Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. JANUAR 26., SZOMBAT immmu 7 élektől lélekig C sodák pedig Tannak. 8 ha hisz Isten létezésében, nem iszik, nem dohányzik, nem eszik parizert és szexuális életet csak a saját feleségével él, önnel is megtörténhetnek. A Hit Gyülekezetének hívei alkoholról, morfiumról mondtak le azért, hogy a mennyországba juthassanak. Gombamódra szaporodnak napjainkban a pártok, cso- portok, szekták, véd- és dac- szövetségek, szervezetek, vallási gyülekezetek. Már keressük létrejöttük okait. A társadalom szilárdnak hitt kereteinek széthullása, a megélhetési nehézségek, az általános elbizonytalanodás, az eluralkodó nihil — mind egy-egy ok, egy-egy lehetséges mozgatórugó. S mind csak feltételezés. Mert az indítékok kutatása előtt, meg kellene ismerkedni magával a jelenséggel. A Hit Gyülekezete is olyan vallási csoportosulás, amelyik az elmúlt másfél-két évben jelentősen megerősödött, híveinek száma az előző időszakhoz képest ugrásszerűen megnőtt. S ezzel együtt megnőtt a gyülekezetei megbélyegzők tábora, megsokasodtak a pletykák, a rosszindulatú feltételezések is. ßz istentisztelet A salgótarjáni (zagyva- pálfalvai) Gerelyes Endre Ifjúsági és Művelődési Ház ad otthont a Hit Gyülekezete istentiszteleteinek. A kapuban öltönyös-nyakkendős fiatalok tartóztatnak fel: ki vagyok, mit akarok, miért jöttem? Udvariasak. Miután tisztáztuk a helyzetet, minden további nélkül beengednek. — Ez zártkörű rendezvény? — kérdezem a kapuőröket. — Nem, de megpróbáljuk kiszűrni azokat, akik esetleg megzavarhatnák az istentiszteletet. Részegeket, provokátorokat. A művelődési ház nagytermébe lépve a tömjén hódító illata csap az arcomba, bár nyilvánvaló, hogy senki nem járta körbe füstölővel a helyiséget. Százszázötven ember gyűlt már össze: gyerekek, fiatalok, apukák, anyukák, nagypapák és nagymamák, magyarok, cigányok, munkások és értelmiségiek. Mindenki a vasárnapi istentisztelethez illő öltözékben. A színpadon készülődik a zenekar. Nemsokára belekezdenek az Ür dicséretébe. Csillogó szemek, üdvözült arcok az emelvényen és a nézők soraiban egyaránt. A dalok végén mindig felhangzik egy-két „halleluja”. Az éneklés után ima következik. Néhány „testvér” mikrofont ragad, s köszönetét mond az Úrnak mindazért, amit értük tett, azért, hogy létezik. A széksorok között többen „nyelveken beszélnek”. A kívülálló számára meglehetősen furcsa, amikor értelmes emberek értelmetlen szavakat motyognak, a hívők azonban tudják, hogy az „angyalok nyelvén” szólnak ilyenkor. A következő dalt már állva. felemelt karokkal éneklik a zenekarral együtt, a testvéreket táncba ragadja a sodró ritmusú zene. (Az asz- szociáció talán nem helyén való, de az egykor itt megélt rockkoncertek jutnak eszembe, a mámoros közönséget látva.) Az esemény csúcspontja a gyülekezet pásztorának. Pethő Attilának a prédikációja, aki vasárnaponként Budapestről érkezik ide, hogy szóljon testvéreihez. Jó szabású barna öltöny, kellemes megjelenés, biztos fellépés, zsebre tett kéz. Szuggesztív egyéniség. Papír nélkül, hatásosan beszél, bár mondanivalójának logikai fonalán több kínos csomót is felfedezhet az elfogulatlan hallgató. A közönséget is bevonja a „játékba”. Először felszólítja a megjelenteket, nyilvánítsák ki. egymás iránt érzett szeretetükfet. Kézfogások, csókok, ölelések. „Én nagyon szeretlek téged” — hangzik innen -is, onnan is. Aztán megkérdi, ki akar megtérni? Ma tizenhármán tértek meg. A megtérési ima után, a pásztor homlokukra teszi a kezét, valamit mormol, néhányan elesnek. — Te miért tántorodtál meg? — kérdezem Borbás Tibor érdi tanulót. — Valami melegség .öntött el. Éreztem, hogy itt van az Úr. A szertartás után lassan oszladoztunk, a hívek még csoportokba verődve beszélgetnek. Este kilenc óra, fél tíz lehet. Az istentisztelet négy órakor kezdődött. A gyülekezet Pethő Attilával, a gyülekezet pásztorával beszélgetünk. — Hogyan és mikor indult Magyarországon ez a — hogy is. nevezzem —' mozgalom? — Nem újkeletű dolog ez, hiszen már a századfordulón is voltak pünkösdi vagy karizmatikus gyülekezetek. A budapesti Hit Gyülekezete Egyház tizenegy-tizenkét éve működik, s ma négyötezer hívével Európa egyik legnagyobb gyülekezete. Salgótarjánban körülbelül másfél éve munkálkodunk, már háromszáz tagunk van. — Mi a célja az egyházuknak? — Nekem, a testvéreimnek és . így egyházunknak is egyetlen célunk van: találkozzunk Jézus Krisztussal. Azt mondja a Biblia, hogy az Űr visszajön az ő népéért, és a szenteket, az egyházat elragadja, magával viszi. .. Az a mi nagy vállalkozásunk, hogy ezen a nagy mennyegzői vacsorán, mennvegzői közösségen ott lehessünk. Hiszem azt, hogy Isten Igéje igaz, s ezért én szentségben élek, nincsenek bűnök az« életemben, mert mindenképpen meg akarom látni az én .mennyei Atyámat. . . Hiszek abban, hogy a menny létezik, és a pokol is létezik, hiszek mindabban, amit a Biblia ír. A cél az, hogy he a pokolba hanem a mennybe jussak. . . Tudom, hogy örök életem van, tudom, hogy Isten megváltott és szeret engem. — Egy prózai téma. Ki finanszírozza a Hit Gyülekezetének működését? — Sokszor támadnak berf- nünket azzal, hogy külföldről dollármilliókkal támo-, gatják a gyülekezetei, pedig soha egyetlen fillért sem kaptunk. Mi magunk, a gyülekezet tagjai teremtjük elő a működésünkhöz szükséges pénztúCsak a hívők adakozásaira támaszkodunk. — Milyen kötelezettségeik vannak azoknak, akik megtértek? — Emberekkel szemben semmilyen. Az más kérdés, hogy Isten Igéje kötelező jelleggel előír bizonyos dolgokat, dé, hogy ezeket megcselekedjem, arra csak az Isten Igéjébe vetett hit kötelez. — Azt mondják, nagyon szigorúan ítélik meg az úgynevezett „bűnöket”. Nem ihatnak, nem dohányozhatnak, szexuális életet csak a házasok élhetnek, sőt házasságon kívül még csókolózni sem szabad. Bizonyos étele-' két nem fogyaszthatnak — például parizert —, mert azok vért tartalmaznak. Igaz ez? — Ez a kérdés ilyen formában azt sugallja, hogy mi ellenőrizzük testvéreinket, hogy mit tesznek. és mit nem, pedig erről szó sincs. Ha csókolózni akar valaki, csókolózhat, én nem fogom megtiltani. Mi Isten Igéjét tanítjuk, azt, amit a Biblia ír. Vannak, akik ezt el tudják fogadni, és vannak, akik nem... Isten nem a szexuális élettől tiltotta el az embert, hanem meghatározta annak helyét. Nekünk ezek a korlátok nem lemondást, hanem szabadságot Pethő Attila, a salgótarjáni Hit Gyülekezete pásztora jelentenek. A bűnök kényszerítő erejétől való megszabadulást. Én egyre szerel- mesebb leszek a feleségembe, pedig napról napra távolodunk a házasságkötésünk időpontjától... A parizer- evést sem tiltja senki. Én azt tudom, hogy Isten megtiltotta a vérevést a keresztények számára, és saját akaratomból döntöttem úgy, hogy ilyen ételeket nem fogyasztok. — Üldözik a gyülekezetei még mindig Magyarországon? — A tízéves illegalitás alatt üldözték az egyházunkat, de hogy ma üldöznének, azt nem állítanám. Vannak konfliktusaink, ezek azonban a teológiai eltérésekből fakadnak. (A gyülekezet tagjai például elutasítják egyes egyházak „bálványimádását”, s a Bibliát, Isten Igéjét tekintik egyetlen mércének. — A szerző.) A megtérés A gyülekezetbe megtérni annyi, mint követni Jézus Krisztust, elvetni a bűnöket és a Biblia szerint élni. Menich Péter, 25 éves üzemmérnök: — Nagy űrt éreztem a szívemben, nem tudtam, miért vagyok, kilátástalan volt az életem. De ami a legrosszabb, végtelenül magápyos voltam. Éreztem, hogy ki akarok törni abból a mókuskerékből, hogy reggel felkelek, este lefekszem, a közbeeső időt pedig értelmetlen dolgokkal töltöm el... Nem hittem Istenben, de többször is gondoltam arra, hogy el kellene olvasni a Bibliát. Aztán az egyik lakótársam — Budapestre jártam főiskolára —■ beszélt nekem az örök életről. Ez indított el, hogy elkezdjem keresni Istent, akit aztán a Hit Gyülekezetében találtam meg. — A végső lökést az adta, amikor találkoztam a gyülekezet egyik tagjával, aki csak annyit mondott: Jézus él! Ekkor éreztem, hogy most új élet kezdődik. Elmentem egy istentiszteletre, hallottam a prédikációt, hallottam, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, azért, hogy én örökké élhessek... Megtértem Jézushoz. — Hogyan képes egy elszánt ateista, szinte egyik napról a másikra megtérni? — Ez döntés kérdése. Elfogadom Istent és az ő tanításait. A hit nem abban van. hogy tapasztalok Valamit, és utána elkezdek benne hinni. Előbb van a hitem, és azt követik a jelek és csodák. Mosonyi Adrienn, 22, éves tanárnő: — Soha nem voltam vallásos, Istennek még a létét sem ismertem el. Amikor először hallottam erről a dologról a főiskolán egy csoporttársamtól, azt hittem humbug az egész. Aztán a barátaim egyszer meghívtak egy gyülekezetbe, és megtértem. Akkor nem is értettem, miért, de ott éreztem, hogy bűnös vagyok, és ezt kell cselekednem. Utána nagyon sokat vívódtam, de a többiek bátorítottak, és a megszerzett bizonyságok is meggyőztek arról, hogy helyesen döntöttem. Egy 41 éves, takarítónő (nevének közléséhez nem járult hozzá): — A kislányom járt a gyülekezetbe, és az ő hatására jöttem el én is. Mindig is vallásos voltam, a békét, a szeretetet, az Istenhez való tartozást kerestem. Itt meg>- találtam. S csak azt mondhatom, aki ide eljön, .az biztos, hogy jót tanul, egyenes útra tér... Tizenöt éve élek egyedül, a gyülekezetben testvérekre találtam. Bokor Gyuláné, 64 éves nyugdíjas: — Két évvel ezelőtt ’ halt meg az uram, azóta jóformán a temetőben éltem Lelkileg, testileg teljesen tönkre mentem. Húsz éve kínlódom az ízületeimmel, marékszám ettem a tablettákat. A sógornőm mondta, hogy jöjjek el a gyülekezetbe. mert itt megtalálom Istent. Mióta megtértem, nem szedem a gyógyszereket, teljesen egészséges vagyok. Én az Úrnak köszönhetem, hogy élek. , Pethő Attila, a gyülekezet pásztora: — Nagyon konszolidált, jómódú, materialista családban születtem. Ennek ellenére az én életem nem volt ilyen konszolidált. Intenzíven ittam, jóformán mindennap berúgtam, sőt kábítószereztem is. Megtérésemkor már kemény morfinista voltam. Az orvosok szerint, ha «ezt így folytattam volna, ma már talán nem élnék. De én nagyon jól éreztem magam, nem érdekelt semmi, nem érdekelt mi lesz velem. . . Aztán egy nap hallottam Isten Igéjét egyik barátomtól, és nagyon furcsa változás történt az életemben. Elvitt egy közösségbe, ahol nagyon megdöbbentett és felháborított, hogy a XX. század végén, egy kommunista országban, ahol az emberek nyomorognak és hazugságokban élnek, boldog, csillogó szemű embereket látok. Akkor döntenem kellett: Istennel, vagy Isten nélkül?... Én Isten mellett döntöttem. Csodák A gyülekezet tagjainak, a hívőknek Isten megmutatkozik. Létezéséről bizonyságokat szerezhetnek, amit a hétköznapi ember talán csodának nevezne. Aki kér, mindenki kaphat bizonyságot. Mosonyi Adrienn: — Tizennyolc éves korom óta súlyos szívritmuszavarokkal küszködtem. Anyai ágon a családomban mindenkinek szívproblémái voltak. Amikor Jézust a szívembe fogadtam, ennek az átoknak egycsapásra vége szakadt. Azóta teljesen egészséges vagyok. Alrttádi Róbert: — 1985ben volt egy autóbalesetem, eltört a lábam, a kezem, elszakadtak az ínszalagjaim, és a fejem is megsérült. Három műtéttel sikerült rendbe hozni, összecsavarozták a csontjaimat. A felülvizsgáló orvosi bizottság 45 százalékos állandó rokkantságot állapított meg. Miután megtértem, vágy ébsedt a szívemben, hogy újra egészséges legyek. Istenhez fordultam gyógyulásért. Két hét múlva hívtak orvosi’ konzíliumra, ahol a doktorok döbbenten állapították' meg, hogy teljesen egészséges . vagyok. Bogdán Ibolya: — Nekem édesanyámon keresztül van bizonyságom. A hóna alatt , egy csúnya duzzanat keletkezett. Miután megtért, imádkozott az eltűnéséért. Nem vizsgálgatta mindennap, hogy elmúlt-e már, ám egyszercsak észrevette, hogy a daganatnak nyoma sincs. A bizonyságok, a csodák, a hívő életében mindennaposak. Véletlen nem létezik, csak Isten akarata. Aki hisz, meggyógyul, állást kap, rátalál élete párjára. ítélet nincs Biztosan sokakban felmerül a kérdés: Jézus követői őrültek, vagy mi vagyunk azok? Keresnek valamit ezek az emberek, vagy rátaláltak az igazságra? ök csapják be magukat, vagy mi élünk hazugságban? Elfogultság nélkül nehéz dönteni. Semmelweis Ignácot bolondok házába csukták, mert szülés előtt kezet akart mosni. Hitlert és Sztálint istenítették, pedig őrültek voltak. A Hit Gyülekezetében olyan emberekkel találkoztam, akik az alkoholtól, a morfiumtól szabadultak meg, akik nemrégen még galerikéba tömörülve randalíroztak az utcákon. És ismerek olyanokat is, akik elhagyták a gyülekezetei, mert nem lelték , meg, amit kerestek, mert úgy találták önámítás, hazugság, amit a testvérek csinálnak. Ök meghasonlottak a gyülekezettel. És ismerek olyan apákat és anyákat, akik nem szeretik ezt az egyházat, mert úgy érzik, elvették tőlük gyermekeiket. Pro és kontra. • Érvek és ellenérvek sokasága. De ameddig nem kényszerítenek, hogy közéjük álljak, amíg békében élhetnek a más meggyőződésűek is, amíg a szeretet és nem az ököl az egyetlen érv: ítélet nincs. Ozsvárt Tamás „Egyetlen célunk van: találkozzunk Jézus Krisztussal.’’ (Mikuska István felvételei) Fantasztikus Istenünk van!
