Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

1991. MÁRCIUS 26., KEDD SPORT unnm-i 7 Mikor unják meg Ayrton Senna hátát? Senn», Senn», Senn»... A brazil csodapilóta nevé­től volt hangos a sportvi­lág egész héten. Csütörtökön csendben ünnepelte 31. szü­letésnapját, pénteken az esőben igazi Rain Man (esőember) volt, a mért ed­zés 59. percében száguldot­tá a leggyorsabb kört, majd fittyet hányva min­den körözgetőre, szomba­ton szárazon is gyorsabb volt mindenkinél. Ekkora fricskát a többi sztárnak... Aztán a vasárnapot is úgy folytatta, ahogy két hete. Élete 112. futamán 54. alka­lommal rajtolva a pole po- sitionból 28. győzelmét arat­ta. Mellesleg rajt-cél első­séget. Vagyis megint a há­tát mutogatta mindvégig. És ugyancsak „mellesleg”, megelőzte a legendás Jackie Stewartot, aki „csak” 27- szer dübörgött át a célvo­nalon elsőként — igaz, a skót mindössze 99 alkalom­mal állt rajthoz. Pedig kergették ám be­csülettel a hazai pályán ke­ringő brazilt. Mansell alatt a Williams is szétesett, pe­dig a derék Man-szigeti rendőr tepert utána, ahogy a csövön kifért. Meg akar­ta szolgálni az angol király­nőtől a héten kapott kitün­tetését, de nem jött össze. Szegény Nigel, „fél életét” a boxban töltötte: előbb nem indult az autója (ez 14.59 másodperc eltékozolt idő volt), aztán a második ke­rékcseréje volt 9.53 — mert a bal első keréknél álló szerelő toporgott előtte. A világon egyedülállóan a 200 Nagydíjnál többször rajthoz álló Patrese is esze­veszett hajszába kezdett, de a hatalmas előnye birtoká­ban egyetlen gumicserével kockáztatva végigmenő Sen- nát nem tudta megfogni ezen a gumigyilkos pályán. Bár a „ha”-val kezdődő mondatoknak a sportban nem sok értelmük van, azért izgulhattunk volna, HA Mansell kerékcseréi jobbak, HA öt perccel előbb kezd szakadni az eső (a leintés utáni percekben kezdett), HA a Ferrarik nem olya­nok, amilyenek, HA... Ha Senna nem ment vol­na autóversenyzőnek, most az egészet le sem lehetett volna írni. A pályán vi­szont mindenki mást le kel­lett írni... A Brazil Nagydíj vég­eredménye (71 kör, 307.075 km): 1. Senna (brazil, Mc­Laren—Honda) 1:35:28.128 óra, 2. Patrese (olasz, Wil­liams—Renault) 2.991 mp, 3. Berger (osztrák, McLa- pen—Honda) 5.416 mp., 4. t Prost (francia, Ferrari) 19.369 mp., 5. Piquet (bra­zil, Benetton—Ford) 21.960 mp., 6. Alesi (francia, Fer­rari) 23.641 mp. hátrány. A pontversenyben: 1. Sen­na 20, 2. Prost 9, 3. Patrese és Piquet 6^-6, 5. Berger 4, 6. Modena (olasz, Tyrrel) 3 pont. Balázs József Tornát nyert a Kábel SE Kézilabda. A korábban Gyöngyösön rendezett te­remtorna megnyerése után Egerben, a Bornemissza Ku­pán is remekeltek a Bgy. Kábel SE fiataljai az ifjú­ságiak számára rendezett erőpróbán. Eredmények: Bgy. Kábel SE—Lenkey Kollégium 27— 23 (14—10) GMSZ Eger— Bgy. Kábel SE 14—19 (10— 7). Bgy. Kábel SE—Heves 23—20 (10—9). Ezzel a Kábel SE meg­nyerte a tornát. Az Ipoly- parti csapatban a követke­ző játékosok szerepeltek: Dósa, Ocsovai, Kis-Simon (kapus), Zolijánszki, Abay, Havassy Kornél, Tarják, Demus. Csízek, Makó, Ti- bay, Kertész G., Sagyibó, Fodor. Ifjúsági sakkcsapatbajnokság A Magyar Sakkszövetség országos ifjúsági sakkcsa­patbajnokságot rendez a ta­vaszi szünetben április 3- tól 7-ig. A verseny színhe­lye a Kós Károly Diákott­hon. (Budapest, XIV. Mo­gyoródi út 19—21.) A baj­nokságon sportegyesületek és iskolák hatszemélyes csa­patai vehetnek részt, négy fiúval és két lánnyal; a kor­határ: 1973. január 1. A legjobb iskolai csapat tízezer forint különdíjat kap. Nevezési díj nincs. Az érdeklődő iskolák részletes versenykiírást a Magyar Sakkszövetségtől kaphat­nak. (1055 Budapest, Nép­hadsereg utca 10.) Telek E. Áz idegenek, Bácsi Sanyi, és a gólképtelenség Nem lenne magyar labda­rúgás a magyar labdarúgás, ha berkeiben nem borzolnák állandóan kisebb-nagyobb „ügyek”, torzsalkodások a normálisabb ember kedé­lyeit. ‘ Újabban a Hivatásos Lab­darúgók Kamarája durcás- kodik meglehetősen sokat az MLSZ-szel, az idegenlégió- sok inváziója, nyakló nél­küli szerepeltetésének en­gedélyezése miatt. (Jelenleg csapatonként egyszerre há­rom idegen tartózkodhat egyszerre a pályán, de szer­ződtetni akár kétszer annyit is szabad, ha az egyesületi vezetők úgy találják jónak.) Ezek a falábú magyar futballisták már megint ágálnak, mert féltik kenye­rüket. vagyis inkább kelle­mesen sütögetett pecsenyé­jüket? A renyheség mocsa­rába süppedt hazai „élvo­nal” tagjai irtóznak a ver­senytől, a megmérettetéstől, amelyet a külföldiek jelen* léte okoz számukra? Meglehet. Hires Gáborék azonban azzal1 is érvelnek, az olcsó keleti import ré­vén, újabban hazánkba ke­rült játékosok semmivel sem tudnám többet, mint itthoni társaik. Az idege­nek valóban csak arra jók — tisztelet a néhány kivé­telnek —, hogy elvegyék a helyet, a lehetőséget, el­szívják a levegőt a magyar fiatalok, tehetségek előtt. Utóbbi már kissé durván nemzet fiai. Közülük a leg­utóbbi, 18. fordulóban 21- en jutottak kisebb-na­gyobb játéklehetőséghez. A sportnapilap értékelése sze­rint, csupán ketten (Claude, Zirko) voltak lendítő! csa­patuknak, kilencen szürkén futballoztak, nyolcuknak (!) a produkciója, még a közepes szintet sem érte el, jelenleg is hatályos eltiltása miatt, hovatovább fél éve nem lépett pályára bajnoki mérkőzésen. (De állítólag jó útra tért.) ' Kedves Mészöly úr! Van egy ajánlatom. Ha akarja, máris szaladok az SZTK-ba, megcsináltatom a sportorvo­si papírt, aztán utazom önök után San tenderbe. vagyis ők kifejezetten ke­rékkötői voltak együtte­süknek! Ezek után valóban fel­tehetjük a kérdést: ők a megváltók? Tényleg Olyan nagy szükség van a jelen­létükre, szolgálataikra? Más. Szerdán a magyar Zubánics a hazaiak gyűrűjében. Felvételeink a Síküveg.— Nyíregyháza találkozón készültek. hangzik, de ez van a leve­gőben; sok helyen már szikrákat vet a levegő a ma gasfeszül tségtől. * Minden egyéb okoskodás helyett lássuk a száraz té­nyeket. A magyar NB I-es csapatoknál jelenleg össze­sen 39 külföldi játékos ker­geti a labdát. Kongótól, Iránon át, Uruguayig, tíz válogatott Spanyolország legj óbb j álnál Vendégeske­dik egy jó kis derbi (?) ere­jéig. Mészöly Kálmán szö­vetségi kapitány már a kez­dő csapatot is kihirdette. Nos, itt látom az újabb bök­kenőt. A meggypiros me­zesek középcsatára ugyanis nem más lesz. mint Bácsi Sándor, akiről köztudott, h/vtv Krvtránvni r Egy félidőt én is elvállalok a középpálya tengelyében. Ígérem, néhány napra még az ebéd utáni kisfröccsről is lemondok a haza becsülete érdekében! Evezzünk át még haza- ibb vizekre. A Síküveggyár SE ezúttal sem tudta otthon tartani a két bajnoki pon­tot. Már jó néhány hét óta tart a kínos nyeretlenségi sorozat, amely a veszélyes zónába sodorta a társaságot. Ezúttal azonban nem illeti túl sok szemrehányás Dá­vid Róbert tanítványait, mert az NB II. élmezőnyéhez tartozó Nyíregyháza ellen, olyan hetven-hetvenöt per­cet produkáltak amelyre régen akadt példa Salgótar­jánban. Az üvegesek gyors ritmusban, határozottan és helyenként szellemesen fut­balloztak, a nyírségiek sok­szor arra rugdosták a lab­dát, amerre éppen álltak. A kapu tájékára érve azonban, ezúttal is elfogyott a tudomány. És ez az, ami egyre aggasztóbb! Az üve­gesek tavasszal már négy tétmérkőzést játszottak, de sem a Volán FC, sem a Hatvan, sem a Baja, sem a Nyíregyháza ellen nem tud­tak betalálni a hálóba. Gól nélkül viszont nem lehet egyetlen mérkőzést sem megnyerni. Tenni kell hát valamit, de addig, amíg nem lesz ké­ső... Balás Róbert Helyezések Szegeden Birkózás. Szegeden ren­dezték meg a hét végén » Szeged Kupa diák A kate­góriás országos versenyt, ahol elindultak a Zagyva- pálfalvai DSE fiataljai is. A 34 szakosztály 157 ver­senyzőjét felvonultató via­dalon 28 kg-ban Oláh Tibor az 5., a 60 kg-ban Marcsó Sándor a 6. helyen végzett. Diákolimpia — később Sakk. Nógrád megye I— II—III. korcsoportos diák­olimpiái döntőjét — az elő­zetes kiírástól eltérően — április 13-án. szombaton 9 órai kezdettel rendezi meg a megyei diáksporttanács a salgótarjáni városi sport- csarnokban. Sporttámogatás Útkén Litkén a helyi sportkört — gyakorlatilag a labda­rúgócsapatot — az 1991-es évben 40 ezer forinttal tud­ja támogatni a helyi ön- kormányzat — jelentette be Vérségi Aladár a szabadidő­klubban tartott minapi meg­beszélésen. |*| ff ■■ I «■ ■■ Eloszor közösen Szöul. A legjobb dél-ko­reai asztalitenisaezők, va­sárnap elutaztak Chibába, a sportág április 24-én kezdő­dő világbajnokságának hely­színére. Az észak-koreaiak egy nappal később követik déli csapattársaikat, és a vb rajtjáig, a helyszínen együtt készülnek az első kö­zös fellépésre. Az egységes koreai csapatban, 11 északi és 11 déli játékos kapott helyet. Per Londonban London. Több szempontból Is maratoni per várható Londonban azok után, hogy a városi rendőrség vizsgála­tot indított a nagyszabású, immár hagyományos utcai futóverseny szervezői ellen. A botrányt egy brit televí­ziós állomás, a „Channel Four” robbantotta ki, miu­tán az egyik műsorvezető- riporter élő adásban súlyo­san megvádolta a londoni maraton rendezőit. Balassagyarmati bohózat — Az Isten is focira te­remtette ezt az időt! — jegy­zi meg mellettem halkan egy korosodó, szemmel látható­an sok mindent átélt szur­koló, majd választ sem vár­va, kotor kérges ujjaival a nemzeti színekkel díszített papírzacskóba, s unott moz­dulattal dobja fogatlan szá­jába a labdarúgó-mérkőzé­sek elmaradhatatlan rágcsál­nivalóját, a gőzölgőén friss szotyolát. A kellemes tavaszi szellő lágyan simogatja a Nagyli­geti sporttelep impozáns gyepszőnyegét. Szép a pá­lya, hívogatóan szép. Ilyen játéktéren nem is lehet rosz- szul játszani. Nem illik. Kü­lönben is: a tavaszi szezon­ban most mutatkozik be kö­zönségének a hazai gárda. Nem játszhatnak rosszul. Az első találkozás a közönség­gel meghatározó. Meglátni és megszeretni, vagy ... * Egészen fantasztikusan mozognak a fiúk. A lajhár, az elefánt és egy kilencven­éves aggastyán minden gyor­saságát és fürgeségét ötvö­zik mozdulataikban és mint­ha ama bizonyos zabszem is beszorult volna a hátsó fertályába ezeknek az arany­lábú gyerekeknek. A indításaik és a passza- ik egyszerűen lenyűgözőek. Még véletlenül sem továb­bítják kétszer egymás után saját társukhoz a labdát. Azért ez már nem akármi. Akárcsak a két új játé­kos, a bajnoki nyitányra frissen igazolt két exrom- hányi, Sági és Filiczki pro­duktuma. Az egyesület ve­zetése elégedetten dörzsölte a tenyerét, mikor megszerez­te a két labdarúgót, és nem győzték hangoztatni: velük sokat erősödött a csapat. Valóban fantasztikus dol­gokat tudnak az új szerze­mények. Sági például a me­zőny kimagaslóan legkörül­ményesebb, leglassúbb tagja, ebben őt még megközelíteni sem tudja senki. Filiczki en­nél is csodásabb dolgokat tud. Többször is bemutatja, hogyan kell a labdát kive­zetni az oldalvonalon, mi­kor senki sem zavarja. Ve­lük valóban sokat erősödött a csapat. Favágásban, mal­terhordásban, vagy mondjuk szénlapátolásban egészen biztosan. * A csapat védelme remek dolgokat csinál. Pingiczer- nek komoly baja lehet a szemével, ugyanis, csak egé­szen véletlenül továbbítja játékostársaihoz a labdát. A két szélsőhátvéd külön kategória. Egyszerűen utá­nozhatatlanok. Szalai példá­ul akkora bohócot csinál ma­gából, hogy a Fővárosi Nagy­cirkusz állandó tagja lehet­ne. Szélsője, mint hal a víz­ben, fickándozik mellette, s tíz méteren tizenötöt ráver. Mindez azonban nem za­varja Pétert. Nemhiába, ő nyugodt ember. Még az sem hozza ki a sodróból, hogy egy szurkoló megjegyzése szerint. olyan rossz, mint azok a kenyerek, amelyeket minden reggel kiszállít az üzletekbe. De, Szalai jól tudja, hogy ebben a csapat­ban az ő játékára ugyanúgy szükség van, mint bármelyik családban egy falat kenyér­re. Bármilyen rossz is az. „Kis” Paumann, a Zsolti öccse. Ha a kettejük játéka közötti különbséget zongo­rázni lehetne, egész szimfó­niát el lehetne rajta játsza­ni. önbizalma azonban bő­ven van Csabának. Csak azt tudnám mire ... * A szünetben egy szurkoló megjegyzi: most kellene ám edzőnek Vidomusz Tibor fi­vére, a Jani. Úgy leordítaná a csapatot, sőt még fel is pofozná őket, hogy a má­sodik félidőben egészen biz­tosan megfordítanák az ered­ményt. Az edző azonban Ti­bor, s a csapat nem képes még az egyenlítésre sem. Viszont hajtanak a fiúk, bár semmi kétség, szívesebben tennék ezt a főutcán, leány­zók után. Mindenesetre an­nak örülhetnek, hogy nem sok hölgy látja produkció­jukat, hiszen ilyen szánni- valóan nyögvenyelős futball- bohózat láttán kiábrándulná­nak belőlük. Egyébként érdekes fickók ezek a gyarmati labdarúgók. Fiatalember létükre, szó nél­kül elnézik, hogy a csapat legidősebb tagja Bera Jó­zsef futballozik egyedül. Ja- szik például az alibijáték magasiskoláját mutatja be. Nem kétséges, magánegye­temet nyithatna abból, ho­gyan kell észrevétlenül, kü­lönösebb erőkifejtés nélkül, csendes és észrevétlen po- roszkálással eltölteni 90 per­cet a pályán. Hiába no, tud­nak ám ezek a fiúk. Vége, legördül a függöny, a bohózat véget ért. Az ese­tek túlnyomó többségében a publikum, aki még fizetett is ezért, ekkor fittyet hány­va az égbe szökő piaci árak­ra, to.iászáporral és paradi­csomesővel dobálná meg a szereplőket. Az Ipoly part­ján azonban ez már régóta másképp van. Annyi ígérge­tést hallottak már a színház vezetésétől, majd ezt köve­tően annyiszor csalódtak az előadásokban, hogy a lemon­dó legyintéseken kívül, nincs már mit mondania a nagyérdeműnek. A közönség egy része rendszeresen meg­fogadja, hogy soha többet be nem teszi a lábát ebbe a színházba, így az évad vége fele már csak szűk baráti kör kíséri figyelemmel az előadásokat, amelyekbe né­ha-néha becsúszik ugyan egy-egv jobban sikerült pro­dukció, de hát nem elég kri­tika egy háromezer férőhe­lyes színházban a kettőszáz, s ebből csak száz fizető né­ző? Szilágyi Norbert Zsély (balra, fehérben) és Bárányi ezúttal is hiába tá­madja a nyírségiék kapuját. kép: Gyurián Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents