Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
1991. FEBRUÁR 20., SZERDA M'isuwi 5 £ RÉTSÁG ES KÖRZETE D Tátongó lyuk a költségvetésen Harcok felsőfokon Alsópetényben A faluért (?) — egymás ellen ÖT KÉPVISELŐ LEMONDOTT A rétsági önkormányzat kép- viselő-testülete február 15-i ülésén először a költségvetési üzem átalakulásáról döntött. Eszerint az üzem egyszemélyes kft.-vé alakul át, melynek tulajdonosa az önkormányzat lesz. Legfontosabb napirendi pont az 1991-es költségvetés megvitatása volt. A testület elfogadta a költségvetést, ám riasztó, hogy a városnak 28 710 000 forint hiánnyal kell megküzdenie ebben az esztendőben. A hiány jelentős részét a gáz bevezetésére felvett kölcsön visszafizetésének kamatai, a törlesztési terhek teszik ki. Ameddig az Országgyűlés nem dönt az önkormányzatok — Nyugalmas, de messze van mindentől — röviden így jellemezte Sas Gáborné a pusztaszántói tanyát, ahol mindössze négy család lakik. A családfő rosz- szabbnak látja a helyzetet: —Ha a gyerek beteg lenne, még telefonálni sem tudnánk! Be kellene szaladni Rétságra! A Sas család két éve lakik az ,,isten háta mögött” a hároméves Anettel. Nem a magányra vágyás hajtotta ide őket, hanem a kényszer. A rétsági, tiszti lakótelepi lakást 60 napon belül le kellett adniuk, miután a férj leszerelt. —Idekényszerültünk—így Sas Gábor. — Beadtuk a lakásigénylést, de eddig még eredménytelenül. Májusban pedig megszületik a második gyermekünk. Két variáció van a közlekedésre. Egyik a nyomdás munkásbusz, amihez másfél kilométert kell gyalogolni, és naponta kétszer jár — ez az asszony módszere. A férj a 2-es főútig megy ki, onnan utazik tovább Vácra, a munkahelyére. Ezért minden reggel négy órakor kel. Ilyen helyzetekre mondják, a legjobb lehetőség, hogy kiderüljön, mit bír ki a házasság? Úgy tűnik, Sasék kiállják a próbát. hiányainak kérdésében, a város minden kiadását erőteljesen vissza kell fogni, sőt egyes alap- intézmények bezárása, ingatlanok eladása és helyi adók kivetése is szóba került. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha más megoldás nem kínálkozik. Kapecska Ferencné jegyző szerint, Rétság „nagyon nehéz évnek néz elébe”. Végül a képviselők határoztak arról is, hogy a Rétság— Bánk, illetve a Rétság—Tolmács vonalon közlekedő Nóg- rád Volán helyi járati buszok menetdíja 14 forint lesz. Ez a tarifa csak a pénzügyminiszter jóváhagyása után lép életbe. Bár az egyiittlét szempontjából Rétság sem adott többet. — Éjszaka 10 órakor jártam haza a katonaságtól — mondja a családfő. — Annyiból volt jobb, hogy közel volt a bolt, és komfortos házban laktunk. Itt kutunk van, búvárszivattyúval jön fel a víz, a vécé kinn van, fürdőszobánk nincs. Az elején Rétságra jártunk fürödni anyósomékhoz... Nem vet jó fényt a városra, de úgy ítélték meg, Rétságon sem volt több szórakozási lehetőségük. Moziban például négy éve voltak legutóbb. (Akkor házasodtak össze.) — Mit csinálnak a hét végén? — A kérdésre nevetés a válasz: —Egymást nézzük, meg a tévét. Tyúkokat, nyulat, disznót, kecskét tartanak — és már előre félnek, hogyan boldogulnak itt két kisgyerekkel. A feleség húga (a két család egy házban él) szintén májusban szül. Abban ' bíznak, ketten majd megoldják valahogy. A sógor ebben látja a megoldást: — Öt évig nem eszünk, nem iszunk, aztán közösen veszünk egy kocsit. Utána is csak egy hónapig eszünk, aztán spórolunk tovább — a benzinre. (Dudellai I.) Maga itt éhbérért fog dolgozni! — fenyegette a helyhatósági választások után Radics Gusztáv képviselő, későbbi alpolgármester Kis Emőnét, Alsópetény új polgármesterét. E jóindulatúnak egyáltalán nem nevezhető kijelentés okát a választási küzdelmek előzményeiben kereshetjük. A választások előtt ugyanis úgy nézett ki, hogy a polgármesteri posztra egyedül Laluja Imre pályázik, a hét képviselői mandátumot pedig hét társa — köztük Radics Gusztáv — szerzi meg. Csakhogy meglepetésükre Kis Emőné is indult a polgármesterségért folytatott versenyben, sőt három újabb képviselőjelölt is felbukkant a láthatáron. S bekövetkezett a „legrosz szabb”. Kis Emőné elnyerte a polgármesteri tisztet, mi több, az őt támogató három képviselő is bejutott a testületbe. A hetes fogat csak négy helyet tudott megszerezni, Laluja Imre pedig kiszorult a hatalomból. A kialakult erőviszonyokat Radics és társai állítólag megpróbálták tudomásul venni, ám az ellenségeskedés odáig fajult, hogy a hétfős testületből öt képviselő lemondott. •— Hibásnak érzi magát a képviselők lemondásában? — kérdeztük Kis Emőnét. — Nem érzem magam hibásnak. Radics Gusztáv okos ember, jól tudtam volna vele együtt dolgozni. Az, hogy nem így történt, nem rajtam múlt. Még az alakuló ülés előtt összehívtam a testületet egy baráti beszélgetésre, ahol arra kértem a képviselőket, felejtsék el, ki ül a polgármesteri székben és a falu érdekeit szem előtt tartva próbáljunk együttműködni. A másik fél. Radics Gusztáv is megpróbálta jobb belátásra bírni a társaságot. — Tartottunk egy megbeszélést a választás után hat képviselő részvételével, a polgármester nélkül. Ott sikerült lebeszélnem szándékukról azokat, akik már akkor le akartak mondani, és eldöntöttük, hogy megpróbálunk együtt dolgozni a község törvényesen megválasztott vezetőjével. — Miért nem sikerült ezt megvalósítani? — Mert Kis Emőné figyelmen kívül hagyta az önkormányzati testület állásfoglalásait, és mindenről a fejünk felett döntött. — Például miről? — A december 6-i ülésünkön állásfoglalás született arról, hogy nem fizetünk ki elvtelenül szociális segélyeket, még akkor sem, ha így az erre szánt összeg elveszik. Erre a polgármester önhatalmúlag szétosztott a rendelkezésre álló huszonhétezer forint helyett negyvenhatezret, ami már az 1991-es segélykeretünket terheli. Kis Emőnének erről persze más a véleménye: — Miért hagytam volna veszni azt a pénzt, ha kioszthattam a rászorulók között? Erre egyébként öt képviselőtől felhatalmazást kaptam, aláírásukkal hitelesítették az erről szóló okiratot. A képviselők aláírása valóban ott látható a felhatalmazó sorok alatt, a testületi ülésen azonban az egyik aláíró már úgy nyilatkozott, hogy nem ért egyet a döntéssel. Erről jegyzőkönyv tanúskodik. De ki tudja, miért változtatott álláspontján? — Azt is a szememre vetették — folytatta a polgármester —, hogy a szociális gondozót, Dren- kovics Istvánnét a megkérdezésük nélkül alkalmaztam. Holott ehhez a lépésemhez is hozzájárult öt testületi tag. Később mégis kényszerítettek, hogy Drenko- vicsné munkaviszonyát megszüntessem, pedig a faluban él egy fekvőbeteg házaspár és még hárman szorulnának ilyen jellegű segítségre. Ki mondja meg az öregeknek, hogy nincs, aki gondozza őket? — Drenkovicsné ügyét illetően is megállapodtunk a december 6- i ülésen — feleli erre Radics Gusztáv. Úgy foglaltunk állást, hogy csak akkor alkalmazunk szociális gondozót, ha a rászorultak anyagilag hozzájárulnak a felmerülő költségekhez. Az öt képviselő azért adta nevét Kisné döntéséhez, mert azt mondta nekik, hogy a gondozó alkalmazását jogszabály írja elő. Ezt a mai napig nem tudta bebizonyítani. Különben is, milyen eljárás az, hogy december 31-én, szilveszterkor a lakásukon keresi fel a testület tagjait, az érintett féllel együtt, hogy írják alá a felhatalmazást? A kölcsönös sérelmeket, az apró kis szurkálásokat még sorolhatnánk a végtelenségig. De mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami január 31-én leköszönésre késztette a képviselőket? — A január 13-i testületi ülés jegyzőkönyvét — válaszolta a volt alpolgármester — Kisné egyszerűen meghamisította. Amikor január 15-én megláttuk a jegyzőkönyvet, kiderült, hogy abba a valóságnak, az ott elhangzottaknak nem megfelelő állítások kerültek, míg más tények kimaradtak. Ezt már nem tudtuk elviselni. A képviselők mentek, a polgár- mester maradt, sőt vádol:-— Az egész dolognak az volt a célja, hogy engem kigolyózzanak a polgármesteri székből. A tiszteletdíjamat is azért állapították meg bruttó háromezer-ötszáz forintba, hogy ne akarjam ezt a posztot betölteni. A váci állásomat ugyanis mandátumom idejére felfüggesztettem. Felajánlották ugyan, hogy felemelik a fizetésemet ötezer forintra, de nem fogadtam el, mert az én munkám ennél többet ér. Egy biztos: én nem fogok lemondani! Az alsópetényi hatalmi harcról nem feladatunk ítéletet mondani, de egy verssor minduntalan e- szembe jut: „A jószándék kevés...” A polgármesternő jóindulata, úgy tűnik, nem párosul államigazgatási szakismeretekkel. A volt alpolgármester képtelen túltenni magát azon, hogy a választások nem az ő szája íze szerint alakultak. A képviselők bizonytalanok, maguk sem tudják, mit akarnak. Ilyen körülmények között pedig csak a falu lehet az igazi vesztes. Következik a második felvonás, újabb választás. Ez minimum ötvenezer forintjába kerül a településnek. Ám, ha az eredmény hasonló lesz, még sokkal többe. Ozsvárt Tamás Elet az isten háta mögött Holló a hollónak mégis kivájta... BŰNÜGYI SAROK Elég régi keletű a mondás, miszerint kutya a kutyát nem harapja meg, vagy holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Hogy néha mégis történik ilyen, arra is van egy mondás, mely szerint a kivétel erősíti a szabályt... Ilyen kivétel történt a nagyoroszi Drégelyvár vendéglő diszkósával, a huszonöt éves Podragyai Péterrel, aki egy vasárnap hajnalon a diszkó végeztével hazatérve feltörve találta házuk vaskapuját, az ajtón feszítésnyomok, s valaki üvegvágóval tette szellőztethetőbbé a lakást. Eltűnt az udvarról a nemrégen vásárolt 12 éves Volkswagen Golf, a szobából pedig az anyósa által egy nappal azelőtt felvett 150 ezer forintos vállalati kölcsön és a Sony Trinitron színes televízió is. Meglehetősen nagy volt a fiatalember riadalma, de annyira nem vesztette el fejét, hogy azonnal ne tett volna feljelentést a rendőrségen. Egyidejűleg azonnal elkezdték keresni az autót, amiben az egész család és baráti kör is segédkezett. De hasztalan nézték az autópiacokat egészen Budapestig, a Golf nem került meg. Legalábbis néhány óráig nem... A keresők egy csoportja — köztük Podragyai Péter is — csüggedten tartottak hazafelé egy fővárosi autópiacról a 2-es főúton, amikor mi jött velük szembe? Képzeljék: a fekete, AVV— 617 forgalmi rendszámú Volkswagen Golf. Benne a rétsági disz- kóssal, a váci illetőségű, Harmatit Richárddal. A rövid autósüldözés után már a rendőrök játszották a főszerepet, akik az ügy kapcsán előállították még Harmatit bűntársait, a váci Rezák Tibort, a fiatalkorú gödi B. S.-t és a szintén váci Büki Gyulát, akinél a rögtönzött házkutatás során egy Brojovka gyártmányú fegyvert is találtak — természetesen igazoló papírok nélkül. A tévé és a 150 ezer forint egyelőre nem került meg. A fent nevezettek a rendőrség vendégszeretetét élvezik, s folyik annak kiderítése, vajon van-e közük a térségben korábban elkövetett hasonló jellegű bűncselekményekhez. „Ennél rosszabb már nem jöhet!” Katasztrofális évet hagytak maguk mögött Nézsán A tavalyi zárszámadást követően aligha gondolta volna bárki is Nézsán, a Május 1. Termelőszövetkezetben, hogy az előttük álló esztendőt történelmük legsötétebb lapjaira írják majd. Aztán eltelt az 1990. év, és nagyobbnál nagyobb sorscsapásokat mért a téeszre, ahol érthetően nem repestek az örömtől a közelmúltban tartott újabb zárszámadáson. — Ilyen rossz évünk még soha nem volt! — kesergett Holma János, a termelőszövetkezet elnöke. — Tizennégymilliós aszálykárunk, 18 milliós lizingkifízeté- sünk volt, 17 százalék helyett eredményeink alapján csak 5,1 százalékos árkiegészítési támogatásban részesültünk, s a dotáció csökkentése újabb ötmilliót jelentett mínuszban. Aki ezt előre megjósolja, mindenki kinevette volna. — Ez elég nagy sorscsapás így együtt... — Méghogy így? A málnaszezon és más nagy munkák előtt felvett hiteleink kamatainak törlesztése a tervezett 4 helyett 10 millió volt, és százhúsz vagon kukoricával termett kevesebb a be- kalkuláltnál. A 20 helyett 11 mázsás hektáronkénti átlagtermés a napraforgónál is kemény veszteség. Negyvenöt vagon kiesés ennél az egyetlen tételnél is. — Volt egyáltalán valamiben is szerencséjük az év folyamán? — Nem sok. Műanyagüzemünk és könyvkötészetünk mentett rajtunk valamit, de a keszegi műanyagüzemben sem olyan rózsás a kép, mint hinnék. Huszonkettő helyett 11 millió volt az árbevétel — a szovjet piac kiesése miatt. Szóval, ilyen volt egy nagyon kedvezőtlen év Nézsán. S mégis reménykednek — mindezek ellenére. Hogy miben? Úgy sejtik, a jótékony hótakaró alatt egy szebb következő évet megalapozó termés bújik meg... RÉTSÁG ÉS KÖRZETE Szátoki fogadónapok Szátok községben 1991-ben a tisztségviselők fogadónapjai a következőképpen alakulnak: Hétfői napokon Munkácsi Márton körjegyző, szerdai napokon Góg Katalin gazdasági előadó, péntekenként Vigh Béláné adóügyi előadó fogadja az érdeklődőket 10 és 12 óra között. Kimondták az első „igen’M Borsosberény. A volt MHSZ- helyiségből átalakított házasság- kötő teremben február 16-án. szombaton elsőként Oláh Attila és Körmendi Beáta fogadott egymásnak örök hűséget Dudásné Schlenk Judit anyakönyvvezető előtt. Még négyszázan fizetnek Rétság. Az utóbbi egy hónapban a helyi OTP-fiókban is „zajlott az élet”. Eddig több mint háromszázan éltek azzal a lehetőséggel, hogy lakástartozásuk felét befizetik, s a másik felétől ezzel automatikusan megszabadulnak. Bár a hó végéig kell befizetni az 50 százalékot, az erre vállalkozóknak a múlt hét végéig kellett jelezni befizetési szándékukat. Rétságon még több mint 400 ügyfélre számítanak az elkövetkezendő másfél hét során. Mindenki a saját háza előtt... Ezekben a napokban többen kaptak Rétságon olyan felszólítólevelet, melyben figyelmeztetik az állampolgárokat, hogy mindenki a saját háza előtt takarítson. A tanács 5/1986. (XI. 27.) számú rendelete — amely ezek szerint még érvényben van — ugyanis kimondja, hogy az ingatlanok és a közterületek tisztán tartása a tulajdonosok feladata, s a téli hónapokban kötelesek a hó eltakarítását elvégezni. Ezt a tanácsi jó tanácsot talán más vonatkozásban is érdemes megfogadni. Munkatársaink fogadóórái Csütörtökön a rétsági polgármesteri hivatalban 14 és 16 óra között munkatársaink ismét fogadóórát tartanak, az I. emelet 43. számú helyiségében. Várunk minden érdeklődőt, panaszost, segíteni szándékozót!
