Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

1991. MÁRCIUS 2., SZOMBAT SPORT uEpnm 11 Mónika, a szőke csillag Ha délután: Síküveggyár—Volán FC Nem félnek az uruguayi „csodacsatártól"! Kupamérkőzés a 16 közé jutásért Labdarúgás. Visszavonha­tatlanul megkezdődik a ta­vaszi futballidény, mind­járt élvonalbeli csapat láto­gat Salgótarjánba, akarom mondani, Zagyvapálfalvára, bár egyre megy. Igaz, hogy csak a sereghajtó együt­tes érkezik, de. .. nekünk még olyan sincs. Ma délután országszerte a legjobb tizenhat közé jutá­sért mérkőznek a még állva maradt együttesek a Magyar­kupában. Az egyetlen nógrá­di csapatként még verseny­ben lévő Salgótarjáni Sík­üveggyár SE-hez a Volán FC proficsapata látogat. A talál­kozó 14 órakor kezdődik a Sugár úti pályán a játékve­zető Varga Sándor lesz. * Meglehetősen zilált álla­potban van mind a két pá­Örömmel újságolja talál­kozásunkkor Vidomusz Ti­bor, a Bgy. HVSE labdarúgó- csapatának vezető edzője, hogy gárdája — a Romhány visszalépése — miatt — a negyedik helyen várhatja a tavaszi pontvadászatot. Csi­bészes mosoly kíséretében még azt is hozzáteszi, hogy ha netalántán a Honvéd Gáspár SE sem indulna a bajnokságban — ami köny- nyen elképzelhető, lévén, hogy kéthetes halasztást kért az egyesület, ugyanis a be­vonulások miatt még nin­csen csapatuk! — akkor a tabella második helyéről vághatna neki legénysége a tavaszi ..nagy menetelés­nek". .. A gyarmati szakvezető egyébként egyáltalán nem kerget rózsaszínű álmokat. Nincs is rá semmi oka. El­végre szinte semmit sem változott a csapat játékosál­lománya az őszhöz képest. Gyakorlatilag még gyengült is a gárda, hiszen távozott Tóth Zsolt, Kovács kapus, és Sági Jenő még egyetlen edzésen sem vett részt az idén, vagyis a vezető edző nem számolhat vele a ta­vasszal. Az sem mindennapi do­log a szakosztály háza tá­ján. hogy nincsen csere­kapusuk! Pintér ugyanis visszament az őrhalmi együt­teshez. ott próbál segíteni a bajba jutott tizenegynek. Az egyesület vezetése kere­si helyettesét, de eddig még nem találták meg. Az Örhalmi Hazaifas Népfront Mgtsz értesíti vásárlóit, hogy megkezdte termelését az-új homok- és sóderbánya (megközelíthető a régi bánya útvonalán). Értékesítés: a hét min­den munkanapján. Várjuk tisztelt vásárlóin­kat! (274/S2) lya a Sugár úton. Alaposan felköthetik a felkötnivalót a játékosok, ha jót akarnak meccselni a bokáig érő sár­ban. Előreláthatólag a sala­kos pályán játszanak. Annál is inkább, mert a füves já­téktéren talán fel sem pat­tanna a labda, s szinte jóvá­tehetetlen károkat okoznának a talajban. Az üvegesek rendkívül el­szántan készülnek a találko­zóra. Ahogy mondják, nem ijednek meg az NB I. sereg­hajtójától. Egészséges önbiza­lom, nagy harci szellem él a játékosokban. Nem titkol­ják, szeretnének tovább lép­ni, s újabb NB I-es csapatot fogadni a következő fordu­lóban. Elbizakodottságról, azért nincs szó. Kérdezem Dávid Róbert edzőtől, kit állít az urugu­ayi csodacsatárra? Új fjük is vannak azon- ben a Bgy. HVSE-ben: a Romhányból érkezett Hóvári és a sorkatonai szolgálatát töltő Nagy Róbert, aki a vá­ci juniorban kergette a pettyest. Szóval, nincs nagy válto­zás Gyarmaton, a kezdő­csapat minden bizonnyal ugyanaz lesz, mint az ősz­szel. Vidomusznak nem is ez okoz fejfájást, hanem a felkészülés, hiszen a pályák használhatatlan állapota mi­att nem a terveknek megfe­lelően alakult programjuk. Mindezzel együtt kiváló az öltözői hangulat a csapat­nál, ami biztató. Vidomusz az első hat hely valamelyi­kének megszerzésére tartja esélyesnek fiait, s természe­tesen a hazai közönség ki­szolgálása gz elsődleges cél­kitűzés. Nem ígérget a gyar­mati szakvezető, nem fej­teget speciális, szenzációs taktikai titkokat. Elmondása szerint, a szurkolók két hét múlva hétről hétre meg­győződhetnek mindenről. Bár az azért birizgálja a fantáziáját Vidomusz Tibor­nak. hogy több romhányi játékos is kinyilvánította, szívesen jönne Gyarmatra játszani. Az egyesület veze­tése az elkövetkező napok­ban konkretizálja a dolgo­kat. de azzal mindenki tisz­tában van hogy egy-két já­tékos — bizony — erősítést jelentene az Ipoly-parti ti­zenegynek... — szilágyi — Előkészületi mérkőzés Labdarúgás. Selyp—Pásztó 1—2 (0—1). Selyp. Pásztó: Ban­gó — Bodó (Holtner), Tarcsányi, Alapi, (Csépe), Tari, Hajdara, (Molnár), Veres M., Nagy P., (Strehó), Lipták, (Veres L.,) Szé- nási, Orosz Z. Gl.: Orosz Z. 2. A Heves me­gyei bajnokságban szereplő ha­zai csapat presztízskérdést csi­nált a találkozóból, ezzel meg­nehezítette az NB III.-ások dol­gát. — Bazsó B. — — Nem állítunk senkire külön őrzőt! Talán, ha Aires bal oldali éket játszik, akkor Zsély lesz az embere, ha kö­zépcsatárként szerepel, akkor Králik őrzi, ha pedig jobb ol­dali ék lesz, Hómann Ricsit állítom rá. Bízom csapatom­ban, s annyit mindenesetre ígérhetek, hogy nem feltett kézzel megyünk ki a pályá­ra! Gondot okoz az edzőnek, hogy Gyetvai sárga lapjai miatt nem játszhat, Hodúrra pedig a sok edzéskihagyás miatt nem számíthat a kez­dő csapatban. Így a várhá- tó összeállítás a következő­képpen fest: Halász — Zsély, Babcsán, Hómann — Kajli vagy Benyó, Juhász, Králik, Balga, Stark, — Ga- rai, Balog Z. (bal^s) Világcsúcs 1500 méteren Sevilla. A spanyolországi városban rendezett fedett­pályás atlétikai versenyen az algériai Morcelli új világ­csúcsot állított fel az 1500 mé­teres síkfutásban. Eredmé­nye: 3:34,16. A tél által parancsolt szokásos focicsendben sem maradtunk érdekes infor­mációk nélkül. Legnépsze­rűbb sportágunkban a lab­dának sem keli — mindig — ahhoz pattognia, hogy ne csemegézzünk egy-egy hí­ren. történeten. Ezekből a mostani holtszezonban is akadt elegendő. Nem vélet­lenül adták a beszédtémát a külhonból hazánkba szer­ződött labdarúgók. Három „márka” érkezett — néhány szürkeség mellett: — Rácz (Kijev) a Fradiba, Aires (uruguayi) a Volán FC-be, Nasszer (algériai) szintén a Fradiba. A külföldiek magyar baj­nokságban való szereplése persze nem újkeletű. Evekkel ezelőtt már találkozhattunk — igaz elvétve — velük. Emlékezzenek csak Umohra, vagy Claudera, hogy az út­törők közül említsünk. Cso­dát ugyan egyikük sem tett, de „voltak” legalább! Az­tán a múlt évben megindult a román invázió. Lassan alig található olyan élvonal­beli együttes, melynek kere­tében ne lenne egy, vagy több játékos a szomszédos országból. De vajon kik is ők? Bi­zony nem a világhírnevet szerzett sokszoros válogatot­tak, a jónevű „valakik”. A Videotonban szereplő Muzs- nayn. s a Ferencvárosban vitézkedő Szenesen kívül többségük a szürke eminenciások hadához tartozik. De nemcsak a ro­mánok, hanem a mutatóban nálunk játszó más nemze­tiségűek is. Felvetődik hát a kérdés: mennyivel színvonalasabb a külföldi futballistákkal a magyar bajnokság? Javul-e közreműködésükkel a ma­gyar foci? Érdemes-e tíz- és százezreket áldozni értük? S vajon a szürkék hada mennyivel különb a honi labdarúgóknál? Egyáltalán A teniszezőhölgyek vi­lágranglistáján Steffi Graf szilárdan tartja (egyelőre) első helyét. De szorosan a nyomában, ott toporog már­is egy kisiány, akit szerte a világon, sportberkekben és újságok címlapján, rádió­ban a televízióban, csak így emlegetnek: MÓNIKA A SZŐKE CSILLAG! * De vajon ki ez az ifjú szőkeség, aki valóságos „üs­tökösként” robbant be a te­niszsport „egére”, ahol most már mint „állócsillag”, árt­ja le egymás után a sikere­ket? SZELES MÓNIKÁNAK hívják! Újvidéken született, 17 évvel ezelőtt, jugoszlávi­ai magyar családban. Gyer- mékkorát szülőföldjén töltöt­te, nyolcéves korától egy­re inkább a sport határoz­ta meg életét. Édesapja ha­mar felismerte tehetségét. Családja, s a szakemberek ösztönzésére csakhamar át­repült az óceánon, s Floridá­ban, Nick Bollettieri tenisz­iskolájában folytatta pálya­futását. Ez a lépése minden bizony­nyal egész életét meghatá­rozta. Mivel ott, abban a méltán világhírű „sportsuli- bal” jutott el játéktudása ar­ra a szintre, amely most forrása sorozatos világsike­reinek. * Mónika tehát meglehető­sen tanulékonynak bizo­nyult az Újvilágban. De ko­rábbi edzőinek, s különösen szüleinek, családjának taní­tásait sem felejtette el. A sikersorozat, s a dicsőség, egyáltalán nem szállt a fejé­be. Szerényen viselkedik a miben reménykedhet ezek után a felnövekvő nemze­dék, utánpótlásunk? Mindenekelőtt érdemes ki­tekinteni a fociban jóval előttünk járó országokba. Ott vajon hogyan is „műve­lik” az idegenlégiósok meg­szerzését? Ha például egy pillantást vetünk a német bajnokságra, jól láthatjuk: minden magára valamit is adó gárda saját erőből, után­pótlásából építkezik. Mellé­jük érkeznek a hazai tehet­ségek — méghozzá meg­fontolt igazolásokkal —, az­tán jöhetnek a külföldiek. Igaz, nem is akárkik. Világ­sztárok, szuper focisták, a közönség kedvencei. Olaszországban hasonló a helyzet. Kitermelik a maguk sok tucat tehetségét a klu­bok. majd a fénylő hazai csillagokhoz vásárolnak né­hány klasszist: kész is van ezzel a csapat. Ez a recept egyébként szinte minden európai, a futballban jegy­zett országban érvényes. S, hogy mennyit ér, azt a kü­lönböző kontinensvetélke- dök, világbajnokságok és kupasorozatok eredményei ékesen illusztrálják. Bizonyára sokan bosszan­kodnak most azon: miként lehetséges a magyar focit hasonlítgatni a némettel, vagy az olasszal? Pedig szó sincs erről. Egy folyamatot, egy helyzetet tekintettem át, méghozzá nem a sántító hasonlat kedvéért. Csakis azért, hogy jó példákon át lássuk: más országokban a fő hangsúly a honi, elsősor­ban saját nevelésű labdarú­gók mérkőzésén,, futtatásán található. Bennem régen megfogal­mazódott a kérdés: a szürke győzelmi dobogón, s a vere­ségeken — amelyek már egyre ritkábban . fordulnak elő — is képes csüggedés nélkül túltenni magát. Szá­mára természetes, hogy — sok hírességgel ellentétben — szoros kapcsolatot tart fenn családjával, s valódi, jóban-rosszban összetartó baráti körrel rendelkezik. * Mónika nem törekszik túl­zott «t „szakosodásra”: a te­nisz mellett gyakran kosár­labdázik és úszik. De leg­nagyobb kedvence — talán „fiús” alkatánál fogva is — a futball! Szereti a könnyed, lezser, fiatalos életmódot, még az étkezési szokásai is ilyenek: az olasz konyha különlegességeit kedveli. Életviteléhez illeszkedik az utazás, világlátás iránti szenvedélye: szívesen emlé­kezik vissza Rómára, Párizs­ra, Los Angelesre, érdekes­nek tartja Monte-Carlót. De eminenciások külföldi sere­gének csábitgatásával vajon nem kerül-e hátrányba a honi utánpótlás nevelése? Természetesen, nem az a veszély leselkedik, hogy be­zárják a focisulikat, meg­szüntetik a korosztályos bajnokságokat és kupákat! Ezek a megszokott rend­ben folynak majd tovább, megannyi ifjat felfedezve a magyar focinak. Csakhogy! Amikor elérkezik a bizonyí­tás, a kiugrás lehetősége, a sok ígéret közül csupán né­hány fehér hollót találha­tunk majd. A klubok siránkoznak. Ke­vés a pénz, megélhetési gon­dok gyötrik az egyesülete­ket. Ennek a panaszáradat­nak furcsa ellentmondása, hogy ugyanakkor valamelyik rejtett zsebükből valahogyan csak előveszik az idegenlé­giósért kért összeget. (Mert valljuk meg: a „legneve- sincsebb” focistát sem kéz­fogásért adja ki külhoni egyesülete, mi több maga a labdarúgó sem egy forró ölelésért és egy csokor vö­rös rózsáért próbál Magyar- országon szerencsét!) Fogyo- gat tehát a pénz, közben pedig alig hallani arról: a klubok utánpótlásában mi is a helyzet? Meggyőződésem, hogy kis hazánkban is szinte nyü­zsögnek a tehetségek. Per­sze nem feltétlenül csak a nagy egyesületekben, hanem a legeldugottabb kis falvak iskoláiban, kis sportkörök utánpótlásában. A gond el­lenben az, hogy élvonalbeli csapataink fittyet hánynak legszívesebben azokra a he­lyekre gondol, ahol meg­nyert egy-egy nagyobb ver­senyt. Módjával, de nézegeti már a fiúkat is. Véleménye sze- ript, sem eszményi férfi, sem eszményi nő nem léte­zik. Kinek-kinek ízlésétől, felfogásától függ, milyen ér­tékeket keres a másik nem­ben. • Mónika előkelő - helyre so­rolja a nemes belső tulaj­donságokat — ha kell, akár a csinosság rovására is! Ahogy mondja még nem ta­lálkozott a „nagy Ö” szemé­lyével, de biztos, benne, hogy egyszer megérkezik majd. Példaképeit a sportból, a teniszezők közül választotta. Kedveli Wilander, Lendl, és a legendás, most visszatér réssel kacérkodó Björn Borg játékát. A sorozatos ver­senyek miatt gyakran eluta­zik floridai otthonából. Többek között ez is az oka, hogy saját gépkocsit nem tart. bár kedveli a praktikus, megbízható, modern jármű­veket. ★ Higgadtan sorolja terveit. Minél hosszabb, sikerekben gazdag teniszidőszakot kép­zel el magának, de számol az azt követő évekkel is. Jugoszláviában született, és szívesen emlékszik az ott eltöltött évekre. De magyar­nak vallja magát. Nemcsak szépen beszél, de szívesen is nyilatkozik, anyanyelvén. Választékos magyarsággal, fiatalos lendülettel — de szerényen. Minden megnyil- 1 vánulá.sával közvetlen, ba­rátságos. fiatal benyomását kelti. Maradjon is mindig ilyen — akárhová is jut el. G. Szűcs László erre. Egyre inkább úgy tű­nik, hogy az egyszerűbb, meglehet a drágább utat •vá­lasztják: hozzák a külföldi kiszemelteket. Pedig elég, ha a közel­múltba visszakanyarodva felelevenítjük az Üjpesti Dózsa — többségében saját nevelésű csapatának bajno­ki sikerszériáját, a Ferenc­város — szintén saját „épít­kezésén” alapuló — gárdájá- nek KEK menetelését, s a legutóbbi „nagy” Honvéd piros-fehér színű fiainak —. hazai viszonylatban — ki­emelkedő teljesítményét. A régebbi időket már emleget­ni sem érdemes: azok ön­magukért beszélnek. Tehát ment a magyar foci szekere idegenlégiósok nél­kül is. Akkoriban persze a nevelésen, a tehetségek fel­felé áramoltatásán volt a hangsúly, a helyzet azonban mára lényegileg megválto­zott. Nem menedzselik eléggé a jövőt jelentő tehetségeket. Ezáltal lassan nagyítóval ke­reshetjük azokat az ifjú te­hetségeket, akikről úgy be­szélnek a szakemberek, mint nem is oly rég a kis, Nyilasiról. Törőcsikről és a szárnyait bontogató Détári- ról. Mindent összevetve persze nem vagyok a külföldi já­tékosok vásárlásának ellen­sége. Csupán az értékren­dem más, mint néhány egyesületé. Számomra még mindig a német és az olasz példa a mérce. Saját erőre építve jöhetnének a „csilla- gak”. Én örülnék a legjobban, ha mondjuk az UTE-ban jö­vőre jónevű brazil játékosok is szerepelnének. Az ízig-vé- rig Megyeri úti legények mellett. Csak legalább a hazai futballtehetségek legyenek a figyelem, a képzés, c me­nedzselés középpontjában! Vaskor István Nincs cserekapusa a Bgy. HVSE-nek Nem szőnek rózsaszín álmokat . Jönnek a légiósok, de hol van a hazai utánpótlás?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents