Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
1991. FEBRUÁR 25., HÉTFŐ r BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE Kendergát, Torok, Pástrajáró Javasolt utcanév-változtatások Bátonyterenyén Bátonyterenyén lakossági igény az utcanevek egy részének megváltoztatása. A képviselő-testület megbízta az Orosz Tamás alpolgármester által vezetett városfejlesztési és gazdasági bizottságot, dolgozzon ki javaslatot az új utcanevekre. A tervezet elkészült, s összeállításában szakértőként nagy érdemeket szerzett dr. Szomszéd András levéltáros, a bizottság külső tagja. Az ajánlás történelmi áttekintést ad a településrészek utcaneveinek kialakulásáról. Szól arról a II. világháború után általánossá vált gyakorlatról, amikor is keleti politikusokról, munkásmozgalmi hősökről, a szocializmus építését méltató kifejezésekről nevezték el az utcákat. Ilyen volt többek között: Sztálin utca, Rákosi út, Sallai Imre út, Hámán Kató út, Új élet út, Ötéves terv út stb. A lakók idővel teljesen közömbössé váltak lakóhelyük utcanevei iránt, hiszen azok idejétmúlttá váltak, s néhány névadóról kiderült, mennyire méltatlan az effajta elismerésre.. Egyszóval: jogos a lakosok utcanév-változtatási törekvése! A javaslat szerzői kilenc pontban foglalták össze azokat az elveket, amelyeket az elkövetkezendő névadásoknál érdemes szem előtt tartani. A többi között: a névadás legyen kollektív, lakossági jog. Csak olyan hazai személyekről nevezzenek el utcákat, akik széles körben ismertek, életművük nem egy politikai kurzus terméke. Mindez nem zárja ki, hogy szűkebb pátriánk olyan szülöttjének nevét kapja valamelyik út, vagy utca, akinek a munkássága egyértelműen közösséget gazdagító. Külföldi személyekről csak abban az esetben nevezzenek el utcát, ha életútjuk- kal az emberi testvériség egyetemességét szolgálták. Fokozottan alkalmazni kell az utcanévadáskor a régi helyneveket, továbbá a település történetére utaló neveket. A tervezet Kisterenyére vonatkozóan ajánlja az alábbi változtatásokat. A Fodor Géza utat „kereszteljék” át Ambrus Béla útra, a Hámán Kató utat Sorház, vagy Kendergát útra, a Jelűnek utat Szent István útra, a Sallai Imre utat Kúria útra, a Vörös Október utcát Kubik utcára, a Zalka Máté utcát, Veres Pálné utcára, a Makarenko utat Szíj-völgy, vagy Halynald Lajos útra, a Munkásőr utca kapja vissza Petőfi Sándor, vagy Domb út nevet. A Rákóczi-bányatelepen az Április 4-e út legyen Torok utca, a Dobi István út Ortás út, a Fáklya út Fáy András út, a Révész József út Ráday Gedeon út, az Új élet út Bereczki Máté út, az Úttörő tér Főtér. Nagybátonyban a Népköztársaság út a városházától a „hetesig” kapja meg az Ózdi út nevet, míg a maconkai víztározóig terjedő szakaszt nevezzék el Maconkai útnak. A Béke út a szorosi elágazóig Viselje a Bátonyi út elnevezést, s a magtárig terjedő részt hívják Szorospataki útnak. A Petőfi Sándorról elnevezett út ezután viselje Dózsa György nevét, s kerüljön vissza Kisterenyéhez, ahol 1924-től szerepelt. Az Alkotmány út legyen Lengyendi út. A Bányavárosban lévő Felszabadulás utat ezután hívják Pástrajáró útnak, a Kun Béla utat Katona István útnak, a Lenin utat Latinovics Zoltán útnak, a Lovász József utat Jedlik Ányos útnak, a Mező Imre utat Alsó utcának, vagy Mányoki Ádám útnak, a Molnár Sándor utat Rózsavölgyi Márk útnak, az Ötéves terv utat Almáslaposnak, a Révai utcát Rimay János utcának, a Rózsa Ferenc utat Mocsáry Lajos útnak, a Szabadság utat Szondy György útnak, a Szalvai Mihály utat Nagykőalj útnak, a Vörös csillag utat Kertmegi útnak, a Vörös hadsereg utat Ádám- völgyi útnak, a Zója utat Teleki Blanka útnak. Maconkán a Kilián György út lehetne Könyves Kálmán út, a Pothor- nik út Szőlőbérc út, vagy Kubinyi Ferenc út. Hogy mi valósul meg az ajánlatokból, az elsősorban a lakosságon múlik. Tessék, lehet élni a felkínált lehetőséggel! (kolaj) Hogyan juthatunk át a túlsó „partra”? A kisterenyei ember vasúti kellemetlenségei Időtlen idők óta, de legalább egy évszázada, vasúti átkelőhely „üzemel” Kisterenye belterületén. A régmúlt időkben lovaskocsik és békésen kérődző patások fogatai ácsorogtak a lezárt sorompók előtt. Az utóbbi évtizedekben már változott a „módi” és autók végeláthatatlan sorai „türelmetlenkedtek” ugyanitt. Ám a helybéliek is jócskán megunták már ezt az állapotot. Megkérdeztük erről Pogány János állomásfőnököt, az okok és körülmények avatott ismerőjét. —A gépjármüvek hosszú ácsor- gása bármely napszakban előfordul. Mikor van a csúcsidőszak? — Az igazi csúcs általában 12- től 16 óráig tart. Ez a vasútüzemi tevékenység, pontosabban a tolatások, illetve a személy- és teherforgalom egyenes következménye. Óránként legalább 20—25 percig az üzembiztonsági, illetve a forgalmi utasítások kötelező figyelembevétele mellett zárva tartjuk a sorompót. — Lehetséges váratlan sorompóleengedés? — Előfordulhat, mivel van olyan vasútüzemi ténykedés, amelyet másképp nem lehet elvégezni, csak akkor ha tolatás alkalmával a mozdony az útátjáróra is „kihúz”. — Mi az oka a hosszan tartó lezárásoknak? — A közlekedés szabályaiból ered ez a szükségszerű rossz. Ilyen eset történik például akkor, ha a szomszédos állomásról indítják a vonatot. Nekünk le kell zárni a sorompót, és ezzel meggátolni az útátjárón mind a gépjármű-, mind pedig a személyforgalmat. Ez a közútról akadályoztatásnak tűnik — és az is! — de a gépkocsi- vezetők és a járókelők érdekében történik. Ugyancsak a sorompó tartós lecsukásával oldhatók meg az úgynevezett elegy rendezési, illetve tolatási műveletek. Mivel az ilyen forgalmi műveletek csak üzembiztos sebesség mellett történhetnek, bizony, nem kevés a vasút,,hibájából”—én úgy fogalmaznék, hogy a kényszerítő körülményekből — eredő várakozásra késztetés. — Mi van akkor, ha például mentőautó várakozikt netán sürgősségi jelzéseket is használva? — Amennyire lehetséges, igyekszünk soron kívül átbocsáta- ni. Sajnos, a leggyakrabban az a helyzet alakul ki, hogy a várakozás során képződött kocsisorhoz érve visszafordul, és egy távolabbi útátjárón keresztül folytatja útját. Azt pedig mondanom sem kell, hogy egyetlen autóval sem igen tehetünk „kivételt”, ha éppen a mozdony „keresztben áll” az átjáró sínpárján. —Mit tehet egyáltalán a helyzet kedvező változtatása érdekében? — Sajnos jóformán semmit. A rám vonatkozó szabályokat és utasításokat végre kell hajtanom és hajtatnom. Szolgálati feletteseim ismerik a problémát, de addig, amíg egy átfogó rekonstrukció vagy vasútfejlesztő átépítés nem változtat az állomás üzemviteli helyzetén, ők sem tudnak sokat segíteni. Egyet viszont megígérhetek: munkatársaimmal együtt arra törekszem, hogy a lezárási időtartamokat még átgondoltabb üzemszervezéssel csökkentjük. Közismert a MÁV rendkívül nehéz helyzete. Ennek ellenére a saját hatáskörömben igyekszem minél többet tenni a feszült hangulatot kiváltó probléma megszüntetése érdekében — fejezte be tájékoztatását az állomásfőnök. Amíg a főnöki irodától az útátjáróig érek, a sorompó ismét lecsukódik. Még nem látszik a távolban a vonat eleje, de már egykét perc alatt is hosszú gépkocsioszlop képződik. A vasút — és az ország — gazdasági helyzetét ismerve, a fejlesztés a távoli ködbe vesző ábrándnak tűnik. Akkor pedig beláthatatlan ideig megmarad Kisterenye vasúti sorompóval „kettészelt” városrésznek. Ki visz át bennünket — és mikor?—sorompó nélkül a másik „partra”?! Vaspál Gábor Világító trófeák Szuha. Február vége a vadászati szezont is zárja. Az erdő nemes vadja — a szarvasbika és az őzbak — érés után elhullajtja agancsát. A vadász, illetve a szenvedélyes erdőjáró számon tartja, mikorérdemes nekivágni az erdőnek, hogy ráakadjon az értékes trófeákra. Ilyen ember Hajdú László is, aki gyerekkorától szívesen barangol a vadonban, mely egészen a háza sarkáig ér. Nagy volt az öröme, mikor megpillantotta az első földön heverő „fejdíszt”, s attól fogva még több időt töltött a falu határában. Vadászott, később vadőr volt, közben pedig elleste, hogyan kell agancsokból csillárt készíteni. Ma már érti minden csínját-bínját, s most is kreált egy párat megrendelésre. Egy pará- di fogadó várja a következőt, melyhez előbb be kell szereznie az anyagokat. Nincs is ennek más akadálya, mint a tekintélyes mennyiségű hó, ami nehezíti a gyaloglást, bár ha lassan is, de csak közelit már a tavasz. (mihalik)-(mikuska) „Ütésváltás” Pentamer-ügyben Az Új Nógrád a február 11-i számában cikket közölt a Pentamer Lakatos és Szerelőipari Kisszövetkezetről, „Rászámoltak’ ’ a Pentamer- re címmel. A cikk tartalmával hozzávetőleg egyet lehet érteni. A szövetkezet nehéz helyzetben van, megrendelésállománya jelentősen csökkent, nyereséget biztosító munkát szerezni nehéz. A cikk címe — „Rászámoltak” a Pentamerre — feltűnést keltőre sikeredett. Az ökölvívásból átvett kifejezés egy kiütés előtti állapotra utal, végleges vereségre, amely a Pentamer, vagy bármely más gazdasági szervezet esetében inkább a nagyképű vállveregetést, semmint az olvasók reális tájékoztatását szolgálja. A Pentamer Szövetkezet, mint sok más szövetkezet, vagy vasipari tevékenységgel foglalkozó, gazdálkodó szervezet helyzete nehéz, az elkövetkezendő 1—2 évben veszteséggel, vagy minimális nyereséggel kell számolni, de a nehézségeket vállalnunk kell, elsősorban tagjaink és dolgozóink érdekében. A kritikus időszakon túljutó szövetkezet, amely jelenleg 50 fő részére biztosít munkát, s szerény körülmények közöttj megélhetést, egy gazdasági helyzetben újra felfejlődhet, magasabb nyereséggel, s a dolgozói részére biztosított magasabb jövedelemmel. Egy „rászámolást” követő „kiütés” esetén erre nincs lehetőség, a szövetkezet esetében 50 fővel csak a munkanélküliek száma növekedne. A cikkük általunk kifogásolt hangneméből ez utóbbi körülmény teljes figyelmen kívül hagyását tartjuk sértőnek. Szövetkezeti üdvözlettel: Szolnoki József elnök * A levél kapcsán mindössze annyit kívánok megjegyezni: rászámolni arra az ökölvívóra szoktak akinek az ütésektől intstabillá vált a mozgása, netán padlóra került. A jó ökölvívó viszont sohasem a helyzetet konstatáló, s így rászámoló bírót hibáztatja, hiszen tudja, ő nem volt elég ügyes, hogy elhajoljon a pofonok elől. Ugyanakkor annak is tudatában van, a rászámolást nem feltétlenül követi a kiütés. Ám, ha mégis, akkor sem az őt kiszámoló bírót teszi felelőssé a történtekért, hanem maga „viszi el a balhét”. Kolaj László UEPTinil 5 BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE Kevés a pénz fejlesztésre Dorogháza. A képviselő-testület ma este már a harmadik menetben tárgyalja az önkormányzat idei költségvetését, alaposan mérlegelve, mire költsék a rendelkezésre álló, mintegy 22 millió forintot. Az bizonyos, hogy az intézmények működtetése viszi el a pénz túlnyomó részét. A testület latolgatja, miként lehetne ésszerűen takarékoskodni a kiadásokkal, s növelni a fejlesztésre fordítható összeget. Á tévedés terhe nélkül írhatjuk le: az igények jócskán meghaladják a lehetőségeket. Nagyobb fazékkal főznek Mátraverebély. A helyi önkormányzat az óvodai konyhai kapacitás kihasználására törekszik, ezért bővítette az étkeztetés körét. Ezentúl nem csupán a gyerekeknek és a szociálisan rászorulóknak főznek az óvodában, hanem más helybelieknek is, akik teljes áron igényelhetnek innen ebédet. Napirenden a lakástámogatás és az étkeztetés Bátonyterenye. Az önkormányzat képviselő-testülete február 28-án 15 órától, a városháza tanácskozótermében tartja következő ülését. Beszámoló hangzik el a városgazdálkodási vállalat munkájáról, különös tekintettel a gazdálkodó szervezet privatizációs elképzeléseire. Javaslatot tesznek a lakásépítés és -vásárlás támogatásáról szóló többszörö- sen-módosított rendelet újabb változtatására, valamint a gyermek-, a diák-, és a szociális étkeztetés árának emelésére. Betörtek az iskolába Nagybárkány.Ismét betörésről kaptunk hírt, ezúttal a község általános iskoláját látogatták meg a hívatlan látogatók. Az ablaküveget ütötték be a betörők, majd a tanári szobából buszbérleteket és 310 forintot vittek magukkal. A rendőrség a nyomozást megkezdte, s a tanúk bejelentéséből arra következtet, hogy az egyik szomszédos falu néhány fiatalembere volt a tettes. Fogadónap Bátonyterenye. Romhányi Gyula jegyző február 27-én 8-tól 12 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, 12 óra 30 perctől 16 óra 30 percig a nagybátony i városházán tart fogadónapot. ^Gyakori látvány a hosszú kocsisor Fotó: Kupka Edith
