Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. FEBRUÁR 1„ PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP n't-mjrr-i 3 Dzsoni, a gázspecialista Nagyoroszi. A többszörö­sen büntetett előéletű Laka­tos András (Dzsoni) notórius gáztolvaj. A napokban egy nagyoroszi lakásból lovasí- tott meg palackot, ám mi­után megfésülködött, a szé- pítkező eszközt a helyszínen hagyta. Miután pedig a rét­sági rendőrség nyomozói Dzsoninak a fésűjét is is­merik, hamarosan elfogták a tettest, aki nem tagadott. Konténeres a méiiés?kedés Salgótarján. A megye mé­hészei a téli hónapokat ar­ra használják fel, hogy elő­készítsék technikai eszköz­tárukat a méhészeti év si­keréért, növeljék elméleti, szakmai ismereteiket. Erre jó alapot teremtett a Ma­gyar Méhészek Nógrád Me­gyei Szervezete azzal, hogy havonta megrendezi a mé­hész-klubfoglalkozásokat. Ezeken minden méhész — függetlenül az egyesületi tagságtól — díjtalanul részt vehet. Február első hétfőjén, az­az 4-én délután 16 órai kez­dettel a konténeres méhész­kedés elméletével ismerked­hetnek meg dr. Király End­re, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem tanára, a Magyar Méhészek Egyesülete Pest megyei elnökének elő­adásában. Osztják a segélyét et Felsőpetény. A polgár- mesteri hivatalba ez év ja­nuárjában már öt segélyké­relem érkezett. A kapott ösz- szeget elsősorban tüzelő- és élelmiszer-vásárlásra szeret­nék felhasználni a kérelme­zők. Bár az önkormányzat költségvetése még hiányzik, s így az elosztható segély­keretről sincsenek pontos adatok, az igénylők meg­kapják a kért támogatást. Erősödik a közbiztonság Mátraverebély. Jól star­tolt a nemrégiben megala­kított helyi közbiztonsági csoport. A rendszeres jár­őrözések bevezetése óta ugyanis nem volt betörés a községben, míg azokat meg­előzően szinte hetente tör­téntek bűncselekmények. Adóügyi szakemberek tanácskozása Salgótarján. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal, Nógrád. Heves. Borsod- Abaúj-Zemplén és Jász- Nagvkun-Szolnok megyei szakemberei év eleji fel­készülésüket tartották janu­ár 29-től 31-ig Salgótarján­ban. A tanácskozáson — melyre az APEH elnökhe­lyettese, dr. Minarik György is ellátogatott — a hivata­lok osztályvezetői és revizo­rai az egységes jogalkalma­zás módszereinek gyakor­lásával ismerkedtek. A ren­dezvény vendégei kedden és szerdán délelőtt plenáris ülésen vettek részt, melyen előadást hallhattak a vizs­gálatok szervezésével kap­csolatos feladatokról és a jogszabályok értelmezéséről az adótörvény függvényében. Szerdán délután és csütörtö­kön került sor a szekció­ülésekre, ahol az egyes ága­zati osztályok sajátosságai­ról tárgyaltak a meghívott szakemberek. 1991. január 28-a, Károly és Karola napja. Ami ez esetben számunkra lényege­sebb: országos állatvásárt tar­tottak Szécsényben. Ködös, nyirkos, hűvös reg­gelre ébredtünk. Később a köd megritkult, helyenként felszállt, ám a mínuszok se­hogyan sem akartak pluszok­ra váltani, bármennyire is erőlködött a napocska. A város felé autózva, meg­próbáltam magamban fel­idézni a szécsényi vásározás meglehetősen hiányos króni­káját. A település egykori hírneves lakója, az ügyvédi elfoglaltsága mellett régé­szeti, néprajzi kutatásokkal és irodalommal is foglalkozó Pintér Sándor, az 1897-ben megjelent könyvében azt fej­tegette: a mai Szécsényben, vagy közvetlen környékén már a honfoglalás előtt is éltek emberek. Földrajzi fek­vésénél fogva ez a hely al­kalmas lehetett az Alföldön és a Hegyvidéken lakók köz­ti cserekereskedelem * lebo­nyolítására, az itteni talál­kozására. Feltételezése sze rint az egyik útvonal Pász- tón, Sámsonházán, Sóshar tyánon át a sági völgyön, míg a másik Szarvasgedén, Ecsegen, Szentivánon és Tói­don át vezetett a szécsényi cserehelyre, a „vásártérre”. Közben megérkeztünk a mostani vásártérre. Gépjár­mű- és emberáradat fogadott bennünket. A teherautók platóján, a személykocsik csomagtartójában, a földre helyezett deszkaládákban fázósan bújtak össze az el­adásra váró malacok. Ki­sebbek, nagyobbak, turcsi orrűak, hosszúkás fejűek, fehérek, rózsaszínűek, fekete szőrűek. Zavarba ejtően gazdag volt a kínálat a más­kor visongó, de most csen­des négylábúakból. — Mennyire mondja? — állt meg a jószágait Hortról ide kocsikáztatott gazda előtt a bőrcsizmát, bekecset, kucs­mát viselő középkorú férfi, a három és fél hónapos ma­lacokra mutatva. — Kétezernégyszáz — hang­zott a válasz, mire az ér­deklődő szó nélkül tovább ment. Jómagam pedig beszédbe elegyedtem Fodor Dáviddal. Mint kiderült, valójában dinnyés, csak jövedelemki­egészítésként tenyészt ser­tést. De, abbahagyja, mond­ta. két nappal korábban vág­ta le az anyadisznót. — Drága a tartás. Egy má­zsa kukorica 1180, egy má­zsa árpa 880 forint. Az áfész Karácsony előtt 70 forintot adott a sertés kilójáért, de mostanra 62-re szorította le. ölünk, s csak jobb az, ha nem a boltból vesszük a húst. A varsányi Lehoczki Ber­talanná két vemhes üszőjén szeretett volna túladni, de ott- tartózkodásunk ideje alatt ez nem sikerült. Igaz, 60 ezer forintot kért az állatok da­rabjáért. Elegendő volt ki­mondania az árat, az érdek­lődő máris sarkon fordult. A kecskeméti Kovács György ugyanakkor rugal­masan alkalmazkodott a ke­reslet-kínálat törvényéhez. Tanúja voltam, miként en­gedett az amúgy is alacsony 1100 forintos árból ötvenet. Kész ráfizetés ma már disz­nóval foglalkozni. A 71 éves, szécsényi illető­ségű özvegy Galanics Imréné emígyen kesergett: — Hét darab kilenchetes malacot hoztam, de még egy­re sem akadt vevő. Olyan is volt, aki kinevetett, ami­kor kimondtam az 1300 fo­rintos árat. Hol él maga, ma­ma? — így a fiatalember, én meg legszívesebben elsüllyed­tem volna szégyenemben. Hentesek voltunk a párom­mal, tudom, milyen a jófaj­ta disznó. Ezeknek a mala­coknak négymázsás az any­juk . .. Higgye el, kedveském, az is bolond, aki ma malacot tart! Pongrácz János, a cserhát- surányi téesz dolgozója nyolc darab három hónapos mala­cot hozott a vásárba, de sza­vai szerint a kutyának sem kellenek 2500 forintért. Egy évvel ezelőtt, csaknem dupla áron is elkeltek volna. — Disznóság, ami ebben az országban történik! — fa­kadt ki. — Ez a kormány teliosen tönkreteszi a mező­12 ezer 500 forintra tartot­ta. Érdeklődők voltak, de vá­sárolni szándékozó egy sem. A negyven év körüli férfi tizennyolc évig dolgozott la­katosként a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, jelen­leg magángazda. — A magam főnöke vagyok — jelentette ki, s a jövőről annyit még elárult: vissza­követeli ősei földjét. Cukor­répát termeszt, állatokat tart, megél valahogy. A mező- gazdaság mostani helyzetét viszont kritikusnak tartja ... — Máig rendezetlen a föld­kérdés. Csak beszélnek oda- *fönt, a parlamentben, az in­tézkedés azonban mindmáig várat magára. Márpedig a mezőgazdaság hozta tavaly is a külkereskedelmi aktí­vum nagyobb részét. Elköszöntem a meglepően tájékozott gazdától, s a vá­sárolt két malacot a Dácia csomagtartójába tuszkoló nagyszakáli Kelemen Tibor­ral váltottam néhány szót. Szerinte jó vásárt csinált, hiszen mindössze 2500 forint­ért jutott a két jószághoz. ;0\ Lehoczki Bertalanná, az üszőivel 1— Matacportrék s u>\ négy malacot vett tőle a helybeli özvegy Varga Já­nosáé. — De haza is kellene vin­ni a malacokat — így a vá­sárló, mire az eladó kény­szeredetten rábólintott. Az üz­let, az üzlet... Miként a gazdák a vásár­ral, ugyanúgy a büfések a forgalommal voltak elége­detlenek. Holott, a törteli Szabó István előző éjszaka U órakor indult útnak. s reggel 4-kor már a helyszín­re érkezett. Ehhez képest, a bevétel . .. — Kérek két fél konya­kot — adta le a rendelést a másodmagával érkezett fér­fi. — Áldomást isznak? — szegeztem nekik a kérdést. — Áh, dehogy! Csak a hi­deg ellen védekezünk — fe­lelték. majd miután felhaj­tották a feleseket, távoztak. A szécsényi vásár javára írható a kevés helypénz. Pél­dául a malac után 10. a bor­jú után 30 forintot kellett fizetni. Másutt ennek a több­szörösét kérik. — Mit csinálnak a nvaku- kon maradt malacokkal? — kérdeztem a látásból ismerős őrhalmi gazdákat, mire egyi­kük ráfelelte: —- Visszük őket a parla­ment elé... Nos, ez volt a szécsényi országos állatvásár. 1991. ja­nuár 28-án. Károly és Karo­la napján. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor — Annál többe kerül majd a tartásuk. Egy malac egy hónapban megeszik egy má­zsa abrakot. Számolja ki, menyit fogunk rájuk költe­ni. Évente két disznót gazdaságot. Drága a táp, így aztán aki csak teheti, meg­szabadul a sertéstől. Túlkí­nálat van húsból, ezzel szem­ben mégis az áremelést fon­tolgatják az okosok. Kíván­csi lennék rá, hogy az álta­lunk eladott 62 forintos ser­tésből hogyan lesz a boltban 250 forintos hús?! Még elmondta: ő bizony visszaköveteli mindazokat az értékeket, amelyeket az ap­jától annak idején elvettek. Cséplőgépet, traktort, földet, csikókat. Az apját olyannyi­ra megviselte értékeinek el­vétele, hogy öngyilkos lett. Az apósa úgyszintén ... Odébb mentem, hogy va­lami vidámabbat halljak. Te­hergépkocsiban két kilenc- hetes borjút árult a patvar- ci Fabók György. Darabjait- ,,, - /-fr } ' Vidám malacmustra AZ 15 fJOIOflCIjr I fwflri mafiiMf ##■■«# I UHI llllflH%VI IHN ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents