Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

1991. ÁPRILIS 16., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Privatizáció előtt a pásztói nyomda Rávitte a kényszer — marasztalja a siker (Folytatás az 1. oldalról) — Az elmúlt esztendővel ellen­tétben igen nehéz időszakra szá­míthatunk 1991-ben — mondta Lángos Gyula, a gyáregység veze­tője. — Egyik problémánk, hogy a nyomtatványpiac szinte teljesen leült, kevés a munka, eddigi leg­fontosabb partnerünktől, a Pátria Nyomtatványellátótól alig ka­punk megrendeléseket. Másik gondunk, hogy sorban állunk a járandóságunkért, mint­egy nyolc-tíz millió kintlévősége van a gyáregységnek. — A politikai és közigazgatási rendszerváltás kellős közepén nincs szükségük nyomtatványok­ra az új gazdálkodóegységeknek, hivataloknak? — A különböző szervezetek csak a legszükségesebb irat­mennyiséget rendelik, s igyekez­nek felélni a meglévő tartaléka­ikat. De még akik rendelnének, azoknak a kezét is megköti a pénz­hiány. Ezenkívül komoly konkuren­ciát jelent a kisvállalkozások so­kasága is, melyek rövid idő alatt szétszabdalták, megosztották a piacot. —Ez azt jelenti, hogy már nem Salgótarjánban, a vásárcsar­noknál találkozhatunk szomorú , viszonteladókkal is, akiket nehéz sorsuk kényszerített viszontela- dásra. Hallottam már olyan véleményt is azok szájából, akik még nem voltak munkanélküliek, miszerint mindenki maga tehet erről, hogy idejutott, mert valójában maga is úgy akarta és nem volt időben lele­ményes. De eszerint az is vétkes, aki esetleg az állami tulajdon rovásá­ra nem szerzett idejekorán befek­tetésre alkalmas vagyont. Sze­gény szerencsétlen, gondolják azok, akik már „jó passzban van­nak”. De hozzá teszik még azt is: — Jól van az nekik! Miért nem voltak olyan élelmesek, mint mi. Hiszen bátornak lenni csak akarni kell, ugye, tisztelt polgártársak! is tudnak munkát biztosítani a dolgozóiknak? — Egyelőre van munka, de jó­szerivel hétről hétre élünk. Ah­hoz, hogy ebben az évben ne le­gyen veszteségünk, csökkente- nünk kell a költségeket. — Elbocsátásokra gondol? — Az előzetes számítások sze­rint nem lesz szükség elbocsátá­sokra, inkább részmunkaidőben szeretnénk foglalkoztatni az em­bereket. Így megmarad az állásuk és a keresetük is. — Milyen minőséget tudnak produkálni a meglévő gépekkel? — Gépparkunkban korszerű eszközök és elavult, cserére érett berendezések egyaránt megtalál­hatók. A piacon egyértelműen a jó minőségű árut keresik, bizony, sok a probléma a megrendelő és a gyártó között. Magyarországon az egész, áta­lakulóban lévő iparról elmondha­tó, hogy megváltoztak a követel­mények, de nem változott meg az előállítás háttere. Ugyanazokkal a gépekkel jobb minőséget kellene termelni. A technikai fejlesztéshez tőké­re lenne szükség, de a pénz a ban­kokba áramlik, ahol tulajdonkép­— Csak azt nem gondolják meg, hogy ezzel nem csak másokat, hanem önmagukat is károsítják. A munkanélküliből lett viszontel­adóknak inkább van siránkozni- valójuk. Félnek, hogy ezt a lehető­séget is elveszik majd tőlük, és ak­kor miből futja majd lakbérre, lakásrezsire és a család élelmezé­sére, a gyermekek jövőjére! Hát bizony hallottam olyan esetről is, hogy vannak, akik az utolsó lehetőségtől is elszakadtak egészségi problémáik miatt és a munkanélküli-segély lejárta után már csak a nyugdíj marad, no meg a továbbtanuló gyerek költségei­nek fedezése minden más mellett, így hát kiegészítésül szükség van a viszonteladásra. Gerincműtét után senkit sem alkalmaz szívesen egy munkahely. Mi, egészséges munkabíróak pedig nem gondo­pen holt tőkévé válik, mert a gaz­dálkodóknak csak irreálisan ma­gas kamatra adják ki. Ha pedig nincs tőke, nem fejlődik az ipar sem. —- Van kiút az önök számára? — A nyomda privatizáció előtt áll. Egy osztrák vállalattal szeret­nénk kft.-t alakítani, negyven szá­zalék magyar és hatvan százalék külföldi részesedéssel. Folynak a tárgyalások, néhány részletkérdés tisztázása után aláírhatjuk a szer­ződést. Az osztrák fél éppen azt hozza, amire a legnagyobb szükségünk van: tőkét. Ha létrejön a megálla­podás, új, korszerű gépekkel dol­gozhatunk. — A vegyes vállalatokkal kap­csolatban már vannak rossz ta­pasztalatok. A nyugatiak az ígére­tek után nem riadnak vissza az elbocsátásoktól. — Ezt úgy lehet kivédeni, ha komolyan vesszük a munkásér- dek-védelmet. Amikor megalakul a kft., én magam fogom szorgal­mazni, hogy az érdekvédelmi szervezetek képviselői konkrét elképzelésekkel álljanak a mun­káltatók elé, és kössenek olyan megállapodást, amely hatéko­nyan védi a dolgozók érdekeit. (Ozsvárt T.) lünk arra, hogy lehetünk egyszer tartósan betegek, és lassan meg is öregszünk, s talán akkor a kutyá­nak sem kellünk majd. No, de milyen jól jártak az amúgy sem szűkölködő újrakez­dési segélyezettek. Tisztelet a kivételnek! És hányán éltek vissza jogtalan módon ezzel, elvéve a lehetőséget azok elől, akik való­ban rászorultak volna! Most talán ezért is állnak ki „piacolni”. Ok sem sajnálják a butikosokat, akik már, úgymond, jól megszedték magukat még idejében, és nem sajnálják az áfésztulajdonban lévő üzleteseket sem. A szegényebb viszonteladók senkit sem akarnak becsapni, ez a csekély lehetőség csupán a megél­hetésükhöz kell. Bár kivételek köztük is akad­nak! Nagybárkány. Sikeres peda­gógusnak és jó gazdálkodónak egyaránt vallhatná magát Institó- risz László, az általános iskola tantestületének egyik oszlopos tagja. Szerénysége azonban más megvilágításba helyezi választott pályáján elért eredményeit és ott­hon, a ház körül végzett munkáját. Még a vállalkozó kifejezést is idegennek érzi magától, mert ő a kezdet kezdetén nem a kisterme­lői haszon reményében kezdett nyúlászkodni. — Tizennyolc éve űzöm ezt a foglalatosságot — mondja az öt- venhét esztendős férfi. — Az ele­jén mindössze azért csináltam, hogy rendszeresen és könnyen jusson friss hús a négytagú csalá­dom asztalára. Hosszú évekig Márkházán laktunk, ott tanítot­tunk a feleségemmel, és bizony onnan csak jókora kerülővel lehe­tett eljutni nagyobb településre élelmiszerért. Magyarán: rávitt a kényszer, hogy belefogjak. Valószínűleg a családjából hozta magával az érdeklődését, hiszen szülei révén hozzászokott a paraszti munkához. S ez motiválta hivatása választásában is: bioló­giát, földrajzot tanít az iskolában. A ház körüli, illetve a mezei mun­kát szívesen folytatja. Az utóbbit annyiban, hogy az állatoknak fü­vet kaszál, illetve gyűjt, s ezt egy­maga végzi, mivel a felesége be­tegségéből eredően rokkant, évek óta nyugdíjas. Ahogy telt az idő, úgy szaporo­dott az állománya (jelen pillanat­ban már 140 darabos), és a peda­gógus házigazda mindjobban be­lejött a nyúltartásba, mely véle­ménye szerint: — Az egyik legjobb megoldás arra, hogy nemcsak húst, hanem jövedelmet is hozzon a konyhára a mellékfoglalkozás, nem túl meg­erőltető ráfordítással. Reggel indulás előtt gyorsan el lehet látni ezeket az állatokat, s nap közben már nincs velük különösebb gond. Délután újra itthon vagyok és folytatom. Hogy nem ment el eddig ettől a kedvem, abban bizo­nyára szerepet játszik, hogy a ret­tegett nyúlvész még eddig mindig elkerült,'s a felvásárlási árral sem vagyok elégedetlen. Pedig tavaly itt ólálkodott a szomszédjában a betegség, vi­szont az ő tapsifülesei egészsége­sek maradtak. — Nem egészen szerencse dol­ga ez. Talán nem tűnik kérkedés­nek, ha megjegyzem, hogy a nyu- laim időről időre megkapják a szükséges védőoltást, s a ruha-, lábbeliváltás aranyszabályát is betartom, ha az ólak körül dolgo­zom. Harminchét éve annak, hogy először állt a katedrára, bioló­gia-—földrajz szakos tanárként. Büszkén említi, milyen sok jó matematikus került ki a kezei közül. S jó érzéssel említi azt is: ma már nem kell annyit sóhajtoz­nia akkor sem, ha a fizetése szóba kerül. Nemrégiben ismét volt emelés, a pótlékról viszont a már megszokott módon tovább kíván gondoskodni. Mihalik Júlia Kép: Gyurkó Péter A viszonteladók viszontagsága Ne függesszék fel a föld visszaadását Őrhalom. A termelőszövetke­zet eddig 120 hektár földet jutta­tott vissza a jogos kérelmezőknek. Jelenleg újabb ötven hektár visz- szaadása van folyamatban azok részére, akiknek a földhivatal vál­lalja a kimérést és a telekkönyve- zést, április 10-ig. Ezt a folyama­tot próbálja megzavarni az a levél, amelyet a hugyagi önkormányzat mezőgazdasági bizottsága jutta­tott el a termelőszövetkezet veze­tőjéhez, amelyben a földvissza­adások leállítását kívánja, mond­ván: a helybeliek közül többen ilyen kérelemmel fordultak hoz­zájuk. A termelőszövetkezet vezető­sége ez ügyben felkereste a hu­gyagi polgármestert. Tisztázták, hogy a közgyűlés határozatának megfelelően, az erdő alatti lapos területen — amelyet a földet visz- szaigénylők is kívántak és jó mi­nőségű — öt fő részére kimérnek 15 hektárnyi területet. Ezzel egy időben a termelőszövetkezet ve­zetése felkérte az érdekelt föld­igénylőket, hogy levélben nyilat­kozzanak: kérik-e, vagy sem a föld visszaadásának felfüggeszté­sét. A beérkezett levelek egyértel­mű, és félreérthetetlen gondolata a nem-ben koncentrálódik. Ennek igazolására az özvegy Nagy Sán- domé által írottakat adjuk közre: „Én elfogadom a felajánlott terü­letet. Nem kerestem fel senkit, nem kértem semmiféle bizottsá­got, hogy függesszék fel a föld visszaadását. Előre is köszönöm a gyors intézkedésüket. A földre továbbra is igényt tartok.” A tisztázás szándékával, a ter­melőszövetkezet vezetősége ja­vasolta a hugyagi polgármester­nek, hívjanak össze falugyűlést, hogy szemtől szembe tisztázzák a dolgokat. Erre sor került, de elfe­lejtették meghívni a nagyüzem elnökét. Mint később kiderült, nincs oka semmiféle bánkódásra, mert az invitáló szóra nem jöttek el a falu lakói. Balassagyarmat. A Balassa­gyarmati Faipari Kisszövetkezet­ből évente 30—40 ezer darab kü­lönböző fazonú és különböző cé­lokat szolgáló kisbútor kerül a velük üzleti kapcsolatban álló kereskedelmi vállalatokhoz, illet­ve a fogyasztókhoz. E jelentős mennyiséget úgyszólván majd­nem hibátlanul gyártják le. Képünkön a fiókos szekrény összeállítását végzik a szakmun­kások. A Skálában Érden és a Szi­várvány Áruházban találkoznak majd vele a vásárlók. (Fotó: Rigó) immun 3 Étkeztetés Nemti. A szociális ellátás kü­lönböző formái közül az étkezte­tést igénylők száma növekszik a községben. Eddig huszonnégy rászorulónak főztek az óvoda konyháján, differenciált térítési díj ellenében, most pedig már több mint harmincán kapnak ebédet. Szépítik a kultúrházat Barna. A kultúrház szépítésére 120 ezer forintot fordít idén az önkormányzat, mely leginkább a helyi TESZ-szervezet segítségére számíthat ebben a munkában. Nemrégiben végezték el a helyi­ségekben a már nagyon időszerű kisebb javításokat, s új függönyö­ket vásároltak, amelyeket a szer­vezet elnöke társadalmi munká­ban varrt meg. A továbbiakban kerül majd sor a termek festésére. Nincs pénz Karancslapujtő. Több mint hatvanéves már a karancslapujtői iskola. A vakolat lemállófélben van és a tetőt is fel kellene újítani. Ehhez legalább harmincmillió forintra lenne szükség. Ez évben a költségvetés 22 millió forintot tudott biztosítani az iskola fenn­tartására, s ebből a felújításra nem futja. Drága a táborozás Nagyoroszi. Pályázatot nyer­tek az iskola diákjai, s így Boglár- lellén sporttáborban vehetnének részt a nyáron. Tizenöt diákot érintene a lehetőség, azonban a fejenkénti 2500 forintos befizeté­si kötelezettséget nem tudják a szülők vállalni. így valószínűleg itthon maradnak a nebulók... Temetőút Cserhátszentiván. Öt-hat év­vel ezelőtt építették meg a temető­höz vezető makadámutat. ami azóta már tönkrement, mert me­zőgazdasági gépek közlekedtek rajta. Rossz időben már megköze­líthetetlen volt a temető, ezen a gondon segít most a helyi önkor­mányzat. Százezres nagyságren­dű keretet szavazott meg a képvi­selő-testület útépítésre és még ezen a héten megkezdik a kövek szállítását. Gyújtogatások Mátraszőllősön, egy Zsákfai- dűlőben levő nyaraló pincéjében keletkezett tűz április 13-án reg­gel nyolc órakor. A pince vasajta­ját ismeretlen tettesek felfeszítet­ték, majd a pincét felgyújtották, 100 ezer forintos anyagi kárt okozva. Ugyanezen a napon, 12 órával később a pásztói káposz­tásföldeken két égő faépülethez ria*ztották a salgótarjáni tűzoltó­kat, itt szintén gyújtogatás történt. A rendőrség és a tűzoltóság mind­két esetben közösen végzi a vizs­gálatot. Kiállítás Szirák. Nógrádi művészek al­kotásaiból nyílik kiállítás a Szirá- ki Kastély Galériában, április 18- án. Bobály Attila és Csemniczki Zoltán szobrászművész, Földi Péter és Mustó János festőmű­vész, Hibó Tamás grafikusmű­vész, valamint Czinke Ferenc festő- és grafikusművész alkotá­sait tekinthetik meg az érdeklő­dők május 16-ig. A kiállítást dr. Feledy Balázs, a Magyar Köztár­saság Művészeti Alapja képző- művészeti szakosztályának igaz­gatója nyitja meg. I SZEKRÉNYEK A SZIVÁRVÁNYBA

Next

/
Thumbnails
Contents