Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

1991. MÁRCIUS 2., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Négyfordulós országos vetélkedő TÁLJÁN TARJÁN Külföldi utazások és értékes tárgyjutalmak Az Axel Springer—Budapest Kft. Nógrád Megyei Irodája, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ és a HungarHotels Karancs Szálloda Tálján Tarján cím­mel, országos vetélkedőt hirdet, amelynek témája Olasz­ország. Á külföldi utazások és az értékes tágyjutalmak reményében, vetélkedő háromfős csapatok (közép- és főiskolai, üzemi, csalá­di stb.) négyfordulós előselejtezőn vesznek részt: vagyis a la­punkban hetente megjelenő kérdéscsoportokra kell minél rész­letesebben, infomiációgazdagabban válaszolni. Az országos döntőbe — melyet 1991. április 27—28-án , rendeznek Salgótarjánban — az a húsz csapat jut, amelyik az elődöntő kérdéseit a legkielégítőbben válaszolta meg. Az egyes fordulókra adott megfejtéseket külön-külön, de a negyedik for­duló végén, együtt is be lehet küldeni, a vetélkedőre történő jelentkezés és egy rövid bemutatkozás kíséretében. Határidő és cím: 1991. március 29-e, József Attila Művelődési Központ, 3100 Salgótarján, pf.: 100. A döntőbe jutott csapatok 1991. április 10-ig, értesítést és tájékoztatást kapnak a szükséges előkészületekről. Részletes felvilágosítás telefonon: 32/13-637, 32/10-503, telefaxon: 32/ 11-119. A vetélkedő házigazdája: Vágó István, az MTV szer­kesztő riportere, generálszponzora, az Axel Springer— Budapest Kiadói Kft. I. forduló kérdései: 1. Híres olaszok Magyarországon 2. Híres magyarok Itáliában 3. Magyar helységnevek, melyekben az „olasz” szó sze­repel 4. Olasz jövevény szók a magyarban Piaci árak Salgótarján, 1991. március 2. Tojás 5—5,50 Ft/db. Bab 100- 120 Ft/kg. Vágott csirke 150 Ft/ kg. Burgonya 22—25 Ft/kg. Vö­röshagyma 30 Ft/kg. Fehérrépa 50 Ft/kg. Sárgarépa 40—45 Ft/kg. Alma 25-v35 Ft/kg. Mák 100— 150 Ft/kg. Üióbél 300 Ft/kg. Fejes káposzta 30—35 Ft/kg. Kelká­poszta 40—45 Ft/kg. Karalábé 30 Ft/kg. Téli retek 30 Ft/kg. Fokha­gyma 100 Ft/kg. Savanyú káposz­ta 50 Ft/kg. Tejföl 100Ft/l. Házi túró 14 Ft/ csomó. Lengyelpiaci árak Salgótarján, 1991. március 2. Gyermek-szabadidőruha 400—450 Ft. Női pulóver 1300 Ft. Gyermekfarmerdzseki (téliesített) 1500 Ft. Felnőtt dzseki (téliesí­tett ) 2000 Ft. Flanelhálóing 250 Ft. Gyermek-harisnvanadrág 70 Ft. Gyermekzokni 30—50 Ft. Konyhai robotgég 1500 Ft. Teflon tepsi (háromdarabos) 1100 Ft. Teflon lábas (háromdarabos) 1100 Ft Gyarmatnak nem kell a húszmillió Dugába dől a szakmunkásképző terve? A Köjál bezáratta, az iskola kinyitná Mit kezdhet a bürokrácia az új ötletekkel, a vállalkozói kedvvel, a kezdeményezőképességgel? Megpróbálja letörni. A Balassagyarmati Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző próbálkozására legalábbis így reagált ahivatal. Bacskó József, az említett okta­tási intézmény igazgatója ugyanis felajánlott húszmillió forintot az iskola képzési feltételeinek javí­tására, javaslata azonban nem ta­lált támogatókra a balassagyar­mati polgármesteri hivatalban. — A vendéglátó egységek pri­vatizációjának megindulásával — mondta Bacskó József — tanu­lóink kiszorulnak az üzletekből, a magánvállalkozók nem foglal­koztatják őket, a gyakorlati isme­retek elsajátítása lehetetlenné vá­lik. Iskolánkban az első osztályban a diákok alapképzést kapnak, ami azt jelenti, hogy minden szakmá­ba belekóstolnak egy kicsit — főznek, felszolgálnak, cukrász­kodnak stb. — és a második osz­tályban indul a specializáció. Jelenleg azonban sem az alap, sem a speciális képzéshez nincse­nek meg a feltételek. Pillanatnyi­lag a vállalatok hat-tíz diákunkat tudnák elhelyezni, ami elenyé­szően kevés ahhoz képest, amen­nyi helyre szükségünk lenne. A vendéglátó- és kereskedelmi egységek magánkézbe adásával pedig ez az arány csak romlani fog. Hol tanulnak majd szakmát a gyerekeink? — Önök milyen megoldást ja­vasolnak? —Az önkormányzat tulajdoná­ban lévő és a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat által működtetett Bajcsy-Zsilinszky úti üzemi konyhát szeretnénk megkapni. Ezt az igen rossz álla­potban lévő épületet felújítanánk, berendeznénk és benne tankony­hát, cukrászműhelyt létesítenénk. Közvetlen szomszédságában ta­lálható a Palócker egyik üzlete is, ami alkalmas lenne tanbolt kiala­kítására. Most ugyanis zárva van, a Köjál nem engedélyezi aműköd- tetését. Mi ezt is hasznosítanánk, ha a Palóckerrel sikerülne egyez­ségre jutni. — S honnan lenne minderre pénz? —- A szükséges fedezetét ma­gunk teremtjük elő, a városnak egy fillért sem kell fizetnie. A tankonyha és a cukrászmű­hely tervének megvalósításához va, hogy azonnal dönthessünk. A javaslatot visszaadtuk az igazga­tónak, és kértük, hogy a részletek kimunkálása után újra terjessze a testület elé. — A városban az a hír járta. négymillió forintot a miniszté­riumtól kaptunk, egymilliót vá­runk a vállalatoktól, egymilliót pedig mi magunk adnánk. Ennyi­ből már kivitelezhető az elképze­lésünk. A tanbolt felújítását pá­lyázaton nyert tizenkétmillió fo­rintból, egymillió forint vállalko­zási támogatásból, és egymillió forint iskolai megtakarításból fedeznénk. — Ez összesen húszmillió. Nem hangzik rosszul, így min­denki jól járna... — Hát persze. Ha a tankonyha a cukrászműhely megépülne, száz­húsz diák számára biztosítaná az alapképzést, szolgálná á speciális oktatást ugyanakkor ellátná a ta­nulók napközis étkeztetésének feladatát, sőt a nyugdíjasokét is. — Az önkormányzat mégsem kapott ezen az ajánlaton. Miért? — A hivatal a terv kiegészítését kprtc. Attól tartanak, hogy az ob­jektum működtetése sokba kerül­ne az önkormányzatnak. — Tényleg, mibe kerülne? — Semmibe. A tankonyha és a cukrászműhely fenntartásához az iskola állami támogatást kap, a működő üzemi konyha pedig önfi­nanszírozó, bérfőzésből tartja fenn magát. Gyarmat még nyer­hetne is az üzleten, hiszen, ha a mi gyerekeink dolgoznának ott, ne­kik bért sem kellene fizetni. Dr. Tóth János, Balassagyar­mat jegyzője a testület fenntartá­sairól tájékoztatott: — Az ülésünkön előterjesztett kérelem nincs annyira kidolgoz­hogy a tervet önök egyszerűen lesöpörték az asztalról. — Szó sincs ilyesmiről. Min­dössze arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ismertetett elképzelés nem jelent-e nagyobb anyagi ter­het a városnak, mint amennyit most elbír. Ezenkívül az is gondot jelent, hogy a vendéglátónak is jelenleg érvényes szerződése van az egység üzemeltetésére, s ne­künk a megegyezés felbontásával járó következményeket is vállal­nunk kell. A kérdést alaposan megvizsgáljuk, a következő testü­leti ülésünkön elbíráljuk az előter­jesztést. Mindez persze még januárban történt. Akkor Bacskó József arra kért, ne bolygassuk a dolgot, mert lehet, hogy csak árt az ügynek, várjuk meg a testület döntését. Döntés azonban azóta sem szüle­tett. Ellenben a Palócker olyan árat állapított meg, amit az iskola nem képes megfizetni. Pedig nem szabadna elfelejteni, hogy az oktatási intézmények fenntartása a városi önkormány­zat feladata, s ha valaki ezt átvál­lalja, azt inkább segíteni, mint akadályozni kellene. Veszni hagyni húszmillió forintot több mint hiba. Az ötlet hamvába halni látszik. Elvi támogatásáról az önkor­mányzat biztosította az iskola igazgatóját, de hogy a diákok hol fogják elsajátítani választott szakmájukat, még senki nem tud­ja. — Ozsvárt — Falusi üdülés Nógrádban? BÁRÓNK A MARI NÉNI Hogy milyenek vagyunk? Talán olyanok, hogy amíg nem kényszerü­lünk a változtatásra —jó nekünk a régi gyakorlat (lásd kalandozások kora a honfoglalás után egészen Augsburgig, amikor jól elvertek bennünket). Most valamit már kapisgálunk a fa­lusi üdülés témájában is. Lehetetlen út­viszonyok közepette majd félszázan csúszkáltunk — gyűltünk össze a mi­nap Szécsényben, hogy meghallgas­suk a fővárosból ugyancsak késve érkezett Csáky Csabát, a hazai falusi üdülés és turizmus lelkes propagálóját, szervezőjét, Hütter Csaba egykori mi­niszter e tárgyban legeredményesebb munkatársát, barátját. Maga Hütter Csaba rendkívül sokat tett a falusi üdülés-turizmus fejlesztéséért. Kieszközölte például a kormánytól és a parlamenttől (az akkoritól) tíz ágyig az adómentességet, amiért ma újra küzdeni kell! Harsányi Zsolt, ismert író 1939-ben előszót írt Az utas könyve című kiad­ványhoz, s abban kifejtette, miért fon­tos minden országnak, hogy társadalmi üggyé váljon a falusi üdülés-üdültetés. Ez akkor volt, amikor íjálunk Nógrád­ban — szinte hihetetlen is — például nagyszerű panzió működött Mátrasző- lősön, Cserhátszentiván hegyi strand­járól volt ismert és vendégfogadó há­zairól, polgárairól a pesti aszfalt népe előtt. A háború utáni évek, évtizedek alaposan lerombolták itthon mindazt, ami már korábban kialakult. Nemhogy támogatásban nem részesült a falusi üdültetés, de minden alanyi és tárgyi feltétele megszűnt. A falu átrétegző­dött. A tulajdonviszonyok elváltoztak. A nagy táblás kolhozos gondolkodás eluralkodott, a házak leépültek és új­raépültek, ám minden infrastruktúrát (víz, csatorna, telefon, bolthálózat, asz­faltozás stb.) nélkülözve sokáig. Ezt mások egészen másként csinálták. Nyugat-Európában akkor is fejlesz­tették a falusi üdülést, amikor az úgynevezett kékturizmus (tengerparti) dívott! Ausztriában először ötezer, majd újabban már tízezer schilling támogatást kap minden férőhely, ame­lyet a falusi üdültető kialakít. És ez vissza nem térítendő segítség az állam részéről. Szinte minden időkben tisztá­ban voltak a sógorék azzal, mit jelent a vidéken megépült és évszázadok során fenntartott-korszerűsített épületva- gyon és a turistát fogadó kultúra! Nép­gazdasági értékben, mértékben min­den épeszű országnak. ,,Hússzor osan olcsóbb helyben tá­mogatni például a falusi üdülés felvál­lalásában a parasztot, mint beköltözni hagyni, vagy pláne erre kényszeríteni a körűimé nyekkel" —vallják a szomszé­dok. Tíz ágyig — éppúgy mint nálunk még eddig — adómentességet is élvez, aki városiakat üdültet. Ez persze nem csupán vonzó, hanem folyamatos köte­lezettséget és folytonos vendégfogadói kultúraápolást is feltételez. Amit még tanítanak is ott, ahol mindig tudták, mi a közös a mezőgazdaság! (és így tulaj­donképpen a vidék) fejlesztésében és a falusi üdültetés dotálásában. Nálunk voltak országos vezetők, akik eddig a gondolatig a legnagyobb segítséggel sem voltak képesek eljutni. Ehhez ké­pest, ami itthon falusi üdülésben az utóbbi egy-két évben változott, valósá­gos csoda és olyanoknak köszönhető, mint a már említctt Csáky Csaba, vagy a volt miniszter, Hütter úr. És ez akkor is így igaz, ha ma nem ez a divat (mármint a „pártállamos” minisztereket bármi­lyen csekély mértékben elismerni stb.). Része van mindebben a felismerés­nek — kényszernek. Az előrelátásnak, ami sajátja mindenkinek, különösen a falun örökké éberen élőknek. Több mint kétezer! ágy, férőhely keletkezett segítség nélkül (lásd Ausztriát!) az utóbbi két esztendőben a magyar fal­vakban a házaknál. Csáky Csaba nem­régiben megtapasztalta meghívásos alapon, mit jelent a külföldinek (a mindenkorinak) valahova menni, va­lakihez utazni, ahol személyes vendége tehet... mondjuk X. német bárónak. Akinek kastélya szolgál e célra és csa­ládfája nagyobb mint a parkjában álló kétszáz éves diófa. A kastélyban csor­dogált valami sárgás folyadék, ami víz­nek volt beállítva, Csáky úrék alig tud­tak megborotválkozni, de ez senkit sem zavart! Amikor reggel az angolokkal találkozott, az volt az első kérdésük, hogy látta-e már a bárót? Vagyis a személyesség a legfontosabb. Nekünk a vidéken élő Mari nénik a báróink, s ezt nem szó szerint kell elképzelni. Valójá­ban arról van szó, hogy kapcsolatokat kell eladni, családi körbe kell fogadni az üdülőt. A „művelt nyugaton" az állattartás mellett ott szerepel a tantárgyakban a vendéglátás is, ez része az agrárképzésnek. Nem is csoda, hiszen egy jól bevezetett vendégágy vetekszik jövedelemben (adómentessége miatt is) egy jól tejelő svájci tehén anyagi hasznával a gazdának. A növekvő munkanélküliség, az otthonkénysze- rültség, a földművelés gondjai — mi­ként Augsburgnál eleinket — sokakat arra ösztönöz majd, hogy felmérjék csalódjuk-házuk (minél régebbi, annál jobb, s vizet palackban is lehet hozni ivásra) alkalmasságát. A Magyar Falusi Vendégfogadók (Falusi Turizmus) Szövetsége, amely egyelőre, de ki tudja meddig, a pesti Szabadság tér 14. alatt székel, az idén már a harmadik teljes körű, tizenhét! (köztük orosz) nyelvű prospektusát adja ki azokról a helyekről, ahol vendé­get fogadnak. A komforttól függően nyolcvan-kétszáznyolcvan schilling (per fő, per éjszaka) árban. Egyre több a nógrádi cím és fotó. így található a már közkézen lévő ismertetőben diósjenői, kazári, alsótoldi, hollókői, kozárdi, ságújfalui címzés is. T. Pataki László ízBmnu 3 Megkapták a harminc százalékot Nógrádgárdony—Csitár— Piliny. A képviselő-testületek úgy határoztak, hogy a Nógrád- gárdonyban központosított óvoda két pedagógusának, akik össze­vontan harminchárom gyermek­kel foglalkoznak — a lehetősé­geknek megfelelően 30 százalék­kal növelik a bérét. Az emelés belefér az évi költségvetésbe. A 30 százalékból 20 százaléknak megfelelő összeg az önkormány­zatok kasszáját terheli. / Felemelik a térítési díjakat Hugyag. Az idei költségvetés összeállítása előtt az önkormány­zat alaposan megvizsgálta, mi­lyen pénzügyi lehetőségei van­nak, hol, milyen mértékben kell változtatni. Az eddigi elképzelé­sek szerint március elsejétől — amennyiben elfogadják a szociá­lis bizottság javaslatát — a koráb­binál többet kell fizetni étkezési hozzájárulásként. A terv szerint, akik eddig egyetlen fillért sem fizettek, ezután húsz forintért kapják az ellátást, a húsz forintot fizetők pedig harminc forintot térítenek. Az előbbi öt, az utóbbi pedig kettő főt érint. Vándortáborban Orhalom. Az iskola vezetősé­ge már készül a nyári vándortábo­rozásra. Az első harminc főből álló csapat július 2-től l'l-ig Ve­lencén kezdi a táborozást, majd a tervek szerint végigjárják a kör­nyéket, egészen Székesfehérvá­rig. A másik társaság július 27-től augusztus 5-ig, Fonyódon kezdi meg táborozását ugyancsak há­rom pedagógus felügyeletével. A táborozás költsége előrelátható­lag háromezer forintba kerül. Az összeg döntő részét az iskola ve­zetése különböző rendezvények­kel, akciókkal teremti elő, de szükség lesz a szülők anyagi tá­mogatására is, Közművesített telek Patak. A polgármesteri hivatal 1990-ben nyolc közművesített telket alakított ki az otthont te­remtőknek. A kijelölt területeket közművesítették. Ezt figyelembe véve az ezer négyzetméter körüli telkek ára 30—50 ezer forint kö­zött váltakozik. A tavaly kialakí­tott házhelyek egy része a Nagy­oroszi felé vezető úton, a másik része Érsekvadkert irányában ta­lálható. Eddig négy telket építet­tek be. Ajándék műszerek Pásztó. A németországi, mün- sterni kórházból kapott ajándékba használt műszereket a pásztói kórház, Káposztás József sebész főorvos révén. Egy osztrák— magyar kft. vállalta az út finanszí­rozását és a szállítást, így került Pásztora négy darab műveseké- szülék, valamint csecsemőinku­bátor és ultrahang-átvilágító ké­szülék. A szerzeményeket még fe­lül kell vizsgáltatni az ORKl-val, szabványosítani kell. Mivel a pásztói kis kórház, intenzív osztá­lya sincs, a műveséket várhatóan elajándékozzák, esetleg felajánl­ják a salgótarjáni állomásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents