Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

1991. ÁPRILIS 20., SZOMBAT MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM LnzjTnn-j 7 Hiányoznak a fiatalok Beszélgetés Szoboszlay Péter rajzfilmrendezővel Egy régi Szoboszlay-film, a Hogyan kerül Eszter az asztalra? egyik fázisrajza Alkotó pedagógusok a 12 osztályos iskoláról Iskola születik... Változik az iskolarendszer. Hat- és nyolcosztályos gimnáziu­mok „nyúlnak le” az általános iskola felső évfolyamaihoz. Megje­lennek azonban olyan iskolamodellek is, amelyek merőben újat hoznak a magyar közoktatásügyben. Ilyen az a 12 évfolyamos mo­dell is, amely a német Gesamtschule-hoz hasonló rendszert követ. Az iskolamodell kidolgozásában résztvevő négy iskola (a buda­pesti Hernád utcai, a tiszafüredi Széchenyi, a szolnoki Újvárosi, a salgótarjáni Petőfi) pedagógusai a napokban Salgótarjánban ta­nácskoztak. Az alapötlet kidolgozója és a munkálatok összehango­lója Lóránd Ferenc kandidátus, az Országos Közoktatási Intézet iskolafejlesztési csoportjának tudományos tanácsadója. A tehetség változik — Mi a lényege a legújabbnak tekinthető alternatív modell­nek, s mi az előnye a hagyomá­nyos négy-, illetve a hat-, és nyolcosztályos modellhez ké­pest? Lóránd Ferenc: — Több évti­zed alatt felhalmozódott pedagó­giai tapasztalatom birtokában arra a felismerésre jutottam: minél korábban állítjuk a gyermekeket és a szülőket az iskolák közötti vá­lasztás kényszere és lehetősége elé, annál nagyobb a hibaszázalé­ka a rendszernek. Szívesen hasz­náljuk a szakmában a tehetség ki­fejezést, de nagy zavarban va­gyunk, ha meg kell fogalmaz­nunk: mi az. A tehetség szerintem a körülmények hatására alakul, változik. Felismerésem lényege: olyan iskolát kellene csinálni, amelyik saját falain belül tesz lehetővé differenciált bánásmó­dot, a gyermek számára akár a Esélyegyenlőség —A tehetséggondozást vagy a felzárkóztatást tartják fontos­nak? — Esélyegyenlőséget törek­szünk biztosítani valamennyi ta­nuló számára. Az általános képzés mellett differenciált szakspecifi­kus képzés segíti majd a tanulók képességeinek jobb kibontakozá­sát. A nagyobb választási lehető­ség fontos szerepet játszhat a te­hetség fejlődésében, s a ma iskolá­jában a sok helyütt jellemző tanu­lói passzivitás enyhítésében. Krafcsik Istvánná az esztergo­mi tanítóképző tanára, aki az OKI megbízásából az alapozó szakasz­„Főiskola" az általános iskolában többszöri útmódosítást — meg- szégyenülés, különbözeti vizsga, helyszínváltoztatás nélkül. Mi azt hisszük, hogy egy intézmény falai között is lehet a különböző érdek­lődés kielégítése, az adottság dif­ferenciált fejlesztése. Sőt: így lehet eredményesen segíteni a személyiség kibontakozását. A kimunkálás alatt lévő iskolának lineárisan építkező közös törzs­anyaga lesz. Szakít a nálunk meg­gyökeresedett tantárgyi szerke­zettel, és már az alsó évfolyamo­kon is összevont, illetve integrált tantárgyak lesznek. — Netán az osztály- és órake­retek is megváltoznak? — Igen, a jelenlegihez képest jelentősnek tekinthető változás, hogy az osztálykeretek mellett tantárgyak szerint szerveződve megjelennek a teljesítményszin­tek szerinti csoportok, és lesznek rövidebb és hosszabb időtartamú fejlesztő kurzusok is. szál foglalkozó munkacsoport te­vékenységét irányítja: — A tanuláshoz, a tudáshoz való újszerű viszony az egész is­kolamodell egyik kulcskérdése. Különösen nagy jelentőségűek ebből a szempontból is az első iskolai évek. Mi úgy tekintünk az első három évre, mintha három évig tartó első osztály lenne. E periódusban nincs vizsga, nincs osztályozás, nincs bukási veszély, sőt az osztálykeretek is rendkívül képlékenyek. A csoportok már az alapozó szakaszban is a tanulók ismeretei, tudása alapján szerve­ződnek, alakulnak, változnak. A közeljövőben bemutatandó televíziós rajzfilmsorozat, a Tinti kalandjai egyik epizódja sikerrel szerepelt a legutóbbi, októberi nemzetközi animációs fesztiválon. A Télapó kisinasa című, Szoboszlay Péter rendezte epizódot a kairói nemzetközi gyermekfilmfesztiválon a nem­zetközi zsűri a Silver Cairó-díjjal jutalmazta. A nemzetközi alkotó nemcsak munkáiban, munkáival, (például Hogyan került Eszter az asztalra?) kötődik az ifjabb gene­rációkhoz, hanem több évtizedes pedagógiai munkásságával is. Ma is fontos feladatnak tartja a szak­mán belül az utánpótlás megfelelő felkészítését, s a tehetségek fel­kutatását. — Kiáltóan hiányoznak a fiata­lok, sajnos, nem nőtt bele egy újabb generáció a „nemzetközi tradíció kidolgozóinak számító idősebbek csapatába — mondja Szoboszlay. — Azért érintenek különösen érzékenyen ezek a problémák, mert mindig is szívü­gyem volt az ismeretek továbba­dása. A huszonévesek között leg­feljebb kivételként található egy- egy szuverén művész egyedi film- 'mel. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben teljes mértékben megváltozott a filmkészítés és filmbefogadás, átíródott a teljes vizualitás, akkor még súlyosabbnak érezhetjük ezeket a gondokat. Harmincéves pályafutásom során megszámlál­hatatlanul sok ötletet, készséget, kedvet, tehetséget láttam — csontvázat sem hátrahagyva — meghalni. — Meglehetősen sokfelé, sok­féle körben volt erre lehetősége, hisz egy évtizedig vezetett speciá­lis kollégiumot az iparművészeti, s ugyanennyi ideig — számtalan „házi”, Pannónián Filmstúdión belül szervezett tanfolyam mel­lett — a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Tanított a kubai és a A Fellegvári család régi arisz­tokrata família volt. A háború előtt birtokuk volt a Galga völgyé­ben, de, ahogy közeledett a front, beköltöztek a városi házukba. A háború alatt először az oroszok, majd a falu népe fosztotta ki a kastélyt, a többi a tűz martaléka lett. Csak az üszkös falak hirdet­ték, hogy itt valamikor laktak. Fellegvári Tihamér, vezérkari őrnagy orosz fogságba került, és onnan súlyos betegen jött haza. Csak pár évig élvezte a demokrá­cia áldásait, majd csendben meg­halt. Az asszony, Baby egyedül ma­radt a két gyerekkel. Származásá­nál fogva sehol nem tudott elhe­lyezkedni, így német és francia nyelvleckékből, valamint zongo­ratanításból tartotta el a családot. A ház első részében egy hithű kommunistát költöztettek felesé­gével és kisgyerekekkel. A két család lassan megkedvelte egy­mást, és a párt eme harcosa elin­tézte, hogy Baby lányát, Jutkát felvegyék a gimnáziumba. Az is igaz, hogy Jutka végig kitűnő volt, és ugyanúgy érettségizett. Egy év után felvették a jogra, melyet le­velezőn el is végzett. A másik gyermek, az egy évvel fiatalabb Lóránt rossz tanuló volt. A nyolcadik után anyja szabóinas­nak adta. Amikor végzett, még pár évig a mesternél dolgozott, majd a verandából lekerített egy műhely- revalót, és önálló lett. Anyjuk, ha szombat este össze­jött idős barátnőivel, némi önnyu­finn televízió animációs műhe­lyeiben, s több hónapot töltött Münchenben az iparművészeti főiskolán. Legutóbb Izlandra, Reykjavik képzőművészeti főis­kolájára kapott vendégtanári meghívást. Ez a pedagógiai ka­land már csak azért sem volt min­dennapi, mert nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi rajzfilmmű­vészet legelső követeként érke­zett a nemzeti filmkultúrával nem rendelkező kontinensre. — Egy negyedéves kurzus elő­készítésére és levezetésére kap­tam megbízást. Az animáció műhelytitkaiba bevezetendő ti­zenkét főiskolás egy csoportja az experimentális művészetek osz­tályából, másik fele az alkalma­zott grafikai osztályból érkezett. Soha nem készítettek ezelőtt fil­met, így aztán egészen különleges élmény volt, amint ott álltak előt­tem nagy várakozással, mit tudok belőlük kicsiholni. Mindehhez hozzátartozik, hogy Izland egy olyan szabad ország, ahol teljes mértékben működésképtelenek az európai sztereotípiák, pedagó­giai módszerek. A magyar viszo­nyok között például —, ha akar­galommal mondogatta: — Hát van nekem valami bajom a de­mokráciával? Nem kell a cselé­dekkel idegeskednem, és annyit dolgozhatom a kertben, amennyit bírok, sőt még azon felül. Csak Lóránttal nem volt kibé­külve. Abba már beletörődött, hogy fia „úri” szabó lett, de az, hogy minden este eljárt kártyázni, nagyon elszomorította. Az meg végképp nem tetszett neki, hogy ez a kártya elvitte napi keresetét. Fián látszott a származása, igazi úriember volt. Jutka miután elvé­gezte a jogot, szülőfalujában, a tsz-ben volt jogtanácsos. Öccse ha pénzre volt szüksége, mindig ka­pott nővérétől, amit pontosan vissza is adott. Vasárnap lévén Lóránt sokáig ágyban maradt, hogy kialudja az éjszakai kártyacsata fáradalmait. Üres zsebe miatt megint kényte­len volt nővéréhez fordulni: — Jutka, adj egy százast hétfőig, akkor jön a két kuncsaftom, és visszaadom a pénzt! Most azonban Jutkában feléb­redt a kisördög. — Csak úgy nem adok! Az kevés, hogy megadom, valami mást ígérj. — Jutka olyat nem tudsz kérni, amit meg nem tennék — válaszolt a fiú — csak add már azt a százast. A lánynak furcsa ötlete támadt. Volt nekik egy meisseni porcelán­bilijük, valahogy megmaradt, használaton kívül volt, mióta Jut­ka eszét tudta.- Te Lóránt, —- szólt öccséhez juk, ha nem — mindig működik egyféle tekintélyelv. Ott ez a foga­lom ismeretlen. Tekintélyt senki­nek, semmilyen alapon nem előle­geznek. Ez azzal is járt, hogy eleinte nem nagyon tudtam tár­gyalni velük. Nem tudtam, ho­gyan hitessem el az illető fiúval vagy leánnyal, hogy az elképzelé­se kivitelezhetetlen. Az utolsó hetekre jutottunk el idáig, de ak­kor a munka szempontjából már késő volt. Az animációs társaság különben — nem kis meglepeté­semre — mindvégig az enyém volt, semmi mással nem kellett párhuzamosan foglalkozniuk. Ez a munkaszervezés és a folyamato­san „dolgoztatott” kreativitás bámulatos eredményeket hozott ki a diákokból. Én azt hiszem, ha az ember rászokik fantáziája rendszeres, módszeres használa­tára, a kommerszt nem is képes megérinteni igazán. A fiatalok rájönnek, hogy sokkal szebbet, jobbat, izgalmasabbat tudnak csi­nálni. Még akkor is, ha esztétikai rutinjuk nem éri el az ilyen erősza­kos és rendkívül profi filmeknél szokásos szintet. Károlyi Júlia — ha a fejedre teszed a porcelán éjjeliedényt, és úgy végigjössz az utcán, egészen a templomig, há­romszáz forintot kapsz, és nem kell visszaadni. — Azon ne múljon, — mondta Lóránt — és már indult is volna. — Várj, majd úgy tizenegy felé, mert akkor jönnek a barátnőim — jelentette ki Jutka. Meg is jöttek, ahogy megígérték. Lóránt fejére tette a bilit, és nagy peckesen elindult a megbe­szélt helyig. A lányok a hasukat fogták a nevetéstől, amint száz méterre követték. Néhány ember ugyan csodálkozott a látványon, bár aki Lórántot ismerte, csak legyintett. A templom sarkánál Lóránt le­tette a bilit a járdára, és megvárta a nővérét. Kikapta a kezéből a há­romszáz forintot és elviharzott. Abban a pillanatban megindult a tömeg kifelé a templomból. A barátnők is eltűntek egy pillanat alatt. Jutka ottmaradt a sarkon a bilivel. Mit tehetett, felemelte, mégcsak táska sem volt nála, hogy elrejtse. Kezében vitte hazafelé. A benépesült utcán az emberek megbámulták. Szánakozva mondták: — pedig milyen csinos lány... Mások, akik ismerték, tudni vélték, ez azért van, mert az arisz­tokraták egymás között házasod­nak, és lám-lám az utódokon ez előbb vagy utóbb meglátszik. Soós Géza — Hogyan lehet ezt a „régi” képzettségű pedagógusokkal elérni? Danyi Istvánné a salgótarjáni Petőfi iskola alsótagozatos mun- kakösségének vezetője: — Nagyon nehéz. De mi már A görög istenek, meg a tízpa­rancsolat Afrikának köszönhe­tő. Az orvostudomány atyja nem Hippokratész, hanem az afrikai Imhotep. Napoleon szándékosan letörte a szfinx orrát, hogy ne tűnjön afrikai­nak... Egyáltalán, itt az ideje, hogy visszaadják Afrikának amit elraboltak a történelem­ből. Mindez az amerikai Atlan­ta állam történészkonferenciá­ján hangzott el, melyet azért szerveztek, „hogy kijavítsák a tankönyvek tévedéseit.” A Le Monde a konferencia doku­mentumából idézi a vádat, egy éve intenzív „áthangolódás” aktív részesei vagyunk. — Hogyan? — A lehető legváltozatosabb módon. Feldolgozzuk a mun­kánkhoz kapcsolódó hazai és kül­földi szakirodalmat, ezekből vitá­kat szervezünk, nemegyszer — miszerint a torzításokért „a fehér fajvédő történészek a felelősek, akik elrabolták és eltaposák Afrika nagy múltját. „Hogyan lehet rehabilitálni a múltat? Át kell írni a tanköny­veket, és a színes bőrű fiatalok­kal — öntudatra ébredésük érdekében — az igazságot kell megismertetni. Jelesül, hogy Mózes egyiptomi pap volt, sőt Jézus és Buddha is néger volt! Az egyik professzor szerint az egész görög filozófia volta­képpen importáru, az afrikai földrészről vitték az európai mint most is — a négy érintett iskola pedagógusai részvételével tucatnyi munkacsoportban. Van­nak német és holland kapcsola­taink is. Hosszabb-rövidebb „összetartozásokon”, tanfolya­mokon veszünk részt, sokszor fe­láldozva a hétvégéket is. A kollé­gák egy része pedig egyetemen, főiskolán tanul. Ma már egyre gyakrabban mondhatjuk, hogy a tantestületeink úgy néznek ki, mint a főiskolai tankörök, ahol mindenki tanul, vitatkozik. — Szívesen csinálják? Mi ezért a díjazásuk? Jáki Csabané a tiszafüredi Széchenyi iskola tanítónője: — A díjazásunk? Anyagi java­dalmazásról lényegében nem be­szélhetünk. Jelentős fizetség vi­szont az a semmi mással nem pó­tolható érzés, hogy végre alkotha­tunk. Tapasztalatainkra alapozva olyan tanterveket készíthetünk, amelyek a gyermekek számára nem jelentenek túlterhelést. Miklós Pálné a szolnoki Újvá­rosi iskola tanítónője: — Csaknem egyévi vívódás után lassan-lassan megnyug­szunk, ugyanis mostanra már mind a négy iskolában ráébred­tünk, hogy igenis képesek va­gyunk mi is tantervet, tankönyvet és tevékenységi rendszert, egy­szóval iskolát alkotni, méghozzá korszerűt, a modem Európa érté­keit hordozót. Akadékosko­dó önkor­mányzatok? — Nem tartanak az önkor­mányzatok akadékoskodásá­tól? Lóránd Ferenc: — Szorongá­saink vannak ugyan, de nem első­sorban az önkormányzatok miatt, hiszen mind a négy város támo­gatja modellünket, persze van olyan is, amelyik eddig csupán szavakban... Sajnos, néhány me­gújulásra képtelen iskola gyanak­vással figyeli a kísérletező válla­kózásunkat. Talán attól félnek, hogy az önkormányzat büdzséjé­ből egy iskola netán többet szakít ki magának. — Mikorra várható az iskola- modell indítása? — Úgy néz ki, hogy szeptem­berben megkezdjük az áttérést a legkisebbeknél, de három év szükséges a fokozatos bevezetés­hez. — Ideális esetben általánossá válhat-e ez az iskolamodell? — Használatképes árucikket kell piacra hoznunk... Ez egy vá­lasztható modell lesz a sok közül. Az általánosan bevezethető mo­dellek ideje — szeretnénk hinni — végérvényesen lejárt. (M. K.) kontinensre. És mindezt mos­tanáig elhallgatták a színes bőrű amerikai diákok előtt. Akik következésképpen azt sem tudják, hogy a kereszté­nyek imádságában lévő „Ámen” az afrikai ősnyelvben a mindenhatót jelentette. Mi jöhet még? A múlt jövője beláthatatlan. Éppen e „tézi­sek” nyomán jelezte már az egyik indiántörzs: tanítsák azt is, hogy az irokézek politikai rendszere volt az alapja az Egyesült Államok alkotmá­nyának! Mai palóc mesék A MEISSENI PORCELÁN Jézus is néger volt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents