek jók... Magneoton 17. (23) Homonyik Sándor Légy hű örökre Proton 18. (19) New Kids ön the Block Step by Step Proton/CBS 19. (32) Illés Népstadion ’90 Strigon ’90 20. (31) Zoltán Erika Ki nevet a végén? Magneoton • Az európai földindulás megrázta a világot. Dőltek a tartóoszlopok, pattantak sa­rokpántok. Kimerészkedtünk a pincékből. S ha a döglött ló nem volt szagos, vittünk belő­le. Nem tudtuk, hogy a szabad­sághozók vállukon nehéz po­ggyásszal érkeztek. Jalta kiu­talt bennünket Keletnek; Sztá­linnak, Vorosilovnak, Mali- novszkijnak. Megtudtuk még idejekorán, amikor hallottuk az anyák, nővérek, erőszakkal szerelemre fogottak pokoli sí­rását. A világ hallgatott. S el akarták hitetni, hogy nekünk ez dukál. Fasisztoid, antiszemita, revizionista nemzet vagyunk. A tükörből ezt sohasem láttuk vissza. Emberek voltunk jó és rossz tulajdonsággal. Nekem a Sch varcz—a sarki kereskedő — azért volt a leg­jobb barátom, mert igazán jó ember volt. Szerette, ha éne­keltem neki. Apai szép tekin­tettel övezett. Ez is jólesett, s mi tagadás a törmelékcukor is, amit a karoló üvegekből töltött a staniclibe. Amikor egy Erdélyből áttele­pült család gyereke megállt az ajtaja előtt, s berikkantott — Schvarcz vagyok, de nem zsi­dó — elbizonytalanodtam. El­mondtam nagyanyámnak, aki­vel bizalmas voltam. Nem tud­tam, mit okozok. Mama, a szentasszony, ideges lett. Az­tán megnyugodtam, leült mel­lém, megsimított: te ilyet soh- sem mondjál. És ezután még sokszor bi­zonytalanodtam el. Amikor a szoldátok Szolnokon megölték rokonaimat, apám nővérét, férjét és vőjelöltjüket, és egy öreg szomszédasszonyt. Ez a gyilkosság egész Szolnokot megrázta. Fegyveres katoná­kat állítottak a házhoz, ott volt a városparancsnok is. Nem tud­tam, miért? Égetően fájt a ke­resztanyám, aki annyi tejeská­vét, jó falatot adott a nagyma­ma neveltjének. Ő számomra angyal volt, Isten földi megbí­zottja. Férje, a keresztapám, apámat pótolta. Korán rámbíz­ta a szerszámait, de kikötötte: oda tegyem vissza, ahonnan elvettem. Azóta tudom, mi a rend, hogy a munkás sem csak úgy él a világban. És még hányszor bizonyta­lanodtam el. Mindet el nem mondhatom. Német hadifog­lyok hordták a fát a Tiszáról. Szőrösek, rongyosak, elcsigá­zottak voltak. A patroj (fegyve­res őr) oldalához támasztott puskával egy nagy kövön ülve szalonnázott. A foglyok sóvá- ran nézték, le is lassultak. Raj­ta csüngtek a szemek. Nem volt felhő az ég alján, de szinte éreztem a vihart. Az éhség tantaluszi kínja látható volt. Ezt már a szoldát is érzékelte. Vágott egy falás kenyeret, rá egyfalásnyi szalonnát, s az egyik német kezébe nyomta. Csak egynek adott, de azt hi­szem, mind a hat fogoly jólla­kott. Aki adta Szása volt, de egyben katona is volt—rezze­néstelen arccal megszólalt: — Brrr. Davaj robot. Nagy szláv lelke volt. Ilyen emléke sokaknak van. Van, aki elvitte a sírba, magá­ba temette. Az évek nem felej­tenek. Késő már az indiánharci bárdot előásni. Békélni aka­runk. De mindent, ami rossz volt, nem szabad felejteni. Nem csaphatjuk be gyerekein­ket. Rá kellett jönni idejekorán, hogy a féligazságok izgatób- bak, mint a hazugság. Már a hetvenes évek elején alig tud­tuk csendre inteni kamaszodó ifjainkat. Nem fanyalogtak, ke­ményen ellentmondtak, ha va­lahol szóba került az orosz nagyság. A suhancokból fel­nőttek, apák, nagyapák lettek. Az ember egyensúlyozott, ha tehette hallgatott, az egyéni­ség csak ritkán nyilatkozhatott meg. Sokszor a jó barát törte ki a nyakát. Aki igazán dolgozni nem szeretett, az néhány jú- dáspénzért könnyen súgott. Sokan sokféleképpen lavíroz­tuk át a több mint négy évtize­det. Ami volt, talán történelmi epizód, véres és húsba vágó, de nemzeti tudatunkból ki nem törölhető. S míg én Szása mellett gondolok Tolsztoj Na­tasájára, Bezuhov grófra, gon­dolok a Diótörőre, Solohov Grigorijára. Ők leheltek lelket az európai irodalomba, költé­szetbe. Hallom a kórusaink mennybe emelő dallamait. De láttam azt is a tévéből, milyen szűkösen él a kemerovói, vagy a szmolenszki polgár, kenyér nélkül a falvak népe. A német most ajándékot küld a győztes­nek. Pedig milyen gazdag az orosz hon. Mennyivel többje van, mint a Romanovok idejé­ben. Csak a tőke ott fekszik a betonsilókban, az Urát mögött páncélos gördülőállomány­ban. Hasztalan emlékművek­ben, az ideológiailag tönkresi- lányított tudatban. A szovjet dicsősége nagy. A legnagyobb áldozatok árán a szövetségesekkel padlóra küldte a fasizmust — a ma­gyart is! — De veszített akkor, amikor nem volt gentleman. Nem tudott nagylelkű lenni Európa kis nemzeteihez. Az óra jár. Szabadok, elismertek úgy lesznek, ha népük is az lesz . GULYÁS ERNŐ Áprilisi meditáció Bő negyedszázad elmúltával most van az első alkalom, amikor április első napjaiban nem nyílik tavaszi tárlat Salgótarjánban. Az okok között fő helyen a pénzügyi források tisztázatlanságából fa­kadó szervezési nehézségek em­líthetők, de nyilván lekerült napi­rendről a kiállításnak a felszaba­dulási ünnepségekhez kötődő aktualitása is. Mint hírlik: ősszel lesz a tava­szi tárlathoz hasonló kiállítás, de egy szép hagyomány mindenképp megszakadt, s egy — a rügyfaka- dás évszakával összetartozónak tetsző — programmal feltétlenül szegényebb lett Salgótarján szel­lemi élete. Kár, hogy így történt. Reméljük, hogy a „jogutód” átvállalja majd a tavaszi tárlat némely tradícióját és — az új körülmények között is — lega­lább ennyi időn át lesz ösztönző tényezője a régió képzőművésze­tének. — csongrády — Képesítést és jogosultságot szerezhet INGATLAN- KÖZVETÍTÉSRE ÉS INGATLAN­ÉRTÉKBECSLÉSRE a Belügyminisztérium által engedélyezett szaktanfolyamainkon. Jelentkezés és bővebb információ: ÉGSZI SZINVA Leány- vállalat megyei kiren­deltségén, Géczy Gyula kirendeltségvezetőnél. Cím: Salgótarján, Vörös Hadsereg út 12. Telefon: 14-712. (1029/Sz) Szabad Színházi Találkozó Új elnevezése van az országos tatabányai színházi találkozónak. Először 1969-ben adtak randevút egymásnak Tatabányán a bá­nyászszínpadok. Akkoriban 30— 35 ilyen csoport működött az or­szágban. A Szabad Színházi Találkozóra benevezettek száma ettől keve­sebb, de végre teret kap a kísérle­tező színház. Tatabányán ott lesz­nek most az amatőr-, félhivatásos és proficsoportok is, akik nem vállalják fel a kőszínházak profil­ját. Második vagy alternatív szín­háznak is hívták ezeket a törekvé­seket. Magas színvonalon való­sultak meg a produkciók már ko­rábban is. De milyen lesz az idei? Ez csak a vasárnapi (ápr. 7.) zárást köve­tően derül ki. Mindenesetre örömmel olvastuk a találkozó programfüzetében a salgótarjá­niak nevét. A KIVISZI Színjátszó Csoport április 5-én 15 órától mutatja be Schwajda György művét: Segítség, Himnusz című darabok után szabadon. A jórészt budapesti együttesek mellett bemutatkoznak a szom­bathelyi, székesfehérvári, pécsi és miskolci társulatok is. Aki pedig kedvet kap mindezek meg­tekintésére, még elutazhat Tata­bányára. A találkozó színhelye Népház-Játékszín (Tóth Bucsoki u. 5. Tel.: 10-633). (sánta)

Next

/
Thumbnails
Contents