Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-26 / 48. szám
4 izmom LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 26., KEDD Vélemény Szobrászművész közelképben Zöld szív akció Már tekintélyes múltja van a televízióban a „Szülőföldemen...” című sorozatnak, amelyben neves alkotók vallanak gyermek- és ifjúkorukról, munkásságuk éltető forrásvidékeiről. Legutóbb Varga Imre, Kossuth-díjas szobrász mesélt somogyi élményeiről, művészi pályája alakulásáról. Remélhetően sok salgótarjáni néző is „vele tartott” a múltidézésben, hisz aligha van még egy város, amelynek központját három Varga-mű is ékesíti. Különösen a megejtő szépségű „Radnóti” nélkül lenne szegényesebb a főtér, de a művelődési központ hátterében magasodó — az agyondicsért és elmarasztalt városépítést szimbolizáló — betonüveg kompozíció is kuriózumnak számít, noha állagát eléggé megtépázta már néhány alkalmi műítész. Ugyanennek a dombnak a déli lejtőjén — nóta bene: a Bolyai János Gimnázium előtt álló, ihletett hangulatú „Madách” szintén nem méltatlan sem a Tragédia-költőhöz, sem megformálójához. A Major Sándor forgatókönyvéből, Soós Árpád rendezésében készült film viszonylag keveset mutatott Varga Imre szűkebb — Siófok környéki — pátriájáról, s szinte végig premier plánban láttatta magát az emlékezőt. Megtehette, hisz egy felettébb rokonszenves, közvetlen egyéniségre ' Mióta a posta emelte szolgáltatásai díját, sokan megfogadták, hogy kevesebb levelet írnak, rövidebbre fogják mondandójukat, ha telefonálnak, és így tovább. A fogadalmakat pedig töb- bé-kevésbé be is tartják. Van olyan ismerősöm, aki havonta talált, s akiről az is kiderült, hogy nemcsak a vésőkkel, kalapácsokkal, hegesztőpisztolyokkal bánik mestermódra, hanem a szavakkal is. Hosszú, de élvezetes monológjai azt sugallták, hogy a művész is embernek született. Szeretettel, de kendőzetlen őszinteséggel beszélt mindenről — tájról, természetről, családról, iskoláról, katonaságról, háborúról, népről, nemzetről — amit fontosnak tart „életregénye” szempontjából. Igazából semmi rendkívüli nem történt vele, de lényegében különleges az egész pályafutása. Erre utal, hogy humán gimnáziumi tudással műegyetemre került, s repülőmémök lett, majd gyári munkásként harminchárom évesen végezte el a képzőművészeti főiskolát. Fiatal korában az irodalom és a zene ál lt közel hozzá—az utóbbi művészeti ág egy bizonyos Rajeczky Benjámin nevű, cisztercita tanár .jóvoltából — s mégis szobrászként vált híressé. Művészi rangját idehaza — sok más közt — a legendás Prométheusz, külföldön a párizsi kiállítása és a vatikáni magyar kápolna fémjelzi. Az egykori Pátzay- és Mikus- tanítvány ma egyike a magyar szobrászművészet meghatározó személyiségeinek. Összegyűjtött művei — a filmben is látható — óbudai múzeumában leltek állandó otthonra. ír levelet, de van olyan is, aki napokig ír egyet, ám gondosan ledátumozza: így egy kicsit naplószerü lesz a levele. Telefonálni is muszáj, ha az ember nem akar potyára átvándorolni a város másik végébe, főleg, ha nem szereti a latyakot,jeget, testi épsége pedig Varga Imre mondandója nélkülözött ugyan minden kioktató, lekezelő felhangot, néhány kérdésben azonban nagyon is megszívlelendő gondolatokat tartalmazott. Hogy a művészetben mi a jó és mi a rossz: azt a közönség dönti el — mondta, idézve Benedetto Croce-t, aki szerint műalkotás az, amit egy nemzet annak tart és hosszú időn át megőriz. Nem kevésbé volt érdekes a szobrok önálló létéről, a valóságos és a virtuális tér viszonyáról kifejtett eszmefuttatása. Minden szobornak saját élete van, amelyből nem szabad „kisandítania”, nem agitálhat senkit semmire. E koncepcióból következően a közönség egy másik koordinátarendszerből csupán betekinthet a szobrok világába. Kivált figyelemre méltónak azonban akkor bizonyult Varga Imre, amikor — az előző Ország- gyűlésben elmondott beszéde alapján — arról a természetes kapcsolatról szólt, amely őt a cigány — vagy éppen a zsidó — származású emberekhez fűzi. Ez a magatartás gyermekkori környezetében, élményeiben gyökeredzik és végigkísérte teljes—eddigi —életútját. Aligha sértő számára, ha szellemiségének ez a „prózai” vonása ítéltetik most leginkább követendőnek. — csongrády — megér neki öt-tíz forintot. Nem tudom eldönteni, illetlenség-e azt kérni, hogy hívjon vissza, akit kerestem. Felháborodottan utasította vissza ezt minap valaki: ,,Ha visszahívom, az nekem öt forintba kerül!” Nekem talán ingyen van? G.É. Lehet dicsérni is! Vonaton utaztam pár napja—autóra nem telik. Felemelt árú vonatjegyre még igen. Átszállásnál nem volt szerencsém, sokan kiszorultunk a folyosóra. így jár, aki hét végén vonatozik, gondoltam. Nehéz szatyrokkal pedig különösen nem valami „üdítő" a hidegben toporogni. Jön a kalauznő, kezeli a jegyet. Rámnéz, s kérdésére, hogy hová utazom, hamar kiderül: sokáig kellene álldogálnom. —Az első osztályon van még hely, tessék leülni ott —javasolja, és kedvesen mosolyog. Amulok-bámulok. Ez igen. Biztosan nem volt szabályos az eljárása, ezért is nem árulom el, hol és mikor történt pontosan az eset. Humánumból viszont jeles. Gera Éva DÍSZTÁVIRAT ZSAZSANAK! Szünnapodra nagyon sok boldogságot kívánunk. R. E. N. I. A természet megmentéséhez szeretnénk hozzájárulni ezzel az akcióval. Értesültünk róla, hogy az ország egyes részein már ismert e jelige. Erről az egyesületről az osztályfőnökünk mesélt nekünk, aki biológia szakos. Szeretnénk, ha támogatnátok minket a Zöld szív Farsangi bál Iskolánkban is megtartottuk — a hetedikeseknek és nyolcadikosoknak — a farsangi bált. Mindenki izgatottan készült. Mindenféle jelmezt láthattunk. Am a táncolni vágyóknak sem kellett csalódniuk, mert benevezhettek a táncversenybe. A győztes párt egy-egy „arany csukával’ ’ jutalmazták. Míg az ebédlőben jobbnál- jobb ételek illata csalogatta az éhezőket, az aulában javában folyt a tánc. De a szerencsejátékosoknak sem kellett elkeseredniük, mert nem hiányzott a sorsjegy és a zsákbamacska sem. AI Ghaoni Hesna St. Gagarin iskola akcióban, mellyel az állatok és növények környezetét védjük meg a szennyeződéstől, s természetesen a miénket is szebbé varázsoljuk ezáltal. Ha tetszik az ötlet,'írjatok címünkre: Általános Iskola, •Szurdokpüspöki, 6. osztály. 3064 Árpád út 2. Büszkék vagyunk rájuk A Petőfi Sándor Általános Iskola 6. d. osztályának futballistái megnyerték a Szlivka László-emléktomát. Komoly pénzösszeg járt az első helyezett csapatnak, 10 000 forint. Az edző, Horváth Ferenc, az osztályfőnök, Fekete Bama- básné és a fiúk úgy döntöttek kapjon felszerelést a csapat minden tagja. Ennek átadására ünnepélyes keretek között került sor. Az igazgató gratulált a jó eredményhez és további szép sikert kívánt a játékosoknak. Szerény meg vendégeléssel, beszélgetéssel ért véget az összejövetel. Bujtás Viktória, Patkós Andrea Salgótarján A salgótarjáni Rákóczi iskolából érkezett: Ma már csak emlék? Február. Olvad a hó. Régen esett ennyi. Ki hitte volna, hogy egyik napról a másikra vastag hótakaró lepi el Salgótarján utcáit. Mára már csak latyak, jég emlékeztet a tél eme ajándékaira. Persze a dombokon még szikrázik a napsütésben a szűz, érintetlen hólepel. De a napsugarak könyörtelenül olvasztják a hópelyheket, majd lassan átderengenek és előbukkannak a füvek zsenge, zöld hajtásai. Pici zászlóként hirdetik: jön a tavasz! Nagy Imre 7. b. Visszahívás Kommentár(ok) nélkül: Nógrád megye, 1991. MIÉRT IS VAGYUNK PESSZIMISTÁK? Elcsépelt mondás: a téma az utcán hever. Hogy mégis kénytelen vagyok megemlíteni, mindez azért van, mert a másfél hónapja ránk köszöntött új évtized (mely a második évezredből az utolsó), cseppet sem témaszegényen startolt a magamfajta „tintahősöknek”. A témák már olyan csoportokban hevernek az utcán, hogy akadályozzák a előrehaladást ebben a fene nagy technikai csúcskorszakban. Még kicsi országunk kicsi megyécskéjében is. Halálbüntetés már nincs. De mégse bánom: akasszanak fel, hozassák be a guillotine-t, ültessenek villamosszékbe, trombitálják össze a kivégző osztagot, netán kövezzenek meg—nem zavar. Mégha lenne is, tudom, hogy a kötélgyártók nem állnának kötélnek, nem lenne pénzünk a nyaktiló importjára, nem tudnánk megfizetni a villamosszék kezelőjét, a kalasnyikovokat meg eladtuk—s a köveket szállító autók úgyis felborulnának a jégen útközben. Röhöghetek a markomba. Mégis van, ami elszomorít... Jégtörő Mátyás nem pénzsóvár alkat. Látta, hogy nem mennek rendjén a dolgok, s a négyszáz forint mindenkinek büdös—legalábbis alkalmi hómunkás „sztárgázsinak”. Akinek meg ez lenne a dolga, fütyül rá. Csak Mátyás szorgoskodott egyedül. Törte a jeget, olvasztotta a havat, s felszárította az illetékesek homlokáról a felelősségtől gyöngyöző iz- zadságcseppeket. Ja, és megspórolta a hómunkások négyszáz forintjait. Vajon mire költik? Nyugati sztárügyvédek vagyonokat profitálhattak volna az első szabad magyar télből Nógrádban. Megöl a kíváncsiság, milyen statisztikájuk lesz a biztosítóknak, s milyen lenne akkor, ha jogrendszerünk kőkemény kártérítéseket biztosítana a mások hanyagságából balesetet szenvedett embereknek. Mint annak az idős hölgynek, aki péntek délelőtt telefonált szerkesztőségünk ügyeletére tanácsért, hogy érdemes-e neki perre menni azért, mert a Stécé-ljjubnál elesett, s úgy eltörte a karját, hogy még... Kár, hogy a nevét elhallgatta. Lehet, hogy egy élelmes ügyvéd olyan pert nyerne vele, hogy attólfogva már csak télen dolgozna. A felelősök pedig aligha várnák meg a következő havat... Hat és fél kifli. Nyolcvanéves idős nénike lakbérfizetés alkalmával siránkozott azon, miért is nem ment hatvan éve k... (ejnye, na!), szóval rossz lánynak, mert ha tudta volna, hogy a nagy inflációban 30 napra ötszáz forintja marad (napi 16,60—hat és fél kifli), lakbér- és rezsifizetés után, akkor... mit mondjak? Gyönyörű. Nem harcoltunk hiába. Egészség tizenötezerért? Úgy tetszik, van megoldás az évtizedes intervallumban rákkeltő, IVOvíz tisztítására a megyeszékhelyen. Egy amerikai gyártmányú víztisztító berendezés a napokban vár bemutatásra, mely lakásunk vízhálózatába bekötve megszűri a vizet valóban iható- ra. Most folyik magyarországi bevizsgálása. Az ára 15 ezer magyar forint körül lesz, ha megfelel a szabványnak. Mindössze a magyar nettó minimálbér, az 5220forint 287,35 százalékáért, tehát napi nyolc órával számolva „csak’ ’ 59 munkanapot, öt órát, 11 percet és 20,4 másodpercet kell dolgozni ahhoz, hogy hozzájussunk otthon a méregtelenített vízhez. Közben tilos pénzt költeni, tehát ruházkodni, lakbért-villanyt-élelmi- szert-miegymást vásárolni, szóval élni. Fontos a tiszta víz! Az egyetlen veszély, hogy akkor meg miatta halunk éhen. Voltaképpen lényegtelen tehát, hogy étien vagy szomjan veszünk-e? A középkor járványai milliószám követelték áldozataikat. Teljesen érthető—mire a bizottságokat telefax, telex, telefon, repülőgép, vonat, busz híján futárokkal hívták volna össze, közölvén a néppel: „Veszély van, emberek!”, esetleg maga a bizottság is mindenestül halva feküdt, mert majd' elfelejtettem, a vakcina sem volt feltalálva. Beírták az adóívekre, hajónaplóba stb. (attólfügg, hol tört ki), hogy, járvány ’ ’. Bizott- ságosdi nélkül. Csak leültek, számoltak, elhitték. Punktum. Ennyi. Igaz, akkor nem volt telefax, telex, telefon, repülőgép, vonat, busz. Most meg járvány nincs)?!). Mégis jó nekünk! Ó, sötét közpkor... Balassagyarmatiak mesélik, hogy az egészséges gyerekek számára aznap, amikor bezárták a középiskolákat a városban, MDF-autóból hangszórón át szerveztek egynapos sítúrákat. (Arról, hogy a koalíció többi tagja osztott-e a résztvevőknek ingyen jégkrémet — vagy fagylaltot — máig nincs hírünk. Jól jött volna szegény maradék egészségeseknek...) * Hát kérem, ez Magyarország ma, 1991 -ben. És benne kicsi megyénk, Nógrád. Amely Magyarország megyéi között all. helyet foglalja el. Legalábbis a névsorban... Téli sportnap A várost és környékét borító nagy hólepelnek mi, 7. b. osztályosok is nagyon megörültünk. Az oly ritka „égi áldásnak” hódolva osztályfőnökünk kirándulást tűzött ki. Megbeszéltük, ki milyen téli játékfelszerelést hoz. Reggel 9 órakor gyülekeztünk, majd amikor mindenki megérkezett, kisétáltunk Salgóra, ahol rögtön két csapatot alkotva, nagy hócsatába kezdtünk. Ezután szánkózni kezdtünk. Olyan kanyargós volt a pálya, hogy csak az ülhetett előre, aki tudott kormányozni és ügyesen a kezében tudta tartani a szánkó irányítását. A síelés már nem járt sikerrel, túl magas volt ehhez a hó. A hóemberkészítés ötletének viszont valamennyien örültünk, csináltunk is három, különböző nagyságú gömböt, melyeket egymásra illesztettünk. Kezébe gally került, kis kavicsokból kiraktuk az arcát. Mindenkinek tetszett a kis figura, mert ez mindannyiunké volt. Élményekben gazdagon tértünk haza, és nagyon örültünk a sok-sok év után ismét lehullott puha, csillogó hónak. Paulic Anett REJTVÉNY Az alábbi szavak, betűcsoportok megfelelő elhelyezése esetén a nyíllal jelzett fősorban a popvilág egyik nagyságának neve lesz olvasható: AM, MA, MZ, ÖR, RE, PIF, MOSÓ, AUREA, NAPOD, SZÖRP, TRISÓ, PARADOX, ZÚZMARA. Beküldési határidő; március 8. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Ady Endre, Jókai Mór. Könyvjutalmat nyertek: Összeállította: Kovács Margit Buttkai Attila Hollókő, Szállások ut 3„ Horváth Mária, Tar, Táncsics u. 58., Ribelszki Mihály, Csesztve, Kossuth u. 58. A könyveket postán juttatjuk el részetekre. Balázs József
