Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK

FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC — EMLÉKEZÉS

[mnmu

Fari földművesek a nemzetőr- és honvédseregben

Petőfi a nagyszebeni ütközetben

Tar község történetében kiemelkedő esemény volt, amikor a férfiak java nemzetőrként a szabadságharc mellé állt; ez eddig ismeretlen volt... Amikor a pesti forradalom Jtíre eljutott vidékünkre. a kiáltvány, a 12 pont — ..Mit kíván a magyar nemzet?" — ismertté vált. a parasztok nem vártak rendeleteket, • ,.alulról" hajtották végre a forradalmat. 1848 nyarán beszüntették az úri szolgáltatásokat, Taron és a szomszédos községekben.. Fásztón. Hasznoson és Szőlősön.

A nemzetőrség a pesti események. az ot'szággyűlés híreinek hatására Taron is hamarosan megalakult. Kik voltak azok, akik a „nemzeti őrség"-be jelentkeztek? Ezt egy Taron. 1848. augusztus 28-án keltezett szolgabírói jelentésből ismerjük — név szerint 54-en voltak, s életkorukat és foglalkozásukat is feljegyezték.

Nemzetőreink a Gyöngyösön állomásozó II. zászlóaljhoz vonultak be. A Heves és Külső-Szolnok megyei nemzetőrsereg 1848-as összeírása szerint Pásztó mezővárosból (gyöngyösi járás) 416 fő szolgál} a honvédségben. A fariak közül Gorton Albert. Erki József, Halász János. Nagy János. Sándor József és Tóth sike András földművesek gyalogosként, mint közlegények erősítették a honvédsereget.

Tar a szabadságharcban nem játszott fontosabb sze-i repet, de az egyházi halotti anyakcnyvek annyit elárulnak^ hogy a lakosság lerótta a maga véradóját.

A fiatalabb korosztályok eg.vüttéreztek a szabadság- harc ügyével. A szabadság- harc nemzetőreinek és honvédéinek névsora is azt bizonyítja. hogy (akár kényszerből. akár szívből.) a falu minden társadalmi rétege kivette részét a harcokból. A nemzetőrök jegyzékében és a '48-as honvédek névsorában ott találjuk az egykori jobbágyok ■ és zsellérek leszármazottainak a nevét.

A tari népben később is élénken élt a szabadság, az egyenlőség gondolata. A századfordulón többen tagjai voltak az úgynevezett ..48- as körnek". Utolsó jegyzője, „kortese" Tari János harangozó volt (meghalt 1941-ben). A 48-as kör éberen figyelte és vigyázta a község életét, bírálta a község vezetőit, s ha kellett, intézkedtek (Pásztó és Vidéke IV. évf.. 1904. július 31 -j száma).

Szép esemény lehetne a község történetében, ha az utókor megörökítené, a tari nemzetőrök és honvédek névsorát. Nógrád megyében ilyen jellegű 48-as emlék — sajnos — kevés van.

Petőfi lovasportréja

Amikor az 1800-as évek utolsó évtizedeiben .a millenniumra készülődve a festők érdeklődése a történelem felé fordult, a nagylélegzetű témához műfajilag is új megoldásokat kerestek. Párizsban már a XVIII. század utolsó negyedétől ismerték és művelték a panoráma-műfajt, amely körkép formában az események, vagy a természeti látványok közvetlen részeseivé teszi a szemlélőt.

Az ezredéves ünnepségekre készült el nálunk Feszti Árpád (a most restaurálás alatt lévő, s talán a világ- kiállításra megújuló) a Magyarok bejövetele című körképe. És a millenniumra állította ki Budapesten a lengyel Jan Styka csataképpanorámáját is, Kosciuszko raklaviczai győzelméről. A csatakép számára Pártos Gyula műépítész kör alakú kiállítóhelyet épített. Ezt a körépületet a bemutató után is fenntartották. mert akkor Jan Styka már egy új körkép festésére készült.

Arra a nagyszabású műre, amely most, száz év elteltével egy kiállítás erejéig visz- szatéyt Magyarországra. Arra a körképre, amellyel a lengyel és magyar nép szabadságharca előtt tisztelgett a művész. Jan Styka. Petőfi a nagvszeboni ütközetben című kompozíciójának két főalakja ugyanis Bem és Petőfi. A megörökített csata Bem József dicsőséges erdélyi hadjáratának volt nagy bravúrja, amikor is 1849. március 11* én Puchner császári tábornokot megtévesztve bevette a Skariatin orosz tábornok által védett Nagyszebent.

A körképet, amint az szokás volt. nem egyedül festette a művész, lengyel munkatársai mellett a magyar Vágó Pál és Spányi Béla is aktív közreműködője volt a vállalkozásnak.

Styka hosszas előtanulmányokat folytatott NagyszeJelenet a csataképből.

benben és környékén, szemtanúkkal beszélgetett, múzeumi tárgyakat vallatott, megismerte a szabadságharcosok ruháit, fegyvereit.

A képen a nyugodt, megfontolt hadvezér és a lelkes ifjú költő, ellentétes karakterek. Harci jelenetek, harcba induló kaszás parasztok, a császári hadifoglyok, a csatában elesett, elhagyott ifjú hős alakja, a sebesültszállító szekér jelzik a panoráma történelmi sodrását.

Mint annyi más nagyméretű vásznat, a nagyszebeni csatát ábrázoló panorámát is szétszabdalták tárolási okokból, egyes a részei elkallódtak, szétszóródtak. Hiányzik a Bem hadvezért ábrázoló jelenet, de megmaradt Petőfi lendületes lovasportréja.

1985-ben Tarnowban. Bem szülővárosában gyűjtötték össze és állították ki Jan

Styka körképének megmaradt részleteit. S most, a Magyar Nemzeti Múzeumban, április 14-ig Magyar- országon is megtekintheti a közönség a töredékeiben is nagy hatású művet.

(Kádár)

Vongrey Béla

helytörténeti kutató

„Leborulok a nemzet nagysága előtt*

Jankó János rajza Kossuth Lajos 1848. július 11-i beszéde alkalmából készült.

Nógrádiak Világos után

„Az a bizonyos rémületes csend...”

Kossuth nevezte így a kort a leveretés után ■ migrációs emlékiratainak bevezetőjében (Collegno, Olaszország. 1879. nov. 5.). Ez az a csend, amit csata után ..hallani". Amikor mindennek vége. A győztes pzt rendnek és nyugalomnak hirdeti. 1849 után ez a nyugalom jutott Európának. A legtovább mi és az elszigetelten küzdő Velence tartotta magát a harcban. A többi néma csend. Az aradi zárkában és a nógrádi tájakon, az udvarházak, kúriák, parasztporták környékén, kint és bent. 'Pillanatonként belerémült az ember.

„különben csend van. Csak a dögmadarak sivítanak a megfertőzi etett levegőben: csak a halottfosztogatók sü- rögnek és segítik holttá tenni azt: aki még él.”

Bilincsbe vert nemzetről is Kossuth beszélt először.

Talán valóban jobb gyorsan bevégezni — hányán és hányszor gondolhatták ezt a továbbélők közül. Amikor elég volt a súlyos gyanúhoz egy magyarul címzett levél, ami ráadásul Debrecenből érkezett,.. Megért a magyar később is ilyen rendeket. A kölcsönös gyanakvás kiépített évtizedeit. „Különben csend van.” Nyugalom, rend.

Széchenyi is írt erről (Egy pillantás a névtelen „Vissza- pillantás”-ra). „Hány ártalmatlan családtól rabolták cl egész vagyonát, és hogy most, tíz évvel később is csak csempénként. . . bocsátják haza elárvult hazájukba azokat a száműzötteket, akik elég tapintatlanul nem haltak még meg. . . ” Közöttük sok volt a nógrádi is. 1849- től már működött a csendőrség, a rendszer legbrutá- lisabb intézménye, s aki bujkálva megérte Világos után a Bach-kort — a gyorsan megszervezett besúgók által még elérte végzete.

A legismertebb villámszerű rajtaütés talán az, ami Madáchot érte, 1852-ben. Évekig lesték közvetlen kö,- zelről csesztvei kúriáját, családját, barátainak körét, listát- vezettek mindenkiről, egy nap rajtaütöttek, vitték vasban. Kossuth titkárának, Rákóczy Jánosnak bújtatásáért és minden másért, csak vihessék már! A bodonyi bíró, Hoicsy Miksa volt a besúgója — máig nem tudni miért. Pozsonyban és a pesti Újépületben (Neugebäude) roboskodott, Pozsonyban vagy Pesten meg is verték. Egy Madách a börtön udvarán a kínpadra szíjazva, bo- tozva.

Frideczky Lajos, aki 1847- ben nemtelenül küzdött ugyan a választásokon, képviselőként akkor találkozott Vácott Görgeyvel, amikor a kormányzat már Debrecenben székelt és rövid időre Görgey maga melle rendelte. Engedelmes alattvalóként önként jelentkezett Haynau rendeletére Pesten az akkori főhadparancsnoknál. Macáiénál. Innen már „iktatva volt", mégis évekig járkált még saját ügyében. így találkozott Pozsonyban, a börtönben Madáchcsal, s mellette vallott akár eskü alatt is.

Szontagh Pál horpácsi birtokos, Madách jó barátja azzal a váddal került törvény elé, hogy segített kimenekülnie Bemnek Bécsből a forradalom leverése után. Két évet töltött nehéz vasban, két lábán összesen hét font súllyal a csend egyik legnyomasztóbb börtönében, Olmücben. Ott a rideg-reménytelenségben írta Hiszekegy-ét: „Nem hiszek Istenben I Szabadság Istenében / Hol nem hullott az el / Vad önkény ellenében... ” Jóval később a politikai változásával az országgyűlés alelnöke lett és főrendiházi tag, de ahhoz a politikának teljes egészében változnia kellett.

Innen már csak sorjázva, néhány tragikusan nehéz nógrádi sorsot. Kiemelkedő közülük a Nemzeti Múzeum megalapozójának, a videfal- vi születésű Kubinyi Ferencnek hányattatása, ő kilencévi várfogságot kapott 48- ért. Vagy itt van Madách Pál, a költő testvére, a megyei adminisztráció tagjai közül egyedüli volt, aki nem tette le a hűségesküt-nyi- latkozatot, amikor rövid időre 49-ben visszatértek az osztrákok nálunk is. Futártisztként szolgált, részt vett a bicskei és az isaszegi csatában. szolgálat közben megbetegedett, a bukás idejére hazaért meghalni, őérte már késve mentek a darabontok. Vagy a Prónayak Romhány- ból! István, aki testőrhadnagyból, vértes tisztből lett honvédtiszt és ezért halálra ítélték, de szerencsére kiszabadult. Világosi katasztrófa címmel írt szimfóniát később, amit a Nemzetiben mutattak be. József, a világjáró, Görgey futára évekig

otthon kényszeredett, rendőri felügyelet alatt. ..

Itt van Madách barátja Komjáthy Anselm (egyik fiának keresztapja is a költő volt), aki fontos szolgálatot tett a magyar ügynek, ő segítette Komáromba menni Lenkei tábornokot a vészes időkben. Megyei alüg.vészből sokáig szécsényi ügyvédként volt kénytelen élni. , Vagy Benczúr Miklós losonci képviselő, hírlapíró, a harcok alatt népgyűlési szónok — halálra ítéltetett. 1853-ig volt egy várbörtön lakója, s aztán kiszabadult. Ferenczy Teréz költőnő, mindenki által megjósolt nagy irodalmi jövővel. Bátyját a harcokban elvesztette, szerelmében csalódott s férfiasán szíven lőtte magát Szécsényben. ő is a korszak áldozata. A csendé és a nyugalomé. Kacskovics Lajos (Mohora), az Aurora Kör tagja, a szabadságharc után sokáig bújdosott. Nagy Iván. a Palóc Múzeum alapítója (gyarmati), a hazai történelemírás alapozója végigharcolta a küzdelmet, részt vett a pákozdi csatában. elment egészen Aradig, őrmesterből kapitány lett. Világos Facséten érte, hazaindult gyalog, Bujákon Nagy Józsefnél kért menedéket, járta á Cserhát falvait, s végül Bujákon egy Barkóczy Pál nevű sehonnai súgta be — csak a gyarmatiak tudták nagy nehezen kimenteni a sokévi kényszerbesorozás- tól.

Lisznyai Damó Kálmán (Herencsény) a kápolnai csatában harcolt — két év ol- müci várfogság a jutalma. Kleberich Pál (Szakai) huszártiszt, évekig bujdosott és csak meghalni jött haza. Básthy Miklós — Balassagyarmat — is a pesti hadbíróság előtt állt, majd 1851- ig raboskodott a hírhedett Újépületben. „Névtelen félistenieknek” nevezte Kossuth az emigrációban azokat, akiknek ügyére, harcára a világ figyelt. Erről az ügyről. 48-ról írta éppen ő:

..A magyar kérdésnek történelmi alapja is ran, jogi alapja is van, fóldleirati, népességi, politikai, számtani alapja is van; s e kérdés Európa szabadságának, Európa súlyegyené- nek érdekeivel kapcsolatos. Ily kérdések belekiáltanak a világtörténelem logikájába. .. E kérdés helyet fog magának követelni Európa függő kérdései közt mindaddig, míg vagy jog és igazság szerint meg nem olda- tik, vagy a nemzet róla maga le nem mond.”

T. Pataki László