Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

8 ü^mnu MAGAZIN 1991. FEBRUÁR 23., SZOMBAT Aki nőnapot tartm az kommunista? Nem kellene szakítanunk egyszer és mindenkorra a nőnappal is? — teszik fel a kérdést egyesek így febru­ár vége felé. Hiszen, ha ne­hezen is, csak levetkőzzük régi, kopott rendszerünket, s vele elavult szokásainkat. A nőnap is ezek közül való. Vagy nem? Ami biztos: Clara Zetkin — ő az ötletadó, német kom­munista tanítónő — 1907-ben javasolta a nőnap bevezeté­sét az ünnepek közé, s há- irom év múlva megszületett a határozat Koppenhágában: március 8-a legyen a mun­kás, értelmiségi és paraszt­nők követeléseiért folyó harc, tüntetés napja. S ami kevésbé biztos: hogy szimpatikusnak találta- tik a nők napja mellőzése, elhagyása, illetve konzerva­tívnak, ódivatúnak tűnik az, aki ragaszkodik hozzá, íme, a gyengébbnek titulált és az erősebbnek mondott nembeliek „ítélete”: Oroszki József salgótarjá­ni művezető: — A nőnapi ajándék, figyelmesség a leg­kevesebb, amit adhatunk a lányoknak, asszonyoknak, azért, amit csinálnak. Min­den elismerésem az övék! Engem nem zavar, hogy újabban esetleg ferdén néz­nék arra, aki kitart márci­us 8-a mellett, de szerintem ez az ünnep már örök ér­vényű! Gerdelics József tűzoltó százados, a megyei tűzoltó­ság helyettes parancsnoka: — Meg kell tartani! Egysze­rűen azért, mert nők nélkül értelmetlen lenne az élet! Szelén László berceli men­tős, szakápoló: — Nem kell elhagyni, és nem is kommu­nista, aki ünnepli. Ez egy szép gesztus a férfiak ré­széről, s ők is szegényebbek lennének nélküle. Másrészt a nőnap nagyon illik a ta­vaszhoz. Németh Tiborné, a pásztói tejüzem értékesítési veze­tője: — Maradjon! Ne ke­verje bele ebbe senki a po­litikát, s egyébként is ritka az olyan alkalom, amikor igazán figyelnek ránk. Ne­kem három lányom van, én Isten választott népe? Egyik központi napilapunkban a következő hirdetés I szúrt szemet: „Magyar Magyarnak add tovább! Saját ki­adású: Úri Magyarország című könyvemben fejezetcím: ISTEN VÁLASZTOTT NÉPE A MAGYAR! Ezt a SZENTI RAS- BIBLIA-ISTEN IGÉJE bizonyítja MÓZES szavával adván tudtul az emberiségnek, hogy NIMRÓD Sineárja (=Sunu- ria) őseink nyelvén ékírással: KIENGIR (Hazánk HUN­GÁRIA nevének ősalakja) volt a világ első állama, a nemzetközi ősrégészet szerint a világ első civilizációjának és az őskultúrának megteremtője. Tudd! Elhallgatták elő­led! «Hungarológus» jeligére a kiadóba." Ha a szöveg időnként nem eléggé világos, nyilván °*®rt -Van’ mert feladója a nagy felfedezéstől és művelt­ségétől transzba esett, s köztudomású, hogy transzban igen nehéz magyarul fogalmazni — még egy hungaroió- gusnak is. Nos, mint önmagam által elismert humorológus, egyetértek a felfedezővel. Mivel arra kér, adjam tovább, megteszem. Bizony, hölgyeim és uraim, nagyon sok bi­zonyítékot elhallgattak előlünk. Eddig még rajtam kívül senki sem jött rá, hogy eredetileg - a nagy magyar ős­világbirodalom idején - a Holt-tenger, a Jeges-tenger, a Csendes-óceán is a mienk volt, hiszen mind a három ki­fejezés magyarul van írva. Fontosabbat mondok: Nabukodonozor Babilónia több királyának a neve. Nos, e névben is magyar vér folyt, s ezt egy humorológusnak nem nehéz felismernie. Eredeti­leg: „Ne bukj el odol-dezodor" volt, ami a Krisztus előtti első évszázad es egyben az egész világ legelső reklám­jának felel meg. Isten neve is magyar eredetű, azon egy­szerű oknál fogva, hogy más nyelveken másképpen hang­zik; például: bog, dió, deo, Gott, Dieu, God stb. Afrika annak idején a nagy bibliai-szentírási biroda­lomhoz tartozott (vö. Kongó = ez a hordó kongó; Nigé­ria = ez a fekete néger; Kenya = kenj a . . . kenyérre - az utolsó szó a gyakoii kenyérhiány miatt lekopott; a Fokföld szót fölösleges magyarázni, hiszen mai magyar nyelven szól hozzánk). Az amerikai földrészen van Paraguay, ahol a világ- birodalmunk idején sok volt a paréj (népiesen: paraj), Chilében magyar lovak húzták a csillét, Kubában gyár­tottuk a kupákat a boriváshoz, Bahamának mi adtuk a bahaina színű fürdőkád nevét. Panamában tanult tőlünk a világ panamázni. Washington tulajdonképpen három ma­gyar szóból áll: vas + ing-f ton(hal). És fejfájás elleni gyógyszerünkről kapta a nevét Salvador. Sokan azt gon­dolták, hogy Norvégia fővárosa Oslo norvég szó. Tévedés! Gondoljunk csak arra, hogy nálunk 1947 és 1956 között a kapitalizmus volt, 1988-tól a szocializmus van oszlóban. Azt is évszázadokon keresztül eltitkolták, hogy az olasz Róma a barna bőrű magyarok nyelvéből származik, ame­lyen a romák beszélnek. Nagy kínja volt annak az ember­nek, aki Kínába eljutott, Mongólia fővárosát egy Után nevű bátor hadvezérünkről nevezték el (vö. Ulánbátor). Egyszóval ez egy olyan bátor, merész és transzcen­dentális elmélet, amelyhez minden kétség hozzáférhet. Ha Isten választott népe mi vagyunk, ha mi vagyunk az ős­kultúra megteremtői, miért vesszük mi célba az Európá­hoz való csatlakozást. Kérem, akkor egy tapodtat se to- . vább! Emlékezzünk a régi szép időkre, és főjünk tovább saját levünkben. Bár, számomra ebben a dologban két­séges, hogy ekkora maszlaggal együtt, sülve-főve, melyik ország és milyen szájízzel venné be eme korhelylevesünket. S. A. vagyok a negyedik, aki vár­ja, hogy ne feledkezzenek meg róla. Béna Vilmos, a salgótar­jáni, Rákóczi úti francia­pékség vezetője: — Szerintem ehhez semmi köze a múlt rendszernek. Kár lenne sutba dobni ezt a hagyományt! Én biztosan veszek virágot. Gréczi Zsoldos Miklós, Ka- rancsság polgármestere: — Elég sokat rohangálunk az életben, s közben alig vesszük észre a másikat a szebbik nemet. Nagyon is szükséges hogy legyen egy nap amikor többet adunk. S ez nem függ össze a társa­dalmi berendezkedéssel. Rottenhoffer Attila, me­gyei fővadász: — Ne felejt­sük el ezt a dátumot, és a virágot...! O O O Az egyértelmű reagálások­ról mégis csak eszembe jut kedves, idős nőismerősöm, aki nőnapon, a szegfűért járó köszönöm után, soha nem tudta visszatartani do- hogását: „Csak tudnám, mi­ért kell bennünket ünnepel­ni azért, mert nőnek szület­tünk?! — Az igazság az, hogy osztom a nézetét, de hát lehet ennyi szép szán­déknak ellenállni? M. J. Ne ismétlődjön meg a „fekete két vége ” „Példaértékű" tűzesetek Nógrádban A legkisebb tűzkár is sok embernek okoz gondot. Ami­kor pedig sorozatosan fordul elő, már „kötelező” is szólni róla. Nem azért, hogy más ember tragédiájából szenzá­ciót kovácsoljunk, hanem a további szerencsétlenségek megelőzésének szándékával. Ezért kerestük meg a Nóg- rád Megyei Tűzoltó Parancs- ságon Molnár Béla hadna­gyot, aki felvilágosítással szolgált az elmúlt hét vége „példaértékű” eseteiről. — Számunkra is meglepő volt az a sorozat, amely 14- én délutántól 18-án reggelig a megyében történt. Megle­pett, és természetesen is el gondolkoztatott valameny- nyiünket. Annál is inkább, mert igaz, hogy a tűzoltás a hivatásunk, de a tűzmegelő­zés a célunk. Mi akkor dol­gozunk legeredményeseb­ben, ha napokon, heteken keresztül egyetlen ese­ményhez sem kelf- kivonul­nunk. Ez pedig csak akkor lehet hatékony, ha nem csu­pán mi törekszünk erre, ha­nem valamennyi állampolgár partnerünkké válik. Ezt bi­zonyítják a közelmúlt tévé- tüzei is. Például a hét végi három tűzeset megelőzhető — műszaki szempontból. A hét végi három — tetemes kárértékű — motortűz is megelőzhető lett volna. Ugyanúgy, mint Balassa­gyarmaton, a Majakovszkij utcában a lakástűz. A cse­répkályha előtt nem volt pa­rázsfogó. A szikra kipattant és szőnyeget, parkettát gyújtott meg. A megye- székhelyen a garázsban, Kis- terenvén a pincében lévő hul­ladékok, olajos rongyok, pa­pírkupacok égtek. Valamennyi tűz megelőz­hető lett volna! Mi termé­szetesen kivonulunk, ha jel­zés érkezik. Mégis arra ké­rek mindenkit, hogy előrelá- tóbban, nagyobb gondosság­gal ügyeljen kemény munká­val megszerzett értékeire. Felvételeink a gépkocsitüzek helyszínén készültek. G. Szűcs László lett volna, ha a készülékeket rendszeresen átvizsgáltat­ják, s többek között „porta- lanítják” Ugyanez vonatko­zik a háztartási eszközök ki­gyulladására is. A régi gépek is hosszú ideig eredménye­sen működtethetők, ha időn­ként szakember átvizsgálja őket, és a balesetveszélyes alkatrészeket, vezetékeket kicseréli. Ezt természetesen a gépjármű-tűzesetek tapasz­talataként is elmondhatom. Ma már olyan gépkocsiárak vannak, hogy tulajdonosaik azokat a „csotrogányokat” is kénytelenek üzemben tarta­ni, amelyektől régebben már megváltak volna. Ez még természetesen nem jelenti azt, hogy minden rossz, ami régi. A gond ott kezdődik, amikor nem ügyelnek rájuk fokozott mértékben. Régi igazság az, hogy minél gya­koribb a karbantartás, annál biztonságosabb a közlekedés A mosolygás ára Egy hivatalban olvastam a következő szöveget: „Ide­geskedni annyi, mint ma­gunkat büntetni mások hü­lyeségéért.” Az ügyintéző szekrénye ajtajára ragasztot­ta az elmés mondást. Sajnos, ettől még senki sem fog ke­vesebb nyugtatót szedni, vagy kevesebbet inni — van­nak, akiket a whisky jobban megnyugtat, mint egy An- daxin. (Bár, lassan a gyógy­szer többe fog kerülni, mint a szesz.) Van egy biztos módsze­rem, ami semmibe sem ke­rül. sokat ér, tehát megfi­zethetetlen: „Keep smiling!”, azaz „Mindig mosolyogj!”. Kedvesen mosolyogni nehe­zebb, mint kelletlenül tár­gyalni azokkal, akiken az ember haragját tölti. De ki­nek lesz jobb attól, ha má­sokat is felbőszít? Ez pedig veszélyes is, mert akadnak hevesebb természetű embe­rek, akiknek a keze gyor­sabban jár az átlagosnál. Ám, mosolyogni sem ajánlatos szüntelenül, mert még azt hiszik: nincs ki minden ke­reke az embernek. Mosoly pedig sokféle van: kedves, bájos, naiv, kaján vigyor, le­kezelő bájmosoly, éjszakai csábmosoly. Mostanában mindenki fá­radtabb, ingerültebb, tudjuk, miért. Ám, ha nemcsak az is­merősökre, barátokra mosoly- gunk, hanem megértjük azt, hogy más is ideges, más is fáradt, s ha újra tudjuk használni boltban, hivatalban azt a szót, hogy „köszönöm”, már haladtunk egy lépést előre. A jó közérzet csak eny- nyire drága . . . —gé— Papcsere Kft. Méltán nevezhette a La Repubblica az elmúlt eszten­dő különlegességében is egyedülálló vállalkozásnak a világ első „Lelkipásztor ügy­nökségét.” Nem a várható nagy haszon, inkább az üz­lettel szerencsésen kapcsolt jószándék vezette az ötlettől a virágzó vállalkozásig a „Clerical échange agency” szervezőjét és irányítóját — egy ír háziasszonyt. Előz­mény: Imelda Williams Fi­eld asszony évek óta kapcso­latban állt egy Los Angeles-i lelkipásztorral, aki szeretett volna Írországban szolgálni, de nem talált helyettest. Imelda asszony a legkézen­fekvőbb megoldást választot­ta, hirdetést tett közzé a dublini újságokban, csere­szolgálatot ajánlott fel az új környezetbe és hívőkörbe vá­gyakozó papoknak. Az ér­deklődés minden elképzelést felülmúlt. A világ minden részéből érkeztek ajánlatok és ajánlkozók. Imelda asz- szony tehát kft.-ként beje­gyeztette vállalkozását, és megindította a munkát. S, mAndjárt az első esztendőben 3Í>0 klienssel foglalkozott, akik természetesen befizet­ték — a.z egyébként nem magas — összeget a kft. számlájára. Voltaképpen Imelda asszonynak köszön­heti jó néhány pap, hogy vé­gül is eljutott Olaszország­ba, a labdarúgó-világbajnok­ságra — írja arómai lap. Mcgkoveiós A pontosság a világ egyszerű dolgaiban rej­tezik — mondta a haj­dani bölcs. Tatán nem tudta, de érezte a Ri- nascita alexandriai ol­vasója is. hogy ennek így kelt lennie. Betele­fonált tehát az újság római szerkesztőségébe, és dörgő hangon tetem­re hívta valamennyi bűnöst, amiért sorozato­san késve kapja ked­venc lapját. „És nagyon kérem, mellőzzék a szó- kásos szöveget, ne fog­ják a postára, az önök trehányságát!” A szer­kesztőség — mi mást te­hetett volna — hosszú bocsánatkérd levelet fo­galmazott. s amelyet minden munkatárs alá­írt. A levél 64 napig uta­zott a címzetthez. (A Le Monde rajza) BÉKEOEEENZÍ VA

Next

/
Thumbnails
Contents