Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

‘iinmnu LATOHAT AR 1991. FEBRUÁR 7., CSÜTÖRTÖK I film CSAK SEMMI PANIK Hazánk filmszínházaiban is divatba jött (ismét) a nassolás. Ért­hető: jó film esetén dupla az élvezet — bár az emberi szervezetnek nem igazán tesz jót, ha a mozinéző a látvány hatása alatt öntudat­lanul, automatikus mozdulattal nyeli le a ropogós sósrudacskák után az étkezési célokra nem kifejezetten ajánlott nejlonzacskót is — ha meg netán csapnivaló a produkció, akkor legalább jól elfala- tozgat a nyájas néző. Azonban, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. Mert lehet ám úgy is járni, mint egyik közeli ismerősöm, aki élete első horrorfilmjét úgy in­dította el a videón, hogy a fo­telban elhelyezkedve, szoká­sához híven szendvicset kez­dett majszolni. A bevezető képsorok után gyanútlan isme­rősömnek szó szerint torkán akadt' a falat, majd háborgó gyomorral, viharos gyorsaság­gal bevágtatott az illemhelyre. Phillip Noyce alkotása messze nem horror, azonban •bármit is rágcsálni alatta -r- végzetes lehet. Annyit eláru­lok: nem a szó akad(na) az ille­tő torkán és hát mozisötétség­ben megfulladni ugyebár... Phillip Noyce ausztrál rendező első amerikai produk­ciójával, a Vak végzettel a múlt esztendőben találkozhat­tunk a hazai filmszínházak­ban. A most bemutatott Halá­los nyugalom korábban ké­szült és jobb film. Egy házaspár jachttal a ten­gerre megy pihenni és elfeled­ni a közelmúlt megrázó élmé­nyét. amikor is autóbalesetben elvesztették egyetlen gyerme­küket. A lágyan ringatózó, nyugodt tengeren semmi nem zavarja meghitt kapcsolatu­kat, egészen addig, míg meg­pillantanak egy elhagyott ha­jót, s az onnan érkező egyetlen A Halálos nyugalom mind­végig izgalmas mozi, egyetlen unalmas másodperce sincs. Egyedül a befejezés sikeredett túl egyszerűre és nem kellő módon kidolgozottra, de egyébként határozottán kelle­túlélőt fel nem veszik vitorlá­sukra. Innentől váratlan, hihe­tetlen és kiszámíthatatlan ese­mények mennek végbe. Phillip Noyce mesterembe­rekhez méltó módon teremt feszültséget, kiválóan fokozza az izgalmakat. Nagyszerűen oldotta meg azt a leckét, ami valahogyan így hangzik: adva van a végeláthatatlan óceán és három, csak három szereplő (no, meg egy kutya) — készíts ebből az alapanyagból krimit. Sikerült. A remek sztorit nem rontotta el panelhelyze­tekkel, ezerszer látott s meg­unt fordulatokkal. Színészeit nagyvonalúan vezeti, s igazán nem kell fukarkodnunk a jel­zőkkel a három főszereplőtől sem: emlékezetes produkciót nyújtottak. mes meglepetés, kifejezetten tehetséges munka. Az utóbbi hónapok eléggé halvány kri­mijei között mindenfélekép­pen az élmezőnyben a helye: Ezt halálos nyugalommal kije­lenthetem. Szilágyi Norbert Halálos nyugalom írta: Terry Hayes Fényképezte: Dean Seniler Zene: Graeme Revell Főszereplők: Nicole Kid­man, Sam Neill és Billy Zane Rendezte: Phillip Noyce ausztrál, feliratos Forgalmazza: InterCom Hallotta? Járjon utána! Az IPOSZ felveszi a kesztyűt Mindenki tartozik, mindenki követel. Vállalatok, vállalko­zók állnak sorba a bankoknál, miután a harmincnapos fizeté­si határidő be nem tartása pél­dátlan méreteket öltött. A kis­vállalkozókat ez az állapot, ha lehet még jobban sújtja. Az IPOSZ (Ipartestületek Orszá­gos Szövetsége) megpróbálja felvenni a kesztyűt. Szerző­dést köt a Kereskedelmi és Hi­telbankkal egymilliárd forin­tos hitelalap létesítésére. Céljuk, a pillanatnyilag baj­ba jutott kisvállalkozók meg­segítése. A felvehető összeg száztól ötszázezer forintig terjedhet. — Ajándékot kap a város! Az OTP négy részre való szétválásakor megalakult Sze­rencse Részvénytársaság új formákat keres a vidékkel való szorosabb kapcsolat kialakítá­sára. Ennek keretében egy-egy város külön lottójátékon vehet részt. A részt vevő város ön- kormányzata részesedik az rt. bevételéből. Ez az összeg há­rom, előre megjelölt, rövid időn belül megoldandó fel­adatra fordítható. Hogy végül is melyiket a három közül? A döntés (akár­csak a nyeremény) a nyertes kezében lesz! A rádió híradásában a minap azt hallottam, hogy az év közepétől várhatóan száztíz százalékkal emelik a gyógyszerek árait! Ahogy mondani szokták: megin­dult az agyam. Év elejétől rendszeresen és nagymértékben emelték az élelmiszerek árát, a mun­kabérek pedig maradtak a ,,békebeli” idők szintjén. HASMANT... Tehát egyre kevesebbet ehe­tünk, főleg a vitamindús, a szervezet számára értékesebb, ezért drágább élelmiszerek­ből, aminek következtében könnyebben megbetegedhe­tünk. Igen ám, de gyógyszerre sem telik majd a magas árak miatt. Mit tegyünk tehát? E szomorú helyzetben egy vicc jut az eszembe: a polgárvédelmi oktatáson az előadó megkérdezi a hallgatókat, mit tegyünk akkor, ha atomtámadás éri településünket? A válasz: gyorsan le kell vágódni és hasmánt kúszni a temető felé. Hogy legyen még hely. Szalagavató Szécsényben A mezőgazdasági szakkö­zépiskola és szakmunkás­képző intézel végzős diákjai­nak szalagavató ünnepségét pénteken délután rendezik meg Szécsényben. A helyi művelődési központban sor­ra kerülő esemény három órakor kezdődik. Németországi festőművész kiállítása Bella János festőművész képeiből nyűik kiállítás feb­ruár 12-én, 16 órakor a salgó­tarjáni Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár emeléti csarnokában. A tárlatot meg­nyitja, Bódi Tóth Elemér köl­tő, közreműködik Guthy Éva előadóművész. A megnyitó után baráti beszélgetésre kerül sor a Németországban élő Bella Jánossal. A Magyarnandori Álla­mi Gazdaság felvételre o keres főkönyvelőt. A munkakör betöltésé­hez szakirányú főisko­lai végzettség, legalább 5 eves szakmai és veze­tői gyakorlat szüksé­ges. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezes: személye­sen a személyzeti osz­tály vezetojenel: Szügy, Hunyadi ut 28. Telefon: Balassagyar­mat. 81-21 42 mellek. (174 SZ) Epilógus a Balassi Pódiumon Minden csak komédia? Haumann Péter szinte már hazajár Salgótarjánba, oly gyakran vendégszerepei itt. Hogy szívesen látják, az önálló estjén is kiderült, hisz ezúttal zsúfolásig megtelt a megyei könyvtár alkalmi nézőtere. Legtöbben valószínűleg a gondűző szórakozás, a politi­kamentes, önfeledt kikapcso­lódás reményében váltottak jegyet a Minden csak komédia című műsorára, s nem is csa­lódtak. Haumann ugyanis — meglepve és mintegy megmá- morosodva a nagy érdeklődés­től, a karnyújtásnyira ülő ra­jongóitól — ritkán látható, frenetikus hatású produkciót nyújtott. Néhány dalt, sanzont is elénekelt—Szentirmai Ákos kíséretével —, nagyobbrészt azonban vidám verseket, vers­szerű humoreszkeket adott elő a maga különleges — mások számára nem ajánlott — stílu­sában: dramatizált változat­ban. Előadásmódja messze esik mind a hagyományos, érzel­gős, úgymond szavalástól, mind a monologizáló, mono­ton versmondástól. Széles tag­lejtésű, harsány gesztusaival, hallatlanul kifejező mimikái eszközrendszerével valóság­gal láttatja az eseményt, ame­lyről szó van, karakterisztikus hangszínekkel, találóan sze­mélyesíti meg az abban szere­plőket. A feje búbjától a tal­páig, minden testrészét ját­szatja, ezernyiféle cselekvést mímel: kuncog, hahotázik, pi- tyereg, zokog, suttog, hüm- mög, mormol, dohog, liheg, köhög, kukucskál, integet, mu­togat, száját tátja, nyelvét nyújtja, csücsörít, grimaszol s ki tudja még mi mindent csi­nál. Érthetően, tagoltan ejti a szavakat, már-már ízlelgeti hangulatukat, miközben he­lyes hangsúlyukat, valós tar­talmukat keresi. Idegen tőle a foghegyről való beszéd, a csak önmagára figyelő kifejezés- mód. Nagyon gazdag reper­toárral rendelkezik, sok szöve­get tud fejből, s észrevehető bakik nélkül tolmácsolja a nehéz, nyelvtörő részeket is. Mondott Petöfi-verseket (Levél egy színész barátom­hoz; Ivás közben), eljátszotta Babits Mozgófényképét, Ka­rinthy Frigyestől Az emberke tragédiáját és Darvas Szilárd Legenda a nő teremtéséről című „akármijét". Leginkább azonban Romhány i József köz­ismert Állatmeiéinek a meg- elevenítésével remekelt. Meg­érezte azt is—nem esett nehe­zére —, hogy a közönség „vevő” a poénokra és többszö­ri — ugyancsak kacagtató — ráadással búcsúzott. A kellemes este után ünnep­rontásnak tetszhet szóvá ten­ni: a kevesebb talán még több lett volna. Azaz: az ismétlődő, a jobbára azonos, vagy leg­alábbis rokon témákra hang­szerelt betétek egyike-másika helyett érdemes lett volna bát­rabban tallóznia a komolyabb műfajban is. Ennek nem mond ellent, hogy némelyik szöveg­rész— éppen a helyenként pa- rodisztikus előadás révén — fajsúlyos mondandót képvi­selt. Haumann a Hamlet-mo- nológgal akarva-akaratlanul azt bizonyította, hogy az ilyen természetű „etűdök" is szerve­sen illeszthetők műsorába, ráadásul teljesebb képet ad­nak róla, mint — kétségkívül nagy formátumú — színmű­vészről is. Sőt azt is eredmé­nyezhetek, hogy valamelyest regulázza a néha már-már bi­zalmaskodásba tévedő közvet­lenségét. A Haumann-esttel egyéb­iránt „legördült a függöny" a Balassi Pódiumon: befejező­dött egy—az előzőekben Bács Ferenc, Hegedűs D. Géza és Pécsi Ildikó nevével fémjelzett — sorozat, amely jó kezdemé­nyezésnek, összességében si­keres közművelődési „akció­nak” bizonyult. Folytatás egy kicsit másként: a József Attila Művelődési Központ színház- termében. — csongrády — Nem mindig a helyesírás szabálya dönt Az Új Nógrád 1991. február 5-i számában dr. Kúti István .Mátraszől- lős helységnév írásához" tett megjegy­zésében az úgynevezett hivatal időhú­zó eljárását teszi szóvá, amely — mint írja — csak az állampolgárok bosszan­tását szolgálja. Mivel a Hivatal kifejezés igen álta­lános, és alatta érthető a pásztói polgár- mesteri hivatal és a Belügyminiszté­rium, a földrajzinév-bizottság egy­aránt — a megnevezés pontosításra szorul. Jelen esetben természetesen nem a pásztói polgármesteri hivatalról van szó, hiszen a pásztói hivatal kez­dettől fogva támogatója volt Mátraszőllös régies névhasználatá­nak. Mindebből következik az is, hogy dr. Kúti István véleményével magunk is egyetértünk a fentiekben leírt ponto­sítással. Pásztó polgármesteri hivatala Dr. Kúti István „Mátraszőllös hely­ségnév írásához" című cikkével — mely az Új Nógrád 1991. február 5-i számában jelent meg — egyetértek és a további megjegyzést teszem: A packázó Hivatal — hogy ponto­sak legyünk — Budapesten székel, és nyelvészkedő állásfoglalásával igen­csak felbosszantotta Mátraszőllös lakóit! Véleményem szerint — egyet­értve a cikk szerzőjével — nemcsak a családi nevek, de a magyarországi helységnevek írásánál sem érvénye­sülnek a helyesírás általános szabályai. Ilyen megközelítésből például Nyugotszenterzsébet települést Nyu- godtszenterzsébetre, Üllést pedig Ülésre kellene elnevezni, hogy megfe­leljenek a helyírás szabályainak. Vagy említhetném Ozmánbük és Bük közsé­get, melyeknél egy „k" szerepel, míg például Bükkszék, Bükkaranyos eseté­ben két „k”. Végül egy személyes megjegyzés: Én, mint a település szülötte, Mátra- szőllőst mindig két „1” betűvel fogom írni, mert kisgyermek koromban így tanították meg velem az iskolában. így írták nagyszüleim, szüleim és így sze­repel a születési anyakönyvi kivona­tomban is. Tóth István, Mátraszőllös Nyúltenyésztők, figyelem! A „BÁCSKA" AGRÁR-IPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, VAS­KÚT, értesíti a nyúltenyésztőket, hogy 1991. január 20-tól az I. osztályú húsnyúl kg-onkénti felvásárlási árát 130.— Ft-ra emelte. Keresse környezetében a „Bácska" Rt., Vaskút, termeltető partnerét, felvásáilóhelyét, felvásárlóját! Bővebb felvilágosítást: Levélcím: 6521 Vaskút, Kossuth u. 105, Telefon: 79 23-011. Telex: 81-2181. Telefax: 79 24-225. (168235'M)

Next

/
Thumbnails
Contents