Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

1991. ÁPRILIS 3., SZERDA Linda és a szerelem Az igazi hódító: a munka SZÜLETÉSNAPI RHmnU 9 UTÓNJARO Szomjas etesi föld A színésznő: Görbe Nóra. Immár második bőrként hozzáta­padó szerepe: Linda. A népszerű­ség nem mindig élvezetes. Erről később még szó esik, egyelőre azonban vitathatatlan, hogy töré­keny, karatézó kamaszideál nép­szerűségén nem csorbított az idő. Igaz, hogy Lindából időközben kétgyermekes anyuka lett, s ennek ékes bizonyságaként a közelmúlt­ban kezdték el vetíteni a televízió­ban azokat az esti meséket, amely­ben anyukáját. Görbe Nórát édes­lánya, Anna hallgatja figyelme­sen. De a mamaszerepnek nem sikerült kikezdeni Linda nimbu­szát. Egyrészről vannak tehát a ka­masz lovagok, akik néha ötösé- vel-hatosával csöngetnek be a délutáni álmát pihenő családhoz ünnepnapon (rejtély, hogy hol szerzik meg a címet?), és miután szendergéséből a legifjabb cse­metét is sikerült felébreszteni, csak állnak a lakásajtóban áhítat­tal, és nézik, nézik az eleven fő­szereplőt. (Aki csuda tudja miért, de nem igazán elragadtatott ilyen­kor.) Másrészről viszont itt a család­anyai kötelezettség, és a férj, akit ez a fiatalasszony még főiskolás­ként megszeretett. (Ki kit is vá­lasztott, erről már tapintatlanság faggatózni!) Az újságíró nehezen vesz erőt magán, olvasói számára nem mer szenzációt hajhászni, de csak kibukik belőle a kérdés: ho­gyan is áll Linda — azaz Görbe Nóra — a szerelemmel? Milyen szerepet játszik az ő életében ez az érzés? Egyáltalában milyen em­ber ő valójában? Éppolyan racio­Ma, amikor a mindennapjain­kat az egyre üresedő zsebeink és pénztárcáink fölötti aggodalom tölti ki és zsugori uramhoz hason­lóan napjában többször is át- meg átszámláljuk fillérjeinket, meg­gondolandó, milyen szenve­délyeknek hódoljon az ember. Vajon hol húzzam meg a nadrág­szíjat? Mondjak le a napi két ká­vémról, vagy a két féldecimet és fröccsömet csökkentsen! napi egyre, vagy mellőzzem a dohány­zást az életemből? Szenvedély­eink rabságában ez bizony nagy dilemma. Ehhez tud segítő kezet nyújtani Gyűrűs Istvánná advent­ista lelkész, aki 1990-ben kilenc dohányzásleszoktató tanfolya­mot vezetett a megyében. — Hogyan tudna Ón segíteni nekem? Húsz éve napi egy doboz cigarettán élek. Igaz január 1-től sikerült lecsökkentenem az ada­gomat. — Dicséretes az erőfeszítése. Ha sikerült is eddig tartania a — mondjuk — napi két szál cigaret­tát, csupán idő kérdése, hogy újra visszaszokjon a napi egy dobozra. Miért nem hagyta inkább teljesen abba? — Mert úgy érzem, levezeti, oldja a feszültségemet... — Igen, mindenki próbálja va­lamivel megmagyarázni. De ön is tudja, hogy sem a kettő, sem a harminc szál nem old meg sem­mit. Ez csak egy rossz beidegző­Lindaés Anna nális, talpraesett, a férfiakat, a szívszerélmét lazán irányító, mint Linda? — Nem, erről szó sincs—rázza meg makrancos haját. Hagyom magamon áthullámozni az érzése­ket, indulatokat. Nem vagyok hideg fejű, minden helyzetben tisztán látó, az érzelmein felüle­melkedő nő. A szerelem fontos része az életemnek. Ma is benne élek a szerelemben. Ez számomra a társat, a családot jelenti. Bor­zasztóan örülök, hogy ilyen a csa­ládi hátterem. —Az első és az utolsó szerelem is a férj? Más fiúk nem hagytak nyomot a szívében? — A főiskola első éve óta tarto­zunk egymáshoz. Vidékről. Fót- ról jártam gimnáziumba. Művészi tornáztam, ez elég sok időt elvitt. Érdemes utánaszámolni: utazás, tanulás, torna, versenyek, nos, sok kalandozásra ezután aligha jutott idő. dés, amit az élete során több száz­ezerszer begyakorolt. — Mégis mi a titka az ön do­hányzásleszoktató tanfolyamai­nak? Mivel, milyen eszközökkel éri el a sikereit? Mert úgy tudom, e csoportok tagjainak fele, három­negyede végleg megszabadul szenvedélyétől, mégpedig igen rövid időn belül, öt nap alatt. — Csupán azt használom fel, ami minden ember sajátja: az aka­raterőt. A csoportban pedig — amely általában 10—15 fővel indul—az akarat is megsokszoro­zódik. Az együttes élmény, a ha­sonló problémák, az egymás sike­reiből, kudarcaiból való tanulás mind hozzájárulnak az eredmény­hez. — Egy ilyen ötnapos kurzuson Ön nem a dohányzás légúti és ér­rendszeri ártalmaival foglalko­zik, hanem pszichés ráhatással segít áthidalni a nikotin utáni vágyódás kínjain. — Valóban. Az absztinencia elérésében nagyon nagy szerepet játszik az abszolút akaraton és önfegyelmen kívül az önbizalom és az étkezéssel és dohányzással kapcsolatos szokások megfigye­lése, az önmegfigyelés is. De or­vosi előadás, video- és diavetítés is színesíti a programot. — Mivel Ön hivatásánál fogva lelkész, a vallás, a hit szükséges velejárója-e a programnak? — Szerintem a hit fogódzó, Kicsit csalódott vagyok. Ha engem kérdeznének, biztosan beszámolnék ifjúságom viharos érzelmeiről. De ha egyszer Görbe Nórának nincs másra visszaemlé­kezni ifjúságából, mint az iskolá­jára, és a testmozgásra... Vissza­kanyarodunk az érzelmi pluszhoz,a családhoz. — Munka és magánélet. Két gyerek és a szerelem, hogyan is hozhatók szinkronba? — Szigorú életrenddel. Tavaly az év 365 napjából 150 fellépé­sünk volt az Albatrosz (korábbi Bojtorján) együttessel, mikro- busszal jártuk az országot. Ha itt­hon vagyok, az iskola után igyek­szem minden percet Annával és kisöccsével tölteni. A férjemmel is a legfontosabb azonosság az életünkben, hogy mindkettőnknél a főszerepet a gyerekek játsszák. Az ő életük, az ő fejlődésük a léte­ző legfontosabb dolog számunkra a munkánk mellett. Az a két kis­ember, akit nevelünk, akikért fe­lelősséget érzünk. Mellékesen az erős tempót, amit diktál magának, összesen 46 kilós súllyal győzi Görbe Nóra. Heti három alkalommal jár kondí­ciótornára, ha ideje engedi, síel. Sok időt szeretne a friss levegőn tölteni. Ki a gyerekekkel a város­ból! Ha csak megteheti. Készült, s rövidesen az üzletek­ben kapható a Magneoton kiadá­sában megjelent lemezük, a Tün- déri buli. Űj sorozatot is készíte­nek elő a televízióban... Munká­ban nincs hiány. És most melyik is az igazi szerelem? Linda — azaz Görbe Nóra -— csak mosolyog. — Moldován — mindenképpen valami pluszt, isteni segítséget ad, de persze nem kötelezők nem feltétel. Bárki je­lentkezhet a kurzusra, aki le akar szokni a dohányzásról. És ha vala­kinek sikerül az önmegtartózta­tás, más szenvedélyeiről: A KÁ­VÉRÓL ÉS ALKOHOLRÓL IS TÖRVÉNYSZERŰEN LESZO­KIK! — Az ismerőseim, barátaim mind azt tanácsolták nekem, hogy igyák sok folyadékot, vagy rág­csáljak valamit, úgy könnyebb le­küzdeni a nikotinéhséget. Mi a véleménye erről? — A sok, 1,5—2 liternyi vízfo­gyasztás naponta csökkenti az elvonási tüneteket, és kimossa a szervezetből a nikotint, ezért ha­tásos. De rágcsálhat is nyugodtan, nem kell félnie, az a kis súlyfeles­leg rövid időn belül visszamegy. Ha meggondolja, hogy 45 kilót hízhat nyugodtan, mivel ennyi súlyfelesleg rizikótényezője ér fel egy elszívott doboz cigarettáéval, nem habozna. Tehát nyugodtan ehet... — Utolsó kérdésem: hol és mi­kor indít egy újabb tanfolyamot szűkpénztárcájú, káros szenvedé­lyekkel terhes életű emberek szá­mára? — Megfelelő számú jelentke­zés esetén bárhol, bármikor kész vagyok... Minden hétfőn a 06-32- 10-761-es telefonszámon megta­lálnak. Szeretettel várok minden­kit! És természetesen a részvétel ingyenes ! (P. T.) A városhoz közeli Etest, ami maga is vagy három-négy részből állt (öreg, Amália, Rau.„) már a századelőn majd háromezren lak­ták magyarok és tisztán katoliku­sok. Ez érdekes azért is, mert a legutóbbi választáson főként a kereszténydemokraták kerültek túlsúlyba az önkormányzatban, tehát a hagyomány maradt, bár­mekkora idő is telt el az utóbbi évtizedek ,,nagy ideje" alatt. A kereszténydemokrata túl­súlyról azonban lehetnek (s van­nak is) olyan vélemények, misze­rint egynegyede, harmada az ön- kormányzatiaknak korábban is párttag volt. Mégsem magyarázat talán arra a tanácstalanságra, amit egy etesi egyéni gazdálkodó por­táján érzékelek. „Nem történt itt semmi, csak olyan ez az egész, mint a víz tetején a buborék..." A földről van szó ugyanis. Az etesi szomjas termőtalajról, amelynek az altalaja kő, a szénvi­dékeké, amilyen volt Etes is vége­redményben meg egyenesen szür­ke,palás agyag. Háthogy ez lenne vonzó csakugyan? Herczeg István aki maga is indult a választáson, de be nem került az önkormány­zatba — komolyan gondolja a gazdálkodást és nincs is egyedül. Csak a fránya törvények — azok hiányzanak. Az önkormányzat sem nagyon tud mit tenni, a szövetkezet sem tudja pontosan, mi legyen, hogy legyen. Aki meg, mint Herczeg István is, a földre szomjazik — érthetően keseredik magában. Na, majd lesz ez másként is, ha előbb nem akkor utóbb, de talán még időben, hogy az se vessze el a kedvét és szomját, aki úgy érzi: eljött az idő az egyéni gazdálko­dásra. Tény, hogy most minden úgy tűnik, mintha helyben lenne a dolog bibije, pedig másként is érvényes az igazság: siethetnének a honatyák azzal a földtörvény­nyel! Azzal, ami lehetővé teszi a többoldalú magyar gazdálkodást. A szövetkezés új formáitól a régi állami gazdaságokig és az egyéni gazdák földigényéig bezárólag. Hát nem hiábavaló talán csep­pet visszatekinteni Herczeg Ist­ván portáján ácsorogva, benézve az istállóba is, ahol a két kedvenc (nemrég csak egy volt, már kettő van) a Sanyi meg a játékos nevű Játék álldogál, dolguk kevés ma még. Szó szerint a gazda szemefé- nye mindkettő. Azokat küldöm Etesre Herczeg István emeletes portájához (a templomhoz közel), akik nem hisznek a mai parasztif­júság létezésében sem, nemhogy a föld visszaperelésében hinnének egy percig is komolyan. Beszélhe­tünk mi akármit a világ komor voltáról, komor marad a Pista gyerek is (hatvanegyes születésű, etesi, apja is gazdaember volt, amíg bányász nem lett kényszere­detten belőle), de amikor a lovak meg a föld kerül terítékre — kivi­rul a szeme, még a gazdakalap is hetykébben áll a feje búbján azon­nal. Aranykezű asztalosmester volt Herczeg István. Ablakában a táb­lát nemrég kicserélte: az asztalos- mester helyett ma ez áll kiírva „egyéni gazdálkodó”... De föld nélkül! Na hiszen a föld! Jó nyolcvan évvel ezelőtt volt már errefelé egy kikényszerült földéhség és az va­lódi volt, valódi tragédiákkal is. A talaj minősége szerint nagyon el­térő földárak voltak a századelőn például. De akkoriban tényként kezelték azt is, hogy az 1910-től visszafelé számított negyedszá­zad alatt Nógrádban a földárak százszázalékosan! mentek felfe­lé. Legdrágább akkor is a kisbir- tok volt. Ha akkoriban a nagy, összefüggő földbirtokokból egy- egy rész felszabadult — a vevők egymásra verték az árakat. A vá­sárló nép akkor sem mindig szá­molt jól az anyagiakkal. A tőke­hiány a kezdés után azonnal térd- rekényszerítetté az új kisbirto­kost, és már cserélte is a gazdát (aki jó, ha az előbbiből tanult) a birtok. Ki tudja itt a mai sorrendet? S hol van itten még tőke is, ami át­viszi a Herczeg Istvánokat a teg­napból az áhított holnapba? Mi­féle hitelek kellenének ide? Egy biztos, Etes nem feltétlen a jó termőtalajairól volt híres. Sok­kal inkább a legendáról, hogy Árpádék itt álltak meg és adták ki \ a vezényszót „Etess...” „De eb­ben a történetben is főhelyen áll­nak a lovak! Mint Herczegéknél, ahol a gazda a földig főként fuvar­ra használhatja a két egyenként is „egyéni” jószágot. Sanyival már szántott tavaly. Arra volt a legbüszkébb, amire kell, amire a paraszt mindig is a legtöbbet adott, hogy „nem lehe­tett meglátni, hol ment el az eke". Sanyi amúgy borzas-erőstestű s talán szelíd lovacska. Azt mondja István gazda, hogy belga keverék. Mindenesetre másfél lóerőnyinek látszik az izomzata, felépítése után. De a lipicai! A Játék (más neve volt, amikor vette) a telivér szürke, az egykori osztrák katona­ság kedvenc állata. Olyan a fejtar­tása, hogy akármelyik sógor tet­széssel nézegetné, ha ide tévedne egy is belőlük. Ez a két ló a jövő a Herczeg-portán, ahol kevesebbet visít a fűrész, a gyalu s nem is csak azért, mert István félig-meddig- egészen? szögre akasztotta az asztalos szerszámot, hanem mert még a szívével is bajlódik, bánkódik. Földre vár, törvényre, tettrekész önkormányzatra, ösz- szefogásra ä faluban, mint a temp­lom teljes felújításakor például. A templom 1826-ban épült, felújítá­sában szinte az egész falu kivette a részét. Erre írta maga Herczeg István is a választási cédulán, hogy az etesi egyházközségi ön- kormányzat munkájának eredmé­nye a falu legnagyobb értékének, a templomnak rendbehozatala (maga is tagja az egyházközségi tanács képviselő-testületének). Apja is parasztgazda volt, idős Herczeg István, akit éppúgy a téeszben talált a kor, mint min­denki mást is ezen a tájon. Kilenc hold föld és vagy három hektár! erdő volt a tulajdonuk, és ha ezt visszakérheti az ifjabbik Herczeg —miként fog hozzá a kisbirtokhoz egyedül? Hát a tőkével mi lesz, hogyan lesz, összeállnak-e majd újra néhányan (egészen biztosan, mert nem elég például egy csomó tehenet a szövetkezettől átvenni, tartani, fejni, ez nem vált be más­nak sem). De mégis a föld a legfontosabb! Hogy állat is le­gyen, takarmánynak való ugyan­úgy, meg eladható termény is. Pista gyerek álldogál a kapu­ban. A szívére megy a várakozás. Valahol meg rá vár a szomjasnak mondott etesi föld. Mikor, hogyan találkoznak ők ketten? T. Pataki László Elke nővér tanácsai Barbara Wussowot —, a híres német színésznőt — a magyar közönség is megismerhette a Klinika című NSZK-tévéfilmsorozatból. A filmben Elke nővért, Udo menyasszonyát játsza. Mindig friss, vidám és jókedvű. Az alábbi hét pontban foglalja össze jó tanácsait olvasóinknak: — Reggelente zuhanyozzon három percig hideg­meleg vízzel váltakoztatva. Ez lendületet ad az új nap kezdetéhez, serkenti a vérkeringést. A zuhanyozást hideg vízzel fejezze be. — Mozogjon sokat a szabad levegőn, lehetőleg családjával, barátaival együtt. A tollaslabda és egyéb labdajátékok jó kikapcsolódást biztosítanak. —Fogyasszon el naponta 15 dkg nyers savanyúká­posztát, mely véd a gyors fáradtságtól és segíti az emésztést. — Fogyasszon friss gyümölcsből — például na­rancsból, grapefruitból, citromból —- kipréselt gyü­mölcslét, mely sok C-vitamint tartalmaz. Ezáltal növekszik szervezetének ellenálló ereje, és jó lesz a közérzete. — Járjon el táncos összejövetelekre. Jó lesz a han­gulata, és az izmait is megmozgatja. — Vegyen mentaolajos ülőfürdőt, mely élénkítő hatású. — Igyon reggel és este egy-egy csésze gyógyteát. így depressziós hangulata elszáll és erőt kap az egész napos munkához és a pihenéshez! K. E. EMBEREK VELEMENYEK Hogyan szokjunk le a dohányzásról? Gyors módszer a káros szenvedélyeinktől való megszabadulásra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents