Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

4 annnnu LÁTÓHATÁR 199T. JANUÁR. 15., KEDD Vélemény A cár őrültje avagy az „észt Széchenyi ” Magyarországon már önmagá­ban az is tiszteletet ébreszthet Juan Kross iránt, hogy lefordítot­ta észt nyel vre Az ember tragédiá­ján és lelkes híve, propagátora nemzeti kultúránknak. Nem ke­vésbé elismerésre méltó saját szépírói munkássága sem, mely a történelmi regény mesterévé avatta. A cár őrültje című — magyarul is hozzáférhető — naplószerű műve szintén a múltból meríti tárgyát, hisz XIX. század eleji hiteles történetet mesél el, mégis inkább szuverén etikai tartalma miatt méltó figyelemre. Timotheus von Bock — I. Sán­dor cár gárdatisztje és barátja — megesküdött a Szentírásra, hogy mindig az igazat mondja. Ezt tette akkor is, amikor egy memoran­dumban kifejtette őszinte véle­ményét az uralkodóról, a törvény­ről, a korabeli szabadságeszmék­ről, vagy ahogyan ma monda­nánk: a demokratikus jogállami­ságról. Válaszként bebörtönözték s több mint kilenc évig rabosko­dott a kazamaták mélyén. Kisza­badulván afféle házi őrizetben tengette napjait kisstílű spiclik és jó szándékú gyámok társaságá­ban. S bár külföldre szökhetett volna, az utolsó pillanatban mégis a világtól elzárt, helyhez kötött életrendet, a titokzatos halált „ választotta”. A napló e különös sorsú — az őrültség gyanújával megbélyeg­zett, megtört testű és lelkű, egye­nes gerincű—ember sokéves kál­váriáját örökíti meg. Ahogyan sógora — Jakob — látta. Az el­beszélő személye nem véletlen, hiszen Timo — miként környeze­tében nevezik — nemesi szárma­zása, kiváltságai ellenére paraszt­leányt vett feleségül, s ezzel an­nak bátyját is kiemelte a jobbágy­sorból, noha egyiküket sem tudta elfogadtatni az előkelő körökben. Egész biztos, hogy a telev íziós változat alkotói is Kross cselek­ményszegény regényének mindig és mindenhol (■— de most és Ke­let-Európábán különösen —) ak­tuális erkölcsi tanulságai követ­keztében döntöttek a megfilmesí­tés mellett. Nyilvánvaló, hogy az ötszáz oldalas kötet csak alapként szolgálhatott Czető Bernát László dramaturg és Félix László rende­ző számára, s csak a legfontosabb vonulatait értelmezhették. így az önkényuralom természetére, a hatalom működési mechanizmu­sára, a szabadságvágy és a kom­promisszumkészség összefüggé­seire utaló példázatokból azok a nézők is okulhattak, akik nem olvasták a konkrét tényeken nyugvó művet és nem ismerik Baltikum történelmének idevágó részleteit. Jaan Kross, illetve Félix László szándékainak érvényesítésében kitűnő partnernek bizonyultak a főszerepekre kiválasztott színé­szek. Kozák András visszafogot­tan, mégis vagy éppen ezért — meggyőzően formálta meg Timo — a társadalmi körülmények el­len lázadó, a saját helyzetébe vi­szont belenyugvó — ellentmon­dásos figuráját, akinek végül is a becsületessége okozta a vesztét. Bánsági Ildikó ideális feleség: mind a forgatókönyv szerint, mind ahogyan ő megjelenítette Eeva alakját. Korrekt alakítást nyújtott Blaskó Péter és Sinkó László is Jakob, valamint Péter— a két eltérő jellemű sógor — sze­repében. Szintén kiemelést érdemlő Molnár Miklós és Szalui András operatőrök munkája, hisz realisztikus képeik nagymérték­ben járultak hozzá a „genius loci” érzékeltetéséhez. Az 1825-ös dekabrista felkelés egyik előkészítőjének számon tartott Timotheus von Bocknak emléket állító Kross-könyvet E. Fehér Pál egy helyütt az „észt Széchenyi regényének" nevezte. A tévéfilm alapján sem erőszakolt e metafora, hisz a szellemi rokon­ság kétségkívül tetten érthető. — csongrádv — PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Kistelepülések pályakezdő fiataljainak segítésére A Nemzeti Gyermekes Ifjúsá­gi Alapítvány és az AGRO­BANK ösztöndíjpályázatot hir­det hátrányos helyzetű térségei­ben. —elsősorban kistelepülése­ken élő—. középfokú végzettsé­gű. tehetséges fiatalok számára pályakezdésüket elősegítő szak­mai programokban, illetőlég to­vábbképzéseken való részvételi esélyeik javítása érdekében. E témában az alapítványi tá­mogatás 3 millió forint, az AGROBANK által felajánlott tá­mogatás szintén 3 millió forint. A pályázat feltételei: A pályázók helyzetüket és szándékaikat részletesen foglal­ják össze írásban. Leírásuk tartal­mazza (lehetőleg két oldal terje­delemben): — a pályázó milyen képzés­hez, mennyi időre, milyen össze­gű ösztöndíjat kíván elnyerni, — a képző intézmény igazolá­sát, amelyben rögzítésre kerül, hogy a pályázó milyen paraméte­rekkel és költségekkel járó képzés­ben vesz részt, — fel kell tüntetnie, hogy része­sül-e más támogatásban. A pályázattal egyösszegű vissza nem térítendő támogatást vagy kamatmentes hitelt, illetve e kettő ötvözetét lehet elnyerni. Az ösztön­díj maximálisan két évre szólhat. Az elnyert ösztöndíj mértékéről és időtartamáról szakértők vélemé­nye alapján a kuratórium dönt. A pályázatot négy példányban 1991. február 15-ig kell a követke­ző címre eljuttatni: Cím: Nemzeti Gyermek és Ifjú­sági Alapítvány Gyermek és Ifjúsági Szolgálata 1145 Budapest, Amerikai út 96. A pályázatokat a kuratórium 1991. április 1-ig bírálja el. A nyertesekkel a kuratórium szerződést köt. Mozart-év 1991 Két Mozart évfordu­lót ülünk ebben az év­ben. Január 27-én lesz 235 éve annak, hogy Salzburgban megszüle­tett Wolfgang Amadeus Mozart, minden idők egyik legnagyobb zene­szerzője, aki addig is­meretlen harmóniákkal ajándékozta meg a vilá­got. Decemberben pedig kétszáz éve, hogy a csa­ládi és anyagi gondok­kal küzdő, súlyosan be­teg zeneszerző elhunyt. Zsenijét csak a későbbi korok ismerték fel. Most, 1991-ben Mozart- évet ünnepel a művelt világ. Hangverseny- sorozatokkal, operabe­mutatókkal, kiállítások­kal emlékeznek rá vi­lágszerte, így Magyar- országon is. ROMÁNIÁI MAGYAROK KIÁLLÍTÁSA Negyven évig nem állíthat­tak ki romániai magyar művé­szek csoportos kiállításon Ma­gyarországon. Most, egy bu­karesti magyar kortárs művé­szeti kiállítás viszonzásaként érkeztek erdélyi festők, szob­rászok alkotásai Budapestre. Ezért is, meg az igen értékes művek okán is nagy jelentősé­gű az a kiállítás, amelynek ja­nuár végéig a Budapesti Tör­téneti Múzeum adott helyet. Kovács Zoltán: Önarckép nista, sőt posztmodern irány­zatok is egyes művészeknél, például Benedek József mobil plasztikáin, Kancsura István, Nemes László festményein. S különös egybeesés, hogy mi­ként a magyar, az erdélyi grafikák is világszínvona­lúak. Sajátos helyzetben élő, al­kotó művészek tették le ezúttal névjegyüket. Olyan tájról jöt­tek, hoztak üzenetet, ahol a művészet — a képzőművészet — még mindig szolgálatnak számít. Miként Kántor Lajos megfogalmazta, a romániai magyar képzőművészet élet­funkciói nem szakíthatok el a nemzetiség egészének sorsá­tól, ugyanakkor az egyetemes kortárs képzőművészet vérke­ringésétől is meghatározot­tak. E szükségszerű determi- nások egymáshoz viszonyított aránya eltér a nyugati világ­ban érvényesülő arányoktól. Ha túlzás volna is ma a romá­niai magyar piktúra vagy plasztika sajátosságát első­sorban a hagyományőrzésben keresni, lehetetlen tagadnunk az általánosnál is hangsúlyo­sabb múlthoz ragaszkodást. Am ebben nem akármilyen egyéni kvalitások érvényesül­nek. A nagy életművek árnyé­kában! nemegyszer velük po­lemizálva, felnövőben van viszont egy új szemléletű, az általánosra jobban figyelő művészet, amely mégsem akar, mégsem tud elszakadni attól a közösségtől, amelyből vétetett. Ezek a visszakapcso­lások ma nyilván áttételeseb­bek, de továbbra is létezők. (kádár) Magyarországon is megjelent művei által valóban ismert. Nagyrészt azonban a sajáto­san erdélyi magyar hagyo­mány által ismerjük fel a még sohasem látott képeket, szo­brokat. A nagybányai, az al­földi piktúra jegyeit viselik Cs. Erdős Tibor, Györkös Mányai Albert, Barabás Éva, Kovács Zoltán, Mátyás József munkái. És ugyanilyen határozottan je­lennek meg az európai moder­Megadták az esemény mód­ját a~zal is. hogy a magyar és román kulturális államtitkár nyitotta meg a romániai ma­gyar művészek tárlatát. S a Bukarestből érkezett Horváth Andornak a románul, majd magyarul is elhangzó beszéde alatt többször elcsuklott a hangja a meghatottságtól. Negyven romániai — jósze­rivel erdélyi—festő, szobrász, grafikus 120 alkotása ismeret­lenül is ismerősnek tűnik. Egyik-másik művész munkás­sága albumokból, külföldi kiállításokról, s szórványosan Veress Fái: Fa viharban „Hamarosan elszabadul a pokol” Petrasovits Anna nem buktatná meg az Antall-kormányt Interjú az újrakezdés asszonyával Szociáldemokrata pártból több is van hazánkban, Petrasovits Annából viszont csak egy. Ez a nem túl eget­rengető megállapítás elsősorban arra kíván utalni, hogy pártviszályok ide vagy oda, az újrakezdés asszonya mindeddig megőrizte elsőségét és elismertségét a mozgalomban. Még­hozzá abban a szocdem mozgalom­ban, amely újjáalakulása óta keresi a helyét a magyar politikai közéletben. Ámbátor, ha Petrasovits Annát kér­dezzük, az általa adott meghatározás megejtően egyszerű és világos. .— Az európai hagyományokat követő demokratikus munkáspárt vagyunk — definiálta az MSZDP-t az elnökasszony. — S azon dolgozunk, hogy a munkavállalók valóban higy- gyenek abban: létezik egy olyan poli­tikai szervezet ma Magyarországon, amelyik képes lesz vállalni a bérből és fizetésből élők gondjait, gazdasági har­cait és politikai érdekképviseletét. — Ez azt is jelenti, hogy a Magyaror­szági Szociáldemokráta Párt a politikai paletta hal oldalára helyezi magát? — Nehéz manapság eldönteni, hogy mi a baloldaliság vagy jobboldaliság. Viszont az is tény, hogy Nyugat-Euró- pában a szociáldemokrata pártok min­denütt baloldalinak tartják magukat. Kelet-Európábán azonban a baloldali­ság nem azt jelenti, ami. Hiszen mi negyven éven keresztül a keleti import­ból részesültünk, s éppen ezért nehéz el­mondani az embereknek azt, hogy mit jelent az. ha egy párt baloldali, de anti- kommunista. Munkáspárt, de minden ellen van. amit a valamikori MSZP tett. Éppen ezért, a fogalmak lejáratottsága miatt nem célszerű, ha ebben az ellentét­párban gondolkodunk. — A jelenlegi kormányhoz képest hol helyezkedik el a szociáldemokrata párt? — Ha azt mondanám, hogy balolda­liak vagyunk, akkor valahol azt is kife­jezésre juttatnám, hogy az Antall-kor­mányt úgy ahogy van, jobboldalinak tartom, és ez nem igaz. Minden politi­kai erő a közép felé törekszik, s az Antall-kormánysem inlézhetőel azzal, hogy ez egy keresztény-nemzeti kur­zus. Ettől felborzolódik a szőr a hálá­mon! Mi egyformán elhatároljuk ma­gunkat a kommunista, a liberális és a kereszténydemokrata pártoktól. —A liberalizmustól való elhatároló­dás ellenére ön az országgyűlési vá­lasztások előtt rokonszenvvel nyilatko­zott az egyik lehetséges szövetségesről, a Szabad Demokratákról, illetve gaz­dasági programjukról. — Nincs ellentmondás, mert szá­mos olyan területet lehetne említeni, ahol az SZDSZ gazdaságfilozófiája áll hozzánk legközelebb. Ha a szociálde­mokratákon állt volna, akkor sokkal nagyobb csapásokkal haladtunk volna előre például a piacgazdaság kifejlesz­tésében, a régi hatalmi hierarchia le­bontásában, a privatizációban és még lehetne folytatni. Amiben viszont nem értünk egyet a liberális gondolkodók­kal: Magyarország nem válhat kéthar­mados nemzetté, azaz hárommillió emberéletszínvonala nem süllyedhet a létminimum alá. — Továbbra magáénak vallja a szociáldemokrata párt a harcos anti- kommunizmust? — Mindegyik szociáldemokrata párt természeténél fogva harcos anti- kommunista. így van ez. a nyugati test­vérpártjainknál is. Ez azt jelenti, hogy a munkásmozgalom két nagy irányza­ta közül a kommunista intézmény­rendszerelbukott. a szociáldemokrata intézményrendszer viszont győzedel­meskedett. Az intézmények és az egyének között azonban különbséget kell tennünk. Nem lehet azzal valakit feketelistára tenni, hogy tagja volt az MSZMP-nek. Ezzel a módszerrel jó­magam sem értek egyet, már keresz­tény beállítottságomnál fogva sem. Pe­dig nagyon sokszor rámverték már, hogy én egy kegyetlen antikommu- nista vagyok... — Sokan hiányolják a parlamentből a szociáldemokrata pártot, persze kér­dés az. hogy melyiket. Mi a közvetlen jövőre vonatkozó stratégiai célkitűzése Petrasovits Annának a szocdem moz­galom me ge rostlésére ? — Ha itt hamarosan elszabadul a pokol — márpedig el fog szabadulni — akkor szükség lesz. egy olyan pártra, amelyik keretek között képes tartani a történéseket. Ehhez az szükséges, hogy olyan demokratikus munkáspárt ma­radjunk. amelyik tiszta. Akkor is. ha kompromisszumokat kötünk, ha a len­géscsillapító szerepet töltjük be. Az elvhűségüríket meg kell tartani: a munkások a kiélezett helyzetekben azért hallgatnának a szavunkra, mert nagyon jól tudják, hogy a szociálde­mokrata párt a hatalomváltáskor nem vett részt a leosztásban. S nagyon té­ved, ha azt gondolja, hogy nem vehet­tünk volna részt ebben. Az. ajánlatot mcgkaptuk.de azt mondtuk, hogy nem. — Tehát egy alku folyamat eredmé­nyeképpen történt meg a hatalomvál­tás? — így van. nekünk ez a vélemé­nyünk. Mégis, szerintünk az. Antall- kormány megbuktatásán iparkodni dőreség lenne. Szörnyű következmé­nyekkel járna, ha a kormányt felelőtlen ellenzéki erők megbuktatnák. Most a feladat egy olyan össznemzeti össze­fogás — akkor is, ha nem értünk egyet egy sor intézkedéssel —, ami biztosíta­ná az országnak, a nemzetnek a stabili­tást. — Ebből az összefogásból kiindul­va: ön elképzelhetőnek tartja azt. hogy egyszer majd együttműködés alakul ki például a szocialista párt és a szociál­demokraták között ? — A szociáldemokraták kifejezet­ten pragmatisták. Mi sohasem az indu­latok. hanem a munkások érdekei alap­ján politizáltunk. Ha a munkások érde­kei úgy kívánnák, hogy valamilyen kérdésben akciószövetségre lépjünk valamelyik párttal — azt megtennénk. — Bármelyik párttal? — Mégegyszer hangsúlyozom, pragmatikus dolgokról van szó. Tehát ebből az következik, hogy bármelyik párttal hajlandóak lennénk a szövet­ségre. Szeri Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents