Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

/ uEFnzm LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 5., KEDD \ Kamaraszínház Nem tévedés a fenti cím: a televízió valóban Kamara- színház elnevezéssel indított új — havonta egy vasárnap je­lentkező — sorozatot. Csak üdvözölni lehet e vállalkozást, hisz a jelen időszakról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy kedvez — a fi­nanciális szempontokat mel­lőző — kulturális fórumok létrejöttének. A fiatalabb tévénézők talán már nem is emlékeznek olyan, hosszú éveken át sikeres mű­sorokra — mint a Színházi al­bum, 'a Tv-galéria, vagy a Filmszem volt —, amelyek egy-egy művészeti ág kulisz- szatitkaiba engedtek bepillan­tást nyerni. Manapság a Stúdió éppen soros évfolyama hiva­tott arra, hogy a kultúra egés­zéről. s benne a részterületek­ről tájékoztasson. A legjobb szándék mellett sem sikerül(het) azonban folyama­tosan figyelemmel kísérni a művészetek speciális kérdé­seit, s jobbára csak a küriózu- mők és az égető gondok ki­emelésére futja az időből. Az is igaz, hogy a színház- művészet panaszkodhat leg­kevésbé, hiszen a rendszere­sen jelentkező úgynevezett élő közvetítések — s az azokat kísérő műhelybeszélgetések — jóvoltából biztosított a színház tartós jelenléte a kép­ernyőn, s alkalom kínálkozik a különböző társulatok, az egyes művészek sokoldalú, emberközeli bemutatkozására is. A Kamaraszínházzal e lehe­tőségek tárháza bővült, gazda­godott. Az új műsor persze — mintegy életre hívását, létjo­gosultságát igazolandó — sa­játos funkciót is teljesít: a szín­házesztétikai ismeretek ter­jesztését, elmélyítését tűzte ki céljául. Az első adásban — a nógrá­di, jelesül a salgótarjáni szín­házbarátok régi „ismerőse” — Székely Gábor rendező szere­pelt Mészáros Tamás riporteri közreműködésével. A szolno­ki Szigligeti Színház annak idején — a hetvenes években — az ő irányításával jutott ta­lán legmagasabb szintre eddi­gi történetében. Jó néhány ál­tala rendezett sikerdarab — például Örkény István Macs­kajátéka — megfordult a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont színpadán is. A Kamaraszínház premier­jén Székely egyik saját — Katona József színházbeli — rendezését kommentálta. Nem volt nehéz dolga, mert ked­venc szerzőjéről, Füst Milán­Mátraszöll'ós helységnév írásához Olvastam a HIVATAL nyelvészkedő állásfoglalását és eszem­be jutott I.őrincze Lajos professzor bölcs válasza, amit kérdé­semre adott. A magyar nyelv ünnepi hete alkalmával járt Salgótarjánban. A találkozón teltettem a kérdést, hogyan is kell az én nevemet he­lyesen írni „Kuti” vagy „Kúti”? A válasz: ahogy édesapám írta. De hiszen ő is húsz forintért vette a nevét velem együtt (akkori­ban ennyi volt a névváltoztatási okirat illetéke). Akkor úgy, ahogy a névváltoztatási okiraton van — válaszolta a professzor. De abban az időben még nem volt az írógépeken hosszú ú betű ellenkeztem tovább. Akkor adjon be egy újabb névváltoztatási kérelmet, ha hosszú ú betűvel akarja írni a nevét. Majd hozzátette, hogy a nevek írásánál nem érvényesülnek a helyesírás szabályai, úgy kell írni, ahogy „eleink”, „őseink” írták. Talán megváltozott azóta a nyelvtudorok ezen tézise? Ha nem, akkor úgy kell írni Mátraszőllős nevét, ahogy régen is írták, mert szerintem minden időhúzás csak az állampolgárok bosszantását szolgálja. Dr. Kúti István Salgótarján JHÉÉkMbmW TISZTA KÖRNYEZET — SZEBB ÉLET Ólommentes korrózióvédelem A ház korül és a kertben lehe­tőleg csak ólommentes rozsdá- sodás elleni szert használjunk! Miért? Az ólom- és cinkkromát külö­nösen veszélyes anyag. A cink- kromátot a munkavédelmi elő­írások a rákkeltő anyagok közé sorolják. Az ólmot az emberi szervezet a táplálékkal és belé- legezéssel veszi fel, onnan az csak igen lassan ürülhet kr és ezért felhalmozódik. Nagyobb koncentrációban gátolja a vérképzést és károsítja az idegrendszert. A környezet ólom- és krómtartalmú védőbe­vonatok által történő szennye­zése bekövetkezhet ezen anya­gok gyártásakor, felhasználásá­nál, mállásával, régi acélszerke­zetek bontásánál és a fémhulla­dék újrafeldolgozásánál, mert az olvasztókból ólom és króm jut a levegőbe. Mi a teendő? A nyilvánosságban rejlő erőt felhasználva elő kell mozdítani az ólomban és krómban szegény rozsdavédő bevonatok kifej­lesztését. Alkalmasságukat és biztonságos használatukat megfelelő vizsgálatokkal kell elősegíteni. Legjobb lenne ólom- és krómmentes bevona­tok alkalmazása. Ilyenek már kaphatók a kereskedelemben. A ház körüli kisebb munkákat is ezekkel kellene elvégezni! „Füst Milán Catullusa nem a szemlélődő nézők kedvében jár” — jegyezte meg Székely, s ezt a felvételről sugárzott produkció teljes mértékben visszaigazolta. A felszíni tör­ténések által megjelenített magvas gondolatok, absztrak­ciók megértéséhez azonban komoly támaszt jelentett az egyik illetékes szakavatott véleménye. De az összefüggés úgy is igaz, hogy az előadást már „más szemmel” nézték végig azok, akik birtokába jutottak a Székely által elmon­dott információknak, orientá­cióknak. Gyakorlatilag ily módon érvényesül majd a to­vábbiakban is a Kamaraszín­ház küldetése. —csongrády— Stockholm. Az 1628-ban, az első próbaútján elsüllyedt, Vasa nevű svéd hadihajó új otthonában, az 1990. június 16-án megnyílt múzeumban. A hajó, amelyet a dánoktól a svéd függetlenséget kiharcoló, I. Gusztáv néven trónra lépett Gustaf Eriksson Vasáról neveztek el, II. Gusztáv Adolf, a nagy katonakirály uralkodása idején építették és csak 1956-ban hozták fel a kikötő vizéből. Az új épületben a svéd történelem e két nagy korszakát bemutató kiállításokat is rendeznek. Vásárnaptár Bátonyterenye. A nemré­giben Szécsényben megtar­tott országos állat- és kirako­dóvásárt követően február 5-én Bátonyterenyén tarta­nak hasonló vásárt. A Kistermelők Lapja februári számából Jubiláló iskola 1981. február 1 -jén nyitotta meg kapuit a Beszterce-lakó- telepi Általános Iskola. A tízéves évfordulóra egyhetes ün­nepségsorozattal emlékeztek a napokban az iskola nevelői, diákjai. A megrendezett szaktárgyi vetélkedők, kiállítások, a fiatalok százait megmozgató sportversenyek, kulturális programok ösztönözték a gyerekek aktív szerepvállalását, és önfeledt szórakozást nyújtottak nem csak a tanulók, ha­nem az iskola volt tanárai, valamint az érdeklődő szülők ról s — mind a szakma, mind a közönség előtt jól vizsgázott — Catullus című dráma elő­adásáról kellett szólnia: Egye­bek közt arról beszélt, hogy ő miként értelmezte a darab római jellegét tartalmilag, il­letve a külső jegyek — például az illúziók nélküli, romantika­mentes díszletek — tekinteté­ben. Felidézte a próbaidősza­kot, melyet vele együtt nagy kedvvel végeztek a színészek — Udvaros Dorottya, Bene­dek Miklós, Máté Gábor, Sin- kó László és társaik — hisz „e sokpólusú játék felszabadítot­ta őket”, alkalmat adott arra, hogy ne csak megmutassák magukat, hanem meg is éljék — s a közönséggel is megérez­tessék — „az élet egy szele­tét”. Új otthonban a „Vasa” hajó A helytelen vagy durva bánásmód következtében az állatokban rossz szokások alakulhatnak ki, s ezek több­nyire csökkentik az állatok termelő- képességét. Megelőzésükről ír Varga Gábor Rossz szokások és hatásuk a teljesítményre című cikkében. Hogyan lehet a hagyományos állat­tartó épületeket korszerűen, olcsón az állat és az ember igényeit is figyelembe véve berendezni. Dr. Kovács József— Dr. Rajnai Csaba írása ehhez ad prak­tikus tanácsokat. A pietrain sertés arról híres, hogy első sonkái csaknem olyan fejlettek, mint a hátulsóak. A Négysonkás című riportban az egyetlen hazai pietraint tartó és tenyésztő kistermelőt ismerheti meg az olvasó. Melléktermékek a takarmányozás­ban. Csordás László írása a húsliszttől a szárazkenyérig, az akáclombtól a melaszig igen sokféle mellékterméket sorol fel, és ad tanácsot etetésükhöz. Csőri Istvánná ezúttal a rántani való csirkéről ír. számára is. A tartalmas, szórakoztató délutánok után igazi kikapcso­lódást jelentett a diákok számára a farsangi délelőtt — melyen népi játékok felelevenítésére, Ki Mit Tud művésze­ti bemutatóra került sor — és az azt követő jelmezes est. Az eltelt években és a jövőben is — lakótelepi iskola lévén — az intézmény fő feladatának tekinti, hogy saját nevelési rendszerének alárendelten — a tanórán kívül is színvonalas és tartalmas programot kínáljon a tanulók számára. Csak egy élet...?! avagy a lelkisegély-telefonszolgálat haláltusája Mit jelent egy emberélet? Egy gyászjelentést az ,,apróhirdeté­sek’” rovatban, vagy egy fölösle­gessé vált, eltépendő kartont az orvosi rendelőben, vagy talán egy számot, a kiadott nejlonzacskó számát, amibe utolsó előtti zarán­dokhelyére viszik a halottat — a tepsivel a kórbonctan hűtőjébe? Ennyi egy emberélet? Úgy látszik, ennyi... Az orvosok (tisztelet a kivétel­nek) meg vannak győződve arról, hogy a felírt ,,dilibogyó”, pirula, tabletta, kúp és injekció egy és mindenható, valamennyi beteg­ségre gyógyír. Elfelejtették már tanulmányaikból, hogy az ókor­ban és a középkorban a szóval is gyógyítottak? Igaz, azt nem lehet leadminisztrálni. A statisztikai jelentésbe nem írhatjuk, hogy: XY, Dg.: családi konfliktus. Terá­pia: 256 szó. Pedig előfordul, hogy más terápiára nincs bete­günknek szüksége, csupán arra, hogy valaki meghallgassa, meg­értse őt, együttérezzen, ha kell, 'együtt sírjon, együtt nevessen vele. A beszélgetés során vissza­jelezze neki érzelmeit, gondola­tait, cselekedetének mozgatóit, reakcióit, hitelesen, objektiven. Tükröt tartson elé, amelyben megláthatja önmagát. Segítsen döntéseiben, tárja fel a lehetősé­geket, hívja fel a figyelmét a kö­vetkezményekre, adjon tanácsot, vagy irányítsa a legmegfelelőbb helyre. Ezt teszi a lelkisegély-telefon- szolgálát. Mégis az utóbbi időben sokan megkérdőjelezik létét. Önmagukat intelligensnek tartó „egészségügyi" -sek is, akik ta­nultak valamikor a test és a lélek pszichoszomatikus egységéről. Olyan honatyák, akik azt sem tudják, eszik-e vagy isszák a menthálhigiénét. Olyanok, akik irigylik, hogy a szolgálat tagjai nap nap után este 6 órától reggel 6 óráig ott gubbasztanak a tele­fonkagyló mellett. ,A melegen ülnek, és CSAK beszélgetnek” — mondják. Meg sem fordul a fejük­ben, hogy ezeknek a segítőknek is családjuk van, és esetleg őket is ugyanolyan kellemetlenségek érhetik, mint bárki emberfiát: a házukba csaphat a villám, elhagy­hatja a feleségük, megbukhat a gyerekük, összerúghatják a port a főnökükkel, meghalhat a hozzá­tartozójuk. De mindezt félrete­szik, és kedves, megértő, barátsá­gos, üde, bátorító hangon szólnak a telefonkagylóba. Megnyugtat­nak és együttéreznek, biztatnak, és ha kell, dicsérnek. Önként. Sokszor ők az utolsó szalmaszál a halálba indulónak. „CRY FOR HELP ". Csak aki átélte, tudja, hogy létezik. Minden öngyilkosje­lölt a környezete felé jelzéseket bocsát ki, hogy tudtára adja má­soknak szándékát. Az más kérdés, hogy a környezet ezt ritkán .fog­ja". Ugyanis ilyen radarja nem minden embernek van, sőt... Ro­hanó világunkban erre nincs időnk. És, ha a környezetében nincs ilyen vevő, hirtelen beugrik egy valahol, régen látott telefon­szám, hirdetés, vagy szórólap, mert még most sem akarja igazán elhinni az öngyilkosjelölt, hogy tényleg senkinek sincs rá szüksé­ge ezen a világon. Hogy nincs senki, aki kinyújtaná felé a kezét, aki azt mondaná: ,,Ne tedd! Egye­di vagy, és megismételhetetlen! Nem véletlenül születtél, neked is küldetésed van! S, ha még nem találtad meg életed értelmét, ke­ressük együtt!" És amíg ő az öngyilkosjelöltet győzködi, fürdik a verejtékben, szellemileg és fizikailag halálo­san elfárad. Szinte remeg, minden ízével, minden porcikájával fi­gyelt és fülelt, hogy kihallja a hang rezgéseiből, színéből és lej­téséből, a mellékzörejekből a hívó magába temetett végső döntését. De ebben sose lehet biztos... Az­tán az önvádolások... ,.Vajon mindent megtettem? E{eget tet­tem? Jól, vagy talán rosszul mondtam?" És közben esetleg újra kiújul a gyomorfekélye... és álmatlanul, fáradtan dől be a munkahelyére reggel, és egész nap olyan, mint a kifacsart citrom. Ez olyan irigylésre méltó lenne? S. O. S. jelentése: Mentsé­tek meg lelkeinket! Ezért vannak, erre szerződtek. És évszázadok óta mások is, a szamaritánusok is ezt tették. Ugyanis annyira elide­genedtünk egymástól, hát kivel beszéljük meg bajainkat, ha nem tudjuk kivel? És odafönn a nagy bölcsek, akiknek mi bizalmat sza­vaztunk, bírósdit játszanak egy­más között, ítélkeznek — mások bőrére. Ide-oda rakosgatják őket, a szolgálatosokat, megkérdezé­sük nélkül, pedig ők önkéntesek. És ha egyszer majd e bírák lesznek bajban? Ne adj" Isten, netán tömegsze­rencsétlenség érné családjukat, és egyedül maradnak... Ki menti meg az ő telkeiket? A-A-A, csak egy élet... Dr. DR.

Next

/
Thumbnails
Contents