Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-14 / 11. szám
1991. JANUAR 14.. HÉTFŐ c BATONYTERENYE ES KÖRZETE D im-nny Székfoglaló után Lucfalva. „Az önállóság sok papírmunkával jár” — mondhatnák a falu vezetői: Grajzel Pál polgármester és Papp Zoltánná, a nemrégibeh megválasztott jegyző. A két tisztségviselő ugyanis a polgármesteri hivatal kialakításával foglalatoskodik ezekben a napokban, melynek a volt tsz-iroda ad helyet. Közben természetesen az ügyfeleket is fogadják. Ülésezik a képviselő- testület Bátonyterenye. Az önkormányzat képviselő-testülete január 17-én, délután 3 órától a kis- terenyei házasságkötő teremben tartja következő ülését. Napirendi pontok: I. A képviselő-testületi bizottságok tagjainak megválasztása. 2. A helyi politikai pártok részére biztosított bérlemények felülvizsgálata, javaslat a bérbe adás feltételeinek megállapítására. Gázcseretelep három falunak Nagy bárkány. Azönkormány- zat idei tervei között szerepel a gázcseretelep létesítése. A település szélén alakítják ki, hogy a szomszédos társközségeket — Márkházát és Kisbárkányt :— is ellássák palackos gázzal. Úgyszintén az idén kívánják kiépíteni a temetői utat, s bővíteni a vízvezetékrendszert. Turistaszálló Sámsonházán? Képes Gyulámé polgármestertől származik a hír, miszerint 20 vendég fogadására alkalmas turistaszállót szándékoznak nyitni a község legnagyobb, üresen álló házában. Víz és fürdőszoba is van az épületben, mosdó kialakítására adott a lehetőség, s a bojler is nagyobbra cserélhető. Ágyakat a salgótarjáni kórháztól akarnak vásárolni, jutányos áron. Remélhetően valóság lesz az elképzelésből, amely pénzt hozna az önkormányzatnak. Ugyanebben a házban kívánják berendezni a polgármesteri hivatalt is. Fogadónap Bátonyterenye. Orosz Tamás alpolgármester január 16-án, 13- tól 16 óra 30 percig a városházán tart fogadónapot. Szemre tetszetős, korszerű a bátonyterenyei ú j OTP-fiók. Fotó: Mikuska — Nagybárkány. A múltkorában írtunk ezen az oldalon a márk- házi gyerekek iskolába járási gondjairól. A nagybárkányi iskolából telefonon jelezték, „a panaszkodó szülő leegyszerűsítette, egyoldalúan kezelte a problémát”. Kérték: a tanárok képviselője is mondhassa el a véleményét! Felkerestük Lucáné Lénárt Ágnes megbízott igazgatót. — Ez egy ördögi kör—kezdte. — Nincs tökéletes megoldás. Sámsonházáról 15, Kisbárkány- ról 20. Márkházáról 27, Bede- pusztáról 14 gyerek jár az iskolánkba, utazásuk és tanításuk rendjét képtelenség mindenki megelégedésére összehangolni. Vegyük a mostani állapotot, mikor is 8 órakor kezdődnek az órák. A Salgótarjánból 6 óra 25 perckor induló járattal érkező gyerekek 7 óra 15 perckor vannak az iskolában. Van tehát 45 percük arra, hogy megreggelizzenek, előkészüljenek az órákra, tehát hasznosan eltölthető volna az idő. Hátrány: a márkházi gyerekek korán kelnek. Ha öt órája van a tanulónak, akkor minden további nélkül hazautazhat a 12 óra 40 perces járattal. Azon a két-három napon viszont, amikor hat órájuk van a felsősöknek, csak fél kettő előtt 5 perccel ér véget számukra a tanítás. Ha váltanának ebédjegyet, nyugodtan megebédelhetnének, majd felügyelet mellett készülhetnének a másnapi oktatásra. Ám a gyerekek helytelenül gyalog, indulnak neki az országútnak. Természetesen megértem a szülő félelmét, hiszen olyan sokmindent hallani, s jómagam is anya vagyok. — Felvetődött a tanítás fél nyolckor történő kezdése, mondván, így „nem csellenghetnének” a negyed nyolcra beérkező gyerekek. Ez esetben viszont a sámson- háziaknak kellene 6 órakor indulniuk. A bedepusztaiak pedig be sem jutnának a szükséges időre. Olyan ötlet is felmerült, hogy ne két nap tartsunk hat-hat órát, hanem egy nap legyen hét óra. így valóban ki volna töltve a gyerekek ideje a három órás járatig, ez ellen azonban a tanulók ágáltak. Továb- bá szóba került a tanítás fél 9-kor történő kezdése, mivel ekkor a márkháziak a Salgótarjánból 7 óra 50 perckor induló busszal utazhatnának. A félórás csúsztatást a szünetek lerövidítésével hoznánk be, ám ez szakmailag helytelen, hiszen a tanulóknak megfelelő pihenésre van szükségük az órák között. — Javaslatom a következő volna: amennyiben lehet, úgy a Volán tolja el 15 perccel a 6 óra 25 perces járat indítását, s háromnegyed 8-kor kezdjük az első órát. így nincs idő csellengésre. Délután a gyerekek ebédeljenek meg. készüljenek fel a másnapi tanításra, majd a 3 órás járattal menjenek haza. A szülőknek azonban rá kell parancsolniuk a gyermekükre, hogy maradjanak az iskolában, különben azok gyalog indulnak haza, s számukra marad az aggódás. Egy szó, mint száz: a mostani helyzeten kizárólag összefogással változtathatunk! Az igazgatónő utóbbi szavaival csak egyetérteni tudunk. (Kolaj) Meddig kell félelemben élni? Megélni és elfelejteni sem könnyű az olyan találkozást, aminek a minap egy anya és fiatal lánya is szereplője voltak. A lány — már másodszor — nézhetett azoknak a fiúknak, nőknek a szeméhe a rendőrségen, akik egy emlékezetes estén a kocsijukba fogadták, mint stoppost... Először és utoljára utazott így haza—mondja a tapasztalatlan kislány, mert főbbé soha nem kéredzkedne be idegengjtfaeg,.,,, Az autóban bántalmazták, és erőszakoskodtak vele. Megfenyegették: legközelebb nem ússza meg! Miután feldúltan és rémülten hazatalált, otthon nyugtalanul elmesélte a történteket az édesanyjának, aki kétségbeesésében feljelentést tett. Az autós csapat azonban a szembesítésen kaján vigyorral, kárörvendően fogadta a gyanúsítást, amely bizonyíték híján csupán gyanú maradt. Mi lesz, ha beváltják a fenyegetésüket ? Kihez fordulhatunk, ha nincs védelem? Meddig kell félelemben élni? — háborog, kesereg az anya. Dühét, tehetetlenségét a könnyeibe fojtja. Gyereke szomorúan maga elé mered. Nincs vigasza szülője és a maga számára sem. A féltés édeskevés. Önvédelemmel, gyanakvással kell felszerelkeznie — ez az egyetlen fegyvere. — Mihalik — Már nem számkivetettek... Bátonyterenye. Az utcánkban és környékén a múlt évben beszerelték a kábeltévét, egyedül a mi tömbünk maradt ki — panaszolta szerkesztőségünkben nemrégiben a bátonyterenyei Kuris Ferenc, aki a Révay út 7. szám alatt lakik. A panaszos sérelmezi, hogy más településrészeken folytatták a szereléseket, míg náluk — érdeklődésére mondták ezt — pénz híján későbbre halasztották. Többször is reklamált emiatt a városgazdálkodási vállalat illetékeseinél —, de máig nincs változás pedig — mint mondja — eredetileg a múlt év karácsonyára ígérték: lesz kábeltévéjük. Mit mond az illetékes, Nagy István, a városgazdálkodási vállalat igazgatója. — Szándékosságról, mulasztásról szó sincs. Új szolgáltatásunk bevezetése óta eredeti terveink szerint végezzük a munkálatokat. Eddig 1001 lakásban történtek meg a szükséges átalakítások, s még két szakasz van hátra. A Révay út 7. számú épületnek nincs központi antennája, de ez sem akadályozza, hogy a következő ütem első helyszíne itt legyen. Az év első negyedében már Kuris Ferencék és a lakótársaik is nézhetik a műholdas adásokat. —mihalik— Jár a korsó a kútra... — Kisterenye. A településrész lakói egykor igen büszkén emlegették az emésztést jól segítő forrásvizüket. „ Gyógyító” hatásának híre a megye távolabbi részeiből, sőt határain túlról is idevonzotta az epe-, a gyomorbántalmakban szenvedőket. A forrás nem apadt el, jóízű vize — bár vékonyabban csordogál — ma is közkedvelt, ha nem is esküsznek már rá egyöntetűen a helybeliek. Miként cseppben a tenger... Kányás. A valaha szebb napokat megélt bánya ma tetszhalott: nem zárták be, de nem is termel. Szaknyelven: melegtartalék. Olyan állapotban tartják, hogy szükség esetén ismét megkezdődhessen a művelés. Hozzávetőlegesen kétszázan dolgoznak itt napjainkban. Szellőztetni kell, vizet szivattyúzni, a beömlő, vágatokat hely reál Lítan i úgyszintén. Felszínre hozzák a gépi berendezéseket, karbantartják, majd másutt hasznosítják. Üzemel tehát a műhely, ellátják a bányászokat lámpával, önmentő készülékkel, munkaruhával. Nem utolsósorban pedig vigyázni kell a vagyonra, s ez a feladatuk az őröknek, a rendészeknek, a portásoknak. Az utóbbiak közé tartozik a mindössze 30 éves Jónás Lajos. A fiatalember sorsában benne van az egész nógrádi szénbányászat helyzete, miként cseppben a tenger. Az iparághoz hasonlóan ő is balesetet szenvedett... — Négy évvel ezelőtt következett be a balesetem — mesélte, a kellemes hőmérsékletű portásfülkében ülve. — Átléptem a fronti kaparón, de a síkos talajon elcsúsztam, s a lánc elkapta a jobb lábamat. Olyan sérülést szenvedtem, hogy örökre megbénult a lábfejem. Negyvenszázalékos rokkant vagyok... Tíz évvel ezélőtt jegyezte el magát a szénbányászattal. Nem is tagadja: a lakásért jött Kányásra, így másfél év után megkapta Bá- tonyterenyén az egy plusz két félszobás OTP értékesítésű otthont. Az már az élet kegyetlensége, hogy meg kellett válniuk az olyannyira óhajtott tágas lakástól, mert a kisebb fizetésből képtelenek voltak fizetni a havi részletet. Most egy másfél szobás lakással rendelkeznek, holott hamarosan megszületik a második gyermekük. A felesége a síküveggyárban betanított munkás. Tizenegy éve házasok. —Olykor eszembe jutnak a régi munkasikerek — mondta, s mosoly futott végig markáns arcán. — Drexler Károly brigádjának voltam a tagja, országos rekordnak számító teljesítményt értünk el. Sajnos, az évtizedek alatt végzett kemény bányamunka a tőlem jóval erősebb fizikumú brigadé- rost is megviselte, viszonylag fiatalon rokkantnyugdíjazták. De a bányászélet már csak ilyen... Mivel üzemi balesetet szenvedett, ezért a mindenkori átlagos vájárbér 80 százalékát kapja. Havonta 9—10 ezer forintot visz haza, s miután a felesége sem sokat keres, igazán nem dőzsölhetnek. Még szerencse, hogy az anyósáék segítik őket. Megbékélt a sorsával, nem lázadozik. Arról viszont fogalma sincs, mi lenne vele, ha megszűnne megyénkben a szénbányászat. Mert egy rokkant vájárt hol, milyen munkakörben alkalmaznának? — Szeretek olvasni, kereszt- rejtvényt fejteni—felelte, amikor kedvenc időtöltéséről kérdeztem. — A horgászatot azonban leginkább kedvelem. A 8 éves Gabi fiam is sokszor velem tart. Jófejű gyerek. Remélem, többre viszi, mint az apja... (K. L.) — (R. T.) — Bátonyterenye. A helyi baráti kör igen értékes és szép ajándékkal lepte meg nemrégiben a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjait, tanárait. Egy nagyméretű akváriumot állítottak fel az intézmény emeleti előtermében az akvaristák: Fekécs Gyula, Balogh László, Várszegi István és Nagy Alajos. Néhány szülő—Molnár József, Kiss János és Nagy László — is segédkezett a beszerelésnél. Bátonyterenye barátai kicsiknek és nagyoknak egyaránt nagy örömet szereztek az akváriummal. Kép: Rigó T. Kedves Barátaink! Újabb találkozási lehetőséget ajánlunk Önöknek. Méghozzá helyben, a bátonyterenyei polgármesteri hivatalban. Ha másirányú kötelezettségeink engedik, rendszerint részt veszünk a képviselő-testület csütörtökönkénti ülésén, ezt az alkalmat használhatnánk ki a találkozásra. Az ülések délután 3 órakor kezdődnek, de mi már fél órával korábban jelen vagyunk. Ebben a 30 percben, vagy az ülések szüneteiben válthatnánk szót az érdeklődőkkel. Sürgős ügy esetén pedig akár az ülésekről is kihívhatnak bennünket. Telefonon is elérhetőek vagyunk! Sőt, annak sincs akadálya, hogy levelet hagyjanak számunkra a portán, vagy a polgármesteri titkárságon. Kérjük, minél többen éljenek a felkínált lehetőségekkel! Mondják el ügyes-bajos dolgukat, bátran forduljanak hozzánk gondjaik orvoslásához segítségért: adjanak újságírói munkánkhoz tippeket, ötleteket. Hiszen a célunk: szolgálni és szolgáltatni! Kolaj László és Mihalik Júlia BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE
