Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

4 LUZPUZTLI LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 13., SZERDA Székelykapuk Salgótarján. Olasz Ferenc fotó­művész, a Magyar Televízió mű­vészeti osztálya filmrendezőjé­nek Székelykapu című fotókiállí­tását nyitották meg a zagyvapál- falvai körzeti általános iskolában. A kiállítás negyven színes és fe­kete-fehér képet tartalmaz, s március elsejéig, hétköznap 8—17 óráig tekinthető meg. Nagy Márta tárlata Salgótarján. Nagy Márta festő­művész kiállítását dr. Rozgonyi József, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Keres­kedelmi Szakközépiskola igazga­tója nyitja meg február 14-én, délelőtt 9 óra 20 perckor, a Ma­dách Galériában. A kiállítás már­cius 14-ig tekinthető meg, mun­kanapokon 8-tól 18 óráig. Országos grafikai bienncÜé Budapest. A Magyar Képző- művészeti Főiskola kiállítóter­mében, 1991. február 14-én, 17 órakor Fekete György, a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium helyettes államtitkára nyitja meg ,.A fény” címmel, a VII. or­szágos alkalmazott grafikai bien- nálét. A tárlat — amelyen a VI. biennálé fődíjasainak műveit, valamint az 1990 májusában, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban bemutatott anyagot állítják ki — február 27-ig tekint­hető meg. fen ® Kijavították a hibát, de... Salgótarjánból, a Kistarján út 8. szám alól hívta fel szerkesztősé­günket az egyik lakó, s elpana­szolta: — Már több mint egy hete nincs fűtésünk és meleg vizünk. Jóma­gam háromszor telefonáltam a Távhőszolgáltató Vállalathoz, s kértem, javítsák ki a hibát. ígére­tet kaptam, ám a karbantartók nem jöttek. A házmesterünk le­vélben fordult a cég igazgatójá­hoz, de Csőke úr válaszra sem méltatta. Kérem, segítsenek, mert nyolcvan családról van szó! Tárcsáztam a hőszolgáltató tele­fonszámát. Az igazgató távol volt, így Bubró Andrással, üzem­viteli üzemegységvezetővel sike­rült beszélnem. A többi között el­mondta: — Ma délelőtt (kedden — a szerző) egy munkabrigád dolgo­zott a Kistarján út 8. szám alatt, s magam is ott jártam. Embereink átmosatták a fűtőberendezést, rendkívüli karbantartást végeztek a helybeli hőközpontban. Ennek tudatában nyugodt szívvel kije­lenthetem: a hőszolgáltató olda­láról nincs akadálya a fűtésnek és a melegvíz-szolgáltatásnak. Azt azonban szeretném elmondani: a tíz évvel ezelőtt üzembe helyezett rendszer már olyannyira elvízkö- vesedett, hogy a legfelsőbb szint­re nem jut fel a meleg víz. A prob­léma csak akkor oldható meg, ha kicserélik a hálózatot. K. L. ‘Palóc világ Garabonciások a Mátrában A garabonciások — a néphit szerint — természetfeletti személyek voltak. Rongyos ruhában, kezükben könyvvel mentek végig a falun. Ha megéheztek, csak tejet vagy tojást kértek. Akkor kezdődött a baj, ha visszautasították őket. Ilyenkor vihart, jégverést támasztottak, és sár­kányon lovagoltak el a falu fölött. Sárkánykígyójuk farkával lesöpörték a házak tetejét, a fákat pedig tövestől kicsavarták. A hiszékenyebb em­berek ártatlan vándoremberekben látták a garabonciásokat. A népdal­gyűjtő Kodály Zoltán is beszámol visszaemlékezéseiben arról, hogy különös öltözékében nem egyszer garabonciásnak vélték. Végül hallgassunk meg egy rövidke történetet az utolsó nógrádi garabonciásokról, akik Mátrakeresztesen jártak valamikor a húszas években. „Nagyon régen beérkezett egy öregember a faluba toprongy osan, nagy hajjal, szőrösen, és szegény nagyon éhes lehetett. Bement az egyik házhoz. Tejet és tojást kért, hogy megfizet érte. De nem adtak neki. Azt hazudták, hogy nincs. Csúnya szavakkal kiküldték a portáról. A vándor ember betért az átél lenben lévő házhoz. Elpanaszolta, hogy járt. Ennivalót kért, és nem kapott. — Ezért meglakolnak a falusiak. Még máma lesz olyan ítéletidő, olyan víz szakad a falura, hogy a bűnös család házát elviszi. Úgy is volt. Nemsokára jött egy hatalmas felhőszakadás. A házat — ahol az öregember hiába kopogtatott—teljesen elsodorta egy nagy kő, amit az áradat görgetett végig rajta. Csak az oldalfalak maradtak meg. A nagy kő meg a ház mögött megállóit. Az az óriási kő még gyermekkoromban is megvolt. 1935-ben verték szét egy építkezéshez. Beépítették egy házba. Ez a ház még most is áll, a Cseres Pistáék háza. A kövön még én is sókat mászkáltam mint gyerek 1935 előtt. Többször is járt a garabonciás Keresztesen. Azt még elmondom, mikor megszállt az egyik családnál. Fáradt volt, hát ledőlt, elszunyókált. Az egyik házbeli gyerek magához vette a gara­bonciás könyvét és olvasta. Mire a garabonciás felébredt, már rettene­tesen zengett és villámlott. — Mit csinálsz, fiam? — Ezt a könyvet olvastam. — Oh, de rosszat tettél! Elkapta a gyerek kezéből a könyvet, és visszafelé olvasta. Annyira kiszedte az erejét az olvasás, hogy megizzadt, csupa víz lett cakk-pakk gúnyástól, mindenestől. De a vihart visszaparancsolta, nem lett a falu­nak semmi baja.” Nagy Zoltán új szolgáltatással az olvasókért A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár­ban két hete üzemel egy számítástechnikai rend­szer, melyet hamarosan az olvasók is igénybe vehet­nek. A helyi állomás a könyvtár emeletén találha­tó és bekapcsolódik az országos hálózatba. Ezzel könnyebbé válik az olva­sók kutató-kereső munká­ja. A rendszerhez nyomta­tó és telefax is tartozik, melyet a teljes beüzemelés után szintén igénybe ve­hetnek az olvasók. Gyurián Tibor felvétele Zöld karácsony Míg mifelénk általában fehér karácsony után áhí­toznak, sok környezetvédő csoport inkább zöld szín­ben szeretné látni ezt az ün­nepet. Érveik elég meggyő­zőek: évente mintegy 8 mil­lió hektárnyi erdő esik — karácsonyfaként — az ünnep áldozatául, s megkö­zelítőleg ugyanannyi üd­vözlőlap képében, papír­ként szegényíti a természe­ti környezetet. Ilyenkor ráadásul többet fűtünk, főzünk, autózunk, világí­tunk, egyszóval környezet- védelmi szempontból is igen pazarló a szeretet ün­nepe. A rend őrei II. Hivatalnok rendőrök helyett... Centralizált irányítás fenntartá­sa mellett, az erők és eszközök a közvetlen végrehajtást erősítő decentralizált elhelyezésével meg kell szüntetni a központok­ban (ORFK, megyei RFK) az indokoltnál nagyobb létszámú elvi irányító, elemző, ellenőrző és kiszolgáló apparátust, a felesle­gesen nagy számban lévő pa­rancsnoki, alparancsnoki és tiszti beosztásokat. Az így felszabaduló létszámot az elsőfokú hatóságokhoz kell helyezni. Az erőknek, eszközök­nek ott kell lenniük, ahol a legha­tékonyabban lehet alkalmazni őket, ahol leggyorsabban tudnak reagálni a várható, vagy már elkö­vetett köztörvénybe ütköző jog­sértésekre. 1. Bűnügyi szakterületen — az ORFK, de különös tekintettel a megyei rendőr-főkapitányságok nagy létszámú bűnügyi osztályai helyett egy, a feladatok koordiná­lására, az értékelő, elemző, javas- lattevő feladatok ellátására alkal­mas, jól képzett tisztekből álló kis létszámú osztályt kell létrehozni. Az itt felszabadult erők nagy ré­szét a megyeszékhelyi kapitány­ságokra kell helyezni. Ezek a ka­pitányságok lássák el a megyei hatáskörű feladatokat is. A felszabaduló erők másik ré­szét — ha ennek feltételei megte­remthetők (elhelyezés, lakás stb.) a rendőrkapitányságokra kell he­lyezni. A bűnügyi nyomozói szakszol­gálatoknál meg kell szüntetni a hivatali munkaidőrendet és az operatív helyzet alakulásának megfelelő több műszakos szolgá­lati rendet kell bevezetni a nagy­városokban és a megyei székhe­lyeken. Fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a bűnüldözés zömmel hivatali munkaidőben folyjon. Közbiztonsági szakterületen, meg kell szüntetni, hogy a közbiz­tonsági és közlekedési állomány a kapitányságok épületében kon­centrálódjon. Az őr- és járőrszol­gálati, valamint a körzeti megbí­zotti állományból nagyobb váro­sok, fővárosi kerületek több pont­ján, nagyobb községekben, fonto­sabb településeken rendőrőrsöket kell létrehozni. A körzeti megbí­zottak nyomozási feladatait a nyomozó-tiszthelyettesi beosztá­sok felállításával lehet kiváltani. A közlekedésrendészetet önálló szolgálati ágként kell működtet­ni. Budapesti és megyei közleke­désrendészeti osztályokat kell felállítani, ahol egy kis létszámú parancsnoki kar irányítja a terüle­ten elhelyezett közlekedési alosz­tályokat. A közlekedésrendészet elsősor­ban szakfeladatokat lásson el, a könnyű személyi sérüléssel, vagy meghatározott anyagi kárral járó közúti balesetek vizsgálatát a közbiztonsági szolgálat végezze. Az igazgatásrendészettől — a szabálysértési bírságolási jogo­sultságukat el kell venni és egysé­ges közigazgatási bírósági rend­szert kell létrehozni az Igazság­ügyi Minisztérium irányítása alatt. Felül kell vizsgálni a különböző nyilvántartásokat és meg kell szüntetni a párhuzamosságot. (Rendőri, önkormányzati stb.) Ahhoz, hogy érzékelhető és kedvező legyen a rendőri munka, irányát a vagyon elleni bűnözés visszaszorításában kell megszab­ni. Itt két területre célszerű kon­centrálni: az áruszállítások foko­zott biztosítása és ellenőrzésére, és az illegális értékesítési vona­lak, helyek, orgazdák, a bűncse­lekményből származó bevételek legális befektetési formáinak fel­derítésére és ellenőrzésére. A rendőrség munkája akkor lehet hatékony, ha a személyi ál­lomány magabiztos. Az alapfela­datok folyamatos ellátása mellett a helyesen képzett súlypontoknak megfelelő irányban, széles társa­dalmi támogatással tud tevékeny­kedni. Erőit, és eszközeit úgy kell elhelyezni, hogy késedelem nél­kül tudjon intézkedni. Szigetvári János nyugállományú rendőr ezredes ! POSTÁNKBÓL # Földet rengető tánc Kezd már közhellyé válni, hogy kezdet kezdetétől mást sem halla­ni a T. Házban, a tévében, a sajtó­ban, hogy a kormány nem elég határozott, a benyújtott javasla­tok hézagosak, intézkedései rosz- szak stb. Mi, az „átlagember” már azt is szeretnénk hallani, olvasni, hogy hogyan lehetne jobb? Könnyű a kibicnek bekiabálni, kritizálni. Kritikájának nincs következmé­nye, de ő maga sem tudja a jobb felé vezető utat még csak felvá­zolni sem. Az ellenzéki politikusoknak, újságíróknak bizony jogukban áll, valamilyen konkrét javaslatot tenni, hogy mit, hogyan kellene csinálni. Közös egyeztetését a véleményeknek, hogy ebből a kilátástalan helyzetből kibonta­kozás is legyen! Nehéz megérteni: a pártok nem veszik észre, hogy az egymás fúrása, az öncélú klikkek széthú­zása előbbre való, mint az ország, saját létünk megmaradása. Nem is tudok mást tanácsolni: ebben az önpusztító munkában nem szabad részt venni. Az, aki­ben él még a felelősségérzet, a tisztesség, és azt meg is akarja őrizni, az most visszahúzódik a politizálástól, s csak intő-féltő szavát hallatja. A monarchia szétesésével fel­borult Európa egyensúlya. A né­gyszáz év annyi súlyos küzdelme után az Ausztriával való közjogi kapcsolat nem egy diadalmas re­formmozgalom, hanem egy hábo­rús összeomlás szüntette meg. Az önálló Magyarország nem mint a magyar nép és a nemzetiségek szabad hazája, hanem a trianoni imperialista békeparancs által sújtott Csonka-Magyarország született meg. A második világ­háború után a győztes nagyhatal­mak összetákoltak egy tessék- lássék egyensúlyozó mérleget, ahol az egyik serpenyő a Szovjet­unióé, a másik az USa-é volt. Nagyon gyakran feszültek a hú­rok, nehéz volt ezt a mérleget egyensúlyban tartani. Aztán sze­münk láttára megkezdődött a Szovjetunió szétesése, először gazdasági, majd hatalmi ösz- szeomlás. Most ki van a serpenyő másik felén? Mert csak a vak nem látta a két Németország egyesíté­sének következményét! Most már megindulhat az igazi küzdelem a száz vagy kétszáz évre a piacokért. A szovjet piaco­kért, a szabad vadászterületté vált Kelet- és Közép-Európáért az USA és a Nagy-Németország között. Ahogy lehanyatlik Szov­jetunió, úgy tör az élre Németor­szág, s szorítja ki Európából az USA-t. Mi, ez a kis ország, pedig itt állunk marakodva, okoskodva, töprengve, vajon most hova kelle­ne állni? Dehát lehet ezt tudni? Hatalmas, földet rengető tánc folyik most, s már el is kezdődött. S még mindig nem azon vagyunk, hogy közös összefogással óvjuk ami még óvható, hanem fogat csikorgatva lökve, taszítva, vi­csorítva ragaszkodunk a vélt ol­talmat jelentő vackainkhoz, ahonnan mindenáron kilökőd­nénk a másikat. Aki ezt nem érzékeli, az lépjen vissza a régi mesterségéhez, ha van neki, s ne játszadozzon egy nép, egy ország sorsával. Dobrocsi Pálné Legénd Hátrányban az elhízott bébik A kövér bébi mindig vágyálma volt a mamáknak. Ma úgy tűnik, hogy e kérdésben—csakúgy, mintáz élet számos vonatkozásában—középen az igazság. A legegészségesebb az a kisgyermek, akinek súlya átlagos, a normálist nem haladja meg, de nem is kevesebb annál. A vizsgálatok azt bizonyították, hogy azok a kisgyermekek, akik már egyéves kor alatt elhízottak, túl sok zsírsejttel bírnak. Ha későbbi életükben fogyókúráz­nak, a testsúlycsökkenéssel párhuzamosan nem csökken a zsírsejtek száma, hanem csak az egyes zsírsejtek zsírtartalma. Ha viszont az első életév után kezdődik a hízás, e folyamatnak egy bizonyos határáig a vál­tozatlan zsírsejtszám mellett az egyes zsírsejtek nőnek meg. Ha ezek végeznek fogyókúrát, akkor a sejteknek átlagos zsírtartalma erősebben csökken, mint ott, ahol a zsírsejtek száma nagy. A zsírsejtek száma mindenekelőtt a táplálkozástól függ.

Next

/
Thumbnails
Contents