Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-24 / 95. szám
1991. ÁPRILIS 24., SZERDA 5 RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE A MARHATARTÁS NEM MARHASÁG! s ---------------------------- — -r--------------------, A megoldás nem az egzisztenciahitel, vagy micsoda...” Szentéi málnázók A jó termés alapja a gondos előkészítés, mondja Maretta József és neje. Jelenleg Szente község határában háromszáz négyszögölön málnát termelnek, melyhez a területet a romhányi Rákóczi Mezeje Tsz biztosítja szerződéses formában. Ez évben várható az első igazán jó termés, mely — remélik — eléri a tíz mázsát. ________________________________________________- GyurkóTereskei tervek Nincs könnyű helyzetben a mai Magyarországon a gazdaember. Ahhoz, hogy a mai viszonyok között ne haljon éhen, igencsak járatosnak kell lennie a piaci viszonyokban, sok más egyéb között. Mert aki nem lát előre, az bizony tönkremegy, méghozzá igen gyorsan. És mindez akkor is könnyen előfordulhat (mármint a csőd), ha valaki látja ugyan a jelent, de a jövőnek még a kontúrjai sem sejlenek fel előtte. Nincsenek jól eleresztve a tereskei önkormányzat tagjai sem. A kevéske pénz ellenére mégis csinosítani, szépíteni akarják településüket. A tervek egy része már megvalósult. A többi is realizálható közös akarattal. A temető rendbetételéhez láttak hozzá először. Elkészült a járda és a vizet is elvezették, hogy a sírok gondozásához ne kelljen messziről cipelni az éltető folyadékot. Terveik között szerepel a kultúrotthon felújítása. Ennek részeként vizesblokkot készíttetnek. Kívülről kitatarozzák az épületet, és kerítést is húznak a kultúra háza köré. Az iskola és a sport szorosan kapcsolódnak egymáshoz. így nemcsak az utánpótlás céljait szolgálja majd az iskolai zuhanyozó és a vízöblítéses illemhely megépítése, hanem a település sportolóinak kényelmét is. Megteremtve ezzel a civilizáltabb életmód elemi lehetőségeit. A község azon nógrádi települések közé tartozik, akik elmondhatják magukról, van vezetékes ivóvizük. Ám a vízdíjak drasztikus emelése az önkormányzat pénztárcáját is erősen igénybe veszi. Ezért úgy döntött a testület, a szolgálati lakásokban lakók ezentúl fizessék saját maguk az általuk fogyasztott víz árát. Ez persze csak úgy oldható meg, ha mérőórákat szereltetnek fel a bemenő vezetékre. A mérőhely kialakításához vízóraaknák építése vált szükségessé. Ez még a közös pénztárcát terheli. A vízdíj viszont már a szolgálati lakásban lakók zsebéből kerül kiegyenlítésre. Természetesen a korábban létesített utcai közkifolyókat meghagyják. Bár érdemes fontolóra venni a vízfogyasztás mérséklését. Akkor, amikor már rég nem egy-két forint a köbméterenkénti vízdíj, igazán nem mindegy, mennyi ivóvizet pocsékolunk el locsolásra. És ennek nagy ára van, melynek költségeit valamennyi lakó saját zsebén érzi majd, hisz a tereskei lakók helyett ezt más nem fizeti ki. (sánta) Szabó Pista bácsi — akit mindenki így tisztel Pusztaberkiben — már megélt egy-két nehéz időszakot, tekintve, hogy elmúlt het- venesztendős is. Mégsem (vagy épp ezért nem?) esik kétségbe a honi gazdaság elképesztő gondjai közepette. — Sosem gondol arra, hogy megszabadul az állatállománytól? Sokan tesznek így mostanában... — Komolyan beszél?—kérdez vissza. — Pusztítsam ki a teheneket meg a malacokat? Aztán holnap meg holnapután miből fogok megélni? Való igaz, sok ilyenről hallani, olvasni mostanában, de volt már nehéz a helyzet máskor is. — Egyáltalában nem osztja azokat a nézeteket, amelyek szerint a gazdálkodásnak befellegzett? — Persze, hogy nem! Akik most elpusztítanak maguk körül mindent, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, azok lesznek az elsők, akik egzisztenciahitel, meg mifene után fognak érdeklődni, mihelyt megint valami pénzt lehet szimatolni a mezőgazdaságban. Mert az tény, hogy most elmerülünk a bajokban nyakig, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hosszú évekig lehetett pénzt csinálni a mezőgazdaságból. Csak ezt most elfelejtik... — Pista bácsi hány tehenet tart most? — Tizenötöt. Tíz a sajátom, öt van kihelyezve hozzám a téeszből. De nem panaszkodhatom. Az állatok jól megvannak, bár most nem valami olcsó mulatság etetni őket. Egy bála takarmány már ezer forint felett van, és bizony esznek jócskán. De azért adnak tejet is, nem lehet rájuk panasz. —A tej át\’evöire sem? — Rájuk sem. Általában simán fizetnek, néha elő-előfordul egy kis „csúszás”, de nem vészes. Annyira egyáltalán nem, hogy most mindent abbahagyjak. —Pista bácsi vagy nagyon előrelátó, vagy ,,tud valamit". Netán van olyan ismerőse, aki ,,súg", hogy milyen időszak jön? —Egyetlen ismerősöm van. Az — ha nem is tud mindent — megsejti a dolgokat. Például azt, hogy előbb-utóbb rendezni kell a felvásárlási árakat, és olyan helyzetet kell teremteni, hogy ne csak ünnepen kerüljön az asztalra tej, meg hús. Nem hiszem, hogy most egyszeriben vége lenne mindennek, és csődöt kellene jelenteni mindenkinek, aki a mezőgazdaságra, azon belül is az állattartásra alapozta a maga, és a családja megélhetését. Miközben végigvezet minket a „birodalma” belsejében, hogy megnézzük a teheneit és egyéb állatait, elmeséli valamikor nem ilyen jól élt. Ha jól élésnek lehet nevezni azt, hogy nincs gondja a mindennapi betevő falatra. Akkor annak idején egy szál ing „vagyonnal” átdobták őt a szomszédos Szlovákiából, bizony, nemigen bízhatott, csak a szerencséjében. Mert egy szál ingből gazdaságot szerencse, meg előrelátás nélkül nem lehet csinálni. Elmondta azt is, hogy ezt nem lehet könyvből tanulni. Valaki vagy ért az állatokhoz, vagy nem. De ha nem, akkor bele se fogjon, mert nem lesz vagyona soha. Az újrakezdési hitel sokakat arra a „nagy ötletre” sarkallt, hogy nosza, vegyünk állatokat, azok majd számolatlanul hozzák a pénzt. Hát, a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább számolatlanul vitte... — Honnan értesült az efféle új „bevállalkozások" kudarcáról? —Nem kell arról külön értesülni. A hírt ide hozza a lábán az, aki a ballépést elkövette. Jön, hogy „Pista bácsi, vegye már meg ezt a tehenet, mert nincs pénz a kamatot, meg a kölcsönt fizetni!” Na, amikor ilyet mondanak, fáj ugyan a szívem, de nem veszem meg. Öreg vagyok már ahhoz, hogy pereskedni járjak, meg aztán ki tudja, honnan van az a jószág, annyi itt a bűn manapság. Tudja, ha már hetven esztendőt megéltem pereskedések nélkül, szeretnék anélkül meghalni, hogy rajtam is keressenek az ügyvédek. Nem nagy kívánság, ugye? —Soha nem gondolt arra, hogy mást csináljon? — Ilyenre más gondolt helyettem. Egyszer Kisorosziban — ahol akkor éltem — rám akarták bízni a szeszfőzde vezetését. Nem vállaltam el. Mondhatták nekem akkor, hogy ott is csak számolni kell, mint az állattartásnál, de én a papírmunkát nem szeretem. Az a legjobb, amit én magamnak a fejemben „lefényképezek”, abban bízom. És a fejem most azt mondja, hogy a marhatartás nem marhaság. Legfeljebb átmenetileg... Balázs József Bezárják a bánki tóstrandot? Gyermekszínjátszók találkozója „A tó vízminősége lassú romlást mutat, amely azonban tendenciájában egyértelmű.” Az idézett mondat a Nógrád Megyei Tanács környezetvédelmi bizottságának címzett megyei Köjál-szakvéleményből való. Érdekes a dátum is: 1983. február 28. Az akkori vezetőink még így vetették fel a kérdést. A Bánki-tó megmentésére fordítjuk a pénzt, vagy Balassagyarmat vízellátásának a megoldására? Nem volt kétséges, miként dönt a testület. Az akta irattárba került, a tó szennye- zettségi foka pedig nőtt. Tervek készültek, műszaki megoldásokat, általános rendezést sürgető elgondolások kerültek papírra. Segítségével komplexmódon rendezhető lett volna a tó környékének szennyvízelvezetése, a víz levegőztetése, frissen tartása. Mindez a fürdőzők és az idegenforgalomra is számító bán- kiak örömét egyaránt szolgálhatta volna. A tervek pihennek! Bár legutóbb újból előkerültek, csak pénz most sincs hozzá! Az elmúlt esztendőben a fürdőszezont megelőzve (1990. 05. 31.) a megyei Köjál levelet küldött a Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak, valamint a megyei tanács illetékes osztályának. Ebben jelezték, amennyiben nincs intézkedés, kénytelenek lesznek a tóstrand működtetését felfüggeszteni. A viharfelhők tornyosultak Bánk fölött. A Köjál túlságosan is megértőnek bizonyult. A változások szele erősen fújt. Csak a tó vize lett egyre áporodottabb. A fürdési szezon végén (1990. szeptember) újabb levélben sürgették a megyei műszaki osztályt, tegyenek végre valamit. Az új esztendő új felettes szervet hívott életre. Elvált a vízügy a környezetvédelemtől. így most már a Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőségnek hozták a tudtára, a helyzet tarthatatlan. Isten bizony, le fogják állítani a strand működtetését. Mivel a szándékon túl érdemi változás nem történt az ügyben, 1991. április elején a megyei Köjál határozatában kimondta, nem üzemeltethető a bánki tóstrand! Ezt elküldték a szolgáltatást nyújtó Nógrád megyei vízműveknek, Rétság város önkormányzatának. (Bánk jelenleg még csatolt község S. J.). A vizsgálat megállapítása szerint a tóban lévő alga mennyisége 18-szorosa a megengedettnek. Nagymértékben megemelkedett a víz szervesanyag-tartalma. Az érzékeny egysejtű élőlényekre a tó vize enyhén toxikus volt a legutóbbi adatok szerint. Noha a halakra nem jelent mindez veszélyt, a vízben fürdőzők esetében viszketést, bőrgyulladást okozhat, így fürdésre alkalmatlan! Mi lenne a megoldás? Semmi esetre sem az, hogy szemet hunyunk a megengedett érték többszörösét kitevő szennyezés fölött, és vígan lubickolhat benne bárki, aki bánki, vagy más hazánkfia. Attól pedig, hogy a külföldi kapjon fertőzést, isten óvjon! A mentőakció első két lépése— a június közepére tervezett nyitás kezdetére — még mindent jó irányba fordíthat. Életet, a tó életét menthetik meg az azonnali levegőztetéssel és friss, nagy tömegű víz betáplálásával. Erre alkalmas lenne annak az évek óta lezárt bánki kútnak a vize, mely a tó közelében van. Mindehhez pénz kell, és nem is kevés! A korábbi évek bűnös mulasztásának levét mégsem ihatják meg az ottani lakosok! Az új önkormányzat tagjait és Bánsz- ky György polgármestert megoldhatatlannak látszó feladat elé állította ez az újabb gond. A helyzet kulcsa mégsem náluk van, még csak nem is a bezáró határozatot hozó Köjálnál, sőt a jogutódjául belépő népegészségügyi intézetnél! Fizethetne az idegenforgalom, a megyei önkormányzat, a vízmű és a vállalkozók is. Talán megérné! Sánta János Nógrádsáp. A járások megszűntével ‘a kulturális seregszemlék is megszűntek. így a gyerekek szegényebbek lettek egy szereplési és megmérettetési lehetőséggel, ami pedig nagyon fontos ebben az életkorban. Ézt a „versenyhiányt” ismerte fel a nógrádsápi általános művelődési központ, amikor felvállalta a színjátszó csoportok találkozójának lebonyolítását. Április közepén a nógrádsápi kultúrházban hét magyar illetve német és szlovák nemzetiségi színjátszó csoport készült lázas izgalommal az előadásra. Öt község (Szendehely, Nézsa, Szátok valamint a vendéglátó Nógrádsáp) diákjai léptek fel. előadásaikat értő, elfogulatlan zsűri bírálta el. Zsűrielnöknek sikerült felkérni dr. Németh Jánost, a megyei művelődési központ igazgatóját, aki az értékelés során hangsúlyozta is a találkozó fontosságát az iskolák, pedagógusok és a gyerekek közötti kapcsolatteremtésben. A bírálóknak igencsak nehéz volt eldönteni, mely produkciót minősítsék legjobbnak. Két előadás is első díjat kapott: a drégely- palánkiak „Bajusztalan cica” című mesejátéka és a nógrádsá- piak „Kire ütött ez a gyerek?” előadása, melyet Janikovszki Éva azonos című művéből állítottak színpadra. Porkolábné Rédler Enikő Pillanatkép a nógrádsápi negyedikesek szlovák nyelven előadott mesejátékából. KWr/rFI Nyugdíj vagy munkanélküliség Szente. A valamikor még hétszáz lakost számláló településen ma alig négyszázötvenen élnek. Ezért figyeiemre méltó, hogy e kevés ember közül is már tízen vannak munka nélkül. Akik már nincsenek messze a nyugdíjkorhatártól, azok számára a korkedvezményes nyugdíjkérelem látszik legkézenfekvőbbnek. A fiatalabbak viszont nem dúskálnak a lehetőségekben. Marad a segély... Marxból Szent István Nógrádsáp. Új utcákon közlekedhetnek a községben néhány napja. Már ami az elnevezéseket illeti. Az önkormányzati képviselő-testület a Marx utat Szent István úttá keresztelték át, az addigi Legelő út pedig Áipád út lett. Segítség a fiataloknak Nézsa. Hatszázötvenezer forintot szavazott meg a helyi önkormányzat az első lakáshoz jutó fiatalok számára. Egy-egy fiatal 30 ezer forint vissza nem térítendő támogatást igényelhet. A lehetőséggel eddig hatan éltek a nyugatnógrádi településen. Elfogyott a tavalyi pénz Nagyoroszi. Jól gazdálkodtak a községben a tavalyi pénzzel. Olyannyira, hogy hagytak belőle 1991-re is, így többet tudnak költeni fejlesztésre, szépítgetésre. Ez a maradvány a Kertész utca felújítására volt elég, új aszfaltburkolatra, és az árokrendszer felújítására. A munkálatokat az egriek végezték, 700 ezer forintért, plusz az elmaradhatatlan áfáért. Ünnep előtt A munka ünnepét idén is megtartják országszerte. A rétságiak hagyományos megemlékezésére Tolmácson, a kastélykertben kerül sor. A művelődési központ rendezvénysorozata gazdag programot kínál ezúttal is. Már reggel kilenctől sportprogramok várják a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Itt bekapcsolódhatnak a nézők is a budapesti Delfin Sporttánc Egyesület által kínált programokba. Mindenekelőtt ők tartanak bemutatót. Latin-amerikai és klasszikus táncokat éppúgy ropnak majd a színpadon, mint akrobatikus rock and rollt. S aki kedvet kap, maga is beállhat közéjük. Akinek nem fűi a foga a tánchoz, és inkább csak nézni szeretC erre is van természetesen lehetősége. Ők nyilván a játékos vetélkedőkbe kívánnak majd bekapcsolódni. Kerékpárt is vigyenek magukkal, akik ezzel a sporteszközzel kívánják megmutatni, mit is tudnak? Rétság és környéke
