Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
1991. FEBRUÁR 23., SZOMBAT SPORT ílEFUni] 11 Végeláthatatlan háborúzág ? Vívók — továbbra is létbizonytalanságban! Mínusz tíz fok volt a teremben Salgótarján. Továbbra is meglehetősen bonyolultnak látszik az SKSE vívóinak helyzete. A közelmúltban többször is megírtuk, hogy a megye egyik legeredményesebb szakosztálya - amely mellesleg a második legeredményesebb vidéki vívóműhely az országban - hosszabb idő óta élet és halál között lebeg. A helyzet már addig fajult, hogy az elmúlt év utolsó két hónapjában saját zsebből vettek részt a különböző versenyeken. Erre az időszakra esett az összes felnőtt országos csapatbajnokság. A kohászok férfi- és női tőrcsapata, valamint férfi-párbajtőrcsapata az OB l-ben szerepel. Botrányokkal tarkítottak a vívóedzők hétköznapjai, összerúgták a patkót Girtl Józseffel, az egyesület ügyvezető elnökével is. Mind a két fél hosszasan tudta sorolni érveit. De mintha „süketek” beszélgettek volna egymással, a leghalványabb mértékben sem tudtak a lényeges dolgokban egyezségre jutni. Girtl elnök addig jutott, hogy javasolta, mindenestől szüntessék meg a vívószakosztályt! De akkor még az elnökség leszavazta. Mi történt azóta? - erről faggattuk Vertich Tamás edzőt, a kacifántos ügy egyik főszereplőjét.- Hál’ istennek, talpon maradtunk! — így summázhatnám az elmúlt két hónap történéseinek lényegét — mondja Vertich. — Létezésünk annak köszönhető, hogy a Magyar Vívószövetség 100 ezer forint gyorssegélyt utalt át részünkre. Ezzel március végéig működésre, bérre, rendelkezésünkre áll a pénz. (No és az egyesület? — vetném közbe...)- Az SKSE vezetése változatlanul mostohán bánik a szakosztállyal. Edzőkkel, versenyzőkkel, főfoglalkozásúak- kal, mellékállásúakkal egyaránt március 31-ig kötöttek szerződést. Én már felmondtam főállású munkaviszonyomat, elmentem a zagyyapálfalvai általános iskolába testnevelést tanítani. Nem lehet idegekkel birni a létbizonytalanságot! A biztonság hiánya már a versenyzőink teljesítményén is kezdi éreztetni hatását. Arról nem is beszélve, hogy január végén - amikor olyan cudar hideg volt — egy héten keresztül egyáltalán nem tudtunk bemenni a terembe, mert az egyesület nem biztosított fűtőanyagot. Mínusz 10 fok volt a teremben! (Üldözik a vívókat, tűzzel- vassal meg akarják szüntetni a szakosztályt? Vagy a vívóknak van üldözési mániájuk?) — Úgy vélem, van egy olyan koncepció az egyesületnél — folytatja Vertich —, hogy amennyiben, a vívóktól sikerül megszabadulni, marad némi pénz a többi, jobban favorizált szakosztálynak. Ebben azonban nagyot tévednek! A szakosztály idei 860 ezer forintos költségvetésében az egyesület hozzájárulása mindössze 200 ezer forint! Ha 200 ezer forintért érdemes megszüntetni egyik legeredményesebb szakosztályukat - akkor lelkűk rajta! (Elképzelhető, hogy április 1-jén olyan keserű tréfával lepik meg a nógrádi sportbarátokat, hogy kimondják a szakosztály feloszlatását?)- Nem, semmiképpen! mondja az edző határozottan. - Ma már egy pillanat alatt új egyesületet tudnánk alapítani. Ebben az esetben az állami támogatást — eredményességi céltámogatás formájában — ftem az SKSE, hanem az új vívóklub kapja meg! S természetesen, a szponzorok is követnének minket. De mi nem akarunk kiválni az SKSE- ből, csak ha már minden kötél szakad! Ismétlem, az egyesület megszüntetésünkkel mindössze 200 ezer forintot tudna spórolni. Remélem, hogy végül a sportérdek, s a józan ész győzedelmeskedik! (Mi a magunk részéről változatlanul nem szándékozunk állást foglalni az egyesület és a vívószakosztály vitájában.) Balás Róbert Feje teleiére állt a világ ? Amerikai légiós Brazíliában! Sao Paulo. A brazil tengerpart homokja eddig többek között arról volt nevezetes, hogy ott teremtek a világ legjobb futballistái. A világ azonban változik. Már Pelé egykori együttese, a világhírű Santos is arra fanyalodott, hogy idegen- légiós játékossal erősítse meg egyre gyengülő sorait. No, nem valamelyik világsztárt csábították át mesés összegekkel Sao Paulába. A Santos új játékosát bizonyos Desmond Armstrong- nak hívják, és az Egyesült Államokban kergette a labdát. A 26 éves védőjátékos az első „jenki” a brazil bajnokságban. A klub és a játékos egyelőre négy hónapra szóló szerződést kötött. Súlyos büntetés doppingcsempészésért Melbourne. A maga nemében rendhagyó ügyben ítélkezett egy ausztrál kerületi bíróság. Tiltott erösítöszerek csempészéséért ösz- szesen 3000 ausztrál dollár pénzbüntetéssel sújtottak két német súlyemelőt, a 32 éves Hans Peter Müllert és a 31 esztendős Rolf Günther Scheelt. A történet a melbourne-i repülőtéren kezdődött, amikor a vámtisztnek feltűnt a két német sportoló nagy csomagja. Kibontatta, és összesen 1500 darab anabolikus szteroidot tartalmazó ampullát talált benne. Miután az ilyen szerek bevitele Ausztráliába is szigorúan tilos, a fiolákat lefoglalták, a csempészek ellen pedig eljárást indítottak. Ezt zárta le a jogerős bírói ítélet. A nyomozás megállapította, hogy a szteroidokért Melbourne-ben körülbelül 75 ezer ausztrál dollárt fizettek volna a megrendelők a két súlyemelőnek. Ehelyett most Müller és Scheel azon törheti a fejét, hogy miből fizeti ki a büntetést. Erre ugyanis két hetet kaptak, s közben természetesen Ausztráliát sem hagyhatják el. A hírügynökségi jelentés nem szól róla, hogy a bírság hány napi börtönnel tudható le. „Jó az Brmg o háznál!" Nyitrai József ötvennégy évesen lett bajnok Nyitrai József (MÄG SE Pásztó) — a képen jobbra — az 1990. évi hegyi OB N csoportjának győztese. Pásztó főutcáján, Gyöngyös felé haladván, egy út- kereszteződésnél balra kanyarodva, alig ötven méterre, a Magyar utcában találjuk Nyitrai József autószerelő-mester műhelyét. Nem beszéltük meg előre a találkozást, de szerencsénk van, mikor kopogtatunk, a mestert épp’ a helyén találjuk. Igaz, már indulófélben van, anyagot, alkatrészt készül vásárolni, de kedvünkért elhalasztja „mehet- nékjét” néhány perccel, alkalmat ad egy kis tereferé- re. Nyitrai József nem akármilyen ember! Kevés sportoló mondhatja el magáról, hogy az ötödik ikszen túl sikerül a csúcsra kapaszkodnia! Ö ezt tette. Kérésünkre mutatja a díszes serleget, melynek márványtalpán, kis táblácskán a következő olvasható: „1990. Hegyi OB. DIV. N. csoport győztese” * Nyitrai — mint látható — az autók javítása mellett autóversenyzéssel foglalkozik. Ahogy mondja, jó néhány éve űzi már ezt a nem éppen veszélytelen sportágat, inkább több mint kevesebb sikerrel. Az elmúlt 'esztendő a kiemelkedőbbek közé tartozott. Különösen — mint az eredmények tanúsítják — a hegyi futamokon. Ez azért is érdekes, mert — ahogy mondja — nem is a „hegyi” a fő versenyszámuk. — Egész évben a raliversenyekre készültünk — mondja —, nem is panasz-' kodhatunk az eredményeinkre. Sajnálom, hogy éppen „itthon”, a Mogürt—Salgó ralin, balszerencsésen szerepeltünk. Az első napon, a bátonyterenyei körversenyen lerepültünk az útról! S míg kikászálódtunk a kocsiból, és kivertük a karosszériát, 20 perc hátrányba kerültünk a többiekkel szemben. — Ennék ellenére, Percze József navigátorommal együtt úgy döntöttünk, hogy mégis rajthoz állunk a második napon —■ folytatja. Az utolsó kazári gyorsasági szakasz előtt már csak 1 perc 23 másodperc hátrányunk volt a pontot érő helyen állók mögött. Felraktuk a Michel PB gumiköpenyeket, de ez sem segített. Egy csikicsuki kanyarban későn vettük észre az átfolyt iszapos vizet, s lecsúsztunk az útról. Fel kellett adnunk a Salgó ralit. A sérült kocsit sokáig nem tudták helyreállítani. A biztosítóval sem tudtak zöld ágra vergődni. Emiatt kénytelenek voltak kihagyni a Mecsek ralit. Ezt követte a sikeres mátrai hegyi . verseny! Nyitrai itt az N csoportban kétszer is első lett, ráadásul jó időeredményének köszönhetően a Zsiguli divízió kategóriájában is a pontot érő hetedik helyezést sikerült elcsípnie. * Furcsa. Nyitrai tavaly országos bajnoki címet szerzett hegyi versenyeken, s mégis szinte egyfolytában a raliról beszél. — A rali az igazi szerelmem! — magyarázza. Minden másnál nagyobb élvezetet nyújt. számomra. A rali egy egész napig — vagy kettőig — eltart, a hegyi versenyen csak rövid időt tölt, a vezető a pályán, s máris vége van a futamnak. Csak felszaladunk a hegyre, és vége. Ennek ellenére természetes, hogy az idén szeretné megvédeni bajnoki elsőségét! Nyitrai most az autójáról kezd beszélni: — Versenyautóm egy 1300- as Zsiguli, saját konstrukciós „spékeléssel”. De nem biztos, hogy az új évadban is ezzel indulok. Régóta várom az új, 1600-as Lada Szamarát! Ha megkapom, akkor az A vagy az N csoport I. osztályában, főként raliversenyeken szeretnék indulni. Végezetül belecsöppenünk az anyagi dolgokba. Manapság a pénz mindennél előbbrevaló.' Egyesülete, a MÁG SE Pásztó — s annak autósszakosztálya — nem dúskál a javakban. — Ráadásul az idén a MÁG SE mindhárom versenysport-szakosztályának anyagi támogatását megszüntette — folytatja a bajnok. Igaz, a csekély, 40 ezer forintos támogatás mellett eddig is csupán a nevét viseltük az egyesületnek, szolnoki illetőségű klubtársammal, László Józseffel együtt. Szerelőink pusztán sport- szeretetből, „társadalmi munkában” vállalják a szerviz- munkákat a versenyeken. Nagyon jó kis közösség alakult ki a szakosztályban és számomra ez a legfontosabb. Nyitrai József minden elismerést megérdemel, ötvennégy évesen a csúcson lenni — ahogy mondani szokás — „nem semmi"! De hát igaz az'a mondás: „Jó az öreg a háznál!” Zentai József Taccsintő hölgyek! Zürich. Először a novemberi, kínai női világ- bajnokságon fordulhat elő a labdarúgás történetében, hogy a gyengébb nem képviselői partjelzőként is közreműködhetnek a mérkőzéseken. Erről a FIFA játékvezetői bizottsága döntött Zürichben, ahol a torna lebonyolításáról tárgyaltak a testület tagjai. A nemzetközi szövetség jelentése szerint a 12 helyből egyelőre csak hat foglalt. AZ ÉLTETŐ VÍZ DRAGA KINCS! Fogyasztását érdemes L mérni, amelyhez különféle | mérőket vásárolhat, besze- relésre vállalkozás mellett | is a NÓGRÁDHÖ ENER- I GIACENTRUMÁBAN. (Salgótarján, Arany J. út 7.) Tel.: (32) 14-843. (15194 K) ■ ' N$\ ■■ " í Mielőtt e vallomás megírásába fogtam volna, elképzeltem, vajon | mit gondolnak azok, akik megpil| lantják ezt az ismeretlen fényképet. I Egyesek, akik szimpatikusnak tálalját ezt az arcot — remélem lesznek | ilyenek — biztosan azt mondják I magukban: ez a nő az Üdvhadsereg | egy lelkes tagja, aki szabadidejében i; betegeket ápol... Mások talán egy későn érő sakktehetséget vélnek | felfedezni a képen. Megpróbáltam azt is elképzelni, j hogy mit gondolnak rólam azok, | akiknek a fényképről visszanéző í. arc közömbös. Természetesen szeS retném, ha ez a vallomás nekik is l szólna: de gondolom, ők úgysem | olvassák el a cikket. Ezért most Öni nek, aki velem maradt, elárulom: nem vagyok sem jótékonysági sZerI vezet képviselője, sem szépreményű sakktehetség. Sokkal prózaibb foglalkozás az enyém: marketing igazgató vagyok. Ez azt jelenti, I hogy munkám legszebb részében, | lapom, a Magyar Hírlap olvasói tá- | borának megismerésével, és ha 1 ügyes vagyok, meghódításával fog- 1 lalkozom. Hiszem, hogy amit nap mint nap | csinálok, nem fölösleges, hiszen a I Magyar Hírlap fennállása óta több- I szőr bizonyította, hogy megújulni I képes, tárgyilagos, jólinformált lap. | Ezzel nem az a szándékom, hogy szembedícsérjem munkaadó gazdámat — nálunk ez a stílus nem divat. Csupán örömömet próbáltam | megfogalmazni, hiszen a Magyar Hírlap hamarosan, talán már február 25-től a legnagyobb magyar na- f pilap lesz, akkora, mint nívós tár- 1 sai: a Times, a Le Monde, a La | Stampa... Természetesen ez nemcsak I büszkeséggel tölt el, hanem mun- i kámat is megkönnyíti, hisz egy f ilyen lapot, úgy érzem, sokkal I könnyebb lesz megszerettetni az | olvasókkal. Egy színvonalas politi- | kai elemzéseket, igényes képanya- 1 got tartalmazó országos lap jól kié- | gészíti a szűkebb pátria 1 eseményeiről tudósító városi-megyei lapokat. És most, e Vallomás végén, úgy érzem, sokkal közelebb kerültem Önhöz, illendő tehát, hogy bemutatkozzam': Józsa Ernő 1 Kqbífroszfrr- kereskedő volt az elnök? Nancy. A jelek: szerint igencsak megszaporodtak a kábítószerügyek a nyugateurópai labdarúgásban. Ismert, Olaszországban az SSC Napoli argentin idegen- légiósát, Diego Maradónál gyanúsítják azzal, hogy belekeveredett a hódító készítmények forgalmazásába, Franciaországban pedig Jacques Brzezinski, a Nancy volt elnöke ellen indult eljárás. A sportvezető tavaly egyesülete zavaros pénzügyi helyzete miatt kényszerült távozásra, s akkor még nem sejthette, hogy hamarosan, ha lehet, még kellemetlenebb helyzetbe kerül. Brzezinski a legutóbbi hírek szerint 1988-ban összejöveteleket szervezett, amelyeken a hangulatot a kábítószer fogyasztásával is „emelték”. . — Valóban akadtak a társaságban olyanok, akik „füvet” szívtak, hibáztam, amikor ezt nem akadályoztam meg — magyarázkodott a volt elnök. Tewksbury rekordja Calgary. A kanadai rövid pályás úszóbajnokságon Mark Tewksbury megjavította a világ legjobb idejét a 100 méteres hátúszásban. A 25 méteres medencében rendezett versenyt a 23 éves úszó 52-.89 mp-cel nyerte, s ezzel felülmúlta régi, saját rekordját (53.69). Újabb doppingvádak! Bonn. Nem nehéz megjósolni, hogy a Der Spiegel című német magazin legutóbbi számával ismét vihart kavar. A lap ugyanis újabb volt NDK-beli sportolóról, ezúttal több atlétáról is azt állította, hogy a doppingszer segítségével készültek a nagyobb verse- . nyekre. A Spiegel tudni véli, hogy a két nagyszerű súlylökő, Udo Beyer és Ulf Timmer- mann olimpiai bajnok, a diszkoszvető Jürgen Schult, valamint a női súlylökő Ilona Slupianek módszeresen szedték az anabolikus szteroidokat. Ezeket az állításokat egy volt nyugatnémet diszkoszvető, Brigitte Berendonk nemrégiben megjelent könyve alapján tartják a cikk szerzői igazol- hatónak. Wilonder — a rockgitáros! Memphis. A svéd Mats Wi- lander, a férfi teniszezők világranglistájának volt éllovasa bejelentette, hogy egy időre búcsút int a pályáknak. A skandináv játékos ütő helyett ezentúl inkább gitárt vesz a kezébe, és saját együttesével túrára indul Svédországban. A 26 évés Wilander jelenleg mindössze a 70. helyet foglalja el az ATP számító-i gépes ranglistáján. A teniszezőből lett gitáJ ros nemrégiben készítette el új rock and roll stílusú nagylemezét. Arról, hogy mikor tér vissza a versenyekre, Wilander egyelőre nem nyilatkozott.
