Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

1991. MÁRCIUS 12., KEDD MEGYEI KÖRKÉP HLUm-EJ 3 Kell egy bárpult Mátranovák. A Bonanza Banzai napokban megtar­tott nagy sikerű műsora mintegy ötszáz helybelit csalogatott el a GANZ művelődési házba. Ez a ren­dezvény csak megerősítette az intézmény vezetőit ab­ban, hogy a kulturált kiszol­gáláshoz feltétlen kell egy bárpult, melynek készítését — képünk tanúsága szerint — már el is kezdték. Ezt a művelődési házat ma is sokan látogatják. Népszerűségét nem csupán a szórakoztató rendezvé­nyeinek köszönheti, ha­nem annak, hogy a kör­nyék fiataljai is itt talál­nak vonzó programokat. A falu másik kulturházá- ban ugyanis helyet szorí­tottak a polgármesteri hiva­talnak, de említhetnénk a nádújfalusit is, ahol koráb­ban kis üzem működött, te­hát csak- részben töltötte be erdeti szerepét. Magyarnándori Kalendárium Nyelvvizsga­lehetőségek Salgótarjánban Nem gyakori manapság, hogy egy-egy kisközség időt és pénzt áldozzon saját múltjának és a kö­zelmúlt adatainak, történéseink megörökítésére. A magyarnándo­ri önkormányzat szép példáját adta annak, hogy egy községi év­könyv nem csupán tények és szá­mok statisztikai rendszere lehet, hanem ízléses ,.köntösbe” öltöz­tetett, igényesen megírt tanulmá­nyok, ismeretetők sora, s itt-ott még versek is szerepelhetnek ben­ne. Különösen, ha közülük való a messziről is szép szavakkal visszagondoló lírikus. Sándor István polgármester ajánlja az olvasók — és nem tit­kolják, hogy mindenekelőtt a helybéliek — számára, de bárki­nek is, aki kezébe veszi a mintegy százoldalas kötetet. Konczek Jó­zsef költő vallomása már ,.ka­put nyit' ’ a könyvbe, mely a hely­ség— és környéke — történetén kívül bőséges betekintést nyújt a köznapi problémák, gondokés re­mények kérdésköreibe. Faluszé­pítés, vásárismertető és praktikus tanácsok, egymás mellett sorako­zó szükséges információk— va­lamennyi olyan „téma”, amelyre igénye van a ,falusi népnek”. Mellettük régi receptek, gyógy­növények leírása, és még sokféle érdekes olvasmány található. Szerzők és szerkesztők egyaránt tollal-írógéppel dolgoztak ugyan, de „lelkűket” is adták az évkönyvbe. Bár minél több köz­ség követné példájukat! A budapesti székhelyű Ide­gennyelvi Továbbképző Köz­ponttal történt megállapodás értelmében meghatározott létszám esetén Salgótarjánban is megszervezik a nyelvvizs­gára előkészítő tanfolyamot, illetve itt helyben letehetik a nyelvvizsgát a jelentkezők. Molnár Katalin, a TIT mun­katársa arról is tájékoztatott, hogy az említett tanfolyamok alap-, közép- és felső fokú képzési formát jelentenek. Kilencven, illetve 120 órás kurzusokról van szó, ami heti három alkalommal háromórás elfoglaltságot kíván a hallga­tóktól. Természetesen a jelentke­zést követően szintfelmérést végeznek, melynek eredmé­nyeként sorolják be a jelentke­zőket a tudásuknak megfelelő csoportba. A nyelvtanulás azon túl, hogy szükségszerű, divattá is válhat. Anélkül, hogy kiábrándítanánk bárkit, mini­mum 700 órát kell komolyan tanulni, hogy egy „középfokú­hoz” eljusson az illető. Az előző esztendő utolsó hó­napjában és az idén januárban német nyelvből indított tanfo­lyam zárásaként a jelentkező 15 hallgatóból 12 közép- és 3 alapfokú nyelvvizsgát tett. Ez év márciusától megválto­zott a nyelvvizsga rendszere. A februártól induló tanfolyamok az új követelményrendszer szerint folynak. A március végi nyelvvizsgát már az új követel­mények szerint bonyolítják le. Május elején középfokú angol és német nyelvvizsgát szerveznek. Ugyanéban az időszakban vizsgáznak az orosztanárok, akik eddig át­képzésben vettek részt. Molnár Katalin, kitért arra is: szándékuk, hogy minden nyelvvizsga időszakban legye­nek vizsgázó csoportjaik. Ter­mészetesen mindenféle infor­mációval, segédletekkel, tan­könyvekkel, jelentkezési la­pokkal várják az idegen nyel­veket tanulni szándékozókat, a TIT salgótarjáni irodájában. (sánta) KARINTHIAI ÚTIJEGYZET I. Herencsényből St. Georgen be St. Gerogen 3300 lelkes tele­pülés Ausztria déli részén, a tar­tományi székhely, Klagenfurt mellett, a szlovén és az olasz ha­tár közelében. Európa három nagy népcsoportja: a szláv, a la­tin, és a germán él itt együtt. A község napjainkban virágzó ide­genforgalmáról nevezetes. Ma­gyarországgal a közelmúltig nem volt kapcsolata, ma azonban He- rencsény testvérközsége. A ro­konság újkeletű: tavaly decem­berben járt először Herencsény- ben egy karinthiai delegáció, és februárban viszonozták a látoga­tást a Nógrád megyeiek. Bár szűkebb pátriánk magyar viszonylatban hegyes vidéknek számít, az Alpokon való átkelés során rá kellett jönnünk, annak kistestvére sem lehet a Cserhát. Jó nyolcórás autóút után feltűnt az osterwitzi vár, amelyet a maga kategóriájában Európában a leg­szebbnek tartanak. Néhány perc múlva befutottunk a polgármes­teri hivatal udvarára. Este bál, reggel mise Az üdvözlő szavak után megis­merkedtünk programúkkal, majd szállásunkra kísértek, amely egy volt St. Georgen tizenöt panziója közül. Farsang lévén bálba invi­táltak bennünket. Az Osztrák Szocialista Párt helyi szervezete tartott mulatsá­got. A magyar szokásokkal ellen­tétben a tizenévestől a hetvenéve­sig minden korosztály képvisel­tette magát. A bálon megjelent a körzet országgyűlési, illetve szö­vetségi képviselője megtisztelve ezzel a herencsényieket és saját szavazóit is. Másnap—vasárnap lévén —- a reggeli után szentmisével kezd­tük a napot, amelyet a 1006-ban alapított kolostor barokk külsejű templomában hallgattunk meg. Az atya külön szólt arról, hogy milyen jelentős — a mai forron­gó világban —, hogy a szomszé­dos népek és községeink testvéri kapcsolatokat alakítsanak ki. Szertartás után a hatalmas méretű épületkomplexum igaz­gatója bemutatta birodalmát. Az épület ma is püspöki tulajdonú, azonban nem szerzetesek népesí­tik be. Két iskola működik benne — az egyik gazdasszonyképző— illetve kulturális célokat szolgál. Pünkösdkor zarándoklat Mivel Herencsényben sokan vallásosak, Horák István meg is egyezett az igazgató úrral egy pünkösdi zarándoklatban. Május 19—20-án egy autóbusznyi za­rándok érkezik St. Georgenbe. Népviseletbe öltözve jönnek, mint a szentjobbkörmenetre is szoktak. Dr. Bacskó József egy nyári csereüdülés részleteit beszélte meg. Ennek keretében tizenöt he- rencsényi fiatal utazik Karinthiá­ba, és ugyanennyi osztrák érkezik megyénkbe. Valószínűleg azok utaznak Herencsényből, akik legjobban haladnak a német nyelvtanfolya­mon. A rokoni kapcsolat hatására ugyanis két nyelvkurzus is indult a faluban: az egyik a fiataloknak, a másik a felnőtteknek. Az érdek­lődésre jellemző, hogy a felnőttc­soport létszáma közel negyven fő. A kolostorlátogatás után néhány száz méterre lévő Langsee-tavat tekintettük meg. A harminchektá­ros tengerszem jegén több száz ember korcsolyázott. A jeget egy öreg Volkswagennel tartották karban. (Mindez Magyar-orszá­gon is könnyen megvalósít-ható lenne. A programot ezután egy gépke­reskedőnél , Armin Grubemál folytattuk, aki a Ford Traktorgyár helyi képviselője is. Nem rejtette véka alá véleményét, hogy a talál­kozóból üzletet is remél. Talán si­kerül Magyarországon is felújí­tott traktoraival megjelennie. Évente 30—40 traktort ad el, és 40—50 gépet vesz át. A leadott, használt traktort ugyanis beszá­mítja az új árába, így a gazda ol­csóbban jut a géphez. Gruber úr a használt traktorokat felújítja, és ezeket szeretné nálunk értékesíteni. Bartus János gépész­mérnök, és Demkó György gazdál­kodó — a küldöttség két tagja sze­rint, a gépek jól illeszkednének a majdan kialakuló magángazdasá­gok életéhez, de az áruk a mi pénz­tárcánkhoz képest igen magas. Gazdag gazdák Magyar szemmel nézve már a múltban is gazdagok voltak a ka­rinthiai gazdák. A gazdaságok egymástól távolabb, tanyaszerűen helyezkednek el. A lakóépületek zöme emeletes, egyik-másik kö­zülük a mohácsi vész idején épült. A régi épületeket rendkívül nagy becsben tartják. Bár belül tökéletesen komfortosították, kí­vülről az eredeti állapotukban ál­lítják helyre. Még az apró ablako­kat sem cserélik ki. Delegációnk egyetlen nő tagja, Jusztin Józsefné sok praktikus ötletet fedezett fel. A lakóházak méretét azonban a gaz­dasági épület még túlszárnyalja, általában háromszintes. Alul az istálló található, felette egyéb gaz­dasági helyiségek. Itt tárolják a takarmányt is. Ilyen portája van Kari Kohlweg- nek is, aki elsősorban tehéntartás­sal foglalkozik. 8—10 tehenet tart, emellett a gépiparban dolgozik főfoglalkozásban. A takarmányt hat hektár szántóján és 8 hektár legelőjén termeli meg. Évente 29 ezer kilogramm tejre van kontin­gense, ezt a mennyiséget 5,5 schil- lingért literenként tudja eladni. A szerződést meghaladó meny- nyiségért csak egy schillings kap­na literenként, de ezt inkább megi­tatja a borjakkal. A (ej literenkénti költsége 5 schilling. Úgy látszik nem könnyű az osztrák tehéntartók élete sem. A gazdaságot a felesé­gével közösen mintaszerűen veze­tik. Mindezen túl még 28 hektár erdeje van, amit fogadott munka­erővel növeltet. A másik gazda, Kari — Heinz Reihhold 100 hektáros birtok tu­lajdonosa, emellett a tartomány legnagyobb baromfitartója. Ott- jártunkkor is 30 000 különböző korú baromfit nevelt. A hatalmas gazdaságot a feleségével, a szülei­vel illetve egy teljes, és egy rész- munkaidős alkalmazottal látja el. (Folytatjuk) Magyar Sándor Jellegzetes karinthiai istálló Megkapták a bérfejlesztést Dejtár. A községben nem oko­zott gondot az oktatási intézmé­nyek dolgozóinak — az óvoda és iskola pedagógusainak — elő­irányzott bérfejlesztése, ugyanis az önkormányzat beleegyezését adta a harmincszázalékos bére- ' melésre. Költségtérítéses formában Őrhalom. Sok előzetes beszél­getés és véleménycsere után, a termelőszövetkezet vezetősége megegyezett a gépesítési ágazat­ban dolgozókkal, hogy új érde­keltségi formát honosít meg a térí­téses üzemelési, elszámolási rendszer bevezetésével. Ennek megfelelően a traktorokat, a meg­kötött szerződéssel egyetemben friss műszakival adták át a tulaj­donosaiknak, akiknek a szerződés lejárta után — egy év — ugyani­lyen állapotban kell majd vissza­adniuk. Az új elszámoltatási for­mánál figyelembe veszik, az év közben bekövetkezett alkatrész- és gázolajár-emeléseket. A trak­torosok szerződéskötése hárome­zer hektár földhöz kötődik, Hu- gyag, Csitár, Patvarc, Balassa- gyarmat és Orhalom térségében. Alapítványt terveznek Diósjenő. Immár több mint tíz éve működik a faluban fogászati rendelő is. Itt látják el másik két település, Nógrád és Berkenye rászoruló betegeit is. A berende­zés időközben elavult. Szeretnék modernebbre kicserélni, hogy színvonalasabb szolgáltatást nyújtsanak. Ezt a célt szolgálhat­ná az a 100 ezer forintos szociál­politikai célra irányuló alapít­vány, amit most kívánnak létre­hozni. Az önkormányzat rendelkezé­sére álló összeg mellett természe­tesen szívesen látják és várják in­tézmények, állampolgárok, az üggyel szimpatizálók felajánlá­sait is. Napirenden az oktatás Salgótarján. A Kodály Zoltán Általános Iskola nevelői közössé-^ ge ismét megrendezte a szakmai munkaközösségek napját az in­tézményben. A nevelőtestület nyolc szakmai munkaközössége ezúttal is — mint minden eszten­dőben — a legfontosabb nevelési, metodikai, a tanórai, illetve a ta­nórán kívüli munka eredményes­ségét elősegítő módszerekkel foglalkozott. Mindezekhez gya­korlati bemutatók is kapcsolód­tak. A szakmai napon alapvető kérdésként foglalkoztak a tehet­séggondozással, és a művészeti neveléssel. Egymillió hiányzik Mátraszele. Pályázaton kíván­ja megszerezni az óvodai konyha­bővítés befejezéséhez szükséges pénzt, mintegy egymillió forintot a helyi önkormányzat. Az eddigi munkálatok során átalakították, bővítették a helyiséget, elkészül­tek a burkolatok, szerelvények, mintegy hétmillió forintos költ­séggel. A lakosok társadalmi munkával segítettek. A továb­biakban kerül sor a konyha beren­dezésére, az óvodaépület és kör­nyezetének szépítésére. Ezzel a beruházással lehetővé válik, hogy ne csupán az óvodai és isko­lai, hanem a szociális étkeztetést is helyben valósítsák meg.

Next

/
Thumbnails
Contents