Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

1991. ÁPRILIS 17., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP iiEmnu 3 Hadifogság után vezető jegyző „Sok ügy a fiókban maradt...” Egy tanácselnök emlékei Kalandos úton került Mátraszőlősre Sirkó József, akinek nevét egyaránt jól ismerhetik a sportbarátok és a közigazgatásban dolgo­zók. Bár, már 70. életévében jár, aktív sportemberként a Mátrasző- lös SE elnöke, az NB Ill-ban játszó tekeszakosztály vezetője. Sirkó József volt a falu utolsó vezető jegyzője és utolsó tanácselnöke. A II. világháború az ő életébe is beleszólt. Mindig is jegyzői pá­lyára készült, az Egri Római Kato­likus Felsőkereskedelmi Iskolát végezte el, 1940-ben kezdte el a gyakomokságot. Előbb Nőtin­csen, majd Karancslapujtőn gya- komokoskodott, majd segédjegy­ző lett Kállón. — Azután Szálasiék behívtak — folytatja. — Kivittek Német­országba fegyveres őrséggel, ott hadimunkát végeztem, majd orosz hadifogságba kerültem. Warrenből indultak a transzpor­tok. Beültünk a vagonokba, de még akkor is, mint az őrültek, azt hittük, hazakerülünk... 1945. jú­nius 6-án hurcoltak a poznani lá­gerbe, egy 30 ezres gyűjtőtáborba. Onnan kerültem a Ladoga északi partjára, ez több mint három évembe került... Olyan tél volt, hogy két hónapig még élelmet se tudtak behozni! Napi tíz deka kenyeret, meg két levest kaptunk. — Ezek után került Szőlősre? — Előbb Keszegen lettem jegy­ző, onnan helyeztek át Szőlősre vezető jegyzőnek. Nagy gondok voltak itt akkor! Először az appa­rátus rendbeszedéséhez kellett hozzákezdeni, ez még 1950-ben volt. — 1977-ben alakult meg a kö­zös tanács Pásztóval. Mi történt addig a faluban? — Szőlős csak egy mag volt. Égy kis rész, a falu béltérilíéte. Minden azóta épült. Orvosi rende­lőnek nyoma se volt, állt egy régi iskola, meg egy öreg óvoda, azok­ból építettünk újat. A kultúrházat úgy építettük fel, hogy ahhoz sen­ki egy fillért nem adott, a 60-as évek elején. Én készítettem a terveit, de a megyei főépítész nem akarta elfo­gadni. Azt mondta, primitív terv, de mégis kikényszerítettem. Az átadásra már ki se jött... Ugyanígy épült az orvosi lakás is. Megvettem a Rónyai-kastélyt, kiépítettem a vizet. Óvodának akartuk, már majdnem teljesen készen volt, de közbejött a pásztói házasság, így aztán nem lett belőle semmi. —Azt mondják, egy kézen meg lehet számolni, amit Mátraszőlős Pásztótól kapott az „együttélés” alatt. És most, hogy Szőlős újra önálló lesz?... — Egyenesbe fog jönni a falu! — Erre meg azt mondják, nincs pénz... — Azt könnyű mondani, de az élet nem csak jövőre tart. Az utó­doknak még sikerülhet! — Az élete 70 éve akár szélső­ségesnek is mondható. Nyomasz­tó háborús emlékek éppúgy bele­tartoznak, mint az, hogy ön volt a falu sikeres vezetője. De bizonyá­ra a sikeres időszaknak is vannak olyan eseményei, amikre nem szí­vesen emlékszik. n —: Rettenetes'sok összeütközé­sem volt a hatóságokkal. Amikor bevezették az első húsbeadást, hangoshíradóval összehívtam a falut. Láttam, hogy a rendelet nagyon megvágja a szarvasmar­hatartókat, mert a lovasok pénzzel is megválthatták a leadást. Java­soltam, hogy szedjünk be pénzt, és egészítsük ki ezzel a szarvasmar­hatartók penzumát. Megkaptuk a húsbeadási terve­ket. Mindenhol nehezen ment, nálunk nem volt semmi probléma. De mégis elkezdtek nyaggatni: adjak még többet! Akkor kezdődött a piszkos his­tória! Megjelentek a rendőrök, rangjelzésekkel kirakva a tanács­házán. Én a kör közepén ültem, és záporoztak a keresztkérdések. Azzal vádoltak, hogy szabotálom a tervet, de nem tudtak megtörni. Két hét sem telt el, tovább zaklat­tak, hogy nem csak súly szerint, de darabra is teljesíteni kell a tervet! Megjelentek újabb tisztek, kezdő­dött a nóta újból! Nem tudtam mást csinálni, felhívtam a begyűj­tési minisztert, ő azt mondta, le­gyek nyugodt, nem fognak tovább zaklatni... Volt olyan eset, hogy a sziráki tanácson nyilvánvaló volt a sik­kasztás — nekem a fejemben volt az egész költségvetés. Nyilvánva­ló volt a balhé, elkezdtem vizsgál­tatni, de az én embereim is benne voltak, nem vizsgálták ki! A me­gyei pénzügy azt mondta, nem tud segíteni... Végül a járás adott embert, ők forgatták az egészet. Nekem addig tartott a jogköröm, hogy ezeket feltárom. De bizony, sok ügy a fiókban maradt... Dudellai Ildikó A fejünk felett egyezkednek... A kárpótlási törvény körül kia­lakult kusza helyzet, az egymás­nak ellentmondó vélemények, a pártok ezzel kapcsolatos igen el­térő magatartása megzavarta a mezőgazdaságban, így az állami gazdaságokban dolgozók gondol­kodását, lehetetlenné tette a tisz­tánlátást. Pedig szeretnének vala­mi biztosat tudni arról, miként alakul a sorsuk, milyen húsbavá­gó, változást kikényszerítő intéz­kedésekkel kell szembenézniük, elviselésükre felkészülniük. Kü­lönösen kíváncsiak arra, hogy ér­dekkép viseleti-érdek védelmi szervük a Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezete, közelebbről az Állami Dolgozók Szakszervezete milyen álláspontot foglal el az állami gaz­daságok dolgozóit igen érzéke­nyen érintő kárpótlási törvény ter­vezetével kapcsolatban. — Tudomásom szerint már megszületett az ezzel kapcsola­tos nyilatkozat is — kérdezem Herczeg Ferenctől, a MEDOSZ megyei titkárától. — Igen. Ebben az áll, hogy aggodalommal és nem titkolt fel­háborodással figyeli a kárpótlási törvénytervezet parlamenti vitá­ját az Állami Gazdasági Dolgozók Szakszervezete. Szerinte a pártok a dolgozó parasztság feje fölött egyezkednek. — Mivel a lényeg a részletek­ben rejlik, nézzük meg, mi húzó­dik meg az előbbi sommás meg­fogalmazás mögött? Mi az, ami­vel egyetértenek, és mi az, amit elutasítanak — és miért — a megválasztott szakszervezeti tisztségviselők? — Egyetértenek a részleges kártalanítás tényével és szüksé­gességével. A leghatározottabban elutasítanak minden olyan kezde­ményezést, amely az állami gaz­daságok földterületeinek szétosz­tására vagy feldarabolására irá­nyul. Különösen azokban az ese­tekben, amikor olyan gazdasá­gokról van szó, amelyek jelenleg is magas színvonalon, nyeresége­sen gazdálkodnak, és sok ezer munkavállalónak biztosítanak munkahelyet és megélhetést. — Ha a pártok és a törvényal­kotók netán úgy tesznek, mint­ha nem hallottak volna a nyilat­kozatról, akkor ön szerint mivel kell számolnia az országnak? —Ahhoz, hogy ne következzen be teljes káosz a mezőgazdaság­ban, ami felbecsülhetetlen kárt okozna az egész nemzetnek, a nyilatkozat megszövegezői úgy vélekednek, hogy a kárpótlási tör­vényt meg kell előznie a földhasz­nálatról szóló törvénynek. A nyi­latkozatban foglaltak tisztázása céljából az országos értekezlet sürgős és egyeztető tárgyalást javasolt a Földművelésügyi Mi­nisztérium vezetésének — mon­dotta Herczeg Ferenc. Újpestiek konferenciája Szirákon Szinte nem múlik el olyan hét, amikor nem ad otthont valamilyen rendezvénynek a Kastély Szálló Szirákon. Legközelebb e hét vé­gén egy konferenciát tartanak a kastélyban. Az Újpesti Cémagyár vegyes vállalattá alakulása ad ak­tualitást a rendezvénynek, mely­nek keretében zenés, táncos összejövetel is lesz. A program 19-én, pénteken kezdődik és 21-éig, vasárnapig tart. Pásztorünnep Húsvét és május elseje között két jelentős napot tart számon a néphit. Április 24-én van Szent György