Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

1991. JANUAR 7.. HÉTFŐ SPORT ///-1777-r:/ Közönségsiker a teremfoci-bajnokságon Á Városháza lett a legjobb Nem szűnik meg az SBTC Az SBTC létéért aggódó szurkolók és sportbarátok megnyugtatására sietünk gyorsan megírni: a patinás egyesület, s annak futballcsapata nem oszlik fel, ha­nem az új esztendőben is működik tovább. Következésképpen a labdarúgók tavasszal is indul­nak az NB III. Mátra-csoportjában, s erre január 14- én kezdik meg a felkészülést. Elmondotta ugyanakkor Takács Tamás, az ügyvezető elnök, hogy a játékosok­nak a továbbiakban nem tudnak állást biztosítani. Ezért várhatóan lesznek olyanok, akik megválnak az egyesülettől. Az eltávozók helyébe az ifjúsági csapat legjobbjai léphetnek. Itt látjuk szükségesnek megemlíteni még, a félreér­tések elkerülése végett, hogy az SBTC nem 12 millió forintot kért a városi önkormányzattól, hanem an­nak még az ötödét sem! Való igaz, a klubnak körül­belül 12 millió az összes adóssága, de attól még mű­ködhet tovább. Mint ahogy Magyarországnak is több, mint 20 milliárd dollár az adóssága, mégsem dúlják fel az országunkat, mégsem kaszabolják le az embe­reket. Az SBTC-nek 2—2,5 millió forintra lett volna szük­sége ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló színvonalon működhessék tovább, mert a többi pénzt ők a vál­lalkozásokból, az alapítványból és különböző csator­nákon megszerzik maguknak. A várostól tulajdon­képpen azt kérte volna az egyesület, hogy vállalja át a tóstrandi létesítmény fenntartását. Félő, hogy a 12 millió forint dolgában a képviselő­ket félretájékoztatták. Más kérdés, hogy a városi kincstár jelenlegi helyzetében azt a kevesebb pénzt sem tudták volna megadni az SBTC-nek... (B. R.) Gasparin Zsuzsanna helytállt a Világ-kupán — Vívás. Szombaton a női tőrözők junior Világ-kupa versenyével folytatódott a fővárosban a Budapest Bank­kupa többnapos küzdelemso­rozata. A jelentős nemzetközi erő­próbán pástra léptek vala­mennyi jelentősebb vívókul­túrával rendelkező nemzet legjobbjai. Tavalyi jó ered­ményei alapján meghívták a versenyre Gasparin Zsuzsan­nát, az SKSE 17 esztendős — tehát még ifjúsági korú — vívónőjét is. A nagy mezőnyt felvonul­tató viadalon a tarjáni kis­lány igazán elismerésre mél­tó eredményt ért el. A 144 meghívott versenyző egye­nes kieséses rendszerben kezdte meg a küzdelmet. Gasparin Zsuzsanna a 46. helyen végzett. Négy ellen­felén küzdötte keresztül ma­gát. A viadalt egyébként a német Bauer nyerte meg. — Salgótarján: Ha most kissé cinikus akarok lenni, azt kell mondanom, hogy muszáj megint írnom erről a fráhya tarjáni teremfoci­ról, és tömjénezni tovább a régmúlt idők mostanra már „kivénhedett” sztárjait, vagy a nagypályán soha semmire sem jutott fiatalab­bakat. Hiszen most is any- nyían vannak itt a sport- csarnokban, nézni az ő játé­kukat, hogy legalább másfél száz sorstársammal egye­temben, már nem sikerült ülőhelyhez jutnom. Ügyhogy állva rovom feljegyzéseimet, melyek alapján beszámolok a szombati döntőkről, helyosz­tókról, s közben megpróbá­lok olykor lábujjhegyre ágaskodni, hogy néha lássak is valamit a pályán tobzódó eseménykavalkádból. Hosszú volt az út a mosta­ni helyosztókig, amelyek le­zárják az egész éves, mara­toni küzdelemsorozatot. A „csarnokba” már csak a leg­jobb tizenkettek nyernek minden évben bebocsátást. Most. január elején járván, ők immár ötödik hete nyüs­tölik egymást a parketten megállás nélkül, hozzá kell tennem, mindig táblás ház előtt. Most azért van a szo­kottnál is „nagyobb” hangu­lat, mert ezúttal már annyi­ra sem babra megy a játék, mint eleddig, hiszen a végső helyezésekért szállnak harc­ba a csapatok. A harc, kérem, itt és most, nem csupán szónoki fordu­latként értendő. Nem vélet­len. hogy az amerikaiak is bolondulnak a teremfociért. Gyors a ritmus, pörög és lüktet a játék, alig akad olyan pillanat, amikor nem történik olyan esemény a já­téktéren, amit feltétlenül nézni és látni érdemes. Pen­gés villanások, távoli bom­bázások, szikrázó összecsapá­sok váltogatják egymást szin­te félpercenként. Máskor ökölcsaták is dúlnak, ezúttal sikerül megfékezni a szélső­séges indulatokat, pedig most sem kellene túl nagy szikra az igazi robbanáshoz. A vasutasok ezúttal a gól- gyártással sem sztrájkolnak, mégis csak a hetesrúgások­kal szerzik meg a hetedik helyezést az inkább a kazári salakhoz szokott Stenno ká­rára. A következő összecsa­páson a gyengélkedő Sport- csarnokot hazai pályán lec­kézteti meg a máramarosszi- geti „idegenlégiósokkal” te­letűzdelt, egyébként magya­ros hangzású nevű Unicoop, és szerzi meg ezzel az ötödik helyet. Nagy mérkőzést ígér a bronzcsata, de aztán nagyon simán alakul a végeredmény. A mindig is kispályás-speci­alistának számon tartott ven­déglátósokhoz ezúttal „ud­variatlan” vendégeket szállít az IBUSZ, a régi Stécé-játé- kosok személyében. Répásék, Szőke Pistáék ugyan nem fia­talodnak, de minden moz­dulatukon látszik, hogy ők bizony nem műkedvelői vol­tak valamikor ennek a sport­ágnak. Sziporkázó az összjá- ték. pazar találatok követik egymást, nem véletlenül zúg szüntelenül a vastaps a né­zőtéren. Hatot rámolnak be Földiék, és bizony, a fél tu­cat néha nemhogy gólból, fröccsből is sok. Ha színvonalban nem is, iramát és a küzdelmet te­kintve az előzőt is fölülmúl­ja a mindent eldöntő össze­csapás. A Városháza és a Főiskola fináléhoz méltó, szilaj összecsapást vív egy­mással. Na és a váratlan fordulatok! A városházaiak szerzik meg az első talála­tot, erre a Főiskola szünetig hárommal válaszol. A má­sodik játékrészben minden a feje tetejére áll: a vert hely­zetben lévő apparátusi gárda először egyenlít, majd Juhász góljával megfordítja a talál­kozó kimenetelét. Még mond­ja valaki, hogy nem szakér­tőkből, gyenge káderekből áll az önkormányzati hivatal! A kupát mellesleg saját fő­nöküktől, Cserháti József al­polgármestertől veheti át Sándor Zoltán, a csapatka­pitány. Nem volt rossz buli a te­remfoci, helyenként igazán kellemes volt a játék, de sza­kadjunk most el egy pilla­natra az esemény puszta sportértékétől. Hatalmas volt a teremfoci közönségsikere, ami azt bizonyítja, hogy Sal­gótarjánban változatlanul kedvelik az emberek a spor­tot, szeretik, ha akad néha egy kis izgulnivaló, ezért az efféle, úgymond kisebb je­lentőségű tornákra is szíve­sen ellátogatnak. Különösen akkor, ha nem kapnak mást: ha a gyengécske nógrádi versenysport nem képes ki­elégíteni a tömegigényeket. Más kérdés, hogy a nógrádi versenysport jelenlegi álla­potáért — amely megyénk egyik szégyenfoltja — nem a szurkolók a felelősek; ők csupán elszenvedői ennek az áldatlan helyzetnek. . . Eredmények. A 7. helyért: Vasutas—Stenno 4—4 (3—2), 7 m-esekkel győzött a Vas­utas. Gl.: Ternóczki 2, Oláh P„ Zsély, ill. Baranyi 4. Az 5. helyért: Unicoop—Sport- csarnok 2—1 (2—1). Gl.: Fo­dor, Dobroka ill. Rozmán Z. A 3. helyért: IBUSZ (SBTC) —Vendéglátó 6—0 (2—0). Gl.: Földi 3, Mester, Répás. Szoó. A döntő: Városháza— Főiskola 4—3 (1—3). V.: Schreng T. Városháza: Lopa- tovszki — Henglár, Petrénv. Juhász, Csetneki, Gaál Z.. Sándor Z„ Borbás, dr. Cson­ka, Tóth P., Sipkó. Főiskola: dr. Rozgonvi — Horváth Gy.. Bodor, Szabó P„ Takács T.. Bencsok, Czékmán, Széli, Du- pák. Gl.: Sipkó 2, Borbás. Juhász, ill. Dupák 2. Ben­csok. Kiilöndíjak: a legj. ka­pus : Lopatovszki Csaba (Városháza), a legj. védő: Tóth Tibor (Stenno), a legj. mezőnyjátékos: Oláh Péter (Vasutas), a gólkirály: Földi Attila (IBUSZ). Balás R. Szlivka László-emlékverseny, Salgótarján Pöttömnyi futballisták a parketten 6. úszó- és vízilabda-vb, Perth Magyar pólósok sikerei Harmadik alkalommal rendezték meg Salgótarján­ban a Szlivka László-em- léktornát az ötödikes-hato­dikos ifjú futballisták szá­mára a néhány éve tragi­kus körülmények között fia­talon elhunyt NB I-es, ko­rábbi ifjúsági válogatott SBTC-labdarúgó tiszteletére. Salgótarjánban és környé­kén, a városi diáksport­bizottság minden évben ki­írja az általános iskolák közötti, őszi—tavaszi lebo­nyolítási rendszerű bajnok­ságokat, A 3—4. osztályosok között 10, az 5—6. osztályo­soknál 15, a 7—8. osztályo­sok között — már nagypá­lyán — 12 csapat vesz részt a pontvadászatokon. A Szlivka-emlékversenyen a 12 évesek (5—6. osztály) legjobb 6 csapata vehet részt minden esztendőben. A mostani versengés decem­ber 1-jén kezdődött el, és — Tumu: Líbiában, a Ghat —Tumu közötti 681 km-es szakaszon folytatódott a 13. Párizs—Dakar autós és mo­toros rali. A 4. szakaszon megtörtént az első, egy­ben a viadal történetének szombaton délután ért vé­get. Az ifjú futballista­palánták körmérkőzéses rendszerben vívtak meg egy­mással, mindannyiszor a salgótarjáni sportcsarnokban, a teremlabdarúgó-bajnok­ság programjába ékelődve. Minden alkalommal ezer néző szeme láttára! A szakemberek szerint a torna színvonala évről évre emelkedik. Kellemes volt nézni a sok töpörtyűnyi lab- daszelídítőket. Ezekből a gyerekekből még nem ölte ki senki a futball szerete- tét. Néhányuk nevével bizo­nyára később gyakran ta­lálkozhatunk még. A tornát végül a salgó­tarjáni Petőfi Sándor Általá­nos Iskola hatodikosai nyer­ték, szakvezetőjük Horváth Ferenc, az SBTC korábbi jolly jokere. Játékukon már­is érződik, hogy heti öt-hat edzésen vesznek részt. A 26. halálos szerencsétlensé­ge; egy kísérő autót ért bal­eset során életét vesztette egy francia orvos, Petitjean. Autósok, a szakaszon: 1. Hubert Auriol (francia, La­da) 3:17,11 ó. Az összetett­Petőfi fociosztályaiban évek óta eredményes nevelőmun­ka folyik, ismert szakembe­rek irányításával. Tavaly óta Répás Béla keze alatt sokat fejlődtek a Gagarin kisdiákjai, Karancs- keszi együttese pedig szinte minden évben eredménye­sen szerepel. Végezetül nem szabad nem megemlíteni a Szlivka-szü- lők érdemeit, akik három évvel ezelőtt százezer forin­tos alapítványt létesítettek. Az alapítvány kamatai szol­gálnak a legjobbak elismeré­sére. A Szlivka-emléktorna vég­eredménye: 1. Petőfi 6. oszt., 2. Gagarin, 3. Karancske- szi, 4. Petőfi 5. oszt., 5. Ka- rancslapujtő, 6. Szalvai. Különdijak: a legj. mezőny­játékos: Horváth Péter (Pe­tőfi 6. oszt.), a legj. kapus: Sztremi Zsolt (Karancske- szi), a gólkirály: holtver­seny után 7 m-es rúgások­kal 1. Szabó Péter (Petőfi 6. oszt.), 2. Polonkai Krisz­tián (Karancskeszi), a Szlivka-család különdíját Schwarcz Tamás (Petőfi 5. oszt.) kapta. (balás) ben: 1. Jacky Ickx (belga, Citroen) 7:40,36 ó. Motoro­sok, a szakaszon: 1. Luigino Medardo (olasz, Gilera) 8:13,39 ó. Az összetettben: 1. Thierry Magnaldi (fran­cia, Yamaha) 20:12,53 ó. Vasárnap már az úszók is elkezdték a versengést a vi­lágbajnokságon, ennek elle­nére magyar szempontból a vízilabda állt a figyelem homlokterében. Férficsapatunk, miután szombaton nagy nehezen le­győzte a kubai együttest (12—9 arányban), ezúttal a csoport leggyengébb gárdá­ja, az egyiptomi együttes el­len vette fel a küzdelmet. Vagyis nem vette ,fel, mert az ellenfél kevés ellenállást tanúsított, a mieink valójá­ban inkább játszadoztak. Magyarország—Egyiptom 20—4 (6—1, 6—2, 4—0, 4—1). V.: Van Zenderen (holland), Andersen (norvég). Magyar- ország: Kuna — Schmiedt 1, Petőváry 2, Tóth L. 3, Mé­száros 2, Vincze 1, Tóth I. 2, Dóczi 3, Benedek 1 Pé­ter 4, Sprok 1, Tóth F. Dr. Konrád János szövet­ségi kapitány: — A célt tel­jesítettük, simán nyertünk, ráadásul nagyobb különb­séggel, mint a németek. Re­mélem, ezután már nem kell számolgatni a továbbjutás miatt. A D csoport további ered­ménye: Németország—Kuba 9—7. A csoport állása: 1. Magyaro. 2 2 - - 32-13 4 2. Németo. 2 2 - - 31-14 4 3. Kuba 2 - - 2 16-21 0 4. Egyiptom 2 - - 2 11-42 0 * Amilyen könnyű volt az újabb 2 pont megszerzése a férfiválogatottnak, annyira nagy csata várt a nőkre, akik a második csoportmér­kőzésen a világbajnoki cí­met védő osztrákokat kapták ellenfélül. Ráadásul a vb házigazdái azért is fenték a fogukat a magya­rokra, mert első találkozóju­kat az USA vb-bronzérmes együttese ellen elveszítették. Tehát létkérdés volt szá­mukra a négy közé kerülés­hez, hogy ezúttal győzzenek. Hát ez nem sikerült! Az EB-ezüstérmes magyar csa­pat hálátlan vendégként 10 —8-ra elpáholta a hazaiak legjobbjait! Magyarország—Ausztrália 10—8 (1—2, 1—3, 5—2, 3—1). V.: Hantal (török), Omar (egyiptomi). Magyarország: Szálkái — Dancsa 2, Eke 4, Kertész 1, Rafael 1, Stie- ber 2, Vincze, Bajusz. Ezzel a bravúros győzelem­mel a magyar csapat beju­tott az elődöntőbe. Párizs - Da kar-rali Orvos halála a sivatagban Bartus az SKSE-hez igazol? — Labdarúgás. Bartus József, a Bp. Honvédőt, a Rába ETO-t és a Haladás VSE-t is megjárta, koráb­ban az ifjúsági válogatott­ban is szerepelt, de még mindig csak a huszonötödik életévében járó salgótarjáni csatár értesüléseink szerint tárgyalásban áll az SKSE NB II. felé törekvő csapatá­val. Hogy a kohászoknak si­kerül-e visszahozniok a gyors léptű támadót jelenle­gi állomáshelyéről, az NB II- es Ajka Hungalu együt­teséből, az még a jövő zené­je. Ismeretes, hogy NB III- as csapat hivatalosan nem köteles lelépési díjat fizetni az általa igazolt já­tékosért. Új profiklub: Volán FC — Labdarúgás. Volán FC néven új prófiklub ala­kult Budapesten a Volán SC-ből kivált labdarúgó­szakosztályból. Szombaton tartották meg az alakuló közgyűlést. Az új, egy szak- osztályos klub elnöke Ver­mes János, a Paradiso tu­lajdonosa lett, díszelnökké Grosics Gyulát választot­ták, a technikai igazgató Martos Győző, aki eddig a jogelőd Bp. Volán SC ügy­vezető elnöke volt. A rá­kospalotai csapat szeret­ne bennmaradni az NB I- ben, bár erre a dolgok je­lenlegi állása szerint nincs sok esélyük. Kovács Tamás marad — Vívás. Hosszabb ideje feszítő probléma végére tet­tek pontot a hét végén a vívószövetségben. Dr. Móna István, a Bp. Honvéd szak­osztály-igazgatója vezérleté­vel egy szűkebb csoport szerette volna megbuktatni Kovács Tamást, a magyar válogatott technikai igaz­gatóját. A vívók szombati közgyűlésén azonban Ková- csőt elsöprő többséggel meg­erősítették hivatalában. Európa-csúcs atlétikában — Berlin. Fedett pályás atlétikai versenyen a né­met Carsten Köhrbrück 61.06 mp-cel a kontinens eddigi legjobb eredményét érte el a férfi 500 m-es síkfutás­ban. Az eddigi rekord 61.51 mp volt. Kocian az év legjobbja — Prága: Az év legjobb csehszlovák labdarúgója sza­vazáson az első tíz helyezett mind idegenlégiósként kül­földön „kergeti a labdát”. A győztes a német St. Pauli 32 éves középhátvédje, a koráb­bi besztercebányai Kocian lett. A szavazás végered­ménye: 1. Jan Kocian (St. Pauli — német) 551 pont. 2. Thomas Skuhravy (Genoa — olasz) 503, 3. Lubojnir Moravcik (St. Etienne — francia) 443.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents