Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

1991. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ 5 c BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE „Vendégmarasztaló” • fogadtatás Kisterenye „kapujában”, ahol a Nemti felé vezető utat a vasúti átjáró keresztezi, nem mindennapi veszélyek leselked­nek a gyanútlan közlekedőre. Nem a fénysorompóval van baj, hanem az úttal, amely a vágá­nyok mindkét oldalán már oly annyira tönkrement, jogy jóko­ra gödrök szegélyezik a síneket. A gyakran erre járó tudja, csak lépésben lehet átvergődni a mélyedéseken. De, aki nem ismeri a terepet és óvatlanul hajt, könnyen tengelytörést, balesetet szenvedhet. A „ven­dégmarasztaló” gödrök már jó néhány hete bosszantják, rio­gatják az arra közlekedőket. Várják, hogy az illetékesek mikor unják el a tétlenséget?! „Nehéz kenyér ez, uram!” — mondta Végh László tehenesgazda Szuha, Kossuth út 53. Másodszori látogatásomat szerencse kísérte, ott­hon találtam Végh Lászlót. Kihasznál­va a röpke szabad időt, videózott. Mint később elmondta, napközben hol ab­rak után futkos, hol a tejértékesítéssel kapcsolatos teendőket intézi. A regge­li és a délutáni órákban pedig a jószá­gokat kell ellátni. Merthogy magángazda a 30 éves fiatalember. Nyolc tehénből és öt bor­júból áll az állatállománya. Két évvel ezelőtt csapott fel vállalkozónak. Ezt megelőzően a ménkesi bányánál, még korábban a kisterenyei csőgyárban dolgozott. Vízvezeték-szerelő és vájár a szakmája. — A magam ura akartam lenni — mesélte tágas családi házuk konyhájá­ban ülve, miközben kávét főzött. — Mások is hizlaltak bikát, gondoltam, magam is megpróbálkozom vele. Fel­vettem 300 ezer forint újrakezdési tá­mogatást, s belevágtam. Aztán váltot­tam, idővel nyolc tehenet vásároltam, darabját 60 ezer forintért. Négynek hamarosan borja lesz... Az istállókat saját kezűleg építette. Azok is benne vannak félmillióban. Kezdetben kézzel fejtek, de rendkívül strapás volt, vettek tehát egy fejőgépet. Úgyhogy minden forintjukat a vállal­kozásba ölték. Az édesanyja otthagyta a munkahelyét, hogy segíthessen az ál­latok körül. — Egyedül már nem győztem a sok munkát — jegyezte meg az ifjú gazda. — így is reggel fél ötkor kelek, egész nap talpon vagyok, s este hétre fejezem be a második etetést. A jószág megkí­vánja a törődést, legyen az hétköznap, vasárnap, vagy ünnepnap. Igaz, a gon­doskodás kamatozik, hiszen mind­egyik tehenem 20 liter fölött ad napon­ta. A mi tejünk kivétel nélkül első osz­tályú. Mostanában viszont rossz világ jár a tehéntartókra. Egyfelől mind drágább az abrak, a kukorica mázsájáért már 1200 forintot is elkérnek. Másfelől túltermelés van tejből, s a pásztói tej­üzem április elsejétől nem hajlandó át­venni a tejet. Mindemellett egyenesen nevetséges, hogy az állam 10 ezer fo­rintot akar fizetni a levágott tehén után, hiszen Végh Lászlóéknak hatszor ennyibe került a megvétel. — Sokat töprengtem, mit tegyünk — közli. — Végül úgy döntöttem, megtartom az állatokat. A bikaborjú­kat felhizlalom, majd eladom. A nyolc tehéntől fejt tej egy részét értékesítjük, a többiből vajat, túrót, tejfölt készí­tünk. Itt, a háznál szolgáljuk ki a vevő­ket, mert boltra már nem futja. A fele­ségem, aki a napokban ment vissza gyesről, feladja az állását, szintén ki­veszi részét a tejfeldolgozásból. Egy szó. mint száz: nehéz kenyér ez, uram! A kissé szomorkásra sikeredett be­szélgetés után vendéglátóm megmu­tatta a dombra felfutó porta végében levő istállókat. Nevükön szólította a jól táplált, gondozott teheneket, s különö­sen szeretettel simogatta meg a ked­venc, a napi 28—29 liter tejet adó Bimbó „üstökét". Visszafelé jövet Végh László elárul­ta dédelgetett tervét: — Bízom benne, kedvező fordulat következik be a tejmizériában. Nem engedhető meg, hogy a gyerekek és az öregek ne juthassanak hozzá a tejhez. Szóval remélem, csak tudunk boldo­gulni. Ebben az esetben kibővítem a felső istállót, növelem az állományt. Földet is bérbe vennék, ahol megter­meszteném az abraknakvalót. Meg­mondom őszintén: már nem szívesen szakítanék ezzel az élettel! (kolaj) A kisterenyei munkaközvetítőből jelentjük Börtönviseltek nem kellenek Növekszik a munkanélküliség Bá- tonyterenye térségében. Napjaink­ban már 420—450-re tehető az ál­lást keresők száma. A foglalkoztatá­si gond súlyosbodása a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ kiste­renyei kirendeltségének emelkedő forgalmán is jól lemérhető. — Naponta átlagosan 80—90-en keresnek fel bennünket — mondta Kecskés János főelőadó. — Ezen belül hullámzó a forgalmunk, s pél­dául a hónapok végén 110—120 a napi ügyfelek száma. Egyébként tucatnyi település tartozik hozzánk. — Milyen cégek bocsátják el a dolgozókat? — A skála széles, de azt leszögez­hetjük: szinte mindenhol csökken­tik a létszámot. A szénbányavállalat ebben az élenjáró,' ahol a folyamat tart. A Fűtőbeméi, a Pentamer Kis­szövetkezetnél, a Ganznál, a BRG- nél volt többek között számottevő a létszámleépítés. Az Elektrometal Kft.-nél ötven, legrosszabb esetben kétszáz embernek is kiadhatják a munkakönyvét. Újabban a budapes­ti üzemek és gyárak válnak meg ingázó dolgozóiktól, s ez minket is érint. Tudniillik sokan keresték ke­nyerüket ezeknél a gazdasági szer­vezeteknél például Lucfalváról, Nagybárkányból, Sámsonházáról. — Megítélése szerint, az önök által kiközvet,ítélték közül mennyien találnak maguknak munkahelyet? — Erre vonatkozóan nincsenek pontos adataim, mindössze becslé­sekre hagyatkozhatom. Szerintem havonta 15—20 embert segítünk álláshoz. A Salgótarjáni Ruhagyár bátonyterenyei gyáregységéhez éppen a minap közvetítettünk ki mintegy 25 nődolgozót, ahol száz­A varrónőknek nincsenek elhelyezkedési gondjaik zal kívánják növelni a varrónők számát. Az idén indított Európa Kereskedőház Rt.-hez is csaknem ugyanennyi nőt irányítottunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy két munkahelyre hét állást kereső jut, de lassan már inkább nyolc. Válto­zatlanul a segédmunkásók és a szel­lemi foglalkozásúak munkába állási esélyei a legkedvezőtlenebbek. A tavalyi amnesztia idején kéttucatnyi börtönből szabadult kereste fel a kirendeltségünket, de sehol nem fogadták őket. —A munkanélküliek mikor keres­hetik fel a kisterenyei irodát? — Hétfőn és szerdán 8-tól 16 óráig, pénteken 8-tól 12 óráig vár­juk az ügyfeleket. K. L. Jó hírek Két jó hírt hallottunk Nagy Mihálytól, Bátonyterenye polgár- mesterétől. Egyfelől elmondta: Lőrinci Zoltán, a Nógrád Megyei Távközlési Üzem vezetője szerint március 1-jétől „él” a crossbar­telefonközpont. Másfelől elújságolta: dr. Skultéty Sándor köztársasági megbízott támogat­ja, hogy az önkormányzat rendőr­ségi célra átvegye a volt munkás- őrlaktanyát. Már étlapból rendelhetnek Szorospatak és környezete üdülő­területi jellegének erősítése részét képezi a Mátra—Bükk üdülőkörzet fejlesztésének. Az intézményesített üdültetés szellemében épült meg az Üvegipari Művek, a Közalkalmazot­tak Szakázervezete és a KSH üdülőhá­za. Továbbá itt található a Mátra foga­dó, melynek fontos szerep jut a ven­déglátás feltételeinek megteremtésé­ben. Az üzemeltető, a Bátonyterenyei Városgazdálkodási Vállalat néhány héttel ezelőtt nyitott éttermet a fogadó­ban, alapozva 200 adagos konyhára. Korábban csak előfizetéses ebédet főztek, ám ezen a héten már étlap alap­ján rendelhetnek és tizennégyféle fris- sensült között válogathatnak a vendé­gek. Reggel 7-től este 8 óráig tart nyit­va a vendéglő, ám az időtartam igény szerint meghosszabbítható. A közeli napokban pótszilvesztert rendeztek, s a részvevők elégedetten távoztak. Fotó: mikuska Szilvinél olcsóbb a drága! Nagybárkány. .Annyi baj le­gyen, a Szilvinél biztosan kapha­tó!” —így vigasztalják magukat a helybeliek, ha a falu áfész-boltjá- ban valamilyen áruféleség hiány­zik a polcokról. A „Szilvi boltja” helyre kis üzlet, a múlt év novem­berében nyílt meg, tulajdonosa Oláh Szilveszterné. Elcsalogatja a vevőket a másik bolttól, de még a szomszéd falvakból — Kisbár- kányból, Márkházáról — is jár­nak ide vásárolni. Nem is csoda, hiszen a tiszta, barátságos boltban kedvezőek az árak, előzékeny eladók várják a kuncsaftokat. Egy liter étolajat 58 forintért adnak, míg a helyi áfész- egységben hetven forintot kell fizetni érte. A literes üveges lecsó Szilvinél 90 helyett 63 forintba kerül. Es sorolhatnánk... — Úgy határoztunk, hogy min­dent nagykeráron adunk—mond­ja a férj, aki sokat segít feleségé­nek a beszerzésben. — Nagyon kedvünkre való ez a munka—kapcsolódik a beszélge­tésbe a bolttulajdonos asszony. — Korábban is ezt-csináltuk Sám- sonházán. Sokan mondják, nem jó boltosnak lenni ott, de ez nem igaz! Csak figyelni kell rájuk. Én, ha panaszkodott valaki, mindig szívesen meghallgattam, nem saj­náltam tőle az időt. A tehetetlen időseket a lépcsőn is lesegítettem. Nehéz volt elbúcsúzni onnan, ajándékkal vigasztaltak... Naponta 10—12 ezer forintot forgalmaznak, hét végén—szom­baton, vasárnap — is kinyitnak. Oláh Szilveszterné inkább az ételt hagyja, csak a vevőt ellássa. Ha nem a pult mögött áll, mos, takarít, vagy a tíz sertést eteti, amit leadni szándékoznak. Három gyermekére, két unokájára nem kevésbé büszke, mint a tetszetős, székekkel, asztalokkal felszerelt boltra, ahol a fiatalok—egy üdítő mellett—videofilmeket is nézhet­nek. (M. J.) A fosztogatók mákos kukoricát ettek (Tudósítónktól) Az utóbbi na­pokban többször hallottam néhány fosztogatóról, akik házról házra jártak Lucfalván. Szörnyen elcsodálkoztam, hogy még senki sem értesítette a rend­őrséget. Sőt! Legnagyobb megrökö­nyödésemre szüleim az izgatottság legcsekélyebb jele nélkül beszélgettek arról, hogy szerdán este a mi házunkba jönnek a fosztogatók. Jobban készültem erre a napra, mint valaha Sherlock Holmes. Izgatottan vártam a megjelenésüket. Hát mit mondjak? Néhány idős asszony volt az, akik fosztogattak „páraty”, ahogy ők mondták, azaz a liba- és kacsatoll száráról szaggatták le a pihét. Később még többen érkeztek, fiatalasszonyok, lányok. Érdekes módon egy férfi sem volt köztük! Gondolom, mert a férfiember nem tudja úgy szaporítani a szót, mint az asszony. Előjöttek a már-már elfelejtett mu­latságos történetek, a régi mondókák. Ám a mesélők keze egy pillanatra sem állt meg. Az est végén az elmaradhatatlan mákos kukorica következett. Nem is lenne igazi tollfosztás nélküle. Senki sem ment el anélkül, hogy megkóstolta volna. Késő éjjel volt már, mikor a foszto­gatók elbúcsúztak, hogy másnap ismét találkozzanak. Grajzel Kornél LUZFUZZJ ✓ Uj közlekedési tarifák Bátony- terenyén Az önkormányzat képviselő­testülete a legutóbbi ülésén meg­tárgyalta és heves vita után elfo­gadta a Nógrád Volánnak a helyi járati közlekedésben alkalmazha­tó hatósági árait. A testület a vál­lalat ajánlatával olyan feltétellel értett egyet, hogy a helyközi jára­tain is elfogadja a helyi járati bérleteket, illetve a településen belül nem alkalmaz szakaszhatá­rokat. A március elsejétől érvé­nyes új tarifák a következők: tel­jes árú menetjegy 14, egyvonalas bérlet 300, összvonalas bérlet 420, tanuló- és nyugdíjasbérlet 100 forint. Házvezető kerestetik Nemti. Csaknem két éve nincs vezetője a helyi művelődési ház­nak, melynek szolgáltatásai közül egyedül a mozi maradt meg. Két­hetente egy alkalommal vetítenek —- keskeny vásznon —, de a mozira így is ráfizetnek. jA képvi­selő-testület az intézmény műkö­désének fellendítésére törekszik, ennek első lépéseként tiszteletdí­jas vezetőt keresnek a házba. Gyógyszertári fiókot nyitnak Mátraverebély. A nemrégiben megtartott közmeghallgatáson örömmel fogadták a lakosok a képviselő-testület elképzelését, miszerint várhatóan ebben az évben gyógyszertári fiókot nyit­nak a községben. A kivitelezés nem különösebben költséges, mivel az orvosi rendelő egy részét kívánják átalakítani erre a célra. Új iskolát építenek? Lucfalva. Négy tantermes új általános iskolát szándékoznak építeni a községben, a jelenlegi parkban, megszüntetve ezáltal a mostani oktatási intézmény zsú­foltságát. A költségek 40 százalé­kát pályázat útján szeretné meg­szerezni az önkormányzat, s az ehhez szükséges dokumentumo­kat február 22-ig lehet benyújtani. Fogadónap Bátonyterenye. Orosz Tamás alpolgármester február 20-án, 14- től 16 óra 30 percig a városházán tart fogadónapot. BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents