Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
4 unnnnu LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 19., KEDD Vélemény Montázs fekete-fehérben ,,Igazán alkotó lesz a vágás, ha olyasmit tudunk meg, értünk meg, érzünk ki belőle, ami a képek filmkockáinak egyikében sem látható" — írta Balázs Béla a montázsról, amelyet'— Eisensteinnel és Pudov- kinnal megegyezően — a filmművészeti alapkategóriák élére helyezett. Bár az egyes felvételek megkompo- nálásának módját is fontosnak tartotta, a film tartalmát és mondanivalóját a képek sorrendbe illesztésétől, gondolati egésszé formálásától eredeztette. A Fénykép a tanítványoknak című kétrészes dokumentumfilm — melyet a múlt héten sugárzott a televízió — e filmtörténeti jelentőségű esztétika szerzőjének állít emléket, utolsó — 1945—49 közötti — éveinek felelevenítésével. Balázs Béla országos rangú költőként ment el Magyarországról és — egy negyedszázad után — nemzetközi hírű filmtudósként tért visz- sza a Szovjetunióból. Bécsi emigrációja idején — 1924-ben — megjelent A látható ember avagy a Filmkultúra című kötete, valamint A fűm szelleme című 1930-as keltezésű könyve ugyanis világszerte ismertté tették a nevét. Sikerének titka abban rejlett, hogy ő volt az első, aki rendszerezte az akkor még meglehetősen új művészeti ág sajátosságait, feltárta társadalmi motivációit s alkotótársként — egyebek közt a Fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára librettójának íróAz Új Nógrád . februári 16-i Kívácsiskodó rovatában feltett kérdés a városgazdálkodási vállalatnak szólt a buszmegállók tisztításával kapcsolatban. Meglepődve olvastam a választ, melyből kiderül, hogy az említett vállalat jaként — közeledett a ,.múzsák neveletlen gyermekéhez”. Itthon ősz fejjel, de ifjonti lelkesedéssel vetette magát a munkába: előadásokat tartott, tanított, forgatókönyveket írt — például a nagy sikerű Valahol Európában című fűmhez —, művészeti szaktanács- adóként jegyezte Szőts István Ének a búzamezőkről című alkotását. Efilm bemutató előtti betiltása jelzi azt a légkört, amely Balázs Béla életének, tevékenységének zárószakaszát megkeserítette. Szőts szerint „percemberek, ifjú törtetők, pártbeli ta- knyosok" bírálták a Mestert, szemére vetve, hogy nem szűrte ki a Móra- regény polgári elemeit: a pacifizmust, . a vallásosságot. Az ehhez hasonló igaztalan támadásokba, a sokasodó intrikákba Balázs egyre inkább belefáradt, s noha 1949 tavaszán Kossuth-díjat kapott, a kitüntetést alig pár hónappal élte túl. A dokumentumfilm szereplői — kortárs kollégák —1 Hegedűs Géza, Radványi Géza, Szőts István és az időközben maguk is jeles alkotókká lett tanítványok — Bacsó Péter, Banovich Tamás, Gyertyán Ervin, Kovács András, Makk Károly, Nemeskürti István, Révész György — visszaemlékezéseikben azt firtatták, hogy végül is mi volt az oka — a színes, nyitott, karizmatikus egyéniségű, Odisszeusz-sorsú — Balázs Béla elleni rágalomhadjáratnak. Bár nem titkolták emberi gyengéit — túlzott érzékenységét, sértődöttségét — sem, abban — egymástól igazgatója nem a „saját portája előtt söpröget”, hanem a gumi minőségével foglalkozik. Megnyugtatásul közlöm, hogy az autóbuszok gumiköpenyei a KRESZ műszaki előírásainak és a forgalombiztonságnak megfelelfüggetlenül — megegyezett a véleményük, hogy a filmművészet honi prófétája is a korszak úgynevezett ,,magasabb szempontjainak” esett áldozatul, s nem sikerült az őt megillető helyre kerülnie a magyar kultúrában, szellemi életben. Igazán hálátlan szerep jutott Kovács Andrásnak — aki annak idején főiskolai záródolgozatában az „osztályharcos szemlélet" jegyében emelt súlyos ideológiai kifogásokat a balázsi filmesztétika ellen — amint szembesülnie kényszerült akkori önmagával. Nem volt irigylésre méltó helyzete a felvétel idején — 1985-ben — már érzékelhetően beteg Major Tamásnak sem, amikor arra kellett magyarázatot adnia, hogy a Nemzeti Színház igazgatójaként miért utasította el Balázs A fű újra föláll című színpadi művének bemutatását. Az emlékezők részéről sok elmarasztalás érte Hont Ferencet is, aki a filmszakma mindenhatójaként ugyancsak nem méltányolta érdemei szerint Balázs Béla munkásságát. A Tényi István írta és rendezte összeállítás minden bizonnyal még fekete-fehérben is csemegének bizonyult a filmbarátok számára, de — miután másról, jóval többről is szó esett benne mint „csupán” a film egy nagy formátumú személyiségéről — joggal tarthatott igényt a szakmai kérdésekben járatlan nézők érdeklődésére is. — csongrády — nek, arra viszont alkalmatlanok, hogy „szibériai” útviszonyokon közlekedjenek. A VOLÁN autóbusz-vezetőit az elmúlt napokban nem a másra mutogatás, hanem a helytállás jellemezte. Horváth József igazgató Mindenki tegye a dolgát! Könyvespolcra A hazai könyvkiadás egyik legutóbbi sikerkönyvét, Maria Treben Egészség Isten patikájából című kötetét újból kiadja a Hunga-Print, s várhatóan március elején kezükbe vehetik mindazok, akik a természetes gyógymódok híveiként még nem juthattak hozzá. Ugyancsak hamarosan napvilágot lát, a nyugaton már nagy sikert aratott kötet, John Lust és Michael Tierra A természetes gyógymódok bibliája című munkája. Ezt egyébként a természetgyógyászat nélkülözhetetlen kézikönyveként tartják számon. Baráz Miklós, a Hunga-Print Kiadó elnöke a közeljövő újdonságai közé sorolta Barbara Ann Brennan kötetét, a Sugárzó kezeket. A szerző, aki hosszú évekig a NASA munkatársa volt, tizenöt évig tanulmányozta az emberi energiateret és bioenergetikai terápiát. Könyvében az emberi energiamezőt veszi vizsgálat alá, s megmutatja az abban rejlő gyógyítási lehetőségeket is. A kiadó az autósport szerelmeseinek szánja a Forma—1 egyik csillagáról szóló részletes, fotókkal gazdagon illusztrált életrajzot Ayrton Sennáról. Sikerkönyvnek ígérkezik John Hands Ördögi játszma című politikai krimije, Jack Higgins Leszámolás című akcióregénye, s a krimi műfajában klasszikusnak számító Agatha Christie bűnügyi történetei. r r DÍSZTÁVIRAT jj. ☆☆*☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ íf Zuzu! Közelgő névna- Á jj- pod alkalmából sok ; boldogságot kívánok g t. és egy piros Toyota £ i Corollát! Kicsi. U- *w Hogy a sebek végre behegedjenek II. Gondolatok a személyes szabadságukban korlátozottak kárpótlásáról Mint a hivatal társadalmi kollégiumának — a hadifoglyok ügyével foglalkozó — tagja, ezúton is szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki még nem kapta meg hatósági bizonyítványát, illetve nyugdíj-kiegészítését, hogy a hivatalnál senkinek a kérelme nem kallódott el, és — amennyiben a rendeletekben előírtaknak megfelel — most már belátható időn belül visszamenőlegesen meg fogja kapni kárpótlásának teljes összegét. Nemcsak a havi 500 (illetve özvegyeknél 250) forintot. Időközben ugyanis 1990. november 21-én megjelent a kárpótlást egységesen rendező 93/1990. (XI. 21.) korm.- rendelet, mely már címében is eltér a korábbiaktól. Ez ugyanis (szó szerint) „az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956- os forradalommal és szabadság- harccal összefüggésben elítéltek, a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatti személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről” szól. írásom terjedelmének korlátozott volta nem teszi lehetővé az egyes rendelkezés minden pontjának ismertetését. Inkább arra szeretnék rámutatni, rfii tette szükségessé ennek az egységes jogszabálynak a megalkotását? Ismert, hogy a korábbi rehabilitációs rendeletek, konkrétan a 72/ 1989., a 108/1989., valamint a 65/ 1990. MT. rendeletek a kárpótlan- dók egyes csoportjainak más-más formában határozták meg kárpótlásuk összegét. Ez visszás helyzet. Ezért tartotta fontosnak a kormány, hogy egy új rendelettel, egységes elvek alapján- kárpótolják mindazokat, akiket a korábbi minisztertanácsi rendeletek, mint egykori sértetteket, az eltérő rehabilitációkkal szembeállítottak. Azon túlmenően, hogy az új jogszabály a jövőben szükségtelenné teszi, hogy az érintetteknek több rendelkezésben kelljen kutatniuk (1991. január 1-jei hatályba lépésével ugyanis a többi hatályát vesztette), a 93/1990. (XI. 21.) korm.-ren- delet több tartalmi változást is tartalmaz. Amíg például az 1956-os elítéltek nyugdíjukban már korábban is a börtönben töltött idő utáni juttatást kaptak, addig a nagyobb kört kitevő egykori internáltak, kitelepítettek, elhurcoltak nem élvezték ezt a lehetőséget, hanem csak havi 500 forintos nyugdíjemelést kaptak, mely összeg az inflációval igencsak leértékelődött. Az új jogszabály lehetővé teszi a sérelemsorozatot szenvedők humánusabb rehabilitálását is, mivel úgy rendelkezik, miszerint ezeknek a különböző formában elszenvedett sérelmek idejét össze kell adni, és a kárpótlásként járó nyugdíjemelést ennek alapján kell meghatározni a következőképpen: Havi 500 forint jár a személyes szabadságukban egy évnél rövi- debb időre korlátozottaknak, illetve a személyes szabadságukban egy évet meghaladó ideig korlátozottak első évére. A másodiktól ötödik évig további 250—250, míg a hatodiktól évenként havi 300 forint nyugdíjemelés jár. Konkrét példaként, ha valaki négy évet hadifogságban töltött, majd amikor hazatért további két és fél évre internálták, úgy számára (a tört évet is teljes évnek véve) hét év után jár nyugdíjkiegészítés kárpótlásként. Mégpedig: az első év után 500, további négy év után 4x250 forint, az utolsó kettőért pedig 2x300 forint, összesen tehát 2100 forint. Hadd térjek vissza a 93/1990. MT. rendelet vázlatos ismertetését bevezető gondolatsorhoz, s hadd ismételjem meg az ott írtakat: Mindenki, aki arra jogosult, meg fogja kapni visszamenőleg is a személyes szabadsága korlátozása miatt járó kárpótlását. Nem csak a havi 500 (illetve az özvegyeknél a havi 250) forintot, hanem a január 1-jén hatályba lépett új rendeletben előírt — a szabadságvesztés, illetve a szabadságkorlátozás ideje szerint —, differenciált nyugdíj-kiegészítést is. Először azok, akik még a visszamenőlegesen járó 500 forintos kárpótlást várják, majd azok is (január 1-jétől visszamenőlegesen), akik az éveik alapján megillető további kárpótlás összegét várják. Ez utóbbit külön kérelmezni nem kell, annak kiszámításáról és utalásáról a Kárpótlási Hivatal intézkedik. Felesleges a már beadott kérelmek intézésének sürgetésé is, mivel az semmi előnnyel nem jár. Azoknak viszont, akik eddig még nem adták be kérelmüket, azt javasolhatom, hogy azt minél előbb adják be, mert a hat hónapra járó visszamenő- leges nyugdíj-kiegészítés a beérkezés idejétől számít. A kérelemnek előírt formája nincs. A lényeges csupán az, hogy az tartalmazza a kérelmező személyi adatait (név, születési hely s idő, lakcím és nyugdíjfolyósító törzsszám), annak közlését, miszerint a kérelmező saját, vagy házastársi jogon, illetve milyen jogcímen (internált, kitelepített, civilként elhurcolt, hadifogság stb.) kéri a kárpótlás megállapítását, illetve a hatósági bizonyítvány kiadását. Lényeges követelmény, hogy a kérelmező hitelt érdemlő dokumentummal igazolja kérelme jogosságát. Ha ilyen dokumentuma nincs, úgy azt a polgármesteri hivatal megbízottja előtt tett, és általuk igazolt nyilatkozattal pótolhatja. A kérelmet a Kárpótlási Hivatalhoz kell benyújtani. A hivatal postacíme: 1399 Budapest, Postafiók 715. Dr. Gáspár János POSTÁNKBÓL j A Bolzák érdeke az osztrák testvérkapcsolat Mostanában egy pár alkalommal táyol voltam Salgótarjánból, és így felhalmozódnak az Új Nógrád példányszámai, amiket aztán nagy örömmel egymás után elolvasok. így volt ez a napokban is. Most azonban nem szolgált örömömre a január 28-i lap 3. oldalán írt „hírecs- ke”, amely tudatja a megye lakosságával, hogy a herencsényi képviselő-testület — visszaadva a st.-geor- geniek látogatását — Ausztriába, St.-Georgenbe utazik tapasztalat- cserére. Ezt azért jelentik be így, nehogy valaki „rosszindulatú megjegyzést” tegyen, vagy talán valaki kéjutazásra gondoljon. Azt is megírta a T. újságíró, hogy egy Bolza Antal nevű úr hívta meg őket, „aki egykoron éppen (Sic!) e kis nógrádi falu lakója volt”. Tudatják azt is, hogy kölcsönös a látogatás. Röviden a kérdéseim és megjegyzéseim: Hogyan lett és miért ,,testvérközség’' a két falu? Talán bizony az önkormányzat, vagy valamelyik tsz-paraszt kezdeményezte a kapcsolatot Bolza úrral? Nem hiszem, mert én az „anti világban” és még egy pár évig ott laktam, Herencsényben, mi több, ott születtem, és ismerem a falu lakosait, a tsz-tagokat, ha a képviselő-testületet nem is. Ezért nem hiszem, hogy a lakók, tsz-parasztok Ausztriában akartak „testvérközséget”. Talán inkább arról van szó, hogy egyelőre rejtett, vagy talán nem is rejtett érdekek motiválták a falusi kapcsolatok felvételét, főleg Bolza úr részéről. No, de milyenek? Ezek talán a következők: Bolza úr elődeinek „ősi földje” Herencsényben volt, és ezt 1945 után felosztották a falu lakóinak — főleg a szegényparasztoknak — nagy örömére, akik közé az én családom is tartozott. Nem azért ez az udvarlás Bolza úr részéről, mert úgy gondolja, eljött az idő, hogy visszakövetelje magának vagy kiterjedt rokonságának ebben a nagy privatizációs és reprivatizációs időszakban a földet? Azoktól a téeszparasztoktól, akik századokon keresztül kizsákmányolt őseik kín- ját-keservét még ma is érzik talán csontjaikban, minden ízükben, de tudatukban, agyukban és szívükben egészen biztosan! Az én apám is ezek közé tartozott még élt. Ha valakik azt gondolnák, hogy a Bolza család tagjai gazdag parasztok voltak, nagyon tévednek. Több száz kát. holddal rendelkeztek, uralták a falut és a környéket. A régi öregek — ha még élnek — sokat tudnának beszélni, a cselédsorsról, a robotról, a tizedről, az ispán úr megaláztatásáról. Nem lennék igazságos, ha nem szólnék arról, hogy más, környező falvakban viszonylag rosszabbul bántak a cselédekkel, az úrbéresekkel, a föld nélküli parasztokkal. Balzáék angolszász orientáltsága diktálta ezt. Azonban ez nem jelenti azt, hogy „humán" formában, de nem zsákmányolták ki a náluk dolgozókat. Ezt főleg a tsz-tagok legszegényebbjei és azok leszármazottjai ne feledjék el. Végül nagy örömömre szolgált volna, ha az ön által irányított, szerkesztett lap nem „felejtette” volna el megírni a rangjelzőt Bolza úr neve elől. Azért talán meg is sértődhet Bolza úr és nagyszámú rokonsága, hogy a grófi jelző elmaradt a neve elől. Hát ilyen feledékenyek a lap újságírói? Nem hiszem. Talán ők is félnek még mindig a „halott oroszlántól”, akibe viszont már annyiszor beledöftek mérgezett tolláikkal? Ne féljetek, mert egyesek előtt dicsőségnek számít, ha ma valakit „igazi” nevén és rangjelzővel illetnek. Remélem, hogy sokan vagyunk ebben az országban (és ott helyben tsz-parasztok), akiknek nem tetszenek ezek a régi, ásatag rangjelzők és a hatalomra törő, demokratikus jogokat, új földreformot hirdető, letűnt történelmi múmiák. Kovács Árpád, egy volt herencsényi lakos * Rosszkedvvel olvastam „régi előfizetőnk”, Kovács Árpád levelét. Ásatag szelleme, bolsevik indíttatású „forradalmi” hevülete, helyenként jól érzékelhető demagógiája őszintén elkedvetlenít. Olvasónknak sajnálatosan fogalma sincs arról, hogy Magyarországon miért következett be szükségszerűen a rendszerváltás, miért kell korszerű formában visszatéríteni társadalmunk, gazdaságunk fejlődését a negyvenes évek végén megtagadott szerves útra. Nem kívánok a Bolzák és a többi grófok prókátora lenni, nincsen szükségük rá. Nem akarom védeni a herencsényi képviselő-testületet sem — meg tudják védeni magukat és döntésüket. Csak arra szeretném figyelmeztetni olvasónkat, hogy a régi valós vagy vélt sérelmek felidézése, a közeledés tisztességének az eleve megkérdőjelezése nem használ előrehaladásunknak, s a bizalmatlanság rossz tanácsadó. Kovács úrnak mellesleg — ki nem nyomtatott utóiratából kiderül — mi sem vagyunk szimpatikusak. Feltételezi ugyanis, hogy nem merjük leközölni írását, és ugyanúgy eltüntetjük a süllyesztőben, mint a mohorai óvodások szüleinek a levelét. Hát szó, ami szó, majdnem erre a sorsra jutott az ő levele is. Részben a már említett és általunk nem támogatott szelleme miatt, részben azért, mert a „volt herencsényi lakos” valami oknál fogva elfelejtette közölni a házszámát, amit egy felelősen gondolkodó levélíró soha nem tesz meg. Csak azok, akik szeretnek a zavarosban halászni. Épp úgy, mint a mohorai óvodások szülei, akik elfelejtették rágalmazó levelük alá a nevüket odaírni. (ok) TISZTA KÖRNYEZET — SZEBB ELET A hulladékpapír: érték A régi újságokat, folyóiratokat, reklámküldeményeket, csomagolópapírt soha ne dobjuk a szemétbe. Ezt az újságot se! A papírhulladék értékes nyersanyag, például WC-papír, papírtörülköző, csomagolópapír gyártásához. Elégetve füstjével a levegőt szennyezi, szemétbe dobva a lerakóhelyeket terheli. A papírhulladékból történő papír- gyártással megtakaríthatjuk a költséges fafeldolgozást, a vele együtt járó vízzel és vegyszerekkel együtt, s kevésbé szennyeződik a környezet. Nem elhanyagolható szempont a fával, mint papírgyártási alapanyaggal való takarékosság sem. A hulladékpapír tehát nem szemét, hanem a környezetvédelem szempontjából nézve: érték, s vele friss vizet, energiát — így olajat — takaríthatunk meg és csökkenthetjük a környezet szennyezését. Mi a teendő? Gyűjteni kell a használt papírt és meg kell szervezni a zökkenőmentes papírgyűjtést.