nap­ja és április 25-én Márk napja. Ez a rítus összefüggésben van a római pásztorünnephez hasonlóan a álla­tok első kihajtásával. „Szent György napja előtt ha dörög, nem lesz deres a rög.” Ez a népi közmondás azt is je­lentette, hogy a 'Szent György-nap előtti mennydörgés havat hozhat. Márk napján búzaszentelőt tartottak. Ez a szokás még ma is él. Ilyenkor a templomból búcsúval mennek a ha­tárba az emberek. Búzát tépnek, azt megszenteli a pap, és a templomi lobogókat és a feszületet búzakoszo­rúval díszítik fel. Másik szólásmon­dás szerint „Szent György-napig nem nő a fű, de utána ha bottal verik is, kinő.” — telek — Haragban vannak a vörös kakassal... Mérlegen ellenőrzik a töltetek súlyát. Tiribes. Hol vannak már a régi szép idők, amikor a Nógrádi Szén­bányák fúróüzemében nyolcán is foglalatoskodtak a vízzel, habbal, porral, széndioxiddal működő tűzoltókészülékek ellenőrzésé­vel; töltésével, javításával, festé­sével? Ebben a veretes korszak­ban, " árhely .egyébként' 1980— 1989. között datálódott, nem ke­vesebb, mint 138 cég szerepelt a kliensek listáján! Azóta sok víz lefolyt a Zagy­ván. A fúróüzem már megszűnt, illetve kft.-vé alakult, a tűzoltó- készülékesek három főre zsugo­rodott csoportja kiköltözött Bá- tonyterenyéről Tiribesre, a hajda­ni bánya egyik épületébe. A meg­rendelők száma a tizedére csap­pant, ebből következően az év során kezelésbe vett készülékeké is 600—700-ra fogyatkozott. — Folytathatjuk a változások lajstromát azzal, hogy ma már csak porral és széndioxiddal mű­ködő készülékek tartoznak hoz­zánk — mondta Kmetty László, aki „régi motoros” a szakmában. — Ezeken belül sok a száma, attól függően, mennyi a töltet súlya. A porral oltó készülékekbe 1—12 kilogrammot, a széndioxiddal működőkbe 2—20 kilogrammot töltünk. Feladatkörünkbe tartozik még a gázzal oltó készülékek be­gyűjtése, amelyeket Berettyóúj­falura szállítunk. Szétnéztünk a miniüzemben. A szakemberek megmutatták, ho­gyan töltik a ' készülékekbe a „KŐPORC” Elektronikai Alkat­rész- és Műszaki Szerszámgyártó Vállalat által előállított ANTIPI- RO tűzoltóport. Azt is elmagya­rázták, miként préselik a tartá­lyokba a C02-t, vagyis a széndio­xidot. Ahhoz, hogy cseppfolyóssá váljon a légnemű gáz, télen ki­sebb, nyáron nagyobb nyomást kell alkalmazni. Ez a nyomás jú­lius tájékán a 100 bárt is elérheti! — Milyen munka a miénk? — ismételte meg a kérdést Kmetty László, majd így folytatta: — Mindenképpen odafigyelést, kö­rültekintést kíván. Jó érzés ugya­nakkor tudni, hogy munkánkkal hozzájárulunk a tüzek elfolytásá- hoz, vagyoni értékek, netán embe­ri életek megmentéséhez. Mi ha­ragban vagyunk a vörös kakas­sal... A mellette álló munkatárs, Homonnai Márton csendesen rá­bólintott az elhangzottakra. (K. L.)—(Gy. P.) Attila, az agilis baglyasi postásfiú, biztató kiáltását hallom. Levelet nyom a kezem­be, amit különben csak később találnék meg a postaládában. Jó, hogy szólított, mert a levél mindig jóljön a szőkébb világú nyugdíjasnak. A városi önkor­mányzat szociális osztálya volt a feladó. Értesítenek ar­ról, hogy az előző levelükkel ellentétben nekem több támo­gatás jár. Tiszteletteljes han­gon elnézést kérnek a tévedé­sért. Tagadjam meg magamat? A több nekem is kedvezőbb. A le­velet aztán megint elolvastam. Valami megfogott. A tónus. Valahogy ettől elszoktam. El­nézést... Jólesett. Eltűnt elő­lem a hivatal (egy kollégám találó szavai szerint a puccos városháza). Ott csak embereket láttam. Olyanokat mint én, vagy más, VALAMI LESZ? vágyakkal és szükségletekkel. Anyákat, meg akik azok lesznek, szemembe néző ügyintézőket, akik nemcsak mímelik a figyel­met, de látom arcuk rezdülései­ből, hogy követik gondolatai­mat. Kicsit elszoktam ettől. Vagy más is? Hibát beismerni nem könnyű. Van, aki sohasem képes erre, csak ha sarokba szorítják. Pedig önmagamat nézve is mennyit tévedünk. Presztízs, gőg, előmenetel, mi minden mo­tiválja az embert. Világéletem­ben kerültem a gáncs nélküli lo­vagokat. Azokhoz húzok, akik— az odavetett bocs’ helyett — egyenesen mondják: tévedtem. Ami ennél is jobb, ha a kezét is feltartja. De hát ne legyünk telhetetlenek. Szóval már nem is érdekel, hogy puccos az a ház, annak örülök, hogy a papírok mellett megjelent az emberi tartás is. S azt is jó emlékeimben őr­zöm, hogy a minap, amikor Pálfalván jártam a földhiva­talban, a kopogtatásra vála­szoltak, s mikor látták, hogy görbebotos idősember a jöve­vény, többen voltak serények, felnézve az aktákból s miha­mar széket kerítettek. Talán nem mindenütt van így, de remélem változik a hi­vatal, feloldódik bennünk egy előítélet. Sokszor nem is kö­szöntek vissza, meglett, érett emberek érezhették magukat morzsának, adatnak egy rub- li kában. Lesz valami? Gulyás Ernő A referenciafalu Bárna. A Nagykő, a Petőfi, a Fenyves, a Szérkő utak, valamint néhány útszakasz ez évben kap szilárd burkolatot a községben. Á munkálatok elvégzésével — a ko­rábbiakhoz hasonlóan — ismét az Egri Útépítő Rt.-t/ bízta meg a he­lyi önkormányzat. Az egri útépí­tők azt tervezik: Bárna úgyneve­zett referenciafalu lesz, ahol leen­dő megbízóiknak bemutatják, mi­lyen színvonalon dolgoznak. A most sorra kerülő útépítéseket például bemutató aszfaltozással fogják befejezni. Fejenként negyvenezer Karancslapujtö. Az önkor­mányzati képviselő-testület tag­jai kevesellték az egy-egy általá­nos iskolai tanulóra adható, fejen­kénti harmincezer forintos fej­kvótapénzt. Ezért negyvenezer forintra tettek javaslatot, melyet el is fogadtak. Az általános iskolá­ban egyébként évről évre csökken a napközisek száma. Ennek oka a nehéz gazdasági helyzet, az ala­csony fizetés, a munkanélküliség és az emelkedő fogyasztói árszín­vonal. Az ünnepnapokra várják Ipolytarnóc. A falu határátke­lőhelyénél igen sokan lépték át a határt, amíg lehetett. A községi önkormányzat most ismételten kérte, hogy megnyissák a határt május elsejére. Emellett kérvé­nyükben az is szerepelt, hogy a határ legyen nyitva egész évben, az ünnepnapokon. Már csak azért is, rfiért á' határ mindkét Ölfialán sok az olyan család, ahol rokonok élnek, itt is, ott is. Szemétlerakás Karancslapujtőn Karancslapujtö. A községben bizonyára szükség lenne a konté­neres szemétbegyűjtő hálózat bő­vítésére. Ezt bizonyítja az is, hogy a Petőfi utcában elhelyezett kon­téner igen hamar megtelik, ezért a szemetet és az egyéb hulladékokat a buszmegálló mellett levő gödör­be és a szurdokhoz hordják. Nem számolva az egészségügyi követ­kezményekkel, ugyanis itt a sze­métégetés megoldhatatlan. Községszépítés Egyházasgerge. Közös össze­fogással szeretnék rendbe hozni a templom környékét Egyházasger- gén. Készülnek a bérmálásra, ezért kerítést festettek, hogy mél­tó környezetben fogadják azokat a gyerekeket, akik vasárnap bér- málkozásra mennek. Nyit a szabadidő- park Litke. Az Ipoly partján mindig szívesen töltik szabad idejüket a litkeiek. A kedvelt büfé tegnap, április 16-án nyitott ki, hogy fo­gadja a kirándulókat. Főleg szom­bat—vasárnap van sok látogató, ugyanis itt a szabadidő-parkban, szép természeti környezetben mozgásra, kispályás focira is van lehetőség. A litkei önkormányzat úgy tervezi, hogy május elsejére teljes egészében rendbe hozzák a szabadidő-parkot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents