Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
KIRÁLYHÁGÓN INNEN ÉS TÚL Még dörögtek itt-ott a fegyverek, még lesipuskás (távcsöves) szekusok lőttek a kamionokra, személyautókra, jó egy esztendeje. 1991 januárjában, amikor az azóta megszűnt Gyarmati Napló szerkesztőségébe berobbant Szabó Endre közvetítésével a hír: Dés—Dej testvéri kapcsolatot keres. A rádióban hangzott el egy felhívás, hogy román—magyar újságot szeretnének csinálni a désiek, de szinte semmijük sincsen. Se írógép. se magnó, se papír, se tapasztalat, sem semmi más. Bepakoltunk, elin-« dúltunk, átmentünk, ottvoltunk. A kapuban fegyveres őr állt, a ház üres volt, csak a tiroli rádró és mi gyarmatiak találkoztunk néhány lelkes, triko- loros-karszalagos román és magyar polgárral. ök voltak a város „sajtója”, közöttük Radu Sáp- lácan, a filozófus. Felkötöttük mi is a román színeket őrző karszalagot, kitűztük a Libertate feliratú jelvényt. Akkor ezt minden magyar bizakodó lélekkel kitűzte, viselte. Hallgattunk Tőkés Lászlóra, aki néhány nappal korábban, 1990. január tizedikén éppen Désen az újraalakuló szabadegyetem ünnepi ülésén beszélt. Ilyeneket mondott-érzett" gondolt. — Az is valóság, ami csak lehetséges. — Biza~ Páter Ervin (a kép jobb szélén) rendtársával a kolostor ebédlőjében. DEJ Felirat a gépkocsi szélvédőjéről (1990.) félünk annál, semmint hogy elinduljunk..." Egyet- érzek s persze egyet is értek kényszeredetten vele. De belenyugodni mégsem lehet. Dés—Balassagyarmat testvérvárosi kapcsolata ma „nem téma”. Mindkét város és vezetése nyilván a román progresszió egyik általam mindig is elképzelt megtestesítője, a jó barát filozófus, „séf- redaktor”, Radu Sáp- lácan? Azt mondják „vat- rás lett...” Egy éve hajnal' felé Balassagyarmaton, a volt vármegyeházán, ahol megszálltak, sikerült nekik olyat mondani, ami miatt nem aludtak, egész délig azt vitatták „Radu! Mi itt sokan mindig tudtuk, hogy ti, román progresszióként, léteztek! Nem veszthettek csatát”. T. Pataki László Gyurkó Péter archív fotói Őrt álló kiskatona a forradalom napjaiban Désen, Egy éve bizakodó hittel viseltük a jelvényt... Dés téli látképe a Hotel So- meseana erkélyéről. Petre Roman most azt mondta Marosvásárhelyen, ahol életében először járt a minap, hogy Romániában a nemzetiségieknek (így feltehetően a magyaroknak Erdélyben) európai színvonalú jogokat biztosítanak majd. Nem tudom, mit jelent ez. Főként, hogy mit hozhat, mit javíthat az erdélyiek életében. Kizárólag azért nem tudom — s talán más sem —. mert ilyesmit sokat hallottunk az elmúlt eg.y évben. Lemondott a Vatra elnöke — adja hírül a sajtó ugyanaznap, amikor Petre Roman megnyilatkozik, összetűzésbe került a Vatra vezetőségével. a nemzeti megmentési kormány tagjaival. Az mindenesetre konzekvens, sőt demokratikus, hogy ekkor felállt és lemondott. Nem tudom mégsem, mit je* * lent ez. Ki ül a helyébe, milyen programmal, milyen a kapcsolata a Vatra és Petre Roman között, vagy milyen lesz. Hogy a Vatra új vezetője is egvetért-e azzal, amit a megmentést kormány vezetője (akit ugyancsak sokan felszólítottak már, hogy mpndjon le) Maros- vásárhelyen mondott. Szinte semmit sem tudok, s ezzel nem vagyok egyedül. CSU TORTOKI í. Kihajthat-e a „szárazfa”? lom és remény azok iránt, akik ma, a forradalom utáni gyors időkben, elsőként álltak a város vezetése élére a város bizalmából. — „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek” (Ady) — Közös kincsünk a kultúránk, nem irányul senki, semmi ellen. — Egységfrontos szemlélettel most mindenkinek tenni kell. nős cselekvéssel barátságba a gyarmati karnagy- gyal, Varga Jánossal, aki a máltaiak segítségét is bevetette Dés érdekében. Egyikünk sem irányult semmi, senki ellen. Száz mázsa lisztet adott a gyarmati gabonás főnök, a ma is alapítványt tevő (Fráter Alapítvány) Schuch- mann Rezső s bár a pártok nem tudtak megegyezni a liszt továbbítáŰgy tárgyaltak velünk, mintha Gyarmat város vezetői lennénk. így ment tovább a kapcsolat valóban városi szintre, így kerültek ők maguk is hozzánk tavaly tavasszal, s Írták alá azt a sokoldalú együttműködési nyilatkozatot, amely végeredményben ma is érvényben van. De hol vannak azok, akik itt és ott a szálat elsőként felvették, összekötötték? Van-e kötelező érvényű szándék az ottani és az itteni képviselőkben? Vagy mert azt még a „le- bomló pártállamban” kötötték, a maiakra nem is érvényes? Ezt csak kérdezem, nem állítok semmit. Legfeljebb annyit: nem lehet párttól, hatalomtól, egyéni megítéléstől függővé tenni semmit, ami két város, két nép kapcsolatában korábban Désen, ahol a mai vá- radi püspök, Tőkés László éveket töltött és ahonnan nősült — ugyancsak jó egy esztendeje megválasztották a város új polgármesterét Benea Gheorghe személyében, aki korábban mérnök volt a kombinátbán. Alpolgármester lett az a Filip János, aki talán egyedül maradt meg mindmáig a dési vezetésben, a többiek. . . Eltűntek. Radu Sáp- lácant, a jó barát szerkesztőt, az akkoriban Libertatén, később, már a kapcsolat hónapjaiban Ga- zeta Someseana főszerkesztőjét leváltották, a román nyelvű lap pedig megszűnt. Alig élte túl a Gyarmati Naplót. De a magyar testvérlap a Szo" mosmente megvan ma is. Jó egy esztendeje tehát a bizakodás napjait éltük, románok. magyarok. itthoniak és ottaniak. A régi Dés jelképe a háttérben látható tütornyú katolikus templom. mások közreműködésével keletkezett, született. Vannak kőtelező érvényű örökségek. Szabó Endre volt tanácstag, mai önkormányzati képviselő azt mondja a minap: „nem merünk most lépni, se te, se én, se más... Amikor lőttek, bátrabban mentünk. Most nem lőnek. Most jobban most elsősorban önmagára figyel, a gondok óriásiak — ez némiképp menti a helyzetet. Sőt megmagyarázza, ha kell. Később ez nem lesz elég. Most vissza kell fordítani a hasonlatot a román mondásban szereplő szárazfával (lemne uscat). Azt mondja ’a román, hogy aki nem változik (az az ember) csak amolyan „szárazfa”. Akik a legjobban kiabáltak-kiabálnak itt és ott a román—magyar kapcsolat ellen — nem változó szárazfák voltak. Most mintha minden őket igazolná. „Nem 1 lehet a románokkal. Nem lehet a magyarokkal.” A lehet és a nem lehet bennünk dől el. „Az is valóság, ami lehetséges. ..” Bátrak voltak. akik mertek (mindenkori figyelmeztetés). Az Együttélés szlovákiai mozgalom képviselői nemrégiben ugyancsak Balassagyarmaton találkoztak a magyar demokratákkal, ott Volt Rudolf Chmell nagykövet úr is. az odaátiak magyar képviselői, hiányoztak mégis a szlovákok!, akikkel együtt kell élni jóban-rosszban. A történelmi lecke szerint. Ott valaki azt mondta: a jövőben több személyes kapcsolatra lesz szükség a többségi nemzetek progresszív képviselőivel. „Ha majd látják, hogy mi innen érdeklődünk irántuk, politikájukat, történelmüket, kultúrájukat valóban komolyan vesszük és nem megkérdőjelezzük — akkor segítünk a legtöbbet magyarjainknak.” Kihajthat-e valaha is a szárazfa, ami ránktelepszik örökké - árnyékával? Mit jelent, mit ér Petre Roman nyilatkozata, merre fordul régi vezetője nélkül a Vatra? Hova lett Ortodox román templom a forradalom napjaiban, bejárata fölött a címertől megfosztott trikolor. Utcasarok Kolozsvárott, ahol sokan meghaltak. désiek és székiek. Azóta azt mondják, akik mindent helyben éltek át, a szemkiveréses marosvásárhelyi esetet és minden mást is, hogy „elárulták a forradalmat...” Kik? Radu Sáp- lácan? Joan Filip? Tőkés László? Petre Roman? Páter Ervin? Az utóbbi ugyancsak kapcsolatba került velünk, s később a gyarmati egyházzal, levelezésbe, kölcsösában (valaki „kommunista akciónak” nevezte az egészet és így az akkori tanácselnök Zentai Csaba érthetően visszalépett), a lisztet a máltaiak elvitték a forradalmároknak. Beneáék alig néhány napos dési városi vezetők voltak, amikor mi ott jártunk Balassagyarmatról.
