Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-14 / 62. szám

4 IZEHZ-EJ LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK film Egy repulp. mellyel a végzetet kell kijátaUM||nk, már nem csupán gép. Iga^^juH^elé kell vetni b^lmunw^li^yát^gjE^pák a ha­óvó, fatö, mar-már Anyáskodó. ­Háború. Múlt vagy jelen? Nemrég érintette a világot egy újabb háború fuvallata. Soha nem lehetett volna olyan aktuális e film az elmúlt negyven évben, mint ma a légicsaták korában. Hogyan, mi­ben különbözik az akkori és a mai? A technikán kívül semmiben. Az emberi érzelmek, a lelkek négy évtizede is ugyanilye­nek voltak. Mit adhat még ez a csontig lerá­gott téma? Nos, a csontot még nem kóstoltuk meg. ízig-vérig szép alkotás. Klasz- szikusan az. Önök most azt vág­hatnák a fejemhez, hogy a háború kegyetlen, gonosz, de korántsem szép. Igazuk van. Én is sokáig tör­tem a fejem. Azt hiszem, a film alkotóinak profizmusa teremti meg a szomorkás szépséget. Ebben a filmben nincsenek fe­lesleges szavak, mozdulatok és mozzanatok. Minden kockáról kockára kottázva van. Újra szí- nesbedett az amerikai filmipar dicshimnusza — nem érdemtele­nül. Ki hitte volna, hogy Amerikát a vietnami háborún kívül más is érdekli?... Éppen ezért is üdvözí­tő, hogy az elsablonosodott máso­dik világháborús témában a Uni­ted States törte meg a jeget. Peregjenek a képsorok: tíz ön­kéntes amerikai ifjú férfi néz utol­só bevetése elé a Memphis Belle fedélzetén, hogy kivívják maguk ellen a sorsot. Bréma, 1943. május 17-ét írjuk. Hogyan élik át életük egyik szakaszának záró aktusát, s talán egy másiknak a nyitányát? Milyen súllyal nehezedik rájuk a bizonytalan-biztos jövő? A halál dögkeselyűként csap le társaikra. Ok vajon nem kacérkodnak a végzettel? Szerencsemedálok, négylevelű lóherék. Segít(het)nek-e rajtuk? Vagy a hitük győzedelmeskedik? Csupa talány, amire tíz színész kitűnő játéka próbál választ adni. Nem szükséges bárkit is kiemelni közülük, csupán érdekességként említem Matthew Modine (Den­nis) nevét. Bizonyára emlékeznek Alan Parker kitűnő filmjére, a Madárkára. Modine oft bizonyí­totta színészi képességeit, igaz, azóta sem láttam tőle hasonlóan jó alakítást. A Memphis Belle kulcsfigurá­ja, Danny (Eric Stoltz) szavai a mű mottójává emelkednek: „Az ég­ben, felhők közt ér végzetem, egyensúlyban tartja üres életem az üres halált!" Ha Michael Caton-Jonest a filmrendezők képzeletbeli dobo­gójának fokain kellene elhelyez­nem, valószínűleg a szakma leg­nagyobbjainak sarkára tapostat- nék vele. Eddig nem igen találkoz­hattunk nevével — uram bocsá’, ha elkerülte figyelmem — de ezek után remélhetjük, hogy a jövő mozijában neki is oroszlánrésze lesz. Kinek érdemes hát beülnie a nézőtérre? Annak, aki szereti a látványos légicsatákat, a csodála­tos felvételeket, az emberi lelkek szépségét, vívódásait és az ELE­TET! Fiilöp Szilvia A SORS ÖNKÉNTESEI Forgatókönyv: Monte Merrick Operatőr: David Watkin Zene: George Fenton Főszereplők: Matthew Modine, Eric Stoltz és John Lithgow Producer: David Puttnam és Catherine Wyler Rendező: Michael Caton-Jones Amerikai szinkronizált Forgalmazza: InterCom Meglepetés a liftben Vignettára firkált gyerekbetüs szöveget olvashatunk egy bérház liftjében. „12—13 éves lányok je­Í lentkezését várom ma és mindenn- nap fél hatkor a szobornál.'' Ez ám a csábító ajánlat! A derék „férfiú” magáról semmit nem árul el, de a lá­nyokat elszántan várja. Hogy pon­tosan hol, azt egyedül ö tudja. Vajon miért is várja a lányokat? Talán utál egyedül nézni maga elé; szeretné valakivel megfelezni a rágógumiját; szeretne együtt plakátot tépdesni; falra firkálni és így tovább. Az ifjú úr időmilliomos. Mindennap dekkol valahol. A lányok viszont rávésték a vignettára a választ: „Hülye, aki írta! Azt hiszed, bedőlünk neked?” És nyomatékül megtépkedték a vignetta szélét. Idő, idő, idő... ,.Talán egy óra múlva... Nem tudna kicsit várni?... Vagy ha ké­sőbb visszajönne... Fél óra múlva biztosan?... Ismerős mondatok, ugye? Patikában, hivatalban, cipésznél, jó­formán mindenütt. Újabban mindig van nálam könyv, hogy a kieső félóra, óra ne menjen a semmibe. Ha viszont időre kell mennem valahova és előtte szeretnék elintézni néhány dolgot, biztosan nem sikerül. Az az érzésem, hogy mások idejét szívesen pazaroljuk, de a magunké mindig drága. Ha a cipész megígéri, hogy pénteken kész a cipő, az nála a délutánt jelenti, délelőtt még nincs igazán péntek neki. Mindenhol sorban állás, lassúság. Itt lenne az ideje megtanulni, hogy nekünk nem lesz jobb attól, ha gondoskodunk róla: más is rosszul érezze magát a bőrében. Nem pusztán idejének elrablása miatt. G. É. 9víai paíóc mesélj A lókupec esete apja temetésén Az öreg cigány büszke volt fiaira, mind a háromra. Boldog-boldogtalannak mesélte, hogy azok még a törvénnyel összeütközve nem voltak. Mind a három leszolgálta a katonaidőt, sőt a legki­sebb bent is maradt, ma már főtörzs. A középső vásá­rozó, itt lakik vele szemben, abban a nagy fehér ház­ban, melynek kicsi torony van a tetején. Az udvarban két autó is áll. De azért a legbüszkébb Kálmánkára volt, akit csak lókupecnek emlegettek, mivel ez volt a becsületes foglalkozása. Valahol az Alföldön lakott egy tanyán, és adta-vette a lovakat. Egy évben több­ször hazalátogatott. Mindig hófehér Mercedessel jött. Ajándékról sem feledkezett meg, utoljára az öreg egy öltöny ruhát kapott tőle, melyet egy igazi pesti szabó csinált. Amikor a faluban híre ment, hogy az öreg cigány hajnalban meghalt, a falu őszintén sajnálta. A légy­nek nem ártott, kosárfonással, teknővájással kereste a mindennapit. Másnap benépesült a kicsi ház, síró- rívó rokonsággal. Délutánra tűzték ki a temetést, már mindenki ott volt, csak Kálmán hiányzott. Délben egy hatalmas teherautó állt meg a ház előtt, és kisírt szemmel a legnagyobb fiú ugrott ki a volán mögül. Ugrott, de olyan szerencsétlenül, hogy a kilincsbe beleakadt a zakó, és annak ujja végigsza-, kadt a válláig. Mérgesen dobta vissza az ülésre a szakadt ruhadarabot. Mindenkit megölelt, minden­kihez volt egy vigasztaló szava. Öccsének magyaráz­ta, hogy még este megkapta a táviratot, de hajnalban négy lovat kellett vinni egy tsz-be, le is ápolt érte százhatvanezer forintot, és rákacsintott egyik roma menyecskére. Ahogy ilyenkor lenni szokott, sütöttek, főztek, ettek, ittak és jajgattak. Ahogy Kálmán befejezte az evést, anyja szólt, hogy menjen ki a temetőbe és búcsúzzon el az apjától, mert már csak rá vártak, s ezután lezárják a koporsót. Kálmán gyorsan felugrott a teherautóra, és egészen a halottas házig hajtott. Benyitott az ajtón, apja ott feküdt a koporsóban, ősz haja szépen megigazítva, mintha még élt volna. Kál­mánból kitört a sírás, könnyei áztatták apja arcát. Már indult volna kifelé, amikor visszalépett. — Apám, hadd kérjek tőled valamit! Add kölcsön a zakódat, neked már úgy is mindegy, de engem kine­vet a falu ebben a szakadt zakóban. Az öreg mintha intett volna. Ugyan ez csak ter­mészetes. Kálmán gyorsan kicserélte a két zakót, és már jöttek is a sírásók, hogy a szemfedelet rászögez­zék. Négyre megérkezett a pap is, hogy elvégezze a szertartást. A fél falu elkísérte utolsó útjára az öreg Kálmánt. Szomorú, de felemelő volt a temetés, ko­szorúk borították el a sírt.«Kálmán végezetül odament a sírásókhoz, megköszönte munkájukat, és a zsebébe nyúlt, hogy ennek egy ezressel nagyobb nyomatékot adjon. Nyúlt, de abban a pillanatban elsötétült előtte a világ, rádöbbent, hogy a nagy sietségben a szakadt zakóban felejtette az iratait, és a reggel kapott száz­hatvanezer forintot. Csak arra eszmélt fel, hogy vala­ki mellette mondja, drága halottunk, nyugodj béké­ben. Magában keserűen állapította meg, hogy az öreg neki volt a legdrágább halott. Soós Géza Statisztikai mutató A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium statisztikai kimutatása alap­ján az 1990/1991. tanévben 4 ezer 718 óvoda működik az országban. Ez har­minccal kevesebb az előző évinél, eb­ből 4 ezer 490-et az állam tart fenn, a munkahelyek kétszázhuszonkettőt, az egyházak ötöt. Egyéb kategóriába egy tartozik. Az óvodás gyerekek száma 392 ezer, ez 273-ról 391 ezer 129-re csökkent. Differenciáltabb mérés a nyelvvizsgákon Március elseje óta megváltozott a nyelvvizsgák rendje. Továbbra is van alap-, közép- és felsőfokú minősítés, de a készségek mérése mostantól diffe­renciáltabb. „A” típusú vizsga esetén a jelölt beszédértését, beszédkészségét teszik mérlegre. „B" típusú vizsgakor az írás és olvasás készségét, „C" típusú esetén pedig mind a négy készséget. A nálunk szervezett nyelvvizsga-bizo­nyítványokat azonban még nem isme­rik el külföldön. Tavaszi Filmklub Szécsény. Március elején nagy siker­rel indult a művelődési központban a Tavaszi Filmklub sorozat. Az első be­mutató egy amerikai film volt, Boszor­kányt vettem feleségül címmel. Má­sodjára ugyancsak híres amerikai alko­tást az Üvöltő szeleket vetítették. Már­cius 20-án A vágy villamosa, 27-én a Gyanakvó szerelem, április 3-án Ör­dög az emberben, 10-én pedig a Vesze­delmes viszonyok című nagy sikerű filmet vetítik. Az előadásokat mindig szerdai nap tartják. mmmm Végre hazatértek hamvai Mészáros Lázár, a tudós és katona Az utókor némelykor igazság­talan. mint például Mészáros Lá­zárral is. Petőfi Sándor Nyakrava- ló című gúnyverse tette széles körben ismertté az első felelős magyar kormány hadügyminisz­terének nevét. Történt ugyanis, hogy az egyenruhához tartozó nyakkendő viseléséről Mészáros Lázár vitába keveredett a költő­vel, ki akkor századosi rangban szolgált. A hadügyminiszternél Bem tábornok futárjaként jelent­kezett Petőfi, ámde hiányos öltö­zetben: nyakravaló azaz, akkori szóhasználat szerint kravátli nél­kül. Ezt kifogással illette a had- ügyminszter, mire Petőfi a gúny­verssel válaszolt. Mészáros Lázár Baján született 1796. február 20-án. A családi hagyományok folytatása helyett a katonatiszti pályát választotta. 1813. augusztus elsején lett a császári-királyi hadsereg katoná­ja, szolgálatát a7. huszárezredben kezdte. Részt vett az 1814—15- ös, majd az 1831-es itáliai hadjá­ratokban. Hősiességéért 1837- ben őrnagyi előléptetés ajutalom. Aztán 1845. október 20-ig, ezre­desi kinevezéséig a színjén Lom­bardiában állomásozó 5. huszár­ezrednél szolgált. Közben az iro­dalommal és a politikával ismer­kedett. Az itthoni eseményeket nyomon követte, különösen Szé­chenyi István nagyszabású tervei nyűgözték le. 1837-től folyama­tos a levélváltás köztük—Mészá­ros kezdeményezésére. Gondola­taikat rendre kicserélik. Széche­nyi például a pesti gőzmalom fel­szerelését az ő olaszországi ta­pasztalatai alapján rendelte el. A rendszeresen publikáló kato­nát 1844 végén levelező tagjává Válassza a Magyar Tudós Társa­ság, ahogy az Akadémiát akkor nevezték. Székfoglalóját 1845. október 28-án tartotta. A katonaságról című értekezése a társadalom, a gazdaság és a tudo­mány kapcsolatát vizsgálta. Eb­ben olvashatjuk: „minden nemzet csak annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers és feldogozott terményeivel, önnön szükségletét kielégítve, feleslegeivel világi viszonylatban is résztveszen”. Állomáshelyén, Olaszország­ban értesült az itthoni forradalom­ról 1848 márciusában. Akkor szerzett tudomást hadügyminisz- teri jelöléséről. A megbízatás el­fogadása ellenére csak ezredének átadása után, május 23-án tudott Pestre jönni. Az eskü letétele után átvette hivatalát, amit másnap „Polgártársak!” kezdetű felhívá­sában az ország népének tudtára adott. Az új hadügyminiszter elévül­hetetlen érdeme, hogy rendre kiállt „Magyarország törvényes jogai megőrzése végett”, köve­telte: a katonai esküt a magyar alkotmányra tehessék le. Intézke­dések sorát hozta a katonai rend és fegyelem megszilárdítására. Részt vett a honvédelem megszer­vezésében és a hadműveletek irá­nyításában. Mikor kellett, had­testparancsnoki feladatot vállalt. 1849 januárjában például Kassa visszafoglalására vezette katonáit — igaz, sikertelenül. A kudarc miatt benyújtott lemondását azonban az országgyűlés nem fogadta el, sőt megválasztották az Országos Honvédelmi Bizott­mány tagjának. Két hónappal később komoly nézeteltérése támadt Kossuthtal a szabálytalan tiszti előléptetések miatt. A tudós katona 15-én le­mondott beosztásáról. Hadügy- miniszteri érdemeinek megörökí­téséről és altábomagyi előlépteté­séről az országgyűlés határozott. Később maga Kossuth nevezte ki a „hazánkbeli összes katonai növendék főfelügyelőjévé”. A hadi helyzet rosszabbodása miatt vállalta el a „nemzet hadseregei fővezére”, majd később a hon­védsereg táborkari főnöki beosz­tását. Augusztus 9-ig látta el ezt a feladatot, öt nappal később Tö­rökországba emigrált a megtorlás elől. Előbb Angliában, majd Fran­ciaországban telepedett le. Aztán a kíváncsiság Amerikába vitte, ahol farmerkedéssel próbálko­zott. Közben itthon a pesti hadi- törvényszék 1851 szeptemberé­ben távollétében „rendfokozatá­nak megfosztása melletti kötélál­tali halállal büntetendő” ítéletet szabott ki rá. A honvágy azonban nem hagyta nyugodni Amerikában. Lady Longdale, gróf Teleki Sándomé anyjának hívására 1858-ban visz- szatér Európába, s az angliai Eywoodba költözött. Néhány hónap múlva, november 16-án ott érte a halál. Kívánsága szerint magyar föld­be akart megtérni, szeretett szülő­városában, Baján kívánt végleg megpihenni. Az angol hatóságok mindeddig megtagadták hamvai kiadatását. Most végre elhárult minden akadály hazahozatala elől, s az első felelős magyar kor­mány hadügyminisztere magyar földben pihenhet. Március 15-én a bajai temetőben helyezik végső nyugalomra. Gyerkó Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents