Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-25 / 96. szám

1991. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK iiepizzli 9 CSÜTÖRTÖKI CSÜTÖRTÖKÖT MONDTUNK Mottó: Ahol az égbekiál­tó költekezés nagyjából egyenletesen oszlik el, ott a költségvetés egyetlen té­tele sem lesz elég jelentős ahhoz, hogy érdemes le­gyen belekötni. Tehát: ha elég gupid van, az egész államkincstárt feletetheted velük. ÖNGYILKOS MEGLE­PETÉS? örülök, hogy meg­szűntek a személyi számok. Örülök neki, mert felnőt­tem —, s így nem fenye­get az a veszély, mint a csecsemőket. Akik azért nem kaphatnak olcsó tejet, mert a vásárláshoz szük­séges jegyeket édesanyjuk nem kaphatja meg. Mert a jegykiadás szisztémáját az átkos egy hónappal ezelőtti múltban direkt erre ala­pozta a nép jólétére sokat adó Népjóléti Minisztéri­um. Hurrá! Most se ti­zenegy jegy, se egy. Ma­gunkra süttethetjük a jegy­mentes ország (rabszolga) bélyegét. Az eredményt süthetjük. Az új és még újabb szisztémák költsége­it meg fizethetjük ... MÁS JEGYEKRŐL. Ke­vesebben veszik a buszje­gyeket. Naná, a bérlet ki­fizetődőbb. De azt is keve­sebben veszik. A bátorsá­got biztos többen veszik. Mármint az ingyenes uta­zásra. De erre számíthattak is az illetékesek, hiszen a honatyákon kívül, minden­ki tisztában van a vidéki nép elszegényedésével. És ha a fővárosi jegyáremelés napján a tv híradójában a kamerába mondták vagy tízen, hogy biccelni fog­nak (többen nem fértek a V ________________________ m űsoridőbe), akkor kiről vegyen példát a tévénéző? Hát a pestiekről. Úgy is lön. Amint az ábrák mu­tatják ... BIZTOSÍTSÁK MAGU­KAT! Na, ne a Volán-el­lenőrök ellen, hanem, mondjuk, betörés ellen. Egy biztosítási szakemberrel beszélgettem a minap, aki azt mondta, januártól majd mindenki tiszta lappal in­dulhat. A régi biztosítások ugyanis érvényüket vesztik. Nem fognak a boltokban a fiókban porosodni a riasz­tók, mert vagy felszerelik őket betörők ellen az üz­letvezetők, vagy pedig ak­kora biztosítási összeget fognak fizetni havonta, hogy csak úgy éri meg ne­kik, ha éjszakára a porté­kájukat kirakják a bolt elé a placcra. Hogy reggel­re mindent elvihessenek az utolsó szögig, és minden leltáríven szereplő tételért fizet a biztosító. Legalább a kirakatot nem kell újra csináltatni... ÖSBÁLNA LEGYEK, ha tudom, mikre voltak jók a hátsó lábaim 45 millió év­vel ezelőtt az eocénkorban. Mentségemre legyen mond­va, a tudósok se tudják. Azt sejtik, hogy ősbálna ősöm mozgásra nem tud­ta alkalmazni e két „dísz­lábát” —, akkor meg mi­nek volt? Szegény Basilo- saurus (mert 45 millió éve így hívták a szerencsét­lent), nem tudta, hogy ő a maga emeletesház-nagy- ságával csak egy csont és bőr kerti törpe lesz XX. század végi rokonához, a Hungarosaurushoz képest. Aki a maga nemében ki­csi ugyan —, csak 93 000 négyzetkilométeres terület kell neki, . ha lefekszik — és képzeljék, hiába van húszmillió lába (sőt, ugyan­ennyi keze és feleannyi fe­je), ez se tud vele mit kez­deni. Csak töri a fejeit, hova vigyék a lábmilliói, de nem jön rá. Pedig hat különböző féle esze is van, de azok inkább egymással vitatkoznak. A húszmillió lába meg egy helyben to­pog. Pedig a Basilo- és a Hungarosaurus között el­telt sok millió év. Ennyit a fejlődésről... MAGYARORSZÁG ŰJ LESZ. Hamarosan. Ha a személy le írásból megismer­ték a Hüngarosaurust, most mondhatják, hogy ez a Magyarország (mert ezt a szerencsétlent meg így hívják), nem soká lesz ilyen. Péntektől Üj Ma­gyarországot kapunk, amint azt egy tiszta hang hirde­ti. Tiszta gyönyör. Még kéjgáz se kell hozzá, ami pedig bőven van a leve­gőben. Sokan érzik is, mert .. .-nak (magyarra fordítva, fütyülnek) az egészre. Egyelőre. Mert a tiszta hang után talán tisz­ta tettek, tiszta közélet lesz — és nem tiszta csőd. Mert ma még ennek nagyobb a reálértéke. Elég csak az elején említett mottóra gondolni... Balázs József Lelki kalauz * Ut a gazdagság és boldogság felé Dr. Joseph Murphy szerint, a valódi gazdagság és boldogság titka; ha sikerül meggyőzni elmé­det arról, hogy te gazdag vagy. Ha sikerül beépítened a gazdagság eszméjét önmagadba, a gazdagság érzése gazdagságot szül. Magad is ismersz többeket, akik heti néhány órai munkával mesés pénzeket keresnek. Nem igyekeznek különösebben, nem hajszolják magukat. Ne adj hitelt a dajkamesének, hogy csu­pán keitiény munkával és orcád verítékével gazdagodhatsz meg. Mert így könnyen válhatsz a leggazdagabb halottá a temetőben. A legjobb az erőlködés nélküli életi Azt tedd, amit öröm­mel teszel és élvezd a vele járó sikert! Rajtad múlik boldogulásod: 1. Akinek van hite a gazdagságában, annak méginkább megadatik, aki a szűkölködés tudatában bővelkedik, annak még több szűkölködés adatik. 2. Ismételgesd a GAZDAGSÁG szót naponta öt percig elalvás előtt és megvalósul vágyad. 3. Erősítsd magad rendszeresen: „Igen, én éjjel-nappal gyarapodom minden téren." 4. A gazdagság elérését az irigység és féltékenység aka­dályozza. Lelj örömet mások gyarapodásában! Az * irigygondolatok nagy pusztítást végezhetnek, ha so­kat rágódsz rajtuk, rossz helyzetbe sodorhatnak. 5. Ne szégyellő kimondani, hogy jogod van a gazdag­sághoz. Ne elégedj meg az éppen elegendővel! 6. Úgy tekints a pénzre, mint az árapályra. A dagály és apály állandóan változik. Apály idején mindig tudod, hogy visszatér a dagály. 7. Az emberek azért jönnek ki nehezen a pénzükből, mert elítélik a gazdagokat és a gazdagságot. Amit elítélsz és amit bírálsz, azt elveszíted. 8. Ne legyen a pénz a kizárólagos célod! Az igazi gaz­dagság elmédben rejlik. A boldogsághoz, békesség­hez, a valódi önmegvalósításhoz ragaszkodj, és sze­mélyiségeddel szeretetet és jóakaratot sugározz. 9. A szegénység a szellem betegsége. 10. A gonoszság nem a pénz, hanem a tudatlanság ve­lejárója. 11. Semmit ne remélj ingyen! Az ingyenebédért is fizet­ni kell. Adnod kell, hogy kaphass. 12. Figyelmet kell szentelned céljaidnak, ideáljaidnak, vállalkozásaidnak, és mélyen, a tudatod támogatni fog. Ha elmédet megtöltöd a gazdagságra vonatkozó gon­dolatokkal, ezek az elvek vezérelnek majd minden cselekvésedben. Vedd végre észre: Olyan világban élsz, amit nagyrészt saját gondolataid határoznak meg. S, te olyan vagy és életed is olyan, ami­lyenné gondolataid teszik. Óriási erő lakozik benned, csak hinned, bíznod kell ön­magadban. Akaratoddal és hited segítségével diadallal felülemelkedhetsz minden ku­darcon, és megvalósíthatod szí­ved legdédelgetettebb vágya­it is. A boldogság szokás — érdemes rászoknod. Csak őszintén kell kívánnod. Kép­zeld el vágyad beteljesülését, érezd át realitását - meg fog valósulni, tapasztalhatod ma­gad is. P. T. RABVALLOMÁSOK Vácra zarándokolt a vasút pénzével Börtön, fegyház. Büntetés- végrehajtási intézetek. Hi­deg remegés fut végig raj­tunk, libabőrös lesz a ka­runk, vagy éppen semmilyen hatást sem váltanak ki be­lőlünk ezek a szavak. Nem vagyunk egyformák. Zárt világ. Más szabályok, más levegő. Semmi máshoz nem hasonlítható élet. Fil­mekből, könyvekből ismer­jük. Azt hisszük, nem lehet rá felkészülni. Igaz, minek? Ki akar bekerülni? Napról napra növekszik a bűnözés. Az elítéltek lassan megtöltik az intézeteket. Kik ők? Milyen az életük? Ho­gyan gondolkodnak? Mi van a rács mögött? Sorozatunkban megyénk büntetés-végrehajtási inté­zetének lakói, a Balassa­gyarmati Fegyház és Börtön elítéltjei közül nyilatkoz­nak lapunknak. Elmondják véleményüket, tapasztala­taikat, életüket, s mindazt, ami a szívüket nyomja. Pénzt könnyű szerezni Molnár Péter megyénk la­kosa. Nógrád községben él a családja, harmincegy esz­tendős beszélgetőpartne­rünknek. A múlt év szep­temberében rács mögé ke­rült férfit nem kell faggat­ni, azonnal történetébe kez­dett. — Intézeti gyerek voltam, ugyanis édesanyámék korán elváltak. A nyolcadik osz­tály elvégzése után az is­kolaigazgató engem nem kő­művestanulónak küldött, ha­nem Budapestre, az épü­letszobrász-szakmát elsajá­títani, mivel elég jól tanul­tam. Eközben pedig, apám elkezdett támogatni. — Konkrétan mit jelen­tett ez? — Régebben csak ritkán nézett meg az intézetben, ekkor azonban ismét fel­vette a kapcsolatot velem, többször is hazavitt magá­hoz. Szóval, alakult az éle­tem. És sajnos, pont ekkor, édesapám hirtelen, a szüle­tésnapján meghalt. Autóbal­esetben. Így aztán magam­ra maradtam a kollégium­ban. Azonban nagyon kevés pénzem volt és más gyer­mekekhez hasonlóan, én is szerettem volna jól élni. Megszöktem a kollégium­ból. Hamarosan börtönbe kerültem, persze nem bűn- cselekményért, „csak” mun­kakerülésért. Tizenhét éves voltam. — Fiatalon került rács mögé... — A fővárosi, „gyűjtő” néven ismert börtönben olyan zárkába kerültem, ahol dörzsölt, az éjszakai életet jól ismerő srácok voltak. Az itt töltött húsz nap alatt megismerkedtem velük, s több „jó tanáccsal” elláttak. Azt mondták: pénzt könnyen lehet szerez­ni és nem kell dolgozni, ha nem muszáj... Fiatal vol­tam. nem tudtam felfogni, hogy ez helytelen. — Mi volt a legközeleb­bi bűncselekménye? — Nem tudtam kifizetni az albérletemet, ezért el­loptam egyik ismerősöm magnóját. Egy hónap múl­va rámbizonyították ezt, de szerencsére csak felfüg­gesztett börtönt kaptam. Körülbelül tíz hónapig kü­lönféle munkákból éltem, míg egyszer nagyon ..meg­szorultam” s ismét elemel­tem egy magnót. Ekkor már — a felfüggesztettel együtt — másfél évet kap­tam a bíróságtól. Baracskán töltöttem le a büntetésem, majd szabadulásom után Pesten megismerkedtem egy nővel, akit elvettem fe­leségül. Katonaruhám a Dunába dobtam Szentendrére vonultam be katonának 1983-ban. Köz­ben a nejem megszült, fe­letteseim azonban nem en­gedtek haza. Ekkor elmen­tem a katonai kórházba, ahol egy főorvosnak el­mondtam a helyzetet, aki megértve a problémámat, tíz nap egészségügyi sza­badságot kiírt a részemre. A századparancsnokom azonban továbbra sem en­gedett haza! így hát fog­tam magam és elszöktem. Másfél hónapig nem jutot­tak a nyomomra! — Ezt hogyan csinálta? — Először is fogtam a katonaruhámat és belevág­tam a Dunába. Egyik ha­veromnál laktam, tőle kap­tam ruhát is. — A feleségét, s újszü­lött gyermekét nem is ke­reste fel? — Első utam hozzájuk vezetett, de ott nem ma­radhattam, mert őket ál­landóan figyelték a rend­őrök. Végül is másfél hó­napig bírtam, akkor felad­tam magam az egyik rend­őrőrsön. Azt mondták a rendőrök: másfél hónapig nem fogták el? Na, ne szó­rakozzon már velünk... — A katonai bíróság, ho­gyan értékelte cselekedetét? — Nyolc hónap futkosó- val. Nagyatádra kerültem, de jó dolgom volt, hiszen századírnok lettem. Egy hó­nap után, már hazaenged­tek eltávozásra, s ekkor megint elfogott egy meg­foghatatlan érzés, s nem mentem vissza, csak kilenc nappal a megadott határidő után. — Ezért milyen büntetést kapott? — További hat hónap futkosót. De utána már jól viselkedtem, végül is há­rom hónapot elengedtek a büntetésemből. — Mihez kezdett, mikor levetette az angyalbőrt? —- Bevonultam a börtön­be, egy régebbi ítéletemet letölteni. Hat hónap múlva szabadultam, s megismer­kedtem Nógrádon egy nő­vel, akit feleségül vettem, hiszen időközben az első páromtól elváltam. Minden rendben ment három évig, aztán beütött a krach... Csodálatos asszony a feleségem — Mi történt? — A vasúton dolgoztam vágánykezelőként, s az egyik nap megkért a főnö­köm, hogy a hét végi bevé­telt vigyem el a postára. Tizenháromezer forint volt a zsákocskában. Éppen pad­lón voltam anyagilag, gon­doltam egyet és Vácon el­költöttem a pénzt. Nem lett volna semmi gond be­lőle, ha két héten belül visszafizetem ezt az ösz- szeget. De nem tudtam összekaparni ennyi pénzt, így, egy év egy hónapos börtönbüntetést kaptam. — A felesége mit szólt tettéhez? — Nagyon kevés olyan asszony van a világon, mint az enyém. Egyedül neveli havi hat-hét ezer fo­rintból két gyermekünket, s még nekem is küld rend­szeresen csomagokat. Na­gyon nehéz helyzetben van így a családom, amit én okoztam nekik. Itt a bör­tönben nekem mindenem megvan, a feleségeméknek meg szinte csak a nyomor. Néha, ha eszem, s a csalá­domra gondolok, elmegy az étvágyam. . . Novemberben szabadulok, már nagyon várom. A feleségem csodá­latos asszony... Szilágyi Norbert [ EMBEREK—ESETEK—VÉLEMÉNYEK \

Next

/
Thumbnails
Contents