Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

1991. MÁRCIUS 27., SZERDA RÉTSÁG ÉS KÖRZETE 3 Álcázott hirdetőtábla Rétság. Noha programajánlat­ként hirdeti önmagát a képen is látható köztéri tábla a városháza előtt, inkább hirdetőtábla-szaga van... Mert aki már programot tervez a szabad idejére, az túraajánlatok közt szeretne böngészgetni. Nem az adófelügyelőség ügyfélfoga­dását nézegetné. Annak különben is lejárt a határideje. Hacsak nem erdei sétán töltik ki velünk a be­vallást — de erre kicsi az esély. Hirdetőtábla mibenlétét tá­masztja alá az is, hogy inpen tud­hatjuk meg, kik jogosultak szociá­lis segélyre, van itt pályázat üre­sen álló épületek hasznosítására, sőt a Bánkon és Tolmácson érvé­nyes ügyfélfogadási rend is itt öt- lik szemünkbe. Mint az állat- és kirakodóvásár is. Bár való igaz, akire ez vonatko­zik, az szabad ideje terhére foglal­kozik a fentiekkel. Tehát prog­ramajánlat is lehet. És a napon jobban esik olvasni a „programo­kat”, mint a falak között. De hol állt ez a tábla télen? Lehet, hogy ugyanott...? Készülődés Nagy, félig (sem) kész építmény árválkodik a Bánki-tó partján. Kul­turális központot szerettek volna itt létesíteni egykoron, de hát „az ember tervez, a költségvetési hiány végez’ ’. Nem hogy 1990. december 22-ére — az előző „végső” határidőre —, de még a legeslegújabbra, 1991. április 30-ra sem tudják befejezni a rég megkezdett építkezést. Az ötmillió forint, ami hiányzik még a munkák befejezéséhez, túlsá­gosan nagy összeg. így teljesen bizonytalan, még hány határidő-módo­sításra kerül sor addig, amíg valóban kulturális célokat szolgálhat az építmény. Mert itt biztosan volna kereslet a kultúrára. Nyáron özönlik Bánkra a rengeteg turista. És mindjárt itt a nyár! Manci hallgat János bácsira Bánkon jártunkban találkoz­tunk a falu szélén, a festői szép­ségű Bánki-tó partján a nyugdíja mellett is dolgozó (és dolgozta­tó) Dovecz Jánossal. A hatvan­három éves férfi — mint mondta — soha sem ijedt meg a munká­tól, s akkor is tartott saját lovat, amikor még aktív dolgozóként a tsz kocsisa volt, vagy éppen te­henekkel foglalatoskodott a nap nagy részében. Fiatal korában is felszántotta bárki kertjét, földjét — aki csak kérte. Most meg egyenesen jól jön egy kis nyug­díj-kiegészítés. ■ Négyéves, Manci névre hall­gató lova szorgalmasan enge­delmeskedik a gazda parancs­szavainak. És nem szól vissza... Ajándék traktor a szátoki diákotthonnak Az oktatási intézmények egyi­kére sem lehet rámondani manap­ság, hogy dúskálnának a pénzben. Amikor — talán már közhely, de igaz — még krétára sem telik, akkor különösen jól jön egy kis se­gítség. Főképp ha van valaki, aki­már meg is kapták az öt lóerős, M3-as traktort a budapesti OETL—Motorgyár Rt.-tői. A kis átadási ünnepség után a gyerekek örömmel, és még nagyobb kí­váncsisággal közeledtek az új szerzeményhez. hogy most már minden jelentke­zőnek ajándékoznánk hasonlót, hiszen ez lehetetlen. De nagyon megható volt látni azt, hogy mi­lyen helyre került ez a kis traktor. A gyerekek így könnyebben ta­nulnak majd beilleszkedni a me­Az ajándék örömet okozott. bői még nem halt ki a segítőkész­ség. A szátoki iskola és diák­otthonban ugyancsak nehezek a mindennapok. Az itteni gyerekek számára mindent a diákotthonnak kell biztosítani, így nem sokáig tart az az évi 250—260 ezer forint, ami egy gyerek számára biztosí­tott a költségvetésből. Hogy étke­zési kiadásaikat csökkenthessék, a helyi termelőszövetkezettől kaptak egy hektárnyi földterüle­tet, ahol megtermelhetik az élel­miszerek egy részét. A földet azonban művelni kell. És az ehhez szükséges gépre már nem volt pénz... A diákotthon vezetése segítsé­get keresett. A múlt héten pedig — Nagy könnyebbség ez ne­künk — örült a nebulókkal együtt Babicz István, az intézmény igaz­gatója. — A fogyatékos gyerekek így megismerkedhetnek a mező- gazdasági munka alapjaival, az nem lesz idegen a számukra. Fő­leg nyolcadikosaink örülnek na­gyon. Ha az OETL nem segít, soha nem juthattunk volna ilyen gép birtokába, hiszen nem mindenna­pi dolog hetvenezret érő ajándék­hoz jutni manapság. — Mi tényleg úgy érezzük, hogy adni negyobb öröm, mint kapni — kapcsolódik be a beszél­getésbe Kiss Miklós, az OETL minőségbiztosítási osztályveze­tője. — Ez persze nem azt jelenti, zőgazdasági munkába felnőtt­ként, hiszen máshonnan nem na­gyon juthatnak majd hasonló is­meretek birtokába. Most látjuk igazán, milyen jót tettünk ezeknek a kis gondozottaknak. Szátokon, „távol a világ zajá­tól”, az ismeretszerzéshez tény­leg jól jön egy mezőgazdasági gép. Az ajándékozók ellátták minden szükséges tartozékkal is, és 12hónaposjótállás isjárazM3- ashoz. Bár kezelni csak szakkép­zett emberek kezelhetik, s a fo­gyatékos gyerekek egy kertész­szakmunkás segítségével ismer­kedhetnek a mezőgazdasági mun­ka alapjaival. Balázs J.-Rigó T. Felújítják a református templomot Diósjenön Legfőbb hiánycikk: a vevő Lassan kétszáz éves lesz Diósjenön a református temp­lom. A régi körtemplom he­lyén — amit a diósjenőiek egykor még a husziták segítsé­gével építettek — 1796-ban emeltek újat. Összefogott ak­kor minden egyet akaró, mert a falu az országban az elsők között fogadta el a reformá­ciót. A lelkész kereken tíz éve Hörömpő Gergely a község­ben. — Nagy fába vágtuk most a fejszét—újságolja. — Fel kel­lene újítani a templomot. Vagyis legalább a tornyot re­noválni. Ez pedig legalább másfél millióba kerül, de meg­próbáljuk. — Hogyan gyűjtik rá a pénzt? — Részben különféle ren­dezvényekből — példa erre, hogy református bált rendez­tünk' februárban, amiből mint­egy húszezer jött össze —, az­tán itt vannak a segítőkész hí­vők, na és az önkormányzattal sem rossz a viszony. Valami pénz csak kerül erre is. —Az önkormányzat is támo­gatja a reformátusokat...? — Persze! Nézze, én annak idején a kommunistákkal is Felújítás előtt a templom szót értettem, sőt nem állunk hadban a katolikusokkal sem. Elmúltak már azok az idők, amikor vasvillákkal estek egy­másnak emberek, csak azért, mert más-más vallásban hit­tek. — Mi az arány a két vallás hívei között Diósjenön? — Nagyjából fele-fele. De itt nem acsarkodunk egymás­ra. Nem azt keressük, ami elvá­laszt minket, hanem ami össze­köt. —Milyen a templom látoga­tottsága? — Nem panaszkodhatom. Sokan jönnek rendszeresen, még olyanok is el-ellátogatnak ide, akik már korábban elszár­maztak a faluból. November­ben, a református „búcsú” ide­jén egy tűt sem lehetne leejteni idebenn. —Hogyan találja meg a han­got az emberekkel? Ehhez is kell egy külön adottság? — Nem tudom. Mielőtt tíz éve idekerültem, kilenc falu papja voltam, motorkerékpár­ral „száguldoztam” a falvak között. Ott is szerettek az em­berek, és viszontszerettem őket. Itt „csak” öt községem van, ezekben is szeretnek. Nem hiszem, hogy emögött tit­kokat, adottságokat kellene keresni. Amit már mondtam: nem a széthúzást kell keresni, hanem ami összeköti az embe­reket. Sokan vannak olyanok, akik nem ezt teszik. Pedig akkor jobb világ lenne... B.J. Nógrád. Nem panaszkodik az ellátásra senki. Se boltos, se vevő a községben. Kapni szinte min­dent lehet, legfeljebb néha kifogy valami. A télen a pirospaprika hi­ányzott — de ez érthető olyan he­lyen, ahol ősszel még „négy lábon szaladt” a hűtőszekrénybevaló. Vagyis a disznó... Vége a „böllérszezonnak”, ta­vasszal az idén a Rama margarin hiányzik az átlagosnál többször. Az most hiánycikk, pedig minden megrendelésen szerepel. A papír elbírja, igényelni szabad... Néha-néha a tésztafélékkel akad még gond, na és a háztartási keksszel. A legnagyobb gondjuk a kereskedőknek, hogy még összes­ségében is csökken a forgalmuk — pedig áremelések is voltak (sajnos) jócskán. Az okok ismer­tek: több az üzlet, a jövedelmek meg nem tartanak lépést az árak­kal. Amúgy tényleg nem panaszkod­nak a kereskedők Nógrádon (sem). Volna mit eladniuk. De kinek...? IZBTmU 5 Szendehelynek gyűjtögetnek Folyamatosan fogadják a rétsá­gi Vöröskeresztnél azokat a meg­unt játékokat, kinőtt ruhákat-ci- pőket, egyebeket, melyekre ott­hon már nincs szükség — kidobni pedig még kár lenne, mert külön­ben használható holmikról van szó. Az akcióval ezúttal a szende­helyieket segíti a Vöröskereszt. Vízhálózat Felsőpetényben Várhatóan április közepére ké­szül el Felsőpetény községi vízhá­lózatának kiviteli terve. A doku­mentáció elfogadását követően versenytárgyaláson dől el, ki nye­ri el a várhatóan nem kis összegbe kerülő munkát. Bál Nógrádon Vöröskeresztes bál lesz már­cius 31-én, husvétvasámapján a helyi kultúrotthonban 19 óra 30 perces kezdettel. Hagyományos nyitótánccal, zenével, tombola­sorsolással egybekötve. Hogy mennyi a belépődíj? Azt mi sem tudjuk. Ugyanis becsületkassza lesz, ki-ki annyit tesz bele belépti díj gyanánt, amennyit erre szán. Főállású polgármester Szendehely. Az önkormányza­ti testület döntése alapján április 1-jétől főállású lesz a helyi pol­gármester. Altsach Ignác minded­dig tiszteletdíjasként töltötte be ugyanezt a funkciót. Egy hét — egy lemondás? Nézsa. Még alig száradt meg a bélyegző az új polgármester, Su- rányi János kinevezésén, máris hárman hagyták ott a képviselő- testületet. Először a lemondott polgármester után ideiglenesen, megbízott polgármesterként tevé­kenykedő Koncz István (aki egyi­ke volt az új választáson indu­lóknak), majd dr. Hertel István hagyta ott a testületet, legutóbb pedig Berceli István döntött ha­sonlóképp. Még néhány hét — és ki marad? Véradó katonák Rétság. A civil lakosság köré­ben egyre csökken a véradás nép­szerűsége. A városban és Nagyo­rosziban a katonák is rendszere­sen adnak vért. A laktanyában szerdán is (tehát ma), valószínű­leg mintegy kétszáz palacknyi életmentő folyadék vándorol a vénákból a tárolóhelyekre, onnan pedig a súlyos betegekhez. RÉTSÁG ÉS KÖRZETE Áru bőven van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents