Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-20 / 66. szám
4 lIEFnUU LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 20., SZERDA PALÓC VlLÁg A kereszteletlen gyermek Shoder és Homock „Vivere militare est” — vagyis „az élet küzdelem” tartották az ókori rómaiak, és bölcsességük ma is érvényes. Bizony, hamarabb kerül a tűzvonalba, aki szeretne kimaradni mindenből. Őszintén csodálom azokat, akik egy-egy igazságszeletért magukra haragítják Sóderország vezetőit, Rizsahonról nem is beszélve. Rizsahonban ugyanis az a divat, hogy szavakon lovagolnak, nem akarják megérteni a másikat, megsértődnek vélt sérelmeken, kegyetlenül megtorolják az ártatlanon. Itt született meg a mondás. „Fehér zászlót lengetnek? Hátulról támadj!” Sóderország valamivel jobb: a toliforgatók és alanyaik vitája állandósult. Néhány nyughatatlan (ez ott azt jelenti: a szembeköpésbe soha bele nem nyugvó) tollforgató állandóan zavart csinál. Csend akkor lenne, ha a Shoderek nagy családjának viselt dolgaiba mindenki belenyugodna és a Homock állambeliek rendesen dolgoznának azért, hogy a Shoderek élhessék világukat. Ám a toliforgatók mindig újraélesztik a tüzet és szüntelenül a zavarosban halásznak. Tanácstalan vagyok: mi lesz, ha majd senki nem őrzi a tüzet? Gera Éva Aszpirin a növényeknek Növekszik a légkör hidrogéntartalma Amerikai kutatók szerint 1985. és 1989. között évente 0,6 százalékkal nőtt a légkörben levő hidrogén mennyisége. A kutatók a mintákat hat különböző szélességi fokon vették, az Északi- és a Déli-sark között. A mintavétel rozsdamentes acéltartályokba történt, az elemzéseket gázkromatográfiával végezték. A kutatók a növekedést emberi tevékenységnek, elsősorban a metán oxidációjának tulajdonítják. Úgy vélik, hogy a hidrogén növekvő mennyisége is hozzájá- ,rul a vízgőz mennyiségének növekedéséhez a sztratoszférában, ami viszont a sztratoszférikus ózon csökkenését okozza. Iskolai környezetvédelem Salgótarján. A Petőfi Sándor Általános Iskola évek óta élenjár a környezetvédelemben. Véleményük szerint a környezeti nevelést idejében — az óvodai nevelésre építve — kell elkezdeni. Az iskola igazgatóhelyettese, Bakay Lászlóné hamarosan Bécsbe utazik környezetgazdálkodási tapasztalatcserére. Ide az oktató- központok igazgatóit hívják meg. A programban szerepel a Duna menti ártéri erdők tanulmányozása, számos más környezetpolitikai kérdés megvitatása. Az itt szerzett tapasztalatokat majd az alakuló félben levő erdei iskola megvalósítása során szeretnék érvényesíteni. Önzetlen kutatás a harmadik világnak A gazdaságilag fejlett országoknak túl kell tekinteniük saját jólétük horizontján, és a harmadik világ számára fontos kutatásokkal is foglalkozniok kell. Ez a véleménye dr. Akira Oyának, a japán egészségügyi intézet igazgatójának. aki a trópusi betegségek szakorvosa. Hajlítgatási rekord Hogy meddig bírják ki az üvegszálak az állandó ide-oda hajlítgatást, most megmutatta egy új fényvezeték: 10 millió hajlítással új világrekordot állított fel. A mechanikai megterhelés — a hajlítás sugara 60 mm volt — egyáltalán nem befolyásolta a vezeték optikai tulajdonságait, így meggyőzően bebizonyosodott, hogy a kereskedelemben máris kapható új fényvezeték minden aggodalom nélkül alkalmazható a gépek vezérlőműveiben. Fogamzásgátló férfiaknak Az Egészségügyi Világszervezet most befejezett vizsgálata bebizonyította egy férfiaknál alkalmazott fogamzásgátló injekció hatékonyságát, amelyet hét országban 271 egészséges férfin próbáltak ki. A kiválasztott férfiak hetente egyszer, injekció formájában kémiailag módosított tesztoszteront kaptak. A kezelés után fél évvel 157 férfi szervezete már nem termelt ondósejteket. Régebben a kereszteletlen gyermeket a temető mellett, árok szélén vagy egy kerti fa alatt hántolták el. Nem koporsóba, hanem kis faládába, rongyba vagy fazékba tették. Pénzdarabot kapott, hogy fizetni tudjon a másvilágon Keresztelő Szent Jánosnak. A temetőben vagy a ház körül hallani vélt síró hangot a kereszteletlen gyermek hangjának képzelték. Ilyenkor szenteltvízzel megöntözött ruhadarabot dobtak a hang irányába, és a hang felé fordulva mondták: — Ha fiú vagy, légy Adóm, ha leány vagy, légy Éva. A kereszteletlen gyermek testrészét mágikus tárgynak tartották. Ezt példázza a következő hátborzongató történet Herencsényhől: „Volt egyszer egy fiatal házaspár. Nagyon rosszul éltek, már majdnem úgy volt, hogy szétválnak. Egyszer, mikor csak az ember volt a házban, rabló jött hozzájuk. Azt mondta: Olvasom a Magyar Hírlapban, hogy immáron huszadik alkalommal ülésezett a tudományos diákkörök országos konferenciája. De régen is volt— jut eszembe —, amikor jómagam süvölvény egyetemistaként szintén részt vettem a kezdeti tanácskozások egyikén Debrecenben. Testközelből ismerem hát e mozgalom belső életét, sokra tartom .felhajtó energiáját", szisztematikus, kitartó munkára nevelő szerepét. „Soha nem szorult még ennyire rá a nemzet a tudósaira" — hangsúlyozta Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter a diákköri konferencia Tudományos Akadémián tartott megnyitóján. Eszem ágában sincs vitába szállni e tetszetős mondattal, legfeljebb annyit teszek hozzá, hogy már a mi időnkben is ezt hangsúlyozták az ő székében ülők, s a későbbiekből szintúgy ismerős e megállapítás. Valószínű, akárhány évtized múlva is aktuálisként fog hangzani. Egy másik cikk tükrében azonban igencsak megkérdőjeleződik igazságtartalma. Azt írja a Magyar Nemzet, hogy a társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozók hetven százalékának fizetése — a béremelés előtt — nem érte el a bruttó 13 800forintot, s vannak olyan intézetek — az atomkutató (!) és a régé— Add el a feleséged, nagy szükségem lenne rá. Az ember ráállt, mert meg akart szabadulni az asszonyától. A rablók a barlangjukba vitték a menyecskét, kivették a hasából a hét hónapos gyereket. Kis kezét levágták, fagy- gyút öntöttek az ujjaira. Tudták, hogyha azt meggyújtják, nyugodtan fosztogathatnak, mert abból varázserő támad, a világánál nem ébredhet fel egyetlen alvó sem. A Bablevesi csárdában lakott egy házaspár egy öregasszonynyal. Ott kért szállást a rablóvezér nemsokára. Adtak neki a fiatalok szívesen, csak az öregasszonynak nem tetszett a vendég. Éjjel a fiatalasszony nyugodtan aludt az urával, de az öregasszony gyanakodott, hát csak színlelte az alvást. No éjfél után fölkelt a rablóvezér, meggyújtotta a kis kezecskén mind az öt ujjat, aztán az asztalra tette. Kiment egy pillanatra a házból, füttyentett a cimboráinak, hogy kezdhetik a fosztogatást. Az öregasszony erre várt, felugrott szed — amelyekben még alacsonyabb volt a bérszínvonal. Könnyen kiszámítható, hogy még a harmincszázalékos emeléssel együtt is, mennyit keres főállásban egy ,,megbecsült’', favorizált tudományos kutató. Vajon mi a válasz arra a kérdésre, hogy ilyen anyagi elismerés mellett mikor érjük el a fejlett Nyugat. de akárcsak a sokat emlegetett Európa tudományos-technikai színvonalát? Az érintettek egy részének reagálása mindenesetre ismert: elhagyják az országot, s ezúttal nem politikai okok miatt.- * Nézem a Napzártában az első magyar Pulitzer-díjasok „klubjának” műsorát. Jó érzéssel nyugtázom, hogy ezúttal valóban a szakma, kiválóságai választtattak ki a kitüntetésre a nem kevésbé hozzáértő — Vásárhelyi Miklós „dirigálta" — kuratórium jóvoltából. Baló György, Gömöry Endre, Rufjy Péter vagy a Mester Ákos vezette csapat igazán profinak minősül, s ismereteim szerint a sajtószabadság érdekében is tettek egyet-mást az elmúlt évek során. (A harmadik kritériumai ágyból, és bereteszelte az ajtót. —Hej, te vén banya, nem jársz túl az eszünkön — kiáltotta a vezér. Hosszú létrát szerzett, hogy becsúszhassanak a szabad kéményen keresztül. Az öregasszony meg minden zsírt meggyújtott, ami csak akadt a házban. Szállt kifelé a rettenetes nagy ßst. Egy rabló sem juthatott be a kéményen. Látták a rablók, hogy emberükre akadtak, hát elálltak a fosztogatástól. A vezér bekiáltott az ajtón: — Hej, te huncut öregasszony, békén hagyunk, csak az égő mécsest hajítsd ki az ablakon! Az öregasszony fogta a faggyús gyerekkezet és kihajította. Abban a szempillantásban felébredtek a fiatalok, mert nem fogott rajtuk tovább a bűvös erő. Akkor tudták meg, mi történt a házban az éjszaka, míg ők olyan édesdeden aludtak. ról — az emberi magatartásról — „ilyen távolságból”, a néző, az olvasó szemszögéből nincs módom, erkölcsi alapom nyilatkozni.) A stúdióbeszélgetésből Mester Ákos és Szénási Sándor gondolatait tartom „elraktározandóknak". A 168 óra felelős szerkesztője — az ismert vitára, a sajtót ért vádakra reagálva — azt fejtegette, hogy kormánypárti újságírónak lenni speciális, ellenzékinek viszont természetes állapot. A közvéleménynek joga van megtudni azt is, amit eltitkolni szándékoznak előle, ilyenolyan érdekek szolgálatában. Szénási arról beszélt, hogy a bekövetkezett társadalmi változásokkal a ,,középszerűség robbanása" is együtt járt. Azaz sokan bukkantak fel olyanok, akik eleddig elnyomva érezték képességeiket. Legtöbbjük azonban — tisztelet a kivételnek — a korlátok megszűntével sem lett egyszeriben jobb publicista, tárcaíró, kommentátor, vagy riporter. Ennek analógiájára kérdezem: az élet más területein nem tapasztalni valami hasonlót? Kár, hogy a díjazottak öröme gyorsan befelhősödhet, hisz — mint Régóta ismeretes, hogy ha a váza vizébe egy aszpirint dobnak, a vágott virág később hervad el. Újabban két egymástól független kutatócsoport (a Du Pont mező- gazdasági kutatóintézetében az Egyesült Államokban és a Ciba-^ Geigy bázeli laboratóriumában) a Magyar Hírlap közli — az amerikai Pulitzer-bizottság nem adta nevét a magyar „változathoz" és szigorú különbséget is tesz, hogy ki, hol részesült ebben az elismerésben. Remélem, hogy Gömöry Endrének — akit ráadásul még égy Opus-díjjal is jutalmaztak — és társainak az itt és most kapott kitüntetés is felettébb ösztönző erejű. * Olvasom a Hírmondót, a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár kiadványát. A szerény kivitelű, mégis kellemes küllemű tájékoztató havonta jelenik meg, elsősorban a könyvtárba járó olvasók informálására, de szinte mindig találni benne a nagyobb nyilvánosságra igényt tartó írásokat is. A márciusi szám — legalábbis szerintem — két szempontból különösen figyelemreméltónak bizonyult. A szerkesztőknek sikerült — jószerivel azonnal a megválasztása után — megnyerniük a megyei közgyűlés elnökét, hogy feleljen a művelődés és az önkormányzat viszonyával összefüggő kérdéseikre. A megszólított dicséretére szóljon: is kimutatta, hogy a szalicilsav (az aszpirin hatóanyaga) aktiválja a növények védekezőrendszerét a betegségek ellen. A felfedezés lehetőséget nyújt a növények védelmére a gombák, baktériumok és vírusok okozta betegségek ellen. alaposan átgondolt, igényes válaszokat fogalmazott, nem tekintve, hogy mennyire jelentős, milyen példányszámú orgánumtól tudakolták a véleményét. Még inkább örvendetes Korill Ferenc mondandójának tartalma mindenki számára, aki — a mai áldatlan helyzetben — aggódik a kultúra sorsáért, jövőjéért. Csak egyetérteni lehet az önkormányzati szerepvállalásról, az állami felelősségről kifejtett nézeteivel, az új követelményekkel szinkronban lévő javaslataival. Üzenete — hogy könyvtár lesz — igazán megnyugtató, sőt biztató. De én — mint törzsvendég — azt is remélem, hogy a megyei könyvtár jelenlegi helyén, összes eddig megismert szolgáltatásaival együtt funkcionál majd a jövőben is. A Hírmondó — ezúttal már harmadszor —jelentkezett melléklettel, helyt adván a Balassi Bálint Asztal- társaság — mint független művészeti-művelődési közösség és műhely — alkotóinak. Manapság —r amikor sorra szűnnek meg irodalmi, kulturális lapok, fórumok — nem kis dolog, hogy a tehetséges emberek szárnypróbálgató művei — akárcsak ily formában is — eljutnak a közönséghez. Dr. Csongrády Béla Nagy Zoltán Város a vulkán árnyékában Ma is kedvelt turisztikai célpont a Vezúv lábánál fekvő városmúzeum. Az egykor pompás Pompei romjai közt szívesen andalog a látogató. Itt ad randevút egymásnak a XX. század és az örökkévaló. KUTYAKOMEDIA Évek óta zajlik Olaszországban a vadászok és a vadászatot törvényesen is betiltatni akaró környezet- és állatvédők küzdelme. De először fordult elő, hogy a szenvedélyek áldozatot is követeltek, s ez éppen egy vadászkutya volt. A sértett — kötelességteljesítés közben — Cortona közelében párharcba bocsátkozott egy vadkannal, és az utóbbi volt az erősebb. A kutyát súlyos sérüléssel nyomban állatorvoshoz vitte a gazdi, s nem is akárhová, a perugiai egyetem állatorvosi klinikájára. Az ügyeletes doktornő azonban megtagadta a kezelést. Arra hivatkozott, hogy mint a vadászat esküdt ellensége, lelkiismeretével összeegyeztethetetlennek tartja, hogy vadásznak nyújtson segítséget, még akkor is, ha a kutyájáról van szó. Az ügy folytatása: az állatorvosi kamara elmarasztalta a doktornőt. A kutya gyógyultan távozott egy magánklinikáról. Végtelen történet — stop Szegény mozinéző, aki betéved a „Végtelen történet” második részére, vigyen kispárnát. A főhős, az elkényeztetett, tipikus amerikai jenki nagyon hatásosan tátja a száját, csak éppen ettől nem válik hihetővé, hogy így, meg úgy életveszélyben lenne. Nem igazán izgalmas az sem, hogy Fantáziaország Csöppnyi Császárnéja a „semmi”-től fél, s az „emberfiától” várja a menekülést. Ezt megkapja, de még egy mosolyt sem ereszt el köszönetképpen megmen- tőjének. A papa sem izgul igazán, hogy kiskorú fiacskája eltűnt, ám amikor megkerül, ő legalább elvigyorodik. Fantáziaországból csak a fantázia hiányzik. G. É. VISSZHANG(OK)
