Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
4 UEFnZZJ LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 6., SZERDA Kocsis Zoltán Salgótarjánban ,yA zenét meg kellene óvni a politikától...” tás, hanem hatalomváltás volt. De ennyi elég is a politikából! — Jó. tehát legyen zene! Fájó, hogy mostanság nagy tömegek rock- vagy heavy metal-imádatuk- ban nem látják meg az igazi értékeket. Mi erről a véleménye? — Teljesen felesleges a komolyzenét belesulykolni abba, akinek az nem érzékelés tárgya. Mindemellett meggyőződésem, hogy a divatzene vagyok mindenfajta olyan eszköznek. ami zenén kívüli. — Tehát Kocsis Zoltán nem híve az önmenedzselésnek? — Úgy mondanám: „rendes” menedzselés kellene olyan módon, hogy mindenfajta központosított vezetéstől szabaduljunk meg már végre. Ebben a pillanatban (bár re- gionalizáltnak tűnik például a Filharmónia szervezete) a legfőbb utaNem mindennapi vendége volt a salgótarjáni zeneiskolának a közelmúltban. Kocsis Zoltán, zenei életünk világszerte ismert és méltán elismert zongoraművésze tisztelte meg az intézményt jótékony célú, önálló előadóestjével. Kocsis Zoltánt a zene jelenlegi helyzetéről, értékekről, példáról és példamutatásról kérdeztük. i — Azt tapasztaltam: Kocsis Zoltánnak van koncepciója, határozott véleménye a fonákságokról, s mindezt nem rejti véka alá. Egy nyilatkozatában hallottam: „Politikamentes zene kell!” Hogyan érti ezt? — Noha nem vagyok egyetlen párt vagy szervezet tagja sem. elég aktívan részt vészek a közéletben. De ez nem jelenti azt. hogy a zenét a politikával összekeverem. A zenét valóban meg kellene óvni a politikától. Attól, hogy az éppen kurrensen felül levő áramlatot „meglovagolva” olyan emberek kerüljenek felszínre, azaz a „tűz mellé”, akik a saját szakmájukban enyhén szólva nem kiválóak. — Én viszont úgy gondolom, hogy amíg a feltételek nem adottak, mégiscsak harcolni kellene a zenéért. S éppen Kocsis Zoltán az, aki ezt meg is teszi. — Nagyon egyszerűek lennének ezek a feltételek. A zenét nem szabad zenepolitikává tenni, márpedig Magyarországon zenepolitika van még mindig. Gyakorlatilag állami irányítás alatt vannak a legfontosabb szervek, cégek és vállalatok. Privatizálni kellene: valóságos szabad vállalkozási rendszert kellene biztosítani a zenei világban tevékenykedőknek. hogy kiderüljenek az értékek, mégpedig a piac szűrőjén keresztül. Persze valamit nem szabad elfelejteni: végső soron nem önmagunkért, hanem a közönségért csináljuk az egészet. Ha az illetékes kormányzat által beígért' privatizáció megvalósult volna, akkor egy csapásra hatalmas eredményeket hozó konkurencia alakult volna ki. az egymással rivalizáló vállalatok, cégek, de maguk a művészek között is. így a régi nomenklatúra kedvencei helyett az új nomenklatúra kedvenceinek van bérelt helyük ezeknél az intézményeknél. így nem lehet. Ez valóban nem rendszerválnék hallgatói potenciális komolyzene-hallgatók. de csak később. A tánczene mindig is társadalmi jelenség volt. Sokkal inkább tükrözi a társadalmi visszásságokat, a pillanatnyi hangulatot, mint a másikfajta muzsika. Szerintem, aki zenei módon közelít a rockhoz, az előbb- utóbb kezdi annak zengi értékeit elégtelennek találni. Persze ebben is lehetnek értékek, ha nem is olyan időt állóak, mint a klasszikus zenében. Úgy gondolom, egy idő után az emberek elfordulnak a rocktól, mert túlnőnek rajta. Jó lenne, ha ismét közelítene egymáshoz a két irányzat, sőt a legideálisabb az lenne, ha ugyanazok a szerzők ugyanazzal a fajsúllyal és gondolkodással írnának tánczenét és nem tánczenét, mint hajdan. Ettől borzasztóan messze vagyunk, de hát más korban is élünk. — Saját szerzeményeiben nem tesz kísérletet a kettő közelítésére? — Nem. Különben is nagyon kevéssé vagyok ambiciózus, már ami a saját darabjaim előadását illeti. Én soha senkinek nem komponáltam külön kérésére: soha nem mentem utána egy pillanatig sem. hogy reklámozzam önmagam. Ezt előadó- művészként sem teszem, mert ellesításokat mégis csak Budapesttől kapják meg. Tehát bizonyos ambíciók nem fűthetik a vidéki koncertrendezőket, mert csak Budapesten keresztül kaphatják meg az engedélyt vagy az utólagos jóváhagyást. Úgyhogy ez csak álkonkurencia. — Bátran mondhatom: Kocsis Zoltán mérce itthon, s azt hiszem külföldön is. Volt-e már olyan élménye. hogy gyerekek, fiatalok példaképként emlegették? — Nem is tudom. Azt hiszem, annyira nem tipizálható az, amit csinálok, hogy nehéz lenne példaként kitűzni. Különben is a példaképválasztásban nem hiszek, mesterségesnek érzem. De a példamotatás> ban már hiszek! Lehet mondani: Balczó egész élete példa. (Bár ma már szinte élő múzeumnak érzem.) Sokkal inkább érdekel maga az ember. Általában az emberek csak azt látják, ami nagyot tettek a kiválóságok. Pedig nemcsak ezért születhettek a világra. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy ezek is lehetnek gyarlók, kicsinyesek. Szerintem az igazi nagyság akkor mutatkozik meg, ha nem csak a fő tevékenységben, hanem mindenhol jelen vannak a követendő tulajdonságok. Rengeteg módon lehet példát BMX kerékpár a jutalma Milán, az ENSZ-pályázat győztese New Yorkban állítják ki a rajzát Nagy Milán, a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 6/b. osztályos tanulója nem mindennapi sikerrel büszkélkedhet. Az ENSZ által meghirdetett. Közi ekedésbiztonság i hét keretében kiírt országos gyermekrajzpályázaton első helyezést ért el! A múlt tanév végén, Milán osztályfőnöke, Jámbor* Gé- záné meghirdette a tanulók között a rajzpályázatot. A készítendő munkának természetesen kapcsolatban kellett lenni a közlekedéssel. Milán a nyáron ,,alkotta” meg három rajzból álló filccel készített müvét, mely egy motoros balesetet ábrázolt. Augusztusban, a határidőre leadta pályázatát, és várta az eredményhirdetést. Lassan teltek a hónapok, azonban annál nagyobb volt az öröm, amikor január végén levelet hozott a posta. A tarjáni rendőr-főkapitányság értesítette Milánt, hogy helyezést ért el a pályázaton. Nagyon örült Milán és szülei, az igazi boldogság azonban másnap érte őket, amikor az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács értesítette Milánt, hogy az ő rajzát találta a legjobbnak a zsűri. Ezután már nem volt más dolga a fiatal győztesnek, mint elmenni a tarjáni főkapitányságra, ahol átvette a pályázat fődíját, egy BMX kerékpárt. Jókor jött a , jármű" , hiszen a régi BMX már alaposan tönkrement. A győztesről annyit kell tudni, hogy mintegy öt esztendeje foglalkozik intenzíven a rajzolással. Bárhová, bármikor megy, állandóan rajzol. Fiatal kora ellenére már határozott elképzelése van a jövőről: cukrász, ügyvéd, vagy —■ képzőművész szeretne lenni. Győztes rajzkompozícióját legközelebb New Yorkban állítják ki. Nem lehetetlen, hogy onnan is díjat kap Milán, a halk szavú, ügyes kezű diák. Egy rádió monológja Szüléimét nem ismerem. Elég az hozzá, kipattantam valakinek az agyából. Aztán megszülettem. Mily kegyetlen az élet? Hamar túladtak rajtam. Állami gondozott lettem. Mostohaszüleimre a Centrum útján leltem. Ok örömmel dajkáltak, babusgattak. Egyszer csak megbetegedtem. Nem vittek azonnal az orvoshoz. Mostoháim, akik sajátjukként szerettek, reménykedtek: talán meggyógyulok! Nem lettem jobban. Azt hittem, orvoshoz visznek. Csak később jöttem rá, kuruzsló volt az illető, de az asszisztense is megéri a pénzét! Otthon derült ki, mégsem gyógyultam meg. Az apu ideges volt. Amint lehetett, rohant velem újból a szervizbe. Elismerték, beteg vagyok. Mostohám vissza akart adni régi gazdámnak, de neki már nem kellettem. Most mi lesz velem? Meg akarnak ölni? Kit bántottam én? Segítség, emberek! Végem van! Reccs! A fejfára ez kerül: Neve: B—421, vekkeres rádió. Elkelt: 2400 forintért, de testvérei már 3100-at érnek. Túladott rajta a Centrum Aruház. Kezelőorvosa a salgótarjáni Arany János úti szerviz. Mostohaapja: Vincze István, nemti lakos. Bevégeztetett a Centrum Aruház kövezetén. (sánta) Palóc kulturális társulás Jövőbe mutató tervek Hollókőn adni. Talán a gyermeknevelést emelném ki, mint legfontosabbat. Ez többet ér, mint bármely típusú fegyelmezés. Ez nem jelenti azt. hogy nem kell fegyelmezni — akár veréssel is. Én a példamutatásban hiszek igazán. — A zeneakadémiai tanárkodás erre valódi alkalmakat adhatott. — 13 éves praxisom van. De a zeneakadémiai munkámban ezek nem igazán jöttek be. A növendékek elriadtak a végeredménytől, mert nem látták a felé vezető út állomását. — Mennyire vette el energiáját a tanítás? —» Semennyire. Inkább élveztem. Heti 2-—3 délutánt jelentett. Sokat profitáltam belőle: szinte újra tanultam a darabokat a növendékkel. Hasznos munka. Ha taposómalomnak érzi az ember, akkor talán ne csinálja. Én nem azért hagytam abba, mert annak tekintettem volna, hanem már nem tudtam összeegyeztetni a sok fellépéssel. Sokat játszom — főleg külföldön —, s például 3 hónapos amerikai tartózkodás nem használ a rendszeres pedagógusi munkának. — Váltsunk témát! Szinte legendás harátságról hallottunk még a kezdet kezdetén Ránki Dezsővel. Manapság ritkán muzsikálnak együtt. Miért? — Ránki Dezsőnek van egy koncertező felesége, akivel együtt négykezeseznek. A próbákat családon belül könnyebben megoldják. Azonkívül a négykezezésben az egyiknek vezetnie kell... S ugyan két egyéniség konfrontációjából születhetnek nagyon érdekes dolgok, de effektive sokkal jobb a produkció, ha az egyik vezet, a másik pedig alkalmazkodik. Erre legszebb példa Bartók Béla és feleségének együttmuzsikálása. Most azonban örömmel mondhatom, hogy május 31-én, a Kongresszusi Palotában a nemzetközi gyermekmentő szolgálat javára rendezett hangversenyen ismét fellépünk Ránki Dezsővel két zongorán. A barátság tehát abszolút nem sorvadt el, csak a zenei része ketté vált. Most érdeklődéssel várom ezt a találkozást. — Egyéb tervek? — Hamarosan Kölnben játszom, ezután folytatom tv-sorozatomat. Budapesten jótékony célú koncerteken közreműködöm áprilisban és májusban..Nyáron a Bartók-szemi- nárium köt le. A külföldi szereplések között egyelőre nincs látványos felkérés. — Végezetül hallhatnánk valamit a magánéletéről? — Arról nincs sok mesélnivalóm. Annyira sokat utazom, hogyha Magyarországon vagyok, szeretek otthon ülni. S akkor saját gyerekeimmel játszom — mosolyodik el. Boros Ágnes Katonából polgármester Abaj városban „csendes katonai fordulat" következett be, ami azt jelenti, hogy a városi tanács Hvan alezredest választotta elnökké. Mint kiderült, a hivatásos tiszten kívül nem akadt jelölt, aki olyan céltudatosan tudta volna meghatározni a város rossz gazdasági és szociális helyzetéből kivezető utat, mint az alezredes. Hollókő adott otthont a napokban a Palóc kulturális társulás közgyűlésének. A társulás elnöke, Radócsi László számolt be az eltelt egy év munkájáról. Önmagáért beszélő tény, hogy az új szervezeti felállásban, kísérletként félig vállalkozási formában megrendezett 1990-es népművészeti találkozó eddig még soha nem látott nagyszámú látogatót vonzott Hollókőre. Mindez siker, de egyben erkölcsi elkötelezettséget is jelent a társulás számára. A beszámoló külön kiemelte a megyei sajtó, elsősorban az Új Nógrád együttműködését a rendezvénnyel, amely kiemelkedően jó propagandát eredményezett. A megújulásnak, a kísérletnek szinte mindig velejárója a kockázat is. A felmerült ki- sebb-nagyobb hiányosságokat felvállalva, ezeket tényszerűen számba véve sor került a „hogyan tovább?” kérdés megválaszolására. A közgyűlés leszögezte: Hollókő palóc kulturális örökségével olyan kincs, amelynek meg kell jelennie az ország kulturális életében. Ezt a célt szolgálja az a terv, amely rendezvénysorozattá kívánja bővíteni az eddigi egy-két napos ünnepet. Nagy Ignác, Hollókő polgármestere a falu igényét tolmácsolta akkor, amikor házigazdaként egyetértve az elképzelésekkel nagyobb beleszólást kért az előkészítő döntésekbe. A pénzügyi kérdések súlyos gondként vetődtek fel a vita során. Az eddigi eredményes gazdasági munka ugyan biztosítékot jelent, de önmagában nem képes megteremteni a működés anyagi feltételeit. Jelenleg mindössze remény van arra, hogy a kulturális alapítványokért benyújtott pályázatok, az alapító tagok érdekeltségi rendszerének megteremtése, a reklámtevékenység fellendítése, szponzorok keresése lehetővé teszi az elképzelések megvalósítását. A Palóc kulturális társulás arra szövetkezett, hogy méltó örökösként jó gazdája legyen múltnak és jelennek. Sz. Zackar Zsuzsanna Hölgyek a tüzvonalban Melissa Rathbum Nealy 20 esztendős amerikai hölgyről mit sem tudott a világ.január 30-ig. Addig, amíg a főparancsnokság be nem jelentette, hogy ő az első katonalány, aki iraki fogságba került. A hír aggodalmat és polémiát egyaránt okozott. Az amerikai nőmozgalom szerint: „Semmi értelme a demokráciát védelmezni Kuvaitban és Szaúd-Arábiában, ahol a nőknek nincs szavazati joga.” Voltak, akik a nők törékeny szervezetét hozták fel a sivatagba küldés ellenérveként. Ezt maga az elnök szóvivője, Fitzwater asszony sietett cáfolni: „A hadseregben szolgáló nők bizonyos esetben jobban képesek elviselni a fájdalmat, mint a férfiak.” A Panoráma úgy tudja, hogy összesen 211200 nő szolgál az amerikai hadseregben, „de a nők tisztában vannak vele, hogy csupán másod- osztályú katonák.” A Pentagon szerint a hölgyek biológiai okokból nem vehetnek részt az arcvonal- küzdelmékben. „Alszent képmutatás ez — idézi a lap Anita Raines 26 éves századost —, a kétezredik év küszöbének technikai háborúiban ugyanis az első vonal nem azonos a lövészárokkaL A nők már repülőgépeket vezetnek és rakétarendszereket ellenőriznek.” Az Öböl-háborúban tehát nincs „gyengébb” és „erősebb” nem. Ami a külsőségeket illeti: ugyanazt az álcázóruhát, sisakot, gázálarcot. M—16-os automatapuskát kapták a hölgyek is. A kivétel a tisztálkodásra vonatkozik, ezt elkülönítve végzik. Azonban közös sátorban alszanak! „Sokkal jobb így — nyilatkozták a 937. műszaki alakulat hölgyei —, képzeljék el, hogy micsoda veszekedések lennének ott, ahol ennyi nő van együtt. így meg, ha alsóneműt váltok, elfordulnak a fiúk.” Bár, ami az utóbbit illeti, vannak még tökéletlen katonák. Számos katonahölgy ugyanis teherbe esett. Annak ellenére, hogy a szolgálati szabályzat tiltja a szexuális életet.
