Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-20 / 66. szám

4 lIEFnUU LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 20., SZERDA PALÓC VlLÁg A kereszteletlen gyermek Shoder és Homock „Vivere militare est” — vagyis „az élet küzdelem” tartották az ókori rómaiak, és bölcsességük ma is érvényes. Bizony, hamarabb kerül a tűzvonalba, aki szeretne kimaradni mindenből. Őszintén csodálom azokat, akik egy-egy igazságszeletért magukra haragítják Sóderország vezetőit, Rizsahonról nem is beszélve. Rizsa­honban ugyanis az a divat, hogy szavakon lovagolnak, nem akarják megérteni a másikat, megsértődnek vélt sérelmeken, kegyetlenül meg­torolják az ártatlanon. Itt született meg a mondás. „Fehér zászlót len­getnek? Hátulról támadj!” Sóderország valamivel jobb: a toliforgatók és alanyaik vitája állan­dósult. Néhány nyughatatlan (ez ott azt jelenti: a szembeköpésbe soha bele nem nyugvó) tollforgató állandóan zavart csinál. Csend akkor lenne, ha a Shoderek nagy családjának viselt dolgaiba mindenki bele­nyugodna és a Homock állambeliek rendesen dolgoznának azért, hogy a Shoderek élhessék világukat. Ám a toliforgatók mindig újraélesztik a tüzet és szüntelenül a zavarosban halásznak. Tanácstalan vagyok: mi lesz, ha majd senki nem őrzi a tüzet? Gera Éva Aszpirin a növényeknek Növekszik a légkör hidrogéntartalma Amerikai kutatók szerint 1985. és 1989. között évente 0,6 száza­lékkal nőtt a légkörben levő hid­rogén mennyisége. A kutatók a mintákat hat különböző szélessé­gi fokon vették, az Északi- és a Déli-sark között. A mintavétel rozsdamentes acéltartályokba történt, az elemzéseket gázkro­matográfiával végezték. A kutatók a növekedést emberi tevékenységnek, elsősorban a metán oxidációjának tulajdonít­ják. Úgy vélik, hogy a hidrogén növekvő mennyisége is hozzájá- ,rul a vízgőz mennyiségének nö­vekedéséhez a sztratoszférában, ami viszont a sztratoszférikus ózon csökkenését okozza. Iskolai környezetvédelem Salgótarján. A Petőfi Sándor Általános Iskola évek óta élenjár a környezetvédelemben. Vélemé­nyük szerint a környezeti nevelést idejében — az óvodai nevelésre építve — kell elkezdeni. Az isko­la igazgatóhelyettese, Bakay Lászlóné hamarosan Bécsbe uta­zik környezetgazdálkodási ta­pasztalatcserére. Ide az oktató- központok igazgatóit hívják meg. A programban szerepel a Duna menti ártéri erdők tanulmányozá­sa, számos más környezetpoliti­kai kérdés megvitatása. Az itt szerzett tapasztalatokat majd az alakuló félben levő erdei iskola megvalósítása során sze­retnék érvényesíteni. Önzetlen kutatás a harmadik világnak A gazdaságilag fejlett orszá­goknak túl kell tekinteniük saját jólétük horizontján, és a harmadik világ számára fontos kutatások­kal is foglalkozniok kell. Ez a véleménye dr. Akira Oyának, a japán egészségügyi intézet igaz­gatójának. aki a trópusi betegsé­gek szakorvosa. Hajlítgatási rekord Hogy meddig bírják ki az üvegszálak az állandó ide-oda hajlítgatást, most megmutatta egy új fényvezeték: 10 millió hajlítással új világrekordot állí­tott fel. A mechanikai megterhe­lés — a hajlítás sugara 60 mm volt — egyáltalán nem befolyásolta a vezeték optikai tulajdonságait, így meggyőzően bebizonyoso­dott, hogy a kereskedelemben máris kapható új fényvezeték minden aggodalom nélkül alkal­mazható a gépek vezérlőművei­ben. Fogamzásgátló férfiaknak Az Egészségügyi Világszerve­zet most befejezett vizsgálata be­bizonyította egy férfiaknál alkal­mazott fogamzásgátló injekció hatékonyságát, amelyet hét or­szágban 271 egészséges férfin próbáltak ki. A kiválasztott fér­fiak hetente egyszer, injekció for­májában kémiailag módosított tesztoszteront kaptak. A kezelés után fél évvel 157 férfi szervezete már nem termelt ondósejteket. Régebben a kereszteletlen gyermeket a temető mellett, árok szélén vagy egy kerti fa alatt hántolták el. Nem kopor­sóba, hanem kis faládába, ron­gyba vagy fazékba tették. Pénz­darabot kapott, hogy fizetni tudjon a másvilágon Keresztelő Szent Jánosnak. A temetőben vagy a ház körül hallani vélt síró hangot a kereszteletlen gyer­mek hangjának képzelték. Ilyenkor szenteltvízzel megön­tözött ruhadarabot dobtak a hang irányába, és a hang felé fordulva mondták: — Ha fiú vagy, légy Adóm, ha leány vagy, légy Éva. A kereszte­letlen gyermek testrészét mágikus tárgynak tartották. Ezt példázza a következő hátborzongató történet Herencsényhől: „Volt egyszer egy fiatal házas­pár. Nagyon rosszul éltek, már majdnem úgy volt, hogy szétvál­nak. Egyszer, mikor csak az em­ber volt a házban, rabló jött hoz­zájuk. Azt mondta: Olvasom a Magyar Hírlapban, hogy immáron huszadik alkalom­mal ülésezett a tudományos diákkö­rök országos konferenciája. De régen is volt— jut eszembe —, ami­kor jómagam süvölvény egyetemis­taként szintén részt vettem a kezdeti tanácskozások egyikén Debrecen­ben. Testközelből ismerem hát e mozgalom belső életét, sokra tartom .felhajtó energiáját", szisztemati­kus, kitartó munkára nevelő szere­pét. „Soha nem szorult még ennyire rá a nemzet a tudósaira" — hangsú­lyozta Andrásfalvy Bertalan műve­lődési miniszter a diákköri konfe­rencia Tudományos Akadémián tar­tott megnyitóján. Eszem ágában sincs vitába szállni e tetszetős mon­dattal, legfeljebb annyit teszek hoz­zá, hogy már a mi időnkben is ezt hangsúlyozták az ő székében ülők, s a későbbiekből szintúgy ismerős e megállapítás. Valószínű, akárhány évtized múlva is aktuálisként fog hangzani. Egy másik cikk tükrében azonban igencsak megkérdőjeleződik igaz­ságtartalma. Azt írja a Magyar Nemzet, hogy a társadalomtudomá­nyi kutatásokkal foglalkozók hetven százalékának fizetése — a béreme­lés előtt — nem érte el a bruttó 13 800forintot, s vannak olyan inté­zetek — az atomkutató (!) és a régé­— Add el a feleséged, nagy szükségem lenne rá. Az ember ráállt, mert meg akart szabadulni az asszonyától. A rablók a bar­langjukba vitték a menyecskét, kivették a hasából a hét hónapos gyereket. Kis kezét levágták, fagy- gyút öntöttek az ujjaira. Tudták, hogyha azt meggyújtják, nyugod­tan fosztogathatnak, mert abból varázserő támad, a világánál nem ébredhet fel egyetlen alvó sem. A Bablevesi csárdában lakott egy házaspár egy öregasszony­nyal. Ott kért szállást a rablóve­zér nemsokára. Adtak neki a fiata­lok szívesen, csak az öregasszo­nynak nem tetszett a vendég. Éjjel a fiatalasszony nyugodtan aludt az urával, de az öregasszony gyanakodott, hát csak színlelte az alvást. No éjfél után fölkelt a rablóve­zér, meggyújtotta a kis kezecskén mind az öt ujjat, aztán az asztalra tette. Kiment egy pillanatra a házból, füttyentett a cimboráinak, hogy kezdhetik a fosztogatást. Az öregasszony erre várt, felugrott szed — amelyekben még alacso­nyabb volt a bérszínvonal. Könnyen kiszámítható, hogy még a harmincs­zázalékos emeléssel együtt is, men­nyit keres főállásban egy ,,megbec­sült’', favorizált tudományos kutató. Vajon mi a válasz arra a kérdés­re, hogy ilyen anyagi elismerés mellett mikor érjük el a fejlett Nyu­gat. de akárcsak a sokat emlegetett Európa tudományos-technikai szín­vonalát? Az érintettek egy részének reagálása mindenesetre ismert: elhagyják az országot, s ezúttal nem politikai okok miatt.- * Nézem a Napzártában az első magyar Pulitzer-díjasok „klubjá­nak” műsorát. Jó érzéssel nyugtá­zom, hogy ezúttal valóban a szakma, kiválóságai választtattak ki a kitün­tetésre a nem kevésbé hozzáértő — Vásárhelyi Miklós „dirigálta" — kuratórium jóvoltából. Baló György, Gömöry Endre, Rufjy Péter vagy a Mester Ákos vezette csapat igazán profinak minősül, s ismere­teim szerint a sajtószabadság érde­kében is tettek egyet-mást az elmúlt évek során. (A harmadik kritérium­ai ágyból, és bereteszelte az ajtót. —Hej, te vén banya, nem jársz túl az eszünkön — kiáltotta a ve­zér. Hosszú létrát szerzett, hogy becsúszhassanak a szabad kémé­nyen keresztül. Az öregasszony meg minden zsírt meggyújtott, ami csak akadt a házban. Szállt kifelé a rettenetes nagy ßst. Egy rabló sem juthatott be a kémé­nyen. Látták a rablók, hogy emberük­re akadtak, hát elálltak a foszto­gatástól. A vezér bekiáltott az ajtón: — Hej, te huncut öregasszony, békén hagyunk, csak az égő mé­csest hajítsd ki az ablakon! Az öregasszony fogta a faggyús gyerekkezet és kihajította. Abban a szempillantásban felébredtek a fiatalok, mert nem fogott rajtuk tovább a bűvös erő. Akkor tudták meg, mi történt a házban az éjsza­ka, míg ők olyan édesdeden alud­tak. ról — az emberi magatartásról — „ilyen távolságból”, a néző, az ol­vasó szemszögéből nincs módom, erkölcsi alapom nyilatkozni.) A stúdióbeszélgetésből Mester Ákos és Szénási Sándor gondolatait tartom „elraktározandóknak". A 168 óra felelős szerkesztője — az ismert vitára, a sajtót ért vádakra reagálva — azt fejtegette, hogy kor­mánypárti újságírónak lenni spe­ciális, ellenzékinek viszont termé­szetes állapot. A közvéleménynek joga van megtudni azt is, amit eltit­kolni szándékoznak előle, ilyen­olyan érdekek szolgálatában. Szé­nási arról beszélt, hogy a bekövet­kezett társadalmi változásokkal a ,,középszerűség robbanása" is együtt járt. Azaz sokan bukkantak fel olyanok, akik eleddig elnyomva érezték képességeiket. Legtöbbjük azonban — tisztelet a kivételnek — a korlátok megszűntével sem lett egyszeriben jobb publicista, tárca­író, kommentátor, vagy riporter. Ennek analógiájára kérdezem: az élet más területein nem tapasztalni valami hasonlót? Kár, hogy a díjazottak öröme gyorsan befelhősödhet, hisz — mint Régóta ismeretes, hogy ha a váza vizébe egy aszpirint dobnak, a vágott virág később hervad el. Újabban két egymástól független kutatócsoport (a Du Pont mező- gazdasági kutatóintézetében az Egyesült Államokban és a Ciba-^ Geigy bázeli laboratóriumában) a Magyar Hírlap közli — az ameri­kai Pulitzer-bizottság nem adta nevét a magyar „változathoz" és szigorú különbséget is tesz, hogy ki, hol részesült ebben az elismerésben. Remélem, hogy Gömöry Endrének — akit ráadásul még égy Opus-díj­jal is jutalmaztak — és társainak az itt és most kapott kitüntetés is felet­tébb ösztönző erejű. * Olvasom a Hírmondót, a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár kiadványát. A szerény kivitelű, még­is kellemes küllemű tájékoztató ha­vonta jelenik meg, elsősorban a könyvtárba járó olvasók informálá­sára, de szinte mindig találni benne a nagyobb nyilvánosságra igényt tartó írásokat is. A márciusi szám — legalábbis szerintem — két szem­pontból különösen figyelemremél­tónak bizonyult. A szerkesztőknek sikerült — jó­szerivel azonnal a megválasztása után — megnyerniük a megyei köz­gyűlés elnökét, hogy feleljen a mű­velődés és az önkormányzat viszo­nyával összefüggő kérdéseikre. A megszólított dicséretére szóljon: is kimutatta, hogy a szalicilsav (az aszpirin hatóanyaga) aktiválja a növények védekezőrendszerét a betegségek ellen. A felfedezés lehetőséget nyújt a növények védelmére a gombák, baktériu­mok és vírusok okozta betegsé­gek ellen. alaposan átgondolt, igényes vála­szokat fogalmazott, nem tekintve, hogy mennyire jelentős, milyen pél­dányszámú orgánumtól tudakolták a véleményét. Még inkább örvendetes Korill Ferenc mondandójának tartalma mindenki számára, aki — a mai áldatlan helyzetben — aggódik a kultúra sorsáért, jövőjéért. Csak egyetérteni lehet az önkormányzati szerepvállalásról, az állami felelős­ségről kifejtett nézeteivel, az új kö­vetelményekkel szinkronban lévő javaslataival. Üzenete — hogy könyvtár lesz — igazán megnyugta­tó, sőt biztató. De én — mint törzs­vendég — azt is remélem, hogy a megyei könyvtár jelenlegi helyén, összes eddig megismert szolgáltatá­saival együtt funkcionál majd a jö­vőben is. A Hírmondó — ezúttal már har­madszor —jelentkezett melléklettel, helyt adván a Balassi Bálint Asztal- társaság — mint független művésze­ti-művelődési közösség és műhely — alkotóinak. Manapság —r amikor sorra szűnnek meg irodalmi, kultu­rális lapok, fórumok — nem kis do­log, hogy a tehetséges emberek szárnypróbálgató művei — akár­csak ily formában is — eljutnak a közönséghez. Dr. Csongrády Béla Nagy Zoltán Város a vulkán árnyékában Ma is kedvelt turisztikai célpont a Vezúv lábánál fekvő városmúzeum. Az egykor pompás Pompei romjai közt szívesen andalog a látogató. Itt ad randevút egymásnak a XX. század és az örökkévaló. KUTYAKOMEDIA Évek óta zajlik Olaszor­szágban a vadászok és a vadá­szatot törvényesen is betiltatni akaró környezet- és állatvédők küzdelme. De először fordult elő, hogy a szenvedélyek áldo­zatot is követeltek, s ez éppen egy vadászkutya volt. A sértett — kötelességteljesítés közben — Cortona közelében pár­harcba bocsátkozott egy vad­kannal, és az utóbbi volt az erősebb. A kutyát súlyos sérü­léssel nyomban állatorvoshoz vitte a gazdi, s nem is akárho­vá, a perugiai egyetem állator­vosi klinikájára. Az ügyeletes doktornő azonban megtagadta a kezelést. Arra hivatkozott, hogy mint a vadászat esküdt ellensége, lelkiismeretével összeegyeztethetetlennek tart­ja, hogy vadásznak nyújtson segítséget, még akkor is, ha a kutyájáról van szó. Az ügy folytatása: az állatorvosi ka­mara elmarasztalta a doktor­nőt. A kutya gyógyultan távozott egy magánklinikáról. Végtelen történet — stop Szegény mozinéző, aki betéved a „Végtelen történet” második ré­szére, vigyen kispárnát. A főhős, az elkényeztetett, tipikus amerikai jenki nagyon hatásosan tátja a száját, csak éppen ettől nem válik hihetővé, hogy így, meg úgy életveszélyben lenne. Nem igazán izgalmas az sem, hogy Fantáziaország Csöppnyi Csá­szárnéja a „semmi”-től fél, s az „emberfiától” várja a menekülést. Ezt megkapja, de még egy mosolyt sem ereszt el köszönetképpen megmen- tőjének. A papa sem izgul igazán, hogy kiskorú fiacskája eltűnt, ám amikor megkerül, ő legalább elvigyorodik. Fantáziaországból csak a fantázia hiányzik. G. É. VISSZHANG(OK)

Next

/
Thumbnails
Contents