Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-22 / 68. szám
1991. MÁRCIUS 22., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP [ZEFUZZl 3 Az erdő sok, a munkás kevés ...mondták az asszonyok, akiket Zagyvaróna fölött a Verebesen padkasarabolás közben kapott lencsevégre fotóriporterünk. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság herényi, vizslási, kazári, ceredi és bárnai brigádjai végzik nehéz munkájukat ezekben a napokban a hegyoldalon. A be nem fogant fenyöcsemeték helyére ismét ültetni fognak életrevalóbbat, mihelyt a fagyott talaj enged az ékásó nyomásának. Erős munka, nincsen megfizetve, mondják az asszonyok, akik néha úgy bujkálnak a tövises bokrok között, mint az őzike. Az elmúlt évben kétszázötven, idén már háromszáz forintért... Kép: Gyurién Politikai egyeztető fórum Szécsény. A városban az elmúlt évben alakult, és a két választás — országgyűlési és helyhatósági — között működött a politikai egyeztető fórum, amely nemrégiben újra megkezdte tevékenységét. A létrehozó szervek, FIDESZ, KDNP, MDF, MSZMP, MSZP elfogadták az egyeztető fórum működési elveit. Tervek szerint a PEF-tagja lehet minden bejegyzett politikai párt helyi szervezete, illetve társadalmi szervezet, amennyiben kéri felvételét. A képviselet egy-egy fő delegálásával történik. A PEF célja, hogy a város polgárait és szervezeteit megosztó — elsősorban várospolitikai — kérdésekben közelítse az álláspontokat, illetve egyeztetett javaslataival, állásfoglalásaival segítse a városlakók érdekeit legjobban érvényesítő döntések meghozatalát. A PEF bármelyik tagszervezet kezdeményezésére összehívható. A PEF a két-, vagy — megegyezés esetén — többfordulós tárgyalási módszert alkalmazza, ettől csak a felek konszenzussal kialakított döntésekor tér el. A PEF állásfoglalásai kizárólag csak az állásfoglalásokat jegyző szervezetekre nézve irányadók, az ő javaslatukként érvényesíthetők. A tagszervezetek tiszteletben tartják egymás álláspontját. Közös álláspontjuk megfogalmazásánál nem a politikai diszkriminációra, hanem az adott várospolitikai és egyéb kérdésekben kialakított véleményükre koncentrálnak. Az állásfoglalások nyilvánosságra hozataláról alkalomszerűen szótöbbséggel döntenek. Koll-a egyáltalán bölcsödé? Megadni a választás lehetőségét... A gyerekek mit sem tudva a fenyegető holnapról, vidáman játszanak. Fotó: Gyurián Lassanként már fel se figyelünk, ha azt halljuk, hogy erre sincs pénz, meg arra se, megszüntetünk eddig jól bevált dolgokat, mert a keveset is nagyon be kell osztogatni. A nincstelenség- gel egy cipőben jár a bök csődék jövőbeni sorsa. Föl" röppennek a hírek, hogy kihasználatlanok, nagy anyagi megtakarítást jelentene a megszüntetésük, és helyettük másra költhetné az önkor" mányzat a pénzt. Hisz’ adott a gyes, a gyed... A kósza hírek nyomába eredve nyitottunk be a salgótarjáni Arany János utcai bölcsőde ajtaján. Az óvodával közös épületben levő, a legkisebbeket fogadó bölcsőde annák idején nyolcvan gyermek részére épült. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az elmúlt év szeptemberében „átminősítették” hatvanszemélyesre. Bo- bák Lászlóné bölcsődevezető hozzáfűzi, hogy ötvenhárom gyereket írattak be a szülők. — Van alapjuk a terjengő híreknek? — Annyi biztos, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de hát ki nem mondhatja ezt el mostanság magáról... — Mennyi felnőtt látja el a gyerekeket? — Hivatalosan harminc- nyolc. Ennyi az állományunk. De... Ebből nyolcán főznek, ugyanis a bölcsőde konyhája látja el a szomszédos százötven gyereket fogadó óvodát, az ott dolgozó felnőtteket, a kisegítő iskola óvodáját, és vendégebédet adunk a tőlünk száz méterre levő felnőtt- és gyermekkörzeti rendelő egész- ségügyiseinek. Van tizenhat gondozónőnk, ebből négyen gyesen. Helyettük nem vettünk fel senkit. Hozzáteszem, hivatalosan megyei módszertani bölcsőde „rangunk” van, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a megye valamennyi bölcsődéjét látogatjuk, szakmai segítséget, tanácsokat adva. Dolgozik a bölcsődevezető, van két helyettese, hárman látják el az élelmezést, pillanatnyilag ez egy emberre hárul. Talál magának munkát bőven a négy takarítónő és a három mosónő. Akik idehozzák nap mint nap a gyereküket, nem virágos jókedvükben teszik. Gyakorta felvetődik, hogy az édesanyák féltik a munkahelyüket, ha hosszan távol maradnak. Ki tudja, mire visszamennek, lesz-e helyük, egyáltalán, lesz-e hová visz- szamenni?... Nyomós érv, hogy az átlagcsalád egy fizetésből nem él meg, szükség van mindkét szülőére. Aki értelmiségi munkát végez, annak is nagy luxus kihagyni éveket. — Sokat költ az állam egy-egy gyerek ellátására. Így van? — Ez igaz, gyerekenként 90 ezer forintot. Harminchét ötvenet fizetnek a szülők, s aki rászorul, kedvezményt is kap. Az a gyakorlat, hogy másfél-két éves korban hozzák a kicsiket az édesanyák. A bölcsőde, az óvoda, az iskola soha nem volt nyereséges, de szükséges. Meg kell hagyni az anyáknak a választás jogát, hogy otthon maradnak-e, vagy dolgozni mennek. Akikor jó helyen akarják tudni a gyerekeiket. Ma a bölcsőde már korántsem gyermekmegőrző intézmény. Egyébként a megyében tíz évvel ezelőtt épült utoljára bölcsőde Pász- tón. A vásártéri József Attila bölcsődét annak idején három lakásból alakították ki. Szilveszter Gyuláné bölcsődevezető elém rakja a papírokat. A harmincszemélyes bölcsődében jelenleg is harminchárom gyereket gondoznák. A legkisebb, Anna még mászik, ő külön „elbírálásban” részesül. — Attól, hogy demokratikusan átalakultunk, meg piacgazdaság van, még sok családnak szükséges a bölcsőde. A mi gyerekeink szülei döntő többségben fizikai munkások, az üveg-, a tűzhelygyárban, a Volánnál, ÉMÁSZ-nál. rendőrségen, Karancshúsnál, Centrum Áruházban, Palóckernél dolgoznak, hogy csak néhányat említsek. Vannak „falusi” gyerekeink, akiknek a szülei ugyancsak a környéken találtak munkát és más lehetőségük nem lévén, reggel hozzák magukkal a gyerekeiket. Ha a bölcsődéket bezárnák, akkor egyértelműen az otthonmaradásra kény- szerítenék az édesanyákat. Ez pedig a mai elszegényedő világban nem megengedhető, legalábbis meggondolandó. A vásártéri, egyébként amolyan családias bölcsőde, már eddig is több generációt szolgált ki. Ma már azok az édesanyák hordják ide a kicsiket, akik maguk is itt nevelkedtek annak idején. — Meggyőződésem, hogy rövidesen egyre többen kérik majd a gyerek bölcsődei felvételét — vélekedik Szil- veszterné. — Jelenleg öten iratkoztak fel a listára. Ennyit a tényekről. De mi lesz, ha valóban bezárják a bölcsődéket? Netán ilyenolyan átcsoportosításokkal még nehezebbé teszik az amúgy sem könnyen élő családok helyzetét?... —cs— Az újoncok Nagyorosziban Is vallják: Angyalbőrben minden kicsit más... Aki alig egy hónapja járt errefelé, rá sem ismer először a nagyoroszi dombokra. Akkor szinte „kötésig” érő hó borította a tájat, most pedig végeláthatatlan zöld körülöttünk a vidék. Még a hangulat is különbözik egymástól. Akkor leszerelő katonák örömteli nevetésétől volt hangos a környék, most pedig a seregnyi személykocsiból kiszáilók, vagy éppen a vasútállomásról gyalogosan igyekvők vidám beszélgetése veri fel a környező erdők csendjét. Szülők, hozzátartozók, barátok érkeznek kisebb-nagyobb csoportokban, s csak a feldíszített alakulótérre érve látszik, hogy még ezernél is jóval többen vannak. Harsány kürthang jelzi nemzeti ünnepünk itteni eseményének és — itt és most ki- lencvenhét, de szerte az országban közel húszezer — kis- katona alighanem majdan egy életre szóló emlékének kezdetét. A felsorakozott parancsnokok, „öreg katonák” és a most esküt tenni készülők elé előbb a csapatzászló, majd az egységparancsnok érkezik. Minden zajlik a katonai „koreográfia” . előírásai szerint. Szó szerint „katonásan". A márciusi nap kívülről melegít, a szíveket pedig valami ritkán érzett hangulat forrósítja: „Esküszöm I” Már vége a díszmenetnek is. A körletben zsibongó, kimenőruhába átöltöző kiskato- nák közül Mikuska István honvéddel sikerült beszélgetni. — Lehet, hogy furcsának tűnik, de én akartam bevonulni. Ügy gondoltam, jobb lesz, ha minél hamarabb letelik ez az egy év, utána pedig végezhetem nyugodtan a dolgomat. Nem volt elképzelésem, hová szeretnék menni, de örülök, hogy idekerültem. Amikor a munkatársaim a napokban meglátogattak, az egyikük megjegyezte, hogy legutóbb egy szakszervezeti üdülőben látott ilyen épületegyüttest. No, az azért biztos, hogy egy szanatórium, vagy egy üdülő egészen más hangulatú, de kétségtelen, jól el lehet viselni a katonaságot. Eleinte szokatlan volt minden, jócskán akadtak „szögletes" dolgok is, de ezt természetesnek tartottam. És bizony a parancs az parancs. Azt nem lehet másként se mondani, se végrehajtani, csak úgy, ahogy kell. Mégis úgy érzem, sokkal jobb itt az élet, mint ahogy a régebbi idők katonaságáról meséltek. Több olyan katonatársam is van, aki már a sorozáskor kérte, hogy idekerüljön, mert a testvére, barátja itt szolgált. És ide is helyezték őket. Csécséről vonultam be, fotós és fényképész a szakmám. Remélem, itt is sikerül hasonló beosztásba kerülnöm. Akkor még könnyebben eltelik ez a tizenkét hónap — mondja mosolyogva a vékony fiatalember, akin nem látszik, hogy alig két hete még farmerruhát hordott. A mostani „angyalbőr” szinte még jól is áll rajta. A modern vonalú épületek között Wisinger János honvéddel találkozom. Nem nehéz felismerni, hiszen alig egy órája ő mondta az esküszöveget a díszemelvényen, családja körében. — Számomra soha nem felejthető emlék lesz a mai nap. Nem gondoltam volna, hogy éppen én leszek a kiválasztott, de nagyon örülök neki. Kevés hasonlóan felemelő érzés van egy férfiember életében, mint éppen a mai. Nekem nagyon jólesett már a bevonulás alkalmával az itteni parancsnokok emberséges fogadtatása. Tegnap pedig díszebéden vettünk részt. Mit mondhatnék még? Megbecsülnek, emberszámba vesznek itt bennünket, és ez igazán jó érzés. — Én huszonöt évvel ezelőtt esküdtem — mondja az édesapja, aki Diósjenőről jött erre a „családi” eseményre. — „Esküszöm!” Fotó: G. Szűcs Nem akarok így utólag senkit se megbántani, de akkor bizony egészen más volt minden. Most először akkor lepődtem meg, amikor hallottam, hogy a fiam katonatársai szinte kivétel nélkül megyénkbeliek. Ez igen jó dolog. Azt pedig már a látogatások során tapasztaltam, hogy a kiskatonák hangulata is egészen más, mint a miénk volt. Parancsnokaik velünk is elbeszélgettek. Megmutatták az egység relikviáit, körletét, elmondták a lehetséges kedvezményeket, kikérdeztek bennünket a gyerekről. Nem csak kettőnket, hanem valamennyi szülőt. Olyan érzés volt számomra ez, amilyet eddig nem tapasztaltam. örülök, hogy most katona a fiam. Mi még nem tudtuk igazán, hogy mit védünk. Akkor volt a kubai válság, és nem értettük, hogy nekünk milyen közünk van hozzá. Ezek a fiúk már másként élhetnek, és ez nagyon jó — mondta az édesapa. Mellette az édesanya még mindig a meghatottsággal küszködik, csak rábólint férje szavaira. Azután átöleli nagyra nőtt „kisfiát". Hiába a katonaruha, neki mindig ugyanaz marad. A kiskatonák már kimenőruhában. Személykocsik ajtajai csapódnak, lassan oszlik a tömeg. Viszik haza a fiúkat az első szabadságra. Valameny- nyit, G. Szűcs László IskolobetSrések Rlmócon A szécsényi rendőröknek nem kevés munkát jelentenek azok a sorozatos iskolai betörések, amelyeket Rimó- con követnek el. Beszkid Andor polgármester szerint, a tettesek kiváló helyismerettel rendelkeznek, és rendszeresen lopnak el számítógép-, és egyéb technikai berendezésekhez szükséges alkatrészeket. Az iskolai betörések előtt hívatlan vendégek látogattak'a posta- hivatalba, illetve az élelmiszerboltba. Mivel Rimócon nincs körzeti megbízott rendőr, így most az önkormányzat tagjai és a község nyugalmáért önkéntes munkát vállalók önvédelmi csoportot alakítanak ki. Hosszabb tavaszi szünet A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában március 28-a helyett már 25-én elkezdődik a tavaszi szünet. Az intézet igazgatósága azért hosszabbította meg a tavaszi szünetet, hogy az iskola osztályai ezeken a napokon, a hagyományokhoz híven, különböző tanulmányi kirándulásokat szervezhessenek. A szünet után az első tanítási nap április 8. Nyolcvannégy néni ülnök Salgótarján. A városi ön- kormányzat képviselő-tes- tülete a napokban megválasztotta a megyeszékhely városi bíróságán tevékenykedő népi ülnököket. A nyolcvanöt jelöltből nyolcvannégyet talált alkalmasnak a testület erre a felelősségteljes feladatra. A népi ülnökök a következő négy esztendőben segítik az igazságügyi munkát. A jelöltek közül egy személy nem felelt meg a törvényben előírt feltételeknek. ü jövőnek gyűjtenek Bokor. A település képvi- selő-testülete úgy döntött, néhány évig a rendelkezésre álló költségvetési keretből igyekeznek kisebb-nagyobb összegeket félretenni, hogy később különböző pályázatokhoz és alapi! vá- nyokhoz csatlakozva, megfelelő tőkével vállalkozhassanak jelentősebb beruházások kivitelezésére. A polgármesteri hivatal , munkatársai felmérik, hogy a lakosság hajlandó-e támogatni az ilyen jellegű takarékoskodást, s csak az ő .jóváhagyásukkal kezdenek gazdálkodni a kapott anyagi eszközökkel. Tízezer forint a nyomravezetőnek! Múlt esztendő október 26-án, a 21-es út mellett, a mátraszől- lősi tanyán (Felszabadulás út 28.), este fél hét óra és éjfél között ismeretlen tettesek ellopták a melléképület tetőszerkezetéről -a palát, valamint deszkákat, léceket, gerendákat és egy hidrofort az udvarból. A tulajdonos, Szarvas Istvánné salgótarjáni lakos kéri azokat az állampolgárokat, akik ebben az időben a környéken tartózkodtak és olyan információ van a birtokukban, mely a nyomozást segítheti — jelezzék a legközelebbi rendőrőrsön. Aki olyan segítséget tud nyújtani, mely nyomra vezeti a rend őreit, tízezer forint jutalomban részesül! t
