Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-21 / 67. szám
SUTORTOKI Széchenyi Zsigmondi „vallomásai a vadászaitól és a Itófeától •»» „Tessék azt a vadat tisztességes, de legfeljebb száz-százharminc lépésre megközelíteni — és meggondoltan, biztos kézzel lapockán lőni. Nem pedig könnyelműen, kockázatos messzeségre, bizonytalan célra elhamarkodva tüzelni, vagy Isten ments - a többlövetű fegyver ádáz kísértésébe esve — a már elhibázott vadnak utána ismételni! Becsüljük meg azt a nemes vadat, neki is adjunk sportszerű esélyt! Ha pedig 1972-ben elejtett szarvasbika világbajnok trófeája Elejtett özbak első golyónkkal elhibázzuk — hadd menjen! Lássuk be, hogy ezúttal ő lett a nyertes. Következő találkozáskor pedig ügyeskedjünk jobban, célozzunk egyenesebben!" „A trófea fáradságos, talán életveszélyes, mindenesetre azonban a sikeres vadászat győzelmi jele. Mert nem ám maga a zsákmány, hanem a kézrekeritésére áldozott kockázat és fáradozás bizonyítja a vadászember rátermettségét, következőleg az szabja meg a trófea valódi becsét is. Hiszen nem az ösz- szegyűjtött agancsok száma, hanem a begyűjtésük közben szerzett tapasztalatok mennyisége szítja szenvedélyünk lángját, öregbíti bennünk a vadászmesterség tudományát. Csakis ebben leli magyarázatát, hogy lakásunk falán sorban lógó trófeákban olyan kimondhatatlan - a kívülállóknak szinte gyerekesnek tűnő — gyönyörűségünk telik.” A kopózásról Dient áti tudni... A vadgazdálkodás és a vadászat körében nagy gyakorlati jelentőségük van egyes vagyonelleni bűncselekményeknek is, különösen a vad eltulajdonításával kapcsolatban. Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. lA lopás is lehet vétség vagy bűntett: A lopás vagyon elleni vétség, büntetése egy évig terjedő szabadságvesztés, vagy javító-nevelő munka, ha az eset összes körülményeire (különösen a kár nagyságára, az elkövető személyi körülményeire, az indítékra és az elkövetés módjára) tekintettel a cselekmény kisebb súlyú. Feltéve, hogy a törvényben meghatározott valamilyen minősítő körülmény nem áll fenn. Hasonlóképpen vétséget követ el az, aki lopásból származó, az említett értékhatárt meg nem haladó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésében közreműködik: továbbá aki tulajdon elleni szabálysértésből származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésében közreműködik és a törvényben meghatározott valamely minősítő körülmény forog fenn. A tu tu Int adat tói A vadhúsok elkészítésének konyhatechnikája A turul — amely az Árpád-nemzetség totem-címer állata is volt — valójában az altáji kerecsensólyom, az egyik legkiválóbban idomítható vadászmadár. Az állattisztelet ősi pogány szokásai nyilvánvalóan a vaddal való szoros kapcsolat, a vadászat révén alakultak ki. Krónikásaink, történetíróink ezt gyakran említik munkájukban. Egyik ilyen a csodaszarvas legendája. A szarvas tisztelete még azokból az ősrégi időkből származik, amikor a rénszarvassal, jávorszarvassal volt napi kapcsolata őseinknek. Árpád ősanyjának, Emesének is szarvasünőt jelent a neve. Anonymus Írja, hogy Emesét turulmadár termékenyítette meg álmában, s fakadt ezáltal belőle az Árpádok nemzetsége. Lovas-sotymász egy uráli ásatás során előkerült ezüsttál mintái közül. Elődeink ezen a területen évszázadokig éltek. A konyhai alapműveletek a vadhúsoknál is ugyanazok, mint a háziállatok húsának elkészítésekor: főzés, sütés, párolás és pirítás. Ha jó erős húslevest akarunk, hideg vízben tegyük fel főni a megmosott húst. Ha viszont kitűnő zamatanyagú főtt húst szeretnénk, forraljuk fel előbb a vizet, s a húst akkor dobjuk bele. A forró vízben a hús felszíni rostjai ugyanis összehúzódnak, s nem engedik szivárogni a hús belsejének értékes, ízes levét. A frissen sült húsokat is azért kell kevés, de minél forróbb zsírba tenni, hogy a küiső rostokból kéreg képződjék, Lesre ülve „A vadász ül hosszú, méla lesben....” — írta a költő. Nem véletlenül, hiszen maga Vörösmarty is természetkedvelő, az erdő csendjét, békéjét szerető ember volt. Gyakran emlegette baráti körben, egy- egy bokor alá húzódva, vagy sziklák tövében órákig figyelte a madarak röptét, állatok mozgását, miközben az ország sorsán, nemzetünk jövőjén me. rengett. De milyen is valójában a leshely? A képünkön látható, a tájba simuló, a természet adottságait fel. használó mesterséges rej. tekhely egy példa erre. Ké. szítője ügyelt rá, hogy minél kevesebbet változtasson az eredeti állapoton, s ugyanakkor megfigyelésre — és természetesen a vadászatra — alkalmas legyen. Gondolt arra is. hogy az időjárás viszontagságaitól lehetőség szerint kímélje a les mindenkori használóját. Az erdei kopózás — vagyis 2—4 kopóval a gyalogos vadászat — hegyes vidéken, főleg Erdélyben igen népszerű volt. Ezt a vadászati módot az a felismerés éltette, hogy a vad általában ragaszkodik megszokott élőhelyéhez, váltójához. Ha tehát a vadász fel tudott állni a váltó környékén, komoly esélye volt lövésre kapni a menekülő vadat. „Fordít a kopó!” — mondták, amikor a távolodó kopó „ha. rangozása” közeledővé változott —, pedig, dehogy s megőrizze a hús tápanyagban dús nedveit. Ezért nem szabad villával sem szürkülni a frissensülteket, mert a villa hegye nyomán — szarvas vesepecsenye vagy szarvas beefsteak sütésekor jól megfigyelhetjük — gyakran szín- te kifolyik a hús leve. A sütésre előkészített vadhúsokból gondosan el kell távolítani a lövés okozta csontszilánkokat. A húsban maradt csontszilánkok nehézségeket okozhatnak a szeletelésnél, s méginkóbb az étkezésnél. A sütésnél ügyelni kell, hogy a műveletet forró sütőben és kellő ideig végeza kopó fordított, hanem a menekülő vad próbált visz* szatöimi megszokott hellyé, re. „Némelyek sok kopóval szeretnek vadászni” — írja Illés Nándor a Vadászati Ismeretek Kézikönyvében. „Igaz, hogy a szépen összeillő hangú köpök csaholását hallani niagy gyönyörűség, de kevés kopóval többnyire jobb eredményt lehetett elérni.” Az öreg vadászok között sok rajongója volt a kopózásnak. Keglevich Gábor 1887-ben így emlékezett a korábbi időkre: „A Mátrázük. A túlsütött hús sokat veszít zamatából. Hogy menynyi ideig kell a húst sütni? Erre senki sem adhat pontos választ, mert az időtartam függ a sütő forróságától, a hús vastagságától, a vad fajtájától és korától. A párolással készített ételeknél a húst egy kevés forró zsírban átsütjük, és utána kevés lével - lehetőleg hús-, vagy csontlével felöntve — fedő alatt puhítjuk. A vadhúst nem szabad túlpárolni. Egyrészt, mert a megengedettnél többet veszít a súlyából, másrészt mert tápértéke sem növekszik a nedvek csökkenésével. ban a kopók időszakában (hol vagytok régi, szép idők soha vissza nem té* rő élvezetes vadászati mód!) nagy előszeretettel viseltettem a rókák iránt, jobban szeretve egy szép hajtás után — mikor csengett a jó szavú kopóbanda tömör hangjától a bérc lázba hozva a vadászt —, ha egy róka esett el, mint más nagyobb vad.” A mai vadász azonban inkább Áprily Lajossal ért egyet, ki így örökítette meg egyetlen kopózásának, s azon a söréttel elejtett őzének emlékét: S a régi őz, ki annyi vérrel pirosított havat, mohát, s reám nézett rémült szemével, a régi őz is megbocsát. Régi népi módszerek a vadászaiban A köznép kezén mindig akadt lőfegyver, de csapdák készítésében, hurkok elhelyezésében találékonyságban szinte utolérhetetlen volt a magyar paraszt. Főleg azok értették a módját, akiket foglalkozásuk hónapokra szabadba kényszerített: pásztorok, pákászok, határt járó emberek. Az Alföld természeti változása a XVIII—X7X. században megindult víz- rendezési munkálatok hatására következett be. Az alföldi vízivilág évszázadokon át sok embert eltartott. biztosította élelmüket. Régi pásztornóta mondja: Majd kimegyünk tavasszal a sásra... Rátalálunk a vadruca tojásra. Azt is a szűröm ujjába teszem... Abbul is jó vacsorám készítem. Gyakorta alkalmazták a feltámasztott borítócsapdát, amelynek támasztékát madzaggal kirántották, ha az aljára szórt élelemre olament a madár. Furfangos fácánfogás volt a tükrös befogó. A borítócsapdát tükörrel támasztották fel, a kiszórt elesé- get szemezgetve közeledett a kakas, majd meglátva a tükörben képmását, dühösen feléje ugrott, eldöntötte azt, és a lezuhanó csapda foglyul ejtette. A madarászok burkoláshoz lófarokszört használtak, a nyúl és az óz elfogásához lágy vasdrótot, amelyet a vad váltójára helyeztek fejmagasságban. A csapóvas, vagy vastőr különböző nagyságban készült a falusi kovácsműhelyekben. A csapda megfeszített iveit erős rúgó verte össze. Görénytől kezdve farkasig. — sőt hi- úzra is — használták elrejtve az állat jól ismert ösvényébe. A csalisípokkal számos állat hangját utánozták és csalták csapdába, hálóba a vadat. Így fogták a fürjet. hívták be nyúl sírással a rókát. A kiszáradó lápokban az elburjánzott nádas jó búvóhelyet adott a rókának és nádifarkasnak. A pásztorok karikás ostorukat használták fegyverként a nyájat támadó ragadozók ellen. Hihetetlen ügyességgel forgatták. Idegileg kimerült, fizikailag fáradt állapotban nem szabad fegyvert fogni és vadászatra menni. Ilyen állapotban az em. bér hajlamos olyan mellékkörülményeket figyelmen kívül hagyni, amelyekről egyébként nem feledkezne meg. Kimerült, fáradt állapotban az érzékszervek, reflexek nem működnek rendesen, a vadásznak víziói lehetnek, s önmagán kívül másokat is végzetes balesetbe sodorhat. Az átszórakozott éjszaka után is célszerűbb pihenni, és kerülni a vadászterület fegyverrel történő látogatását. A vadászat tiszta fejet, józanságot és pihent embert követel. Vadászat közben is időt kell szentelni az alvásra. Nem szabad az egész napi kimerítő munka után egész éjszakákat a vadászterületen, vadászattal tölteni. A vadászat sport, szórakozás, de veszélyes sport, veszélyes szórakozás, amit csak tiszta fejjel és a vadászati szabályok szigorú betartásával szabad folytatni. Az érzékszervek hibás működése is súlyos balesethez vezethet. Az oldalt összeállította: G. Szűcs László Párbeszéd „vadásza!” után Férj (nagy „vadász”): Nézd anyukáin, milyen szép fácántyúkot lőttem hajnalban. Feleség; Szép-szép. Csak azt nem tudom, hogyan, mert a puskádat tegnap este itthon felejtetted! Hobbink és sportunk: a i m».» j- , ? Mikor no vadásszunk!
