Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 21. szám
1991. JANUÁR 25., PÉNTEK SPORT LUZFUZZJ 7 Valami elkezdődött Tolmácson Á hagyományok szellemében a gyarmati Dózsában A Taskó-tanítványok 1987. Tolmács, futballpálya: kettétört- kapufák, térdig érő fű, keréknyomok, gyalogösvény. Enyhén szólva elhanyagolt, pusztulásra ítéltetett. Sportnak nyoma sincs. Ez idő szerint talán csak néhány legelésző birka használja. Óhatatlanul is felmerülhet az ide- vetődőkben: itt nincs fiatal, nincs igény a sportra, talán ez egy elnéptelenedő falu? Szerencsére a látszat csal. Rengeteg a fiatal és ebből egyre többen gyökeret eresztenek, családot alapítanak, helyben építkeznek. Akkor mi lehet az oka, a falun is oly népszerű játék elfeledésének? Több is van. Tíz éve még a járási bajnokság dobogójáért küzdött a helyi csapat, igazán színvonalas mérkőzéseken. Az akkori vezetés mindent megtett a sikerért. Talán túl sokat is. Ezért adódhatott az az állapot, hogy esetenként csak egy-két falubeli fért be az idegenekkel teletűzdelt csapatba. Ök egyszerre hagyták abba a játékot, így az a néhány helybeli magára maradt. Ebben a helyzetben törvényszerű volt a széthullás. Hiányzott egy erős kéz, mely összefogja a gárdát. Ekkor megszűnt a tolmácsi futballcsapat. A játékot igazán szeretők más járási osztályú csapatba igazoltak. Egy ideig úgy tűnt, ez lesz a megoldás számunkra. Hogy mégsem így lett, az annak a néhány játékosnak az érdeme, akik látták a járási osztály színvonalát és döntöttek: egy járási középcsapatot falujukból ismét fel tudunk állítani. Ez a kis mag kezdte el a szervezést. Sorra vették a szóba jöhető játékosokat, vezetőket egyaránt. Megkezdődött a kilincselés, érvelés, néha még a könyörgés is. A fiatalokkal könnyebb volt a helyzet, mert szeretnek játszani, örültek a lehetőségnek. Vezetőt hosszú ideig nem találtak. „Van elég bajom így is" - ez volt a sablonos válasz a megkeresettek részéről. Végül mégis sikerült összeimádkozni a vezetőséget, de mire munkára került a sor, belőlük csak ketten maradtak. így is jó — gondolták. Van már játékos, van vezető is. Valami azért mégis hiányzott. Hiába az akarat: törött kapuval, térdig érő fűben, labda és szerelés nélkül nincs focimeccs. Ismét beindult a szervezés, pénzt, segítséget kell keresni, A szomszédos Rétság SE mindenesétől, Máté Emiltől kaptunk egy garnitúra használt szerelést. A helyi Gránit-üzem akkori ifjúsági vezetője, ifj. Szőke Gyula révén vadonatúj szerelésben feszíthettünk. A pénzszerzés viszont sehogyan sem sikerült. Az ígért tanácsi támogatás késett, ezért a pályahitelesítési és nevezési díjakat a játékosok saját zsebből fizették ki. Hátra volt még a pálya talajának rendbehozatala. Ebben a helyi tsz géppel segített. Az éppen a faluban dolgozó úthengert is rábírták egy kis talajegyengetésre. Maradt a kapu, melyet a Gránitüzemben sikerült elkészíttetni. A Gránit külön is említést érdemel. A környező üzemeket és a tsz-t is megkeresték, kérték segítsenek, ahol tudnak. Volt ahol ígértek, volt ahol a vezetőket nem is fogadták. A Gránit, ahol tudott, segített. Köszönet érte elsősorban Hovanyecz István igazgatónak, Belovai Károly és Czerman András művezetőknek és Havai László szakszervezeti bizalminak. ök segítőkésznek, rugalmasnak bizonyultak kéréseinkkel szemben. így aztán az alapvető feltételek megteremtődtek, az új csapat nekivághatott a bajnokságnak. Eleinte az eredmények elkeserítőek voltak, de jobbat nem is lehetett elvárni. A játékosok felének új volt a nagypályás játék. A szurkolók így is szép számmal látogatták a mérkőzéseket. A kezdeti kudarcok sem vették kedvüket, az első év után már többen ráéreztek a játékra, jött az önbizalom, a tapasztalat. Az eredményeinken is látszott az idő múlása. Végre megkaptuk a tanácsi segítséget is, ráadásul öltözőt is biztosítottak számunkra. Jelenleg a bajnoki tabella közepén tanyáznak, de ettől magasabb^ elvárásaik 'vannak. Bíznak benne, reálisnak bizonyulnak terveik és csapatuk szereplése egyre több örömet okoz játékosnak, szurkolónak egyaránt. Bizakodva várják a tavaszt. 1990. Tolmácsi futballpálya: frissen nyírt fű, a pályát betöltő játékosok. Valami megindult. . . ? Makkai Zoltán Diáksport. Hosszú évek óta büszkélkedhet hangos sportsikerekkel a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola. Több sportágban .is kiválóan szerepelnek az intézmény diákjai, a legnépszerűbb azonban, az országos helyzethez hasonlóan, itt is a labdarúgás. Ha szétnézünk megyénk labdarúgópályáin, jó néhány volt dó^sás játékos nevével találkozunk. Gondoljunk csak Hodúrra, Bab- csánra, vagy éppen Bér- czyre. A Dózsa iskolában nincs megállás. Hatodik esztendeje folyik a korcsoportos képzés, a futball-labdát kergetők számára. A második- harmadik-negyedik osztályosokkal Pap László tanár, míg az ötödik-hatodikosokkal Urbán Árpád, a jelenlegi igazgató foglalkozik. A legnagyobbak pedig Taskó András védőszárnyai alá kerülnek. A Dózsa Diáksport-egyesületének labdarúgócsapata sikeres és tehetséges társaság. Nincs olyan esztendő, hogy néhány kimagasló képességű leendő labdarúgót nem nevelne ki az iskola. A mostani Taskó-le- génység — mint arról már hírt adtunk — megnyerte a Miskolcon rendezett, országszerte ismert MÉH kispályás labdarúgótornát. A csapatban négy szép karrier előtt álló fiatalemberre hívta fel a figyelmet Taskó tanár úr. Szilágyi László mindössze tizennégy esztendős, de a hét végeken Teke. Megkezdődött az NB Il-es férfi-csapatbajnokság tavaszi küzdelemsorozata. A Síküveggyári SE csapata az első fordulóban a Chinoin legénységét fogadta, melytől őszön az egyetlen idegenbeli pontjukat szerezték. Ezúttal kötelező a két pont megszerzése, hiszen egy jó kezdés megadhatja az alaphangot a további mérkőzésekre. Ezzel tiszmár az Újpesti Dózsa csapatában lép rendszeresen pályára. A tehetséges legényt Miskolcon a torna legjobb játékosának választották a szakemberek. Rob Kornél hetedik osztályba jár, s régen volt az iskolában ilyen gólvágó, mint ő. A MÉH-kupán olyan találatokat szerzett, hogy a közönség nem akart hinni a tulajdon szemének. Szintén hetedik osztályos tanuló Fábri Zoltán, akinek a fáma szerint három tüdeje van. Hihetetlenül hajtós futballista. tában voltak a hazaiak, melynek eredményeként ugyan nem dobtak nagy fákat (Jakus kivételével), de végül is biztos győzelmet arattak. Síküveggyár SE—Chinoin 5—3 (2425—2364). Síküveggyár SE: Ozsvárt 394, Kéri 409, Czinkóczi 405, Mag (Dávid István) 391, Jan- kuly 392, Jakus 434. Barna Kornél hálóőr. Tehetségéről és tudásáról csak annyit, hogy azért nem választották őt a torna legjobb kapusának a teremtornán a szervezők, mert nem akartak minden díjat a gyarmatiaknak ítélni... Négy kiemelkedő tehetségű, szép jövő előtt álló balassagyarmati fiú. A Taskó- tanítványok. Nagyrészt csak tőlük függ, hogy mit érnek el az életben, lesznek-e belőlük megye- és országszerte ismert labdarúgók. — sz — A hét végén megkezdődik a harmadik vonalban is a férfi-csapatbajnokság. Nóg- rád megyei csapataink biztató pozíciókban várják a tavaszi folytatást. Az NB III. 1990—91. bajnokságának őszi végeredménye: 1. Zöldért 12 111 69-27 2? 2. Nádújfalu 12 9 1 2 59-37 19 3. Sík. SE II. 12 84 60-36 16 4. Ózdi Spart. 12 75 53-43 14 5. Pásztó 12 66 49-47 12 6. Egri VM 12 66 46-50 12 7. Mátranovák 12 66 46-50 12 8. Bélapátfalva 12 5 1 6 54-42 11 9. PAKÜSE 12 57 47-49 10 10. Lőrinci 12 57 41-45 10 11. Petőfibánya 12 39 40-56 6 12. Sajóbábony 12 39 35-61 6 13. Egri Vasas 12 39 32-64 6 A tanítványok az edzővel. Ismét gördülnek a golyók Zárás a tábornyitányon A válogatott súlyemelőket az új esztendőben sem fenyegeti a „munkanélküliség” veszélye. A legjobbak — leszámítva a sérült Szanyi Andort és Németh Lászlót, továbbá a családi okok miatt hiányzó Bökfi Jánost — már január első napjaitól a tatai edzőtábor lakói voltak. Persze, nem pihenővendég, hanem az idei első közös felkészülés résztvevője volt az a tizenkét férfi versenyző, akit Hanzlik János szövetségi kapitány meghívott „táborozni”. — Időben el kellett kezdeni az edzéseket, mert ebben az évben is komoly feladatok várnak ránk — kezdte az elmúlt három hét értékelését a válogatott szakvezető. — Mondhatnám, alig vagyunk túl a budapesti világ- bajnokságon, szinte máris nyakunkon az Európa-baj- nokság. A lengyelországi Cetniewóban május végén kezdődik a kontinentális viadal, addigra kell, kellene ütőképes csapatot összehozni. — Miről árulkodtak a tábornyitó tapasztalatai, egyáltalán milyen állapotban érkeztek be Tatára a válogatottak? — Mit mondjak, nem repestem az örömtől az első találkozáskor, mert bizony a klubokban a vb-t követő év végi „munka” eredményeképpen igencsak „leeresztettek” a versenyzők. Számomra az derült ki, hogy a válogatottaknak is legfeljebb, ha a fele dolgozott becsülettel egyesületében. Különösen kirívó Lénárt Ferenc esete, aki kritikán aluli edzettségi állapotban esett be a táborba. úgyhogy rövid úton el is váltunk egymástól, mert ha- zaküldtem Tatáról. — Lévén szép számmal kényszerhiányzók, mennyire lehet teljes értékű keretről beszélni? — Hát nem nagyon, de remélem, Szanyiék is mihamarabb „beszállnak”, s utolérik magukat. Akik ezt a három hetet itt töltötték Tatán — a felnőtt válogatottak mellett az utánpótlás legtehetségesebb képviselői —, szépen fejlődnek, folyamatosan javuló teljesítményeknek örülhettünk. KISBAGYONBAN is szeretik a helybeli fiatalok a sportot. Télen sem unatkoznak, hiszen a tanítás után megszállják a községet átszelő befagyott patakot és Izgalmas jégkorongcsatákat vívnak házi készítésű botjaikkal. Igaz, hogy korcsolya nélkül vívják a mérkőzéseket, de az igazi hokisokhoz hasonlóan, itt is gyakori egy-egy keményebb bodicsek. — mikuska — Dégkorong a patakon Szeles—Novotna döntő Tenisz. Melbourne-ben, a négymillió dollár összdíjazású ausztrál nemzetközi teniszbajnokságon lejátszották a női egyes elődöntőit. A felső ágon a csehszlovák Jana Novotna, a viadal tizedik kiemeltje 85 perc olatt, két játszmában verte a spanyol Arantxa Sanchezt, mig a másik párharcban a jugoszláv Szeles Mónika háromjátszmás, drámai nagy küzdelemben, 195 perc alatt diadalmaskodott az amerikai Mary- Joe Fernandez- ellen. így a döntőben Szeles—Novotna találkozót láthatnak a nézők. Titokban megérkeztek az amerikaiak Saalbach—Hinterglemm. A szünnapon is akadt szenzáció az ausztriai alpesisí-vi- lágbajnokságon: titokban megérkezett az Egyesült Államok csapata. Az Öböl-há' ború hírére Wengenből hazarepült amerikai együttes tehát mégis harcba száll — a világbajnoki érmekért. A visszatérésről azért nem közöltek semmit. mert továbbra is tartanak a terrortámadásoktól. Paul Major, az együttes szóvivője elmondta az újságíróknak, tizennégy sportolóval jöttek (8 férfi és 6 nő), a többiek versenye részben lezajlott, részben pedig inkább csak hazai viadalokon állnak már rajthoz ebben a szezonban Tervek, tények, elképzelések Budapest. Az 1992-es al- bertville-i téli, illetve barcelonai nyári olimpia serényen közeledik, március lián már csak 500 nap választ el a katalán fővárosban sorra kerülő ötkarikás játékok kezdési időpontjától. Érthető hát, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság is egyre szorgalmasabban tevékenykedik. Van feladata bőven! Tervekről, tényekről, elképzelésekről szólt a hazai olimpiai mozgalom két vezető személyisége, Schmitt Pál elnök és dr. Aján Tamás főtitkár azon a kötetlen sajtóbeszélgetésen, amelyet csütörtökön a Budapest Kongresszusi Központ Chansontermében rendeztek meg. Schmitt Pál vázolta a MOB helyét a mai sportstruktúrában. Tudott, hogy a testület 1989 júniusa óta önállóan végzi munkáját, s bár a kezdetek kezdetén az akkori állami sportvezetés kimondottan „vetélytársat” látott az önállósulási törekvésekben, ma már harmonikus a viszony. Erre mi sem jellemzőbb, mint hogy az OTSH elnöke — a MOB egyik alel- nöikeként — részese minden döntésnek az olimpiai bizottságban, és hogy a sportvezetés vezető személyiségei a MOB-bizottságokban is tevékenyen képviseltették magukat. Az elnök érintette a pénzügyi gazdálkodás legfőbb tényeit. Évente 48,3 millió forintos állami támogatásban részesül a MOB, de a kiadások rovatában ennek háromszorosa (150 millió) áll! Schmitt Pál szerint a bevétel tervezhetetlen, pontosabban annak döntő része csak utólag folyik be a MOB számlájára. Korábban jó bevételt biztosított a közkedvelt sorsjátékakció, ám — lévén, hogy e téren január 1. óta az országban „szabad a gazda” — rengeteg a konkurens, a különféle más akciók árnyékában szerényen meghúzódik a MOB próbálkozása. Az elnök emlékeztetett arra: évi 70 millió forinttal támogatják a különféle, arra rászolg'áló sportágak élenjáró válogatott versenyzőit. szakembereit.
