Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
1991. JANUAR 9.. SZERDA / Uj utcák Szendehelyen f RÉTSÁG ÉS KÖRZETE D HEFnnn Nógrád megye egyik leggazdagabb falujának mondják Szendehelyet. Talán ez az egyik oka annak, hogy míg máshol a fiatalok elvándorlása tapasztalható, itt egyre többen kezdenek építkezni, s újabb és újabb utcákat kell nyitni a letelepedni szándékozók előtt. Ilyen utca például a Mező vagy a Kápolna út, ahol a vásárlók körülbelül 40 ezer forintért juthattak építési telekhez. Mint azt a helyi postán megtudtuk, az 1990-es évben jelentős összegeket vettek ki a Posta Bank és az OTP fiókjaiból, melynek jelentős részét építésre fordították a falu lakosai. Felvételünkön a nemrégiben épült családi házak sora látható. Berkenye csúcskorszakát éli Hosszú (kényszer)házasság után Berkenye az önállóság útjára lépett. Bár a válást már kimondták, az ön- kormányzat is munkához látott, még bizonyára sokáig eltart, amíg rendeződnek az anyagiak Nógrád és Berkenye között, hiszen az 1970 és 1990 között szerzett közös vagyont sima „bontóperrel'’ nemigen lehet szétosztani. Annak ellenére, hogy húsz éven át a község csak „másod- hegedűs” volt, most csúcskorszakát éli. Noha a polgármesteri hivatal még egy kicsiny szobában működik, azért folyik benne a munka. Minden erővel igyekeznek növelni a község megtartó erejét, mivel német nemzetiségűek laknak itt, már épül a majdani Jugendstrasse, az ifjúság útja, melyet kétmillióért sajátított ki az apparátus, s kedvezményes áron, 65 forintért négyzetméterenként juthattak hozzá az építeni szándékozók. Fejenként 30 ezer forint kamatmentes kölcsönhöz juthattak azok, akikhez a villanyt vezették be a telkekre, ez sem volt olcsó, csak az ÉMÁSZ-nak 900 ezer forintot kellett befizetni. A községre jellemző az összetartó erő. Harmincfős énekkaruk tavaly az NSZK-ba is eljutott szereplésre, s az ifjú németek közösségének is tagjai ötvenen Berkenyén. A németekkel rendszeres a kapcsolat, gyakori a rendezvények cseréje, valamint ugyancsak a német kapcsolatból telt a már említett közösségnek videóra, színes tévére szert tenni. Már korábban létrehozták a Falukultúra Szabadidős Társaságot, mely ugyancsak Berkenye szebbé, vonzóbbá tételét hivatott szolgálni. Egyszóval jó úton járnak a rájuk szakadt nagy (és nagy gonddal járó) önállóságban. Tiszta vízre fáj a foguk Szendehelyen 1990 első negyedévében nyitották meg az új fogorvosi rendelőt. Sikerült megtalálni az egészségügyi ellátásra alkalmas szakembert, megvásárolták a méregdrága fogászati berendezéseket és a település lakói szorgalmasan jártak kezelésre. Néhány hónap elteltével azonban felfüggesztették a rendelést, mert megfelelő mennyiségű és minőségű víz hiányában nem tudták ellátni a betegeket, nem tudták sterilizálni az orvosi műszereket. A fogorvosi rendelés Szendehelyen azóta is szünetel. Az egészségest ivóvíz hiánya nemcsak a közintézményeknek okoz gondot, de sokszor előfordul, hogy az egész falu víz nélkül marad. ’A vezetékes vízellátás kiépítése az önkormányzatra vár, a kérdés csupán az, lesz-e elegendő pénz a kivitelezésre. * Állandó feszültségben MAGA MEGÍRJA A CIKKET, AZZAL MI NEM LAKUNK JÓL Lehet, hogy nem éppen a legjobbkor toppantam be a nógrádi termelőszövetkezet szerelőüzemébe. Ahogy beszélgetni kezdtünk a jelenlévő asszonyokkal, rögtön az őket érintő és érdeklő legfájóbb kérdés közepébe vágtak. Dobis Jánosné indítja útjára a gondolatokat. — Huszonhárom éve dolgozom a termelőszövetkezetben. Kezdetben a szüleim nevére tevékenykedtem, később, amikor férjhez mentem, akkor a gyerekektől nem jöhettem munkába. Akkoriban mindent elvállaltunk, hogy jobb legyen az életünk, Jóban, rosszban ragaszkodtunk a nagyüzemhez, mert biztonságot adott. Örültünk annak is, hogy innen mehetünk majd nyugdíjba. Most meg munkanélküli-segélyre van kilátásom. A MŰFÉM — akinek eddig dolgoztunk — egyelőre nem ad megbízást, mert tőle sem kémek terméket eddigi partnereik. Jelenleg csak a saját kempingbútorainkat tudjuk szerelni. Ennyire reménytelen helyzetben még nem voltunk, mint most. Tessék elképzelni, annyi év után lehet, hogy legközelebb már nem kapok fizetést, ami eddig számomra, a teljesítménytől függően, mindig biztonságot jelentett. Csak a háztájiból megélni nem lehet. Két fiam van, az egyik itt dolgozik. Nem tudom, hogy meddig. Ma semmi sem biztos! Igen, mindennap téma itt bent és odahaza is: mi lesz velünk, lesz-e holnap munkánk? Nem tudunk önmagunknak semmiféle választ adni. A köszönjük, nem kellesz állapot az egyik napról a másikra bekövetkezhet. — Nem gondolt arra, hogy földet kér vissza, s mint magángazdálkodó folytatja? — Nyugdíj előtt állok. Nekem elég a háztáji. Akinek kell a föld, az jöjjön ide, és dolgozza meg. Majd megtudja, milyen a paraszti munka. Maradjon a föld a termelőszövetkezetben, az eredményéből pedig mi részesüljünk — vélekedik a szókimondó termelőszövetkezeti tag. — Anyagilag úgy süllyedünk, mint a Titanic. Ha így haladunk, visszatérünk a Rákosi-rendszerbe, sőt még talán anyagilag annál is rosszabb lesz. Ebben a helyzetben az ember nem tudja, hogy öreg napjaira mire számíthat — folytatja az előbbi gondolatot Andrásik Istvánná, aki szavait haragos tekintetével, indulatos hangjával csak tovább erősíti. — Akik nem érzik a mi gondjainkat, azok nem tudják, hogyan lehet havi hatezer forintból megélni. A kormány vezetőinek van, nekünk pedig nincs pénzünk. Nála is megpróbálkozom a föld kivételére terelni a szót. — Jó földet vittünk be, amiből megéltünk, most pedig ki van zsige- rélve. Madártávlatból látott csak istállótrágyát... — Földjeink régen sem voltak jók — kér szót Dobis Jánosné. — Akkor sem abból éltünk meg. Napszámba, meg máshová jártunk dolgozni, hogy megéljünk. — Véleményünk ezután is lesz, mert ma már lehet őszintén, nyíltan beszélni. Hogy nem hallgatnak meg, fittyet hánynak ránk, az meg is történhet — zárja előbbi gondolatait Andrásik Istvánná. — Az ember feszültségben jön be dolgozni, mert nem tudja: lesz-e szükség rá, lesz-e munkája. Köny- nyen beszélnek a világba azok, akiknek nem hatezer forintból kell megélniük. Egyáltalán nem érzik, de nem is tudják, mit jelent ilyen áremelések után beosztani ezt a kis keresetet. Elvált asszony vagyok, lányommal lakom együtt. Az ő fizetését nem kérhetem el, mert neki is szüksége van rá. A vasútnál dolgozik. Még az a szerencse, hogy egyelőre biztos a helye. Amikor elváltam OTP-lakást vettem. Ha azt mondják, hogy nincs rám szükség, menjek munkanélküli-segélyre, akkor miből fizessem vissza a felemelt kamatadót. Szó szót követ, s miközben akaratlanul is megjegyzem: — Minket pedig azért marasztalnak el egyes kormányférfiak, mert nem lelkesítünk, nem sugalljuk az optimizmust. — Maga megírja a cikket, ezzel azonban mi nem lakunk jól — kér szót most már nekikeseredve, egy kicsit dühösen Dobis Jánosné. — Nem tudok segíteni. Egyébként sem jó ilyen légkörben dolgozni, ha van mit, még akkor sem — egészíti ki az előbbieket a székgyártó üzem itt tartózkodó művezetője, Békés Istvánná. Nem sokkal később a termelőszövetkezet elnöke a következőket mondja: — A vezetőség nemrég fejezte be azt a tanácskozást, ahol megbeszéltük, ki legyen az a húszhuszonöt fő, zömében a fémipari ágazatban, főleg a szemüveget gyártó üzemben, akiknek kénytelenek vagyunk az elbocsátó szót kimondani. Erre sok irányú mérlegelés után kerül majd sor. A távozni kényszerülőknek tagsági viszonyuk továbbra is fennáll, s amikor szükség lesz rájuk, akkor azonnal visszavesszük őket. Nehéz kimondanom, mert jó dolgozókról van szó, akikkel hosszú ideje, jóban és rosszban együtt dolgozunk. Átérzem, milyen megrázkódtatás alakulhat ki bennük, mert öcsém is két hónapja, huszonhét évi munka után, két gyerekkel került az utcára, s azóta sem talált magának megfelelő munkát. Egyesek ilyenkor azt szokták mondani: ezt akartuk, erre szavaztunk. Az aktív dolgozókon kívül minden nyugdíjast is el kell küldenünk. Amennyiben tovább csökken a megrendelésállomány, akkor nem csak kevesebb fizikai létszámra, hanem kevesebb vezetőre és alkalmazottra lesz szükség — érzékelteti a mára kialakult idegesítő, feszültséget fenntartó, kiutat kereső helyzetet Kis András. Venesz Károly A szendehelyi óvodában önfeledten játszó gyermekek fogadtak minket. Megtudtuk, hogy két csoportban összesen 66 gyermekkel foglalkoznak, és sokat adnak a nyelvápolásra. A sváb nemzetiségű gyerekeknek sváb népi mondókákat, népdalokat tanítanak, egyelőre nem hivatalosan. Komoly kétnyelvű oktatás az általános iskolában folyik. Gyurián Tibor felvétele BŰNÜGYI SAROK Sikkasztó postás — hófogta betörők Borsosberényben is a pénzhiány tartja izgalomban az embereket. Jogos pénzük hiánya. 1990- ben ugyanis folyamatosan nem jutottak pénzükhöz az emberek, amire pedig nagyon vártak. Az okot aztán a postásban kezdték keresni. Hogy gyanújuk nem volt alaptalan, azt most a posta belső vizsgálatai is alátámasztják, s azon a véleményen van a vizsgálatot végző grafológus is: Pusztai József borsosberényi kézbesítő bűncselekményt követett el, nyolcrendbeli sikkasztás terheli lelkét, az okozott kár 24 ezer forint. Hátravan még az ügyben az igazságügyi írás- szakértő bevonása, hiszen a korábbi írásszakértő azt már megállapította: nem a címzettek írták alá a nyugtákat. hanem a postás ismerősei. Ez kimeríti az okirat-hamisítás fogalmát is. A postásra mindenképp bűn- hődés vár, miként azokra is. akik mindenben segédkeztek neki. * A kisecseti boltban betörők jártak. Három fiatalember, élükön a bessenyőtelki születésű, Becskén élő Nótár Péterre! többek között kazettás magnót, dobozos söröket, cigarettákat, konzerveket és vödrös ruszlit zsákmányoltak, aztán elsiettek a helyszínről. Vesztükre nyomaikat otthagyták a hóban, a rendőrök a felfedezés után elébük mentek. A betörőknek nagy volt a meglepetésük, amikor kisvártatva egyenest a rendőrök karjaiba futottak. Azóta kiderült. Szécsénkén is követtek el hasonló büntetendő cselekményt. Nótáréknak ezért is felelniük kell. Alsópeténv helvett Felsopetéin! Idei első lapszámunk 5. oldalán — ahol Rétsággal és körzetével foglalkoztunk — sajnálatos elírás történt, a fényképpel is illusztrált „Az alsópetényi bolt (még) megvan” című cikkben. Laluja Imre üzletvezető jogosan reklamált miatta. Az írásban említettek (göngyöleglopás, megoldatlan vagyonvédelem) nem az ő üzletére, hanem a felsőpetényi boltra vonatkoznak. (A felvétel is ott készült.) A hibáért utólag is elnézést kérünk. Rendelő, tornaterem, pénz Nógrádon is, miként minden településen nagy gond, hogy még mindig nem tudni pontosan, miből is gazdálkodjanak a demokratikusan választott, ám koldusszegény önkormányzatok. A tervek már mindenesetre készek. Ha lesz pénz, elsők között az orvosi rendelőt szeretnék korszerűsíteni, melyben a felnőtt- és gyermekorvosi ellátás biztosítása mellett helyet kapna a fogászat is, sőt saját gyógyszertára is lehetne a községnek. Mindez még csak tanulmányterv formájában létezik. Gondolnak a diákokra is: a helyi iskolában a szegényes kis tornaszoba helyett egy igazi tornaterem áll majd a nebulók rendelkezésére — amint az ehhez szükséges milliók rendelkezésre állnak... A jelentős terhek ellenére Rétság. A rövidesen sorra kerülő zárszámadáshoz lassan összeállnak az elmúlt évi munkát értékelő számadatok a rétsági termelőszövetkezetben. Az előzetes tények szerint az alaptevékenység — amelybe a növénytermesztés, az erdőgazdaság, a háztáji, a fenntartó és a segédüzem tartozik — valamelyest meghaladja a tervezett nyereséget, ami kismértékben több mint az egy évvel ezelőtti. Ez azért értékes, mert a tervezés időszakában még kedvezőbbek voltak a közgazdasági feltételek. Később, a múlt év derekától kezdve, a kormány sorozatos szigorító intézkedéseivel az ellenkezőjére fordította a kilátásokat: jelentős terheket rakott a termelőszövetkezet nyakába. Egyébként az elért nyereség 37 milliós árbevételhez kötődik. Késik a fizetés Tolmács. Nemrégiben adtunk hírt kedves olvasóinknak a tolmácsi Szentiványi-kastély eladásáról. A vállalkozó kedvű vásárló több mint hétmillió forintot ígért az ingatlanért, a rétsági önkormányzat azonban még egy fillért sem kapott a fenti összegből. Sokan az üzlet meghiúsulásáról beszéltek. Mint azt érdeklődésünkre a városházán megtudtuk, egyelőre nincs szó a vevő visszalépéséről, mindössze a fizetési határidő meghosz- szabbítását kérte a jövendő tulajdonos — március elsejéig —, mivel a szükséges pénz pillanatnyilag nem áll rendelkezésére. Az átütemezés engedélyezéséről a rétsági önkormányzat később dönt, de várhatóan kedvezően bírálják majd el a kérelmet. Négyszáz tonna málna Nyugatra Nógrád. A termelőszövetkezet hűtőházában tárolt négyszáz tonna málna vár az idei málnaszedés szezonjának megkezdéséig kiszállításra nyugati országokba. Az első tizenhat tonnás szállítmányt a múlt hét péntekén indították útra Németországba. Egyébként az itt tárolt mennyiség döntő része ebben az országban talál vevőre, fogyasztóra. A megrendelők között van olyan svájci cég is, amely jelzi, hogy kedveli és szívesen vásárolja a községben és környékén termett ízletes gyümölcsöt. Munkanélküliek Romhányban Országszerte rohamosan emelkedik a munkanélküliek száma, s ebből a szempontból Eszak-Ma- gyarország — így Nógrád megye is — különösen veszélyeztetett területnek számít. Az elmúlt év decemberében csak Romhányban körülbelül hatvan munkanélkülit tartottak számon, akiknek nagy része a Viden- tából, a Híradástechnikai Anyagok Gyárából és a Ronthányi Finomkerámiaipari Művekből kerültek utcára. Elsősorban a szakképzetlen munkaerőtől igyekeznek szabadulni az üzemek, s az elbocsátásoknál jelentős szerepet játszik az alkoholizmus és a laza munkafegyelem is. Sajnos, a munkanélküli-segély lehetőségét kihasználva sokan visszaélnek az állam támogatásával. Különösen az idénymunkák esetén — például az erdészetnél — történik meg az, hogy a dolgozó a téli, rosszul fizető időszakban megválik állásától, a munkanélküli-segélyre támaszkodik, s csak tavasszal áll újra munkába. A dolog nélkül tengő-lengő emberek gyakran a bűncselekmények elkövetőinek számát gyarapítják, ezért fokozott figyelmet igényelne foglalkoztatásuk biztosítása.
