Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

4 iinznuü LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK film Ffy uxei HAVANA Ha éltem volna az ötvenes években, s történetesen amerikai ál­lampolgárként, és pénzem is lett volna jócskán, egészen biztos, hogy nem Kaliforniában, és nem Vegas mulatóiban ütöttem volna el unalmamat. A vjlág legtermészetesebb dolgaként váltottam volna jegyet a menetrend szerinti'hajójáratra és nem máshol, mint Havanában — így egy n-nel — szálltam volna partra. Természete­sen állandó szállodai szobám lett volna, s az est leszálltával indul­tam volna utamra. Bárok, klubok, éjszakai mulatók. A nagybetűs élet. Tropicana vagy Sans Souci, hogy a Lidót már ne is említsem. Persze azért nem mulasztottam volna el beugrani a Floriditába — szigorúan csak éjfél után — megnézni, ott könyököl-e valamelyik félrehúzódó sarokban a jó öreg Ernest Hemingway. Egyet nem tettem volna meg sohasem, bármennyi pénzem is lett volna: soha nem ültem volna le pókerezni. Mert nagyon jól tudtam volna, hogy abban honfitársam. Jack Weil messze a legjobb. Igaz, csak '58 ka­rácsonyáig. Mert a forradalom győzelme után már sem ö, sem Havanna — így két n-nel — nem ugyanaz. A lovakat lelövik, ugye? Skalp­vadászok, A keselyű három nap­ja, A szenzáció áldozata, Aranyoskám. Ugye, ismerős film­címek? Ugye, láttíjk a világ egyik legcsodálatosabb moziját, a több Oscar-díjjal kitüntetett Távol Afrikától? Ugye, tudják, hogy ezen produkciók rendezője öt év szünet után jelentkezett új mun­kájával? Ugye, tudják, hogy az egyik legjelesebb amerikai filmesről, Sydney Pollackról van szó? Ilyenek voltunk, A nagy balhé. Hétköznapi emberek. Butch Cas­sidy és a Sundance kölyök. Ugye,' hogy ezek is ismerős filmcímek? Ha látták, tudják, hogy a Távol Afrikától főszerepét ő alakította. Ugye, tudják, hogy hét filmet forgatott legjobb barátjával, Pol- lackkal? Ugye, tudják, hogy az egyik legnépszerűbb amerikai színészről, Robert Redfordról van szó? Ha mindezekkel tisztában van­nak, akkor önök mindent tudhak. Tudják, hogy a Havana szerelmi történet, tudják, hogy a fényképe­zés gyönyörű, a rendezés csodála­tos és a film maga remek. Tökéle­tesen tisztában vannak vele, hogy a Redford játékát nézve aligha­nem az utolsó nagy hollywoodi színészt látjuk, az élő legendát. Az sem újdonság önöknek, hogy a több mint kétórás mozi. annak ellenére, hogy emlékezetes élményt nyújt, elmarad a Távol Afrikától színvonalától. De azt is tudják, hogy nem kell idebigy- gyesztenünk a sajnos szót. Ter­mészetes dolog, hogy egy rende­ző élete legjobb mozija után nem tud még egy olyat készíteni. A legjobbnál, a tökéletesnél nincs jobb. Mi azonban ezzel együtt tud­juk, hogy ha ebben a mai nívótlan filmektől hemzsegő mozizuha- tagban megnézzük a Havanát, boldogok leszünk, hiszen láttuk azt az amerikai mozit, amit igazán szeretünk, és amire innen távol­ból is büszkék vagyunk. Szilágyi Norbert írta: Judith Rascoe és David Rayfiel Fényképezte: Owen Roizman Zene: Dave Grusin Főszereplők: Robert Redford, Lena Olin Rendezte: Sydney Pollack Amerikai, feliratos Forgalmazza: Duna Film A tűz nem törvényszerű! Gyermekkorban kell megismerni a tűzvédelmet Érdekes tartalmú levelet kaptak kézhez a közelmúltban a megye ál­talános és középiskolái. Tűzvédel­mi vetélkedőre invitáltak meg gyer­meket és pedagógust egyaránt. E felhívásról úgy hírlik, hogy a győz­teseknek tekintélyes summát is ígér. — Mi az igazság? — kérdezem Molnár Béla hadnagypt, a Nógrád Megyei Tűzoltó-parancsnokság főelőadóját. — Nagyon örülök, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést. Lényegé­ben ez volt az országos parancsnok­ság célja, amikor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyetér­tésével és támogatásával idén is meghirdettük az országos tűzvédel­mi vetélkedőt. Természetesen fi­gyelembe vettük az életkori sajátos­ságokat, ezért az általános iskolák felső tagozatosai és a középiskolai tanulók külön-külön indulhatnak. — Nem korai ilyen fiatalokat a tűzesetekkel és az ezekkel lényegé­ben együtt járó borzalmakkal meg­ismertetni? — Kétségtelen, nem lelkesítő lát­vány a tűz okozta kár, de ha figye­lembe vesszük azt, hogy csupán az elmúlt évben több mint tizenötezer tűzesethez riasztottak bennünket, és martalékul esett mintegy egymil- liárd forintnyi nemzeti vagyon, akkor már igencsak el kell gondol- ■ kodni. Ha pedig hozzáteszem, hogy minden tizedik tüzet gyermekek okozták, akkor egyáltalán nem vé­letlen éppen e korosztály „megkere­sése”. A tények, okok és következ­mények megismerése alighanem sokukat visszarettenti attól, hogy saját maga ezután tüzet okozzon. Az a szándékunk, hogy valamennyiü- ket — de különösen a középiskolá­sokat — hozzászoktassuk ahhoz az alapvető igazsághoz, a'tűz nem tör­vényszerű. Vagyis tudatos munká­val. emberi gondossággal megelőz­hető. Ha pedig már fellobbant a láng. nem törvényszerű a mérhetet­len kár sem. — Milyen rendszerben történik a vetélkedő? — Többkategóriás. felmenő rendszerű. Az első fordulóra a leve­let már megkapták az oktatási intéz­mények. Ebben volt egy tűzvédelmi totó is, amelynek a megfejtését március 20-ig kell a parancsnoksá­gunkra visszaküldeni. Természete­sen a megye más városaiban és körzeteiben az illetékes parancs­nokságra. Az eredményes pályázók megyei versenyen vesznek részt április 20-ig, majd az itteni legjob­bak országos döntőben mérhetik össze erejüket. Érdemes lesz. mivel már a megyei helyezett csapatok 10, 5. illetve 3 ezer forintot, az országos döntőn pedig 50, 30. 20 és 10 ezer forintot kapnak. Ez a pénz az iskolá­ké, de a részt vevő tanulók párhuza­mosan egyéni pénzjutalmat kapnak, amely már a sajátjuk marad. — Mit javasol a benevezni szán­dékozóknak? —« Jelentkezzenek minél na­gyobb számban. Alaposan olvassák el felhívásunkat a Köznevelés című újságban, a számukra kiküldött le­velünkben, és forgassák, tanulmá­nyozzák a felkészülési szakiroda- lomként javasolt segédanyagokat. Azt pedig versenyzőnek és szurko- *, lónak egyaránt javaslom, hogy fel­tétlenül tekintsék meg Budapesten a Tűzoltó Múzeumot. S természete­sen mindannyiuknak sikeres ver­senyzést és jó eredményt kívánok! (í. Szűcs László DÍSZTÁVIRAT Laczkó Tímeá­nak Balassagyar­matra! 10. születésna­pod alkalmából szeretettel kö­szönt: Édesapád. * \ Uj akadémiai Petöfi­bizottság A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége új Pető- fi-bizottságot hozott létre Bökönyi Sándor akadémikus vezetésével. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy mind a szakmai tisztesség és felelősség, a tu­domány etikája, mind az or­szág nemzetközi megítélése védelmében lépnie kell. Bár az előző kormány megkeresé­sére kiküldött szakértői bizott­sága tavaly januárban, a Szov­jetunióban folytatott vizsgálat során kialakította véleményét: a barguzini lelet egy száz év­nél nem régebben eltemetett, női holttest maradványának tekinthető. Ennek ellenére a „Megamorv Petőfi-bizottság” egyre képtelenebb magyará­zatok, gátlástalan gyanúsítga- tások kíséretében folytatta annak a tarthatatlan legendá­nak a propagálását, hogy Pető­fi sírját találták meg a szibériai Barguzinban — állapította meg az akadémiai bizottság. Az új testület kész arra, hogy megvizsgáljon és a nyil­vánosság ^előtt megvitasson minden hozzá beérkező ko­moly anyagot. Felhívja mind­azoknak a figyelmét, akik ez ügyben magukat érdekeltnek tekintik: érdemi bizonyítékán kát juttassák el a bizottsághoz. Charley nénje — Szécsényben Mi kell a sikerhez? Egy kis romantika, szerelem, fülbemászó 'dallam, félreértések sokasága, továbbá az, hogy valakiről kide­rüljön. valójában ő nem is az, aki­nek hiszik. Mindezt jó dramatur­giai érzékkel fel kell építeni, s máris kész a világsiker. A Charley nénje ilyen darab. Az UNESCO statisztikája szerint, a világ leg­népszerűbb darabja. A Józsefvárosi Színház kelle­mes előadással lepte meg nemrég a szécsényi közönséget, Petrik József rendezésében mutatta be a darabot. A szereplők jól megfeleltek a követelményeknek, remek dialó­gusok mellett kiváló szituációkat teremtettek. Kassai Károly a ket­tős szerepben kapta a legtöbb ziccert, amellyekkel remekül élt. Gesztusa, mozgása, hanghordo­zása. mind a helyén volt. El tudta hitetni a nézővel, hogy nőt láttunk a színpadon. Szilágyi Zsuzsa a tőle megszokott magabiztosság­gal alakította Charley nénjét. Harmath Imre és Fogarassy And­rás érezték a szerelmes regény két diákjának jellemét. Beregi Péter most is remekül komédiá- zott. Sztárek Andrea és Kiss Erika szerelmes, vágyakozó; bájos te­remtések. Bata János a becsületes apát, a régi szerelmére még min­dig visszaemlékező, utána vágya­kozó férfit formálta meg. Meg­nyerő volt Csonka Ibolya tiszta, sallangmentes alakítása. Az előadáson a közönség kelle­mes színházi estét tölthetett el a szécsényi művelődési központ­ban. —szenográdi— A Gerelyes bérbe, Pálfalva külön? f Lapunk is foglalkozott a salgótarjáni Ge­relyes Endre Művelődési Ház tervezett bérbeadásával, az ezzel kapcsolatos vissz­hangot is közöltük. A Demokrata Koalíció tovább lépett az ügyben. Levelet írtak a város polgármeste­rének, melynek másolatát szerkesztősé­günknek is elküldték. A koalíció célja a mű­velődési ház megtartása önkormányzati ke­zelésben és támogatással. Ezzel ellentétes döntés esetén aláírás-gyűjtési akciót kezde­ményeznek, készek továbbá Zagvvapálfal- va részönkormányzatának követelésére is. Ezekről az elképzelésekről csakTeltételes módban beszélhetünk, mivel a koalíció még az önkormányzat válaszára vár. (dudellai) Népdalkörök versenye A Nógrád megyével szomszédos Gyöngyös­patán is rendeztek országos minősítést a kö­zelmúltban népdalkörök, zenekarok részére. Jó kezdeményezés volt ez a gyöngyöspatai rende­zők részéről, hiszen számos Heves és Nógrád megyei csoport kimaradt a nemrég Nádudva­ron megtartott, szintén országos minősítésről. A neves szakemberekből álló zsűri elnöke Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, népzenekutató volt, tagjai pedig: Jezsek Éva, a KÓTA főmunkatársa, valamint Csapó Károly, a zenetudományi intézetnek munkatársa, népdalénekes, a rádióból is ismert népdalkörök pódiumának műsorvezetője. Hét csoport, öt Heves és kettő Nógrád megyei — a pásztói Rozmaring népdalkor és a szurdokpüs­pöki asszonykórus — kérte megmérettetését. Az eredmény: a pásztói népdalkor ezüst, a szurdokpüspöki asszonykórus pedig arany minősítést kapott. (Faludiné) Erdélyi magyar művészet a XX. században Sokféle publikáció jelent már meg Erdélyről, de mind ez ideig senki sem vállalkozott arra, hogy a századunkban itt született művészek és művek ismeretében, a folyamatok, stílustörekvések számbavéte­lével hiteles áttekintést adjon az erdélyi művészetről. Több évtizedes kutatómun­ka, több alkotóról megjelent monográfia után ezt a rendsze­rezőfeladatot végezte el a Ko­lozsvárról áttelepült Banner Zoltán. Az erdélyi művészet nyolc évtizedes története a magyar m ű i 'é szét történ et el választ ha­tatlan része, elidegeníthetet­len eleme. Magyarországon inkább a nevesebb képviselőket, Koós Károlyt, Nagy Imrét, Gy. Sza­bó Bélát ismerjük. A kötetből a legújabb kori erdélyi művészet valódi arculata: festészet, szobrászat rajzolódik ki a gra­fika és az iparművészet műfa­jain keresztül. Felsorakoznak mindazok, akik egy sajátos művészeti kultúrát hoztak és hoznak létre, bár sokan közü­lük szülőföldjüket egy másik országra kényszerültek elcse­rélni. A kötet több mint hatvan színes képpel és kereken száz fekete-fehér reprodukcióval a Képzőművészeti Kiadónál je­lent meg. A függelék a művészekre vo­natkozó lexikális adatokat is tartalmaz, így kézikönyvként is használható. A kiadó külön érdeme, hogy a színes képek felhasználásával — rövidített szöveggel — a könyvet angol és német nyelven is megjelen­tette. Ezernyolcszáznegyvennyolc Nemzeti kulturális kincsünk egyik páratlan értékű albumát je­lentette meg reprint kiadásban a Kossuth Könyvkiadó, a tavaszi ünnepekre. Az Ezernyolcszáznegyvennyolc címet viselő köte.t, a nevében jelzett, 1848—49-es forradalom és szabadságharc tör­ténetét mutatja be ezer egykori kép, okirat, eredeti kézírás alap­ján. Az album szerkesztői: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor. Albumukkal — melyet a kor számos neves egyéniségé­nek közreműködésével készítettek — emléket kívántak állítani a dicsőséges és szomorú napok krónikájának, megőrizve és továbbadva a jövő nemzedékének a múlt század magyar törté­nelme legjelentősebb eseményét. A díszes kivitelű, nagy hatású mű a magyar forradalom és sza­badságharc ötvenedik évfordulóján jelent meg először. A kötet szerkesztői roppant méretű gyűjtőmunkávál elérték, hogy pótol­hatatlan értékű dokumentum- és képanyag halmozódott fel. A kötet bemutatja a szabadságharc nagy egyéniségeit, a neveseket és a kevésbé ismerteket. Például portré található Kossuthról, Petőfiről, Ferenc Józsefről, Haynauról, Görgeyről, Hentzi tábor­nokról. Nagyszámú kőnyomatmásolatot közöl, köztük híres és elfeledett csatajeleneteket, szellemes gúnyrajzokat, korabeli ruhákat, fegyvereket. Felfedezhetjük Bem napiparancsát, vagy Görgey Kossuthoz írott levelét. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent albumhoz mellékelik Csorba Lászlónak, a téma avatott szakértőjének ta­nulmányát. Akit Fidel Castro tett tönkre

Next

/
Thumbnails
Contents