Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

1991. MÁRCIUS 1., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP /Ä'M-7777?/ 3 Választmányi ülés Szécsényben ,,Az MDF az önrendezödésnél tart../* Interjú Farkas Gabriellával, az MDF elnökhelyettesével A Magyar Demokrata Fórum Nógrád Megyei Választmánya szerdán este Szécsényben tartotta tisztújító gyűlését, amelyen részt vett az MDF általános elnökhelyettese, Farkas Gabriella is. Az ülést követően készült interjúnk az elnökhelyet­tes asszonnyal. —Mi a véleménye a meglehető­sen szenvedélyes hangulatú vá­lasztmányi ülésről? — Egyáltalán nem lepett meg a kissé viharos találkozó. Ez volt az ötödik tisztségviselő-választási gyűlés, amelyen a napokban részt vettem, és mindenütt hasonló volt a hangulat. Ennek kettős okát lá­tom. Az egyik az MDF-ben kere­sendő, a másik pedig a jelenlegi közhangulatban. Decemberi ne­gyedik országos gyűlésünkön a tisztújításon kívül elkezdődött egy önrendező folyamat is. Ezt a folyamatot minden szervezetben újraélik. — Itt most mi volt az a néhány vélemény, amely különösen megragadta önt? — Az egyik a „tavaszi nagyta­karítás” folyamatos igénye, ami az MDF véleménye szerint — összefügg az általános közhangu­lattal. Úgy véljük a tavaszi nagy-, takarítást másként képzelték el az állampolgárok. —Valami egyszerűbb módszert képzeltek el? — Söprésnek képzelte a több­ség. Mindenkinek vannak élmé­nyei például a fordulat évéből, azt a régi modellt várták a megvaló­sulásban. AZ MDF nem ezt ígérte. A törvényes lehetőségek megte­remtését tartotta fontosnak ahhoz, hogy a közösségek demokratikus keretek között „takaríthassa­nak”. A másik tipikus jelenség, ami itt is megragadott a vélemé­nyekből, a választás után ismert fordulat, hogy „elvégeztünk egy munkát és most nincs semmi dol­gunk”, vagy nem tudjuk, mi lesz az. Vagy felülről várjuk a felada­tokat. Itt állunk politikai szem­pontból gyakorlatlanul, és nem tudjuk, mi a dolgunk. Amíg a győ­zelemért dolgoztunk — az egyér­telmű magatartási séma szerint ment. — Volt itt néhány konkrét ta­nácsa, amiben munkalehetőséget ajánlott az MDF-eseknek. — A legfontosabb az, hogy ha most hatályba lép a kárpótlási tör­vény, az MDF-irodák és maguk a tagok az élére állhatnak annak a segítő mozgalomnak, amely az ál­lampolgárokat jogaik érvényre juttatásában támogatja, alapvető információkkal látja el őket. Ez igazi szolgálat, s illik az MDF szellemiségéhez is. — A köztársasági megbízott hivatalba kerüléssel dr. Várkonyi József személyében a megyei vá­lasztmány élén változás történt. Várkonyi József csak nemrég ke­rült a választmány élére. Lehetnek vélemények, amelyek szerint ez a kapkodás jele, a következetlensé­gé■ — Nem erről van szó. Úgy gon­dolom, egy pártnak sem közöm­bös, ha tagjait felelős, magasabb posztokon látja. A köztársasági megbízott jogával élve választot­ta meg munkatársait, dr. Várkony i Józsefet, aki a megyei hivatal vezetője lett. így került sor most az MDF megyei választmánya élén a változásra, amelynek során dr. Csekey László balassagyarma­ti kórházi főorvos az új elnök. Tehát ostobaság lenne, ha a me­gyei választmány ezt a változást, Várkonyi József megbízatását nem tartaná a választmányra néz­ve is kitűnőnek. Mindazonáltal Várkonyi József maga döntött — hiszen jogilag megtarthatta volna MDF-tisztségeit — és a választ­mány éléről távozott, de megma­radt MDF-esnek. Ez így korrekt. Nem akart pártvezetőkétjit közi­gazgatási vezető is lenni. —Befejezésként; mennyire vál­tozott a Bem tér stílusa, mit jelen­tenek az újabban tapasztalt vidéki irányultságok, ezek a fórumok és regionális értekezletek a központ és a vidék életében. Megmarad-e ez a stílus? — Minden elnökségi tag fela­datának tekinti, hogy teljes rend­szerességgel, legalább havonta egy alkalommal találkozzék a vi­déken élő tagsággal. Ottani szer­vezeti eseményeken részt vegyen. Hogy ez mit jelent a korábbihoz képest? Kampányév volt, nem voltam elnökségi tag; harmincki­lencszer jártam vidéken. A héten azonban ötödik helyen veszek részt szervezeti rendezvényen és ma még csak szerda van. Lényeg az információ oda-vissza folya­matos áramlása. így kerül sor Sal­gótarjánban a pénteki regionális ülésre, amelyen az állásfoglalá­sok végrehajtásáról adunk szá­mot. — Nagyon nehéz helyzetben van az MDF azért is, mert mintha a tagságának jó része erőtelje­sebb fellépést követelne. Ezt ön hogy látja? — Van ilyen kísérlet a tagság egy részétől. Az MDF eszmeisége azonban éppen a többi párttól való különbözőségben, a politikai stí­lusban nyilvánul meg, többek között. T. Pataki László Teknő, kosár, hordó Jobbágyi. Gyékény- és vesszőáruval járja az országot a ti­szafüredi Kovács Sándor és felesége. A férj faragja a teknöt, a hordókat, közösen Készítik a kosarakat és a szentképet. Egyszer-kétszer utaznak egy hónapban, de a siker mérsékelt. — Kicsi a kereslet, nincs pénz! — mondta az asszony. Fotó: Gyurián T. ÜTÖTT AZ ÓRA! Amit Jancsi elmulasztott, János be nem hozhatja Kazár. Futótűzként járta be a falut a hír: eladják a helyi kul- túrházat. Ez egy lehetetlen ál­lapot! — reagáltak erre rögtön a lakosok, s egymásnak beszél­ték el felháborodásukat. Azon aggódnak, ma is, mi lesz a gye­rekekkel, fiatalokkal? Hová mennek művelődni, szórakoz­ni, egymás sikerének tapsolni, ha kilakoltatják őket? Néhá- nyan pedig szerencsére a fejü­ket törik, hogy miként lehetne elkerülni a nemkívánatos kényszerintézkedést. Ez az intézmény már jó né­hány kritikus időszakot megélt (bárcsak enyhítő körülmény­ként figyelembe vennék vala­kik, ha a sorsáról döntenek). A bánya építette, s amikor elő­ször került kritikus helyzetbe, bérbe adta a Váci Kötöttáru­gyárnak, mely telephelyet lé­tesített a házban. Jelentősen enyhítette ezzel a munka nél­kül maradt családok megélhe­tési gondjait. Később a gyár­egység megvásárolta, tanmű­helyt, fürdőt, melegítőhelyisé­get alakított ki benne, hogy az utánpótlásról gondoskodjon. S természetesen itt zajlott a falu máig nem lebecsülendő kultu­rális élete. — így járt jól a község és a gyár — mondták akkoriban. A helyzet mára azonban — aho­gyan az idő — gyökeresen megváltozott, tudtuk meg Zsuffa Mátyástól, a gyáregy­ség igazgatójától, — Átalakulás előtt áll a Váci Kötöttárugyár, ezért felérté­kelte a vagyonát. így merült fel a kérdés: érdemes-e fenntarta­nia egy olyan épületet, amelyre évente több mint 800 ezer fo­rintot költ. Ilyen sokba kerül a működtetés, pedig mások is patronálják: a Textil Szakszer­vezet, a helyi önkormányzat, a Kazári Zöldmező Tsz. A válasz egyértelmű, a meg­oldás korántsem. A vezérigaz­gató ugyanis kiadta a feladatot: hasznosítsák, mely jelentheti azt is. hogy eladják. A vállal­kozónak való bérbeadás szin­tén szóba jöhet. Lényege az, hogy pénzt hozzon a konyhára, amiből fedezni tudják a fenn­tartási költségeket. — Természetesen a bérbea­dásnak úgy kellene történni, hogy a művelődésnek is a bázi­sa maradhasson a ház—mond­ta az igazgató, aki tárgyalt már ebben az ügyben dr. Domon­kos Imrével, a falu polgár- mesterével is. Annak ellenére, hogy ér­deklődő vállalkozók már vol­tak, az eladás tűnik valószínű­nek, ideálisnak pedig az, ha a település lenne a vevő, s ezzel mindenki egyetért. Készség­gel vállalkozna is erre, ha vol­na vagy tizennyolcmilliója. De az sem ártana, ha ennél több lenne a zsebében, s így ülne le az eladóval nyélbe ütni az üzle­tet. Ennyi azonban, nincs! — Örülünk, ha az intézmé­nyeink .működni tudnak — jegyzi meg dr. Domonkos Imre polgármester, s nem túl bizta­tó, amit hozzá fűz ehhez: — Száznyolcvanezer forin­tunk van... s a mizserfai kultúr­ház is a mi nyakunkba szakadt, ha idén nem javítjuk meg a te­tőszerkezetét. Kerestünk már helyi vállalkozókat, de nem jártunk sikerrel, pedig mi is azt szeretnénk, ha a falué maradna a művelődési ház. El tudnánk benne képzelni presszót, cu­krászdát, esetleg mást. Még azzal is megvádoltak, hogy nem alkudtam eléggé, de hát pénz nélkül nehéz... Hamaro­san utazom Pestre a Váci Kö­tött vezérigazgatójához, talán sikerül egyezségre jutnunk. Milyen jó lett volna koráb­ban rendezni a kultúrház ügyét — sóhajtanak most sokan. Akkor még olcsóbban megúsz- tuk volna. De sajnos, úgy tűnik, hogy amit Jancsi emulasztott, János be nem hozhatja... — Tudom mi az, amikor egy falunak nincs kultúrháza. Én olyan helyzetben nőttem fel — kesereg Bodor Pálné, az intéz­mény vezetője, aki már koráb­ban is próbálta ide szoktatni az embereket. Ezért vezették be a lakodalmas kölcsönzést, s újabban már egyre többen ve­szik bérbe lakodalomra a nagy­termet, 4500 forintért. Kár lenne lemondani róla, hisz’ itt a könyvtár, vasárna­ponként a népzenei csoport gyakorol, élő és elismert a hagyományőrzés, mely szin­tén a falak között zajlik. Törhetik fejüket a kazáriak, — főként az önkormányzat — míg megszületik a megoldás. Mert a sok jó ötlet többet ér a jajveszékelésnél. Mihalik Júlia Teher az ingyenesség Nőtincs. Eddig hatvanan igé­nyeltek ingyenes gyógyszerellá­tást a településen. Szegner lászló polgármester szerint minden ké­relmet teljesít a hivatal, de súlyos gondot okoz a költségvetésben, hogy azon állampolgárok után, akiknek nem alanyi jogon jár a kedvezmény jelentős társadalom- biztosítási járulékot kell fizetnie az önkormányzatnak. Vendéglőt igényel az önkormányzat Romhány. Az önkormányzat szeretné saját tulajdonába venni a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat üzemeltetésében levő Cserepes vendéglőt, hiszen a nyolcmilliós építési költségből annak idején a tanács hatmilliót fizetett. Hajzsel Ferenc polgár- mester szerint így lehetne legol­csóbban megoldani az iskolások, óvodások és szociális ellátásra szoruló étkeztetését. Az önkor­mányzati vagyonra vonatkozó törvények hiányában azonban egyelőre nem tudnak előre lépni, az étterem felett jelenleg a va­gyonügynökség diszponál. Sport és költség- vetés Szurdokpüspöki. A hét eleji képviselő-testületi ülésen a helyi sportkör vezetője ismertette az évi terveiket, értékelte a tavalyi tevé­kenységet. A képviselők megvi­tatták a közmeghallgatás és a falu­gyűlés tapasztalatait, majd sor került a költségvetés végleges megtárgyalására. Mindenki fut a pénze után (Folytatás az I. oldalról) . —- A téeszelnök kipumpáltatta a tüzelőanyag-tartályból a gázola­jat — egyik kedden már erre jöt­tünk be! Levágtam róla a lakatot, hogy tudjunk dolgozni. Délután áthívatott az elnök, közölte, hogy ezt az olajat ki kell fizetnem! Kö­zölte azt is,-hogy szerdára már be se hívjam az asszonyokat, mert az áramot is kikapcsoltatja! Meg is tette még aznap. Másnap tárgyaltak a gmk veze­tőjével, de nem jutottak semmire, mert az elnök részéről szerződé­sen felüli követelések merültek fel. Az olaj- és ez energiaár-növe­kedése nem befolyásolhatja a bér­leti díjat, mert nem napi árról, ha­nem fix összegről volt szó! Ennek ellenére megvettük az olajat, azó­ta kiszámoljuk a napi energia- szükségletünket, és az alapján fi­zetünk. Nem akarunk állásidőt fi­zetni az asszonyoknak! Most, hogy dolgozhassunk, az utolsó hónapért duplán fizettünk! — Mi lesz március 15-e után? — Szeretnénk elkészíteni ad­digra az új üzemet. Akkor nem leszünk kiszolgáltatva. De min­denképpen per lesz belőle! A leál­lás miatt nem tudtuk teljesíteni a kiszállítást, kötbért kellett fizet­nünk. A dolgozóknak erre a kie­sett hétre megelőlegezzük a bért — és a szövetkezettől bíróság út­ján kívánjuk behajtani. Az ügyvédi levelet már megkaptam Talán tíz métert sem kellett gyalogolni, hogy meghallgassuk az ellenfelet, Vida István téeszel- nököt. — Egyik napról a másikra kel­lett megszervezni a munkát. Megszűnt a szovjet export, visz- szamondták a megrendelést. Már­cius 14-én állt le az üzem, március 15-én indult újra, mint gmk. Lét­rejött a bérleti szerződés: úgy álla­podtunk meg, mivel melegváltás Itt már (még?) minden csendes... volt, a működési feltételeket a szövetkezet átvállalja (de ez szer­ződésileg a bérlő feladata), és emellett kikötöttük a bérleti díjat. — Ez a szerződés nyilván fel­mutatható! — Nem. A működési feltételek biztosításáról szóban egyeztünk meg. Januárban már elmaradások jelentkeztek, és ekkor kezdődött a gond: semmiféle árváltozásra vo­natkozó többletköltséget nem fogadott el a bérlő! Az olajat tud­tuk mérni, mert azt rendeltük. De nem tudtuk, mennyi áramot hasz­nálnak, mert közös az óra. — A szóbeli megállapodás tar­talmazta az árváltozás következ­ményeit? — Nem. De a szövetkezet ré­széről a teljesítés egyértelmű. — Miért vonta meg a gmk-tól az olajat és az áramot? — Ä szerződés 5. pontja szerint nem köteles biztosítani a téesz azt, amit neki a gmk nem fizet! Ezért úgy döntöttünk, a további külön­szolgáltatást nem vállaljuk. — Ezért az asszonyok hétfőtől csütörtökig nem dolgoztak. —Rajtam kívülálló okok miatt! A bérlő nem tudta biztosítani a feltételeket! Mi betartottuk a szer­ződést! A helyiség és a gépek ren­delkezésre álltak—ez jár a bérleti díjért. — A bérlő továbbra sem fize­tett? — Február elején készítettünk egy kalkulációt az olaj- és áram­költségről. Szerintünk 75 ezer forint, a bérlő 17 ezer 200-at foga­dott el. — Egy éve, a szerződés megkö­tésekor nem volt ilyen kalkulá­ció? — Nem. Szóban úgy egyeztünk meg, a működtetést vállaljuk, ezért a bérlő fizet. — Mi történt a megbeszélés után? — Egy héttel később a bérlő vállalta, hogy gondoskodik a fű­tőanyag- és energiaellátásról. Ennek célja az volt, hogy mege­lőzzük a további fedezetlen költ­ségeket, mert akkor már 250 ezer forintos bérleti díj, plusz a 75 ezer forintos költségtartozása volt. Úgy nézett ki, futhatunk a pén­zünk után! —A kalkuláció ügyében nem is léptek előre? — Annyi történt, hogy az ügy­védi levelet már megkaptam. A gmk nem fogadja el a kalkulációt, és követeli, a téesz fizesse meg a kiesést. —Ezek után sem érzi úgy, hogy nem érdemes szóban megkötni egy üzleti megállapodást? — Né'm látok ebben semmi kivetnivalót. Partnerség kérdése. Ettől nagyobb megállapodások is születtek szóban, mégsem volt probléma. — Akkor: per lesz? — Perré alakul. Mi is beadjuk a keresetet. Dudellai Ildikó Fotó: Mikuska István

Next

/
Thumbnails
Contents