Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
1991. JANUAR 7., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP ZZTD^ZZEZZ/ Pásztó környéki olvasóink figyelmébe Munkaerőt keres a Bayer Kft. Pásztó Mária-telepen november első felében kezdte meg a berendezkedést a Bayer Kft., a helyi állami gazdaság épületében. Pillanatnyilag 30 emberük van (az állami gazdaság üvegüzemének alkalmazottjai), de ha az üzem teljes kapacitásával tud működni, akkor löt) dolgozót alkalmazhatnak, s a jelenlegi egy műszak helyett két, esetleg három műszakos beosztásban dolgoznának. Ehhez keres a Bayer Kft. üvegvágót, csiszológépkezelőt, női betanított munkásokat kiszerelésre, akár másodállásban is. Menetrend szerinti buszok nem biztosítják a szállítást, ezért előnyös helyzetben vannak azok a jelentkezők, akik személygépkocsival tudják szállítani munkatársaikat. — Nagyon jó munka ez háziasszonyoknak. fiataloknak és idősebbeknek egyaránt — mondta Lukács Zoltán. a kft. budapesti ügyvezető igazgatója. — Mostoha körülmények között dolgoznak ugyan, de fizetés van, és ez a fontos! Nincs szükség különösebb felkészültségre a munkához, általános kézügyesség kell. „Üdvözítő" igehirdetők Válságos időket élünk: Minden egyedül üdvözítőnek hitt igazság körül nagy a mozgás. Sokan keresik az egyéni boldoguláshoz vezető utat. Az eddig titkolt érzelmek hirtelen felszínre „buggyantak’', a világvallásokon kívül sok tagot számláló szekták is elterjedtek. Ügy látszik, divat lett vallásosnak lenni, és Jézus nevét emlegetni. Könnyebb valamit elhinni, ami le van írva. mint kinek-kinek a saját útját kutatni. Vallás mindig is lesz. A gyarló lény örök életre vágyakozik, lemond saját küzdelmeiről, és minden probléma megoldását a hitre, az érzelmeire bízza. Az új „apostolok" új módszereket alkalmaznak: gyanútlan járókelőket szólítanak le, s mielőtt szóhoz jutnának, ők már elmondtak egy bizonyos bibliarészletet, saját ízük szerint. Különösen a nagy forgalmú pályaudvarokon, tereken végzik tevékenységüket. Leginkább egyedül kószáló fiatalokat vesznek célba. Keresik bennük a tudatlanságot, Vágy talán a jövőt? Minden hittérítő saját magyarázatát tartja a leghitelesebbnek, s nem veszik észre, hogy e tevékenységük sok embernek csak púpot jelent. Mások számára jobb betanult szöveget elmondani, mint elgondolkozni „küldetésük" felől. Mennyit ártanak maguknak, saját szektájuknak is ilyen erőszakos igehirdetéssel. Biztosan nem tudják felfogni, hogy az emberek nagy részének elege van a feltétlen rajongásból, egyszerűen békében akarnak élni. Senki sem szereti, ha legbelsőbb magánéletét akarják befolyásolni. De ők csak sulykolják szövegeiket, és az égi élet ígéretében a földi életben tilalomfákat plántálnak. A szekták is csatároznak egymással: melyik hány embert tud beszervezni. A sok demagógszagú beszédtől az átlagember már megcsö- mörlött, hiszen nem világ- megváltó, inkább emberséges szavakra várna. Obrusánszky Borbála Ez q vonat most nincs indulóban... (?) Az év r égi ünnepek forgatagában nem volt feltűnő az az eseménysorozat — még akkor sem, ha olykor-olykor megjelent róla néhány sor, vagy elhangzott pár mondat — melynek „eredményét” a minap sokunk teljes valóságában, áttételesen pedig az egész ország megérezte. Most hirtelen ismét mindent megelőző beszédtéma lett a vasutasság, s a nagy külföldi hírügynökségek is jelentéseik élén, sok más, fontos híranyagot megelőzve, tudósítottak arról, hogy a Magyar Államvasutak mozdonyvezetői — Nógrád megyét is érintve — figyelmeztető sztrájkot tartottak, önálló szakszervezetük az eddigi tárgyalásokat eredménytelennek ítélte, ezért az új év első munkanapjának reggelén kétórás részleges munkabeszüntetés mellett foglalt állást. Ennek megfelelően, nem indult el, vagy éppen a legközelebbi érintett állomáson állt és vára" kozott a vonatok mintegy háromnegyede. Meg az utasok és a teherszállítmányok. Csak az idő haladt. Az óramutató percenként mozdult egyet, sürgetve mindenkit, hogy ismét munkanap van, amikor indulni és dolgozni kell. Az emberek ácsorogtak és beszélgettek. Múlatták az időt. Azt az időt, amely — ma már egyre inkább saját bőrünkön érezzük — pénzt jelent! Pénzt a zsebünkben, pénzt az ország lapos tarisznyájában is. Pénzt, amelyből most, ezzel a kétórányi idővel még kevesebb lesz mindannyiunknak. S pénzt, amely azáltal kamatozhat most, hogy nem dolgoztak meg érte. És éppen ékért! Az emberek ácsorogtak és beszélgettek. Megosztottak a vélemények. Voltak türelmetlenek, akik a vasutasokat szidták, mondván: kinek lesz jobb, ha a dolgozók a munkahelyekre, az áru az üzletbe, az utasok a célállomásokra később juthatnak el? Mások a kormányt hibáztatták azért, hogy ismét későn ismert fel egy igen súlyos helyzetet, s hagyta az ország legnagyobb vállalatának vezérkarát kiszámíthatatlan lefolyású konfliktusba keveredni — saját dolgozóival. Ismét mások úgy vélekedtek, hogy örömest adta volna a szaktárca a kívánt összeget, de neki sem volt. Hol csendesen, hol izzó hevülettel bizonygatták az emberek a saját igazukat. Újabbnál újabb érvekkel hozakodtak eiő, holott titkon alighanem sejtették, hogy mindegyiküknek igazsága van. Közgazdászok dolga, hogy a kieső időmennyiség forintban kifejezhető veszteségét kiszámítsák. Pontosan természetesen soha nem lehet megállapítani, de azt a „Szürke" állampolgár is tudja, hogy több milliárdos nagyságrendű. Az erkölcsi hátrányunk pedig, amely a nemzetközi gazdasági piacon ér ezáltal bennünket, nem is mindig forintosítható. Lehetséges. hogy hetek, hónapok múlva érzékeljük majd, amikor egyegv szerződés megkötésétől éppen erre hivatkozva lép vissza valamely partnerünk. És természetesen személy szerint is mindenki kárát látja, aki később ér be a munkahelyére, mert a kieső időt senki sem fizeti ki. Aki utólag mégis ledolgozhatja, annak pedig a szabad ideje bánja. Igazuk van azoknak is, akik a vasutasokat pártolják. Mert elég bármelyiküknek a régi idők szakmabelijeire utalni ahhoz, hogy pillanatok alatt „felszaladjon a gőznyomás”, hiszen semmivel sem érzi egyikük sem kevesebbnek magát a fél évszázaddal előbbieknél. Csakhogy időközben ezt a jól működő rendszert teljesen szétzilálták. Már a 40- es évek végén valamennyiü- ket egyetémlegesén a kispol- gárisag vádjával illették, s mindent elkövettek tekintélyük csökkentésére. Szakmai önbecsülésüket pedig vérig sértették azzal, hogy szinte kéjes örömmel raktak a nyakukba susztert, szabót, vagy éppen villamoskalauzt. Ha netán mégis vasutas volt a kiszemelt „vezető” —, vagy politikai tiszt, mert ilyen is volt ám szép számmal! — az lehetőleg hatelemis segédfűtő volt előtte —, s lett egyik napról a másikra tu- datlanul-tanulatlanul tábornoki ranglokozatu, igazgatói beosztású „nacsalnyik'. Esetenként a szó legszorosabb értelmében véve élet és halál ura. A közvasutas fizetése pedig évtizedeken keresztül gyalázatosán kevés volt. Az ország legjobban fizetett munkásrétegei közül a szakmák bérszínvonalát tekintve, mostanra immár az elsők között vannak — hátulról számítva! Nem lehet hát csodálkozni, hogy megelégelték. Igaz, időközben változott a világ. Mai vezetőik már nem mindenütt a „kontraszelekció termékei", s látható eredményeket is felmutattak az utóbbi években. S, ami lényeges, hogy nem csupán akarnak, hanem — úgy tetszik — tudnak is újat, jobbat, eredményesebbet. És ez a lényeges, de még mindig csak félmegoldás. Az önfinanszírozó vasút elve — egyedül a világon! — csupán a hetvenes évek botcsinálta magyar közgazdászainak agyszüleményeként öltött testet. Ilyen nincs, és nem is lehetséges. De azt minden nyugati kormány nagyon jól tudja, hogy a kötöttpályás közlekedési rendszerek támogatás nélkül nem létezhetnek. A franciák 33. a németek 34, az osztrákok 51 százalék állami dotációt biztosítanak vasutasaiknak És ezek után követelnek is tőlük: gyors, pontos munkát, tisztaságot, megbízhatóságot. A Magyar Államvasutak múlt évi támogatása 11 százalék volt. Az ez éviből pedig még egy kicsit le is „faragtak". A puszta tény ez, ebből kell dolgozni és megélni! A többit nevezhetjük akár. „szövegelésnek” Is. Ha azt akarja az ország, hogy felzárkózzunk, majd pedig továbblépjünk, ahhoz nem tehetetlenkedni kell. Az az idő végérvényesen lejárt. A szemléletmódon kell változtatni, éspedig radikálisan. És cselekedni. Nem majd. hanem most! Ha a mozdony- vezetők sztrájkja —, de bármilyen más területé is —, és az ebből származó pár milliárdos veszteség erre az illetékeseket végre már rádöbbentette, akkor ez a veszteség volt az igazi nyereség. Mindannyiunknak! Ha!... G. Sz. L. Erdélyi magyarok találkozója Az Erdély-kör ma, hétfőn, 17 órakor tartja összejövetelét a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Várják mindazokat, akik Erdélyből jöttek. és azokat is, akik ötleteikkel, javaslataikkal segíteni szeretnék az ott folyó munkát. Ezúttal számba veszik a megalakulás óta eltelt időszak tapasztalatait, közösen megbeszélik idei terveiket. Só a ruszlisvödörben Megrázó dolgot mesélt ismerősöm: Egyik délután a szürkületben ismeretlen bácsika Salgótarjánban, a Kemerovo körúton nagy buzgalommal pakolta az utak szórására szolgáló sót egy ruszlisvödörbe. Meg-meg- kóstolta, majd a megtelt vödröcskével elbaktatott. Szólt ugyan neki ismerősöm, hogy az nem ehető, de az öregembert ez nem zavarta. „A só is drága!” — mondta, és továbbment. Meglehet, tényleg drága neki. De, ha mind megeszi, lehet, hogy már semmi sem lesz drága. Mert életveszélyes... Duna-víz Nógrádba Megyénk vízellátásának biztonságos megteremtéséhez elengedhetetlen a dunai vízátvezetés megvalósítása. A beruházási költségeket (136 millió Ft) fele-fele arányban viseli a Duna-menti Regionális Vízművek, illetve a megye. Az utóbbi eddig 59 millió forintot már felhasznált. Gyógyuló egészségügy A 20 éve folyó kórházrekonstrukciók — Salgótarján 131 millió, Balassagyarmat 340 millió. Pásztó 85 millió Ft —, még ma sem biztosítják teljes körűen a betegek azonos színvonalú ellátását. Salgótarjánban megoldásra vár a volt MHSZ-épület átalakítása, a véradó-, a műtőrészleg bővítése. Kulturális hírek — innen-onnan r A balassagyarmati Palóc Múzeum felújításának befejezése után az új állandó kiállításra ebben az évben lehet számítani. A várható költsége mintegy 3 millió forint. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium előzetes költségvállalása bizonytalanná vált, annak ellenére, hogy eddig a szakmailag elfogadott állandó kiállítások kivitelezési költségeit a minisztérium vállalta. Lehetséges, hogy a kiadások Nógrád megyét fogják terhelni, vagy költségmegosztás válik szükségessé. □ Feltétlen fontos feladat a rohamosan pusztuló, történeti értékű gazdasági iratanyag megmentése, s az ehhez szükséges levéltári lerakat létesítése, természetesen a minisztérium támogatásával és a megyei levéltár működtetésében. L Nem szabad megfeledkezni a megyében élő képzőművészek mecénálásáról, a megyei , képzőművészeti gyűjtemény 1 gyarapításáról sem. Jelenleg 3500 műtárgy van a Nógrádi Történeti Múzeumban. □ A megyei közművelődési feladatok teljesítését segítik elő olyan újszerű szervezetek, mint a Mikszáth Kiadói Kft., a Palóc Kultúra Alapítvány. f A Palócföld folyóirat 1954 óta van jelen megyénk szellemi életében, évi hat száma jelenik meg 900 példányban. Jelenleg a megyei művelődési, ifjúsági és sportfőosztály a lapgazda. A szerkesztőség tevékenységi körébe tartozik a Palócföld könyvek megjelentetése és a Madách irodalmi pályázat évenkénti kiírása. f. A közművelődést, a művészeti és tudományos élet kiemelkedő teljesítményeit a volt megyei tanács a Ma- dách-díj (évente 3 fő) adományozásával ismeri el. Változik a műsorrend Átalakítás a uarosi téuénél Csütörtökön este a Salgótarjáni Városi Televízió műsorában hangzott el az a felhívás, amelyben a tévések tudatják nézőikkel, hogy a szerkesztőségben nagy munkálatok kezdődtek, s ezért néhány hétre megváltozik műsorrendjük. Ezen időszakban megnövekszik a kisfil- mek és mesefilmek vetítési ideje, ám néhány állandó műsoruk továbbra is megmarad. Ezek közé tartozik a Hírek, lapszemle, Aláírás című játékuk. Ezekről a munkálatokról és okairól kérdeztük meg Benkő Mihályt, az SVT szerkesztőségvezető-he- lyettesét. — Lázas munka folyik, hogy a városi televízió stúdióhelyiségébe minél előbb át tudjuk költöztetni azt a technikát, ami nélkül elképzelhetetlen az élő adások zavartalan készítése, továbbítása, és egyáltalán a műsorgyártás. Korábbi élő adásaink során ugyanis egy csomó olyan elektronikai kockázatot vállaltunk fel a gyors tájékoztatás érdekében, amelyek közül akár egynek az érvényre jutása is komoly problémát okozhatott volna. Az élő adásaink során hozzánk ellátogató vendégeink a megmondhatói, hogy milyen nemkívánatos köldökzsinórokkal és egyéb foltozgatásokkal Az új stúdióban a berendezések elhelyezéséi és csatlakoztatását végzik. Gyurián Tibor felvétele biztosítottuk azt, hogy az adott pillanatban válthassunk szót és képet a nézőkkel. Gondoljanak például a taxisblokádra, amikor a tévén keresztül jutott el a nézőkhöz a legfrissebb, a leggyorsabb tájékoztatás. S gondoljanak egy kicsit arra is, hogy mind Mikulásra, mind karácsonyra, továbbá szilveszterre igyekeztünk az ünnepek, az események hangulatához igazodó műsorral meglepni kedves nézőinket. Tovább azonban már nem halaszthatók a szükségesen elvégzendő műszaki, technikai feladatok. Kollégáink most és az elkövetkező hetekben azon fáradoznak, hogy műsorainkon, adásunkon keresztül minél előbb újra akár élő kontaktust is teremthessünk a nézőkkel. A stúdióba történő beköltözéssel egyben lehetőség nyílik egy változatosabb műsorstruktúra kialakítására, persze, erről most még korai lenne bővebben szólni.
