Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-04 / 78. szám
4 luzunzm LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK film + r Schwarzenegger Búcsú a tavaszi tarlattól Ovizsa ru Kedves óvó bácsi! Remélem, hogy levelemmel jó egészségben talállak! Megszólításként írhattam volna Amoldot, vagy Schwarzit, ám mostanában egyértelműen a használt megszólítás dukál néked, régi ismeretségünk — amit talán már barátságnak is neveztek, így önkényesen — ellenére. Megvallom őszintén, ahogy az már csak barátok közt illik, még álmomban sem jutott eszembe egyetlenegyszer sem, hogy valamikor egy óvodában kell viszontlátnom téged, hiszen ezt legalább olyan képtelenségnek tartottam, minthogy például Zefirelli veled a főszerepben vinné vászonra a Rómeó és Júliát. No, de nagyon jól tudom, hogy Reitman nem Zefirelli, s hogy ő valósággal rajong érted, aminek első jele múltkori produkciótok, az Ikrek volt. Hát, szó, mi szó, éppen meg lehetett nézni azt a filmet. És azt is tudta minden magára valamit is adó mozirajongó, hogy lesz folytatása közös munkátoknak, hiszen ez Hollywood — a sikergépezet nem állhat meg. Leforgattátok hát az Ovizsarut. Vártam, hogyne vártam volna legfrissebb filmedet, hiszen nincs is olyan mozid, amit én ne láttam volna. Éppen ezért merem kendőzetlenül elmondani a véleményemet. Ha röviden fogalmaznék, akkor azt mondanám: gyenge. Ha egy kicsit bővebben, akkor pedig: nagyon gyenge. De, mivel lassan már egy évtizede ismerlek, kifejtem részletesen, miért gondolom így. Először is: nem vetted észre, milyen hihetetlenül halvány a sztori? Ilyen forgatókönyvet a legtöbb cég kapásból a szemétkosárba vágna. Azt sem vetted észre, hogy vígjáték ide, vagy oda, alig van humor a filmben? Nem tűnt fel, hogy gyakorlatilag csak a gyermekek, az óvodások jelenléte, viselkedése ad mosolyra, nagy ritkán kacagásra okot? Ejnye, ejnye, Amié! Nem hallgathatom el már azt sem, amit régóta szeretnék neked elmondani, s most vált igazán időszerűvé: maradj meg annak, aki voltál! Legyél olyan, amilyennek megismert és megszeretett a világ! A te világod az akció. Emlékezz csak: milyen nagy sikere volt a Terminátornak, a Commandónak vagy éppen a Predatornak! Jó, jó a Vörös zsaru is elég jó volt. Az Emlékmás pedig szuper! Ugye, ugye... Hát akkor miért nem haladsz a jól kitaposott ösvényen? Meg aztán legyünk őszinték, hiszen ennek van értelme: színész vagy te Arnold? Igen? Mert, ha így gondolod, akkor merengjél már el azon, hol vagy te például Nicholsonhoz, Redfordhoz, Rourkehoz képest, hogy több és uram bocsá nagyobb neveket már ne is említsek?... Semmi kétség: filmsztár vagy. Csillag, akire bemegy a közönség, akiért milliók rajonganak, akinek arcát a világ minden szegletében ismerik. A játékodról, a mozdulataidról, a mimikádról, éppen ezért nem beszélnek az emberek. Mert te Arnold Schwarzenegger vagy. Markold hát géppisztoly csövét, görbüljön ujjad revolver ravaszán, zúdítsd mázsás pofonai- dat, győzzél a rosszak felett, legyél te (újra) az igazság bajnoka. Ha mást teszel, nem vagy több, mint elefánt a porcelánboltban. Változatlan barátsággal: Szilágyi Norbert 1965 áprilisát írtuk akkor. Nehéz feledni azt a felemelő hangulatot, amely az összefogás — szó szoros értelmében — köveket mozgató erejével tárlatot teremtett a József Attila Művelődési Központ toronydaruktól, építőállványoktól övezett, félig kész déli szárnyának dísztelen betonfalai között. Hat éven át északmagyarországi területi képzőművészeti kiállítás volt a neve, majd 1971 óta salgótarjáni tavaszi tárlat címen lett ismertté a köztudatban e művészeti szemle, amely immáron egy évtizede a Nógrádi Történeti Múzeum impozáns kiállító-termeiben talált méltó otthonra. A tavaszi tárlat eredendő célja szerint a nógrádi és az északmagyarországi művészek fóruma kívánt lenni s előszeretettel fogadta az innen elszármazott, vagy idekötődő alkotókat. Az utóbbi években azonban már szűknek bizonyultak e keretek s a tárlat | ' í Koós Mónikának Kisterenyére! 18. szülinapod alkalmából szeretettel köszöntünk! A felvételihez spk sikert kívánunk! Ágota és Anyuci. nyitottá vált a kortárs magyar képzőművészet — nemzedékektől, stílusoktól független — minden jeles, vagy akárcsak tehetséges képviselője, minden igaz értéke előtt. E kiállítás szervesen beépült a város, a megye kulturális életébe s érdemei szerint részévé vált az országos programnak is. Főbb jellemzői közül az április negyedikéhez kötődő politikai tartalma megkopott, de néhány markáns vonást mindvégig megőrzött. Ezek élére az az inspirativ közszellem kívánkozik, amely az egyre nehezebb gazdasági helyzetben — még tavaly — is bőkezűnek mutatkozott az anyagi támogatásban. Nem kevésbé figyelemreméltó az a — hasonló rendezvények kapcsán — ritkán tapasztalt érdeklődés, amely a megnyitóünnepségeket mindig is kísérte, mintegy erkölcsileg mecé- nálva magát az eseményt, s a kiállító művészetet. MUNKAALKALOM HELYBEN! Többéves munkákra felveszünk magasépítéshez profi művezetőt, kőművest, ácsot, vb- szerelőt, Gyöngyös és Hatvan környéki épületekre. Jelentkezés: Budapest, 129-6439 vagy 140-3176 telefonokon, 8—9 óra között. (1026/Sz) MUNKAALKALOM Elefánt a porcelánboltban Forgatókönyv: Murrav Salem, Herschel Wein- grod és Timothy Harris Operatőr: Michael Chapman Zene: Randy Edelman Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Penelope Ann Miller, Linda Hunt Producer: Ivan Reitman és Brian Grazer Rendező: Ivan Reitman amerikai, szinkronizált Forgalmazza: Duna Film A MAHASZ slágerlistája Magyar TOP 40 1. (11) Bonanza Banzai 1984 Favorit 2. ( 1) Szandi Tinédzser l'amur Favorit 3. ( 7) Demjén Ferenc Elveszett gyémántok Proton 4. ( 4) R-GO/Moho Sapiens Angyalbőrben Rákóczi 5. ( 6) Dóra Dóra Proton 6. ( 5) Pop Tari Top Pop Tari Top Proton 7. (2) Pa-dö-dö Kiabálj Bravo 8. (14) Republic Indul a mandula Pepita 9. (12) Phil Collins Serious hits... MMC/Wamer 10. ( 3) Éva Neoton Édentől keletre Neoton Pro 11. (10) R. Clayderman Tövismadarak Ring/Delphine 12. (17) Madonna The Immaculate... MMC/Wamer 13. (15) Whitney Houston I’m Your Baby... MMC/BMG 14. (26) Szandi Kicsi lány Favorit 15. (28) Chris Rea The Road to Hell Gong/W amer 16. ( 9) Napoleon Boulevard Legyetek jók... Magneoton 17. (23) Homonyik Sándor Légy hű örökre Proton 18. (19) New Kids ön the Block Step by Step Proton/CBS 19. (32) Illés Népstadion ’90 Strigon ’90 20. (31) Zoltán Erika Ki nevet a végén? Magneoton • Az európai földindulás megrázta a világot. Dőltek a tartóoszlopok, pattantak sarokpántok. Kimerészkedtünk a pincékből. S ha a döglött ló nem volt szagos, vittünk belőle. Nem tudtuk, hogy a szabadsághozók vállukon nehéz poggyásszal érkeztek. Jalta kiutalt bennünket Keletnek; Sztálinnak, Vorosilovnak, Mali- novszkijnak. Megtudtuk még idejekorán, amikor hallottuk az anyák, nővérek, erőszakkal szerelemre fogottak pokoli sírását. A világ hallgatott. S el akarták hitetni, hogy nekünk ez dukál. Fasisztoid, antiszemita, revizionista nemzet vagyunk. A tükörből ezt sohasem láttuk vissza. Emberek voltunk jó és rossz tulajdonsággal. Nekem a Sch varcz—a sarki kereskedő — azért volt a legjobb barátom, mert igazán jó ember volt. Szerette, ha énekeltem neki. Apai szép tekintettel övezett. Ez is jólesett, s mi tagadás a törmelékcukor is, amit a karoló üvegekből töltött a staniclibe. Amikor egy Erdélyből áttelepült család gyereke megállt az ajtaja előtt, s berikkantott — Schvarcz vagyok, de nem zsidó — elbizonytalanodtam. Elmondtam nagyanyámnak, akivel bizalmas voltam. Nem tudtam, mit okozok. Mama, a szentasszony, ideges lett. Aztán megnyugodtam, leült mellém, megsimított: te ilyet soh- sem mondjál. És ezután még sokszor bizonytalanodtam el. Amikor a szoldátok Szolnokon megölték rokonaimat, apám nővérét, férjét és vőjelöltjüket, és egy öreg szomszédasszonyt. Ez a gyilkosság egész Szolnokot megrázta. Fegyveres katonákat állítottak a házhoz, ott volt a városparancsnok is. Nem tudtam, miért? Égetően fájt a keresztanyám, aki annyi tejeskávét, jó falatot adott a nagymama neveltjének. Ő számomra angyal volt, Isten földi megbízottja. Férje, a keresztapám, apámat pótolta. Korán rámbízta a szerszámait, de kikötötte: oda tegyem vissza, ahonnan elvettem. Azóta tudom, mi a rend, hogy a munkás sem csak úgy él a világban. És még hányszor bizonytalanodtam el. Mindet el nem mondhatom. Német hadifoglyok hordták a fát a Tiszáról. Szőrösek, rongyosak, elcsigázottak voltak. A patroj (fegyveres őr) oldalához támasztott puskával egy nagy kövön ülve szalonnázott. A foglyok sóvá- ran nézték, le is lassultak. Rajta csüngtek a szemek. Nem volt felhő az ég alján, de szinte éreztem a vihart. Az éhség tantaluszi kínja látható volt. Ezt már a szoldát is érzékelte. Vágott egy falás kenyeret, rá egyfalásnyi szalonnát, s az egyik német kezébe nyomta. Csak egynek adott, de azt hiszem, mind a hat fogoly jóllakott. Aki adta Szása volt, de egyben katona is volt—rezzenéstelen arccal megszólalt: — Brrr. Davaj robot. Nagy szláv lelke volt. Ilyen emléke sokaknak van. Van, aki elvitte a sírba, magába temette. Az évek nem felejtenek. Késő már az indiánharci bárdot előásni. Békélni akarunk. De mindent, ami rossz volt, nem szabad felejteni. Nem csaphatjuk be gyerekeinket. Rá kellett jönni idejekorán, hogy a féligazságok izgatób- bak, mint a hazugság. Már a hetvenes évek elején alig tudtuk csendre inteni kamaszodó ifjainkat. Nem fanyalogtak, keményen ellentmondtak, ha valahol szóba került az orosz nagyság. A suhancokból felnőttek, apák, nagyapák lettek. Az ember egyensúlyozott, ha tehette hallgatott, az egyéniség csak ritkán nyilatkozhatott meg. Sokszor a jó barát törte ki a nyakát. Aki igazán dolgozni nem szeretett, az néhány jú- dáspénzért könnyen súgott. Sokan sokféleképpen lavíroztuk át a több mint négy évtizedet. Ami volt, talán történelmi epizód, véres és húsba vágó, de nemzeti tudatunkból ki nem törölhető. S míg én Szása mellett gondolok Tolsztoj Natasájára, Bezuhov grófra, gondolok a Diótörőre, Solohov Grigorijára. Ők leheltek lelket az európai irodalomba, költészetbe. Hallom a kórusaink mennybe emelő dallamait. De láttam azt is a tévéből, milyen szűkösen él a kemerovói, vagy a szmolenszki polgár, kenyér nélkül a falvak népe. A német most ajándékot küld a győztesnek. Pedig milyen gazdag az orosz hon. Mennyivel többje van, mint a Romanovok idejében. Csak a tőke ott fekszik a betonsilókban, az Urát mögött páncélos gördülőállományban. Hasztalan emlékművekben, az ideológiailag tönkresi- lányított tudatban. A szovjet dicsősége nagy. A legnagyobb áldozatok árán a szövetségesekkel padlóra küldte a fasizmust — a magyart is! — De veszített akkor, amikor nem volt gentleman. Nem tudott nagylelkű lenni Európa kis nemzeteihez. Az óra jár. Szabadok, elismertek úgy lesznek, ha népük is az lesz . GULYÁS ERNŐ Áprilisi meditáció Bő negyedszázad elmúltával most van az első alkalom, amikor április első napjaiban nem nyílik tavaszi tárlat Salgótarjánban. Az okok között fő helyen a pénzügyi források tisztázatlanságából fakadó szervezési nehézségek említhetők, de nyilván lekerült napirendről a kiállításnak a felszabadulási ünnepségekhez kötődő aktualitása is. Mint hírlik: ősszel lesz a tavaszi tárlathoz hasonló kiállítás, de egy szép hagyomány mindenképp megszakadt, s egy — a rügyfaka- dás évszakával összetartozónak tetsző — programmal feltétlenül szegényebb lett Salgótarján szellemi élete. Kár, hogy így történt. Reméljük, hogy a „jogutód” átvállalja majd a tavaszi tárlat némely tradícióját és — az új körülmények között is — legalább ennyi időn át lesz ösztönző tényezője a régió képzőművészetének. — csongrády — Képesítést és jogosultságot szerezhet INGATLAN- KÖZVETÍTÉSRE ÉS INGATLANÉRTÉKBECSLÉSRE a Belügyminisztérium által engedélyezett szaktanfolyamainkon. Jelentkezés és bővebb információ: ÉGSZI SZINVA Leány- vállalat megyei kirendeltségén, Géczy Gyula kirendeltségvezetőnél. Cím: Salgótarján, Vörös Hadsereg út 12. Telefon: 14-712. (1029/Sz) Szabad Színházi Találkozó Új elnevezése van az országos tatabányai színházi találkozónak. Először 1969-ben adtak randevút egymásnak Tatabányán a bányászszínpadok. Akkoriban 30— 35 ilyen csoport működött az országban. A Szabad Színházi Találkozóra benevezettek száma ettől kevesebb, de végre teret kap a kísérletező színház. Tatabányán ott lesznek most az amatőr-, félhivatásos és proficsoportok is, akik nem vállalják fel a kőszínházak profilját. Második vagy alternatív színháznak is hívták ezeket a törekvéseket. Magas színvonalon valósultak meg a produkciók már korábban is. De milyen lesz az idei? Ez csak a vasárnapi (ápr. 7.) zárást követően derül ki. Mindenesetre örömmel olvastuk a találkozó programfüzetében a salgótarjániak nevét. A KIVISZI Színjátszó Csoport április 5-én 15 órától mutatja be Schwajda György művét: Segítség, Himnusz című darabok után szabadon. A jórészt budapesti együttesek mellett bemutatkoznak a szombathelyi, székesfehérvári, pécsi és miskolci társulatok is. Aki pedig kedvet kap mindezek megtekintésére, még elutazhat Tatabányára. A találkozó színhelye Népház-Játékszín (Tóth Bucsoki u. 5. Tel.: 10-633). (sánta)
